Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-22 / 273. szám
2 TAT >T A Wy*ir»V,r TP irj 1963. november 22. Exportra Indul Nemrégiben épült Nagyúorogon a MÉK exportra válogató telepe. Az ország különböző részéből ide érkeznek a szállítmányok, hogy válogatás és megfelelő csomagolás után külföldre induljanak. Most a makói hagyma szállítása folyik. A szezon befejezése után almát válogatnak. Gyors kezek válogatják a makói hagymát. Innen a csomagolóbrigádhoz kerül a hagyma. Itt már különböző nagyságú zsákokba töltik az asszonyok. Minden országnak más az igénye. Csomagolnak itt 25, 10, sőt még egy kilós zsákokba is. Vagonra várnak az export hagymával teli zsákok. Az átvevőtelep dolgozói naponta két vagon hagymát válogatnak és csomagolnak. (Foto: Zsiga Mária) A korai vetés is gond ? Mit mond a megyei főagronómtts — Kelbe attól tartani, hogy szárba szökkennek november régén, december elején a gabonák? — Kik kapják a minőségi prémiumot? Felkerestük Somorjai Sándo r elvtársat, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya föagron ómusé* Az időszerű őszi munkákról és a legfontosabb tenni vp.lókról beszélgettünk. Somorjai elvtárs három kérdésre válasz olt. — Egyik-másik termelőszövetkezetben aggódnak. Azt mondják, ez a mostani jó idő kedvez is, mert az őszi mélyszántást be lehet fejezni, de árt is, mert túlságosan megerősödnek és lassan szárba szökkennek a korai vetések? — A Meteorológiai Intézet jelentéseiből, de tapasztalatból is tudjuk, hogy az ehhez hasonló enyhe, valóban tavaszias november elég ritka. Még mielőtt a kérdésre válaszolnék, ehhez kapcsolódva tennék némi kis kitérést. Azt szeretném elmondani, hogy tavaly ez idő tájt több közös gazdaságban még vetettek. Első ízben fordult elő, hogy a megye közös gazdaságai e valóban fontos munkát optimális időben végezték el, fejezték be. Még hozzá nem is akárhogyan, hanem jó minőségben. Tekintettel arra, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a minőségi munkát premizálja, ezzel kapcsolatban elvégeztük az úgynevezett szemléket. Megállapítottuk: nemcsak idejében került a földbe a mag. hanem jó minőségben is. A megye közös gazdaságaiban az összes gabonavetésterület 10.4 százaléka kifogásolható, ennyi után nem jár holdanként a 19 forint minőségi prémium. Ez a 10.4 százalék sem jelent nagyon rossz munkát, csak kifogásolható munkát. A 19 forintot tehát a megye közös gazdaságainak többsége megkapja. A félreértések elkerülése végett nem árt megjegyezni, hogy ennek az összegnek 80 százalékát most, 20 százalékát aratás után folyósítják. A minőségi prémium 15 százaléka a tsz- ek vezetőit illeti, 85 százaléka pedig azokat a szövetkezeti gazdákat és dolgozókat, akik tevékenyein közreműködtek a vetés sikeres és jó minőségben történő befejezése érdekében. Ami pedig a feltett kérdést illeti, azzal kapcsolatban a következő a helyzet. A mostani időjárás következtében a vetések hellyel-közzel vallóban ■ túlságosan megerősödtek, s ez főleg az augusztus végén, a szeptember elején elvetett őszi árpára, valamint rozsra vonatkozik. Ennek persze megvan a megfelelő biológiai magyarázata, amit felesleges részletezni. Én inkább azt mondanám így még mindig sokkal jobb, mint ahogyan más években volt. A buja vetéseken ugyanis lehet segíteni, s a szövetkezeti vezetők tudják is, hogyan. Ahol szükséges ott megkezdték a birkákkal való járatást, legeltetést. — Az időjárás kedvez. Ennek ellenere az őszi mélyszántás úgy halad, mintha — tisztelet a kivételnek — a tsz-ek szakvezetői megfeledkeznének e fontos munka jövő évi hasznáról. Mi a véleménye Somorjai elvtárs, sikerül befejezni Tolna megyében az őszi mélyszántást? — Tavaly 90 000 hold szántani való maradt ez év tavaszára. Nem nagyon kell bizonygatnom, a termelőszövetkezetek vezetői jól tudják, hogy mennyi gondot okozott ez az elmaradás és mennyi kár származott ebből az elmaradásból. Az őszi mélyszántás befejezése ugyanis a kézenfekvő haszon mellett még időnyerést is jelent. Elmaradása pedig időveszteséget. Jelenleg tavalyhoz képest jobban állunk, de a lehetőségekhez képest rosszabbul. E napokban körülbelül 50 000 holdra tehető a még szán- tatlan terület. Ezen kellene elvégezni és befejezni a szükséges munkákat. Én nem mondanám, hogy a termelőszövetkezetben működő szakemberek megfeledkeztek e fontos munka jövő évi hasznáról. Hellyel-közzel előfordulhat ilyesmi, de általánosítani semmiképpen sem szabad. Eddig ugyanis az erőgépek egy részének kapacitását lekötötte a rengeteg szállítási munka. Hogy mást ne mondjak, még a múlt héten is volt cukorrépa-szállítás, nagy mennyiségben. Ezek a munkált; szűnő félben vannak, hiszen ma már úgyszólván csak annak a kétezer hold kukoricának a hazaszállításáról kell gondoskodni, ami még töretlen. E napokban tehát azokat az erőgépeket is az őszi mélyszántásra lehet irányi-* tani, amelyek eddig a szállításokat végezték. Erre máris sor került. így észrevehetően meggyorsult a munka. Persze nem úgy. ahogyan az ütemterv előírja. S ennek főként az az oka, hogy nincs elegendő szabad terület. — Nagyon sok még mindig a talpon álló kukoricaszár. Úgy hiszem Somorjai elvtárs is erre gondol. Nem lefietne végre valamit tenni, hogy a szárletaka- ritás meggyorsuljon? — Nálunk sajnos a termelőszövetkezetekben a kukoricaszár nem képvisel akkora értéket, mint amekkora és mint a tiszántúli megyékben. A mi közös gazdaságainkban állandóan bíztatni kell a tagokat és a vezetőket a szár- letakarítás meggyorsítására. Jelenleg körülbelül 11—12 000 holdon letakarítatlan a kukoricaszár. Ez valóban fékezi, lassítja az őszi mélyszántás ütemét. Néhány intézkedést tettünk. Mondogatjuk, hogy a rendelkezésre álló silókombájnokkal feltépett szárat silózzák le, vagy a dűlővégén rakják össze alomnak. Arra is felhívtuk a tsz-vezetők figyelmét, hogy éppen a letakarí- tás meggyorsítása érdekében ideiglenesen a dűlő végére hordják ki és ott rakják össze a szár- kupacokat, azért hogy a gépek dolgozhassanak. Télen aztán majd lesz ráérő idő a dűlő végéről hazaszállítani. Ezt csinálják is egyik-másik tsz-ben, de nem mindenütt. Végül még annyit: szerintem az őszi mélyszántást Tolna megyében idejében be lehet fejezni. Legtöbb azonban mégiscsak a helyi vezetőkön múlik — fejezte be nyilatkozatát Somorjai Sándor elvtárs. rwwwiiw'wwiwuvAnrziuwvwj'ffwifWJvinsumvavtuwAvvwviF/.wwwviSvwwi TWéfiad Íác4ifné$id oszpod bácsi öreg ember. Sióagárdon él, kora meghaladta a 84 esztendőt. Az évek úgy szaladtak el felette, hogy szinte teljesen érintetlenül hagyták az ő világát. Reggel kelt, egész nap dolgozott, este pedig lefeküdt, hogy pitymallatkor kezdje elölről megint. Ez az élet kissé bizonytalanná, kételkedővé tette, nem nagyon hitt semmiben. A legtöbb dologra csak bólogatott, s aztán elintézte egy kézlegyintéssel: — Nem érem én meg azt már... Akkor is valami ilyesmit mondott, amikor Hámori János, a községi tanács titkára egyezkedni kezdett vele a telekre. — Ha kell — mondta öregesen reszelés hangjával — én eladhatom. De minek az maguknak? — Mozit akarunk építeni, Mihály bácsi — így a titkár. — Tudja, itt ez a rossz csarnoképület, ezt kibővítjük, s olyan mozit alakítunk belőle, amelyikre még Szekszárd is méltán számíthatna... — Mozit? — töprengett Dosz- pod bácsi. — Minek az? Ott a régi, elég az a fiataloknak. Mi, idősebbek, úgyse járunk... — Ha ez elkészül, Mihály bácsit is meghívjuk az előadásra. — Az jó lenne — nézett alulról I felfelé a titkárra —, mert én még ! csak hallottam a moziról... De hát I hol leszek én már akkor ? Nyolcvannégy év nagy idő. Az ilyen korú emberek egyre jobban megbarátkoznak az elmúlás gondolatával. Doszpod bácsi azonban töprengései közepeit is gyakran elnézett a csarnok felé. S érdekes dolgokat hallott. Azt beszélték például, hogy Pék Béla, a MOM mérnöke készítette a tervet, s pénzt se kért érte. Ezen egy kicsit elgondolkozott: — Csak úgy, isten nevében? — meditált csendesen, öregesen. — Furcsa egy világ ez... És Doszpod bácsi megérte az avatást. Ott ült, azok között az előadáson, akiket a sióagárdi községi tanács meghívott, mert az új szélesvásznú filmszínház építésén sokat dolgoztak. Az első vetítésre 120 olyan falubelit hívtak meg, akik tetemes részt vállaltak a munkából. Közel ült Danóczy Gyulához, az adóügyi megbízotthoz, s nevét igen gyakran hallotta. Ezen megint elgondolkozott: miért emlegetik annyiszor? Aztán megértette: azért, mert Danóczy Gyula mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Valóságos ezermesterré képezte ki magát. Ha úgy hozta a sor, asztalos volt, máskor meg kőműves, megint máskor pedig a festőknek segített. Doszpod bácsi most már azt is megértette, honnan került az a 42 ezer forint értékű munka, amit a titkár olyan nyomatékkai mondott: abból, hogy Danóczy Gyula, meg 119 társa szabad idejük nagy részét a mozi építésénél töltötték el. a többit már kevesebb ér- deklődéssel hallgatta. Inkább csak úgy magának jegyezte meg, hogy a községi tanács 250 ezer forintot adott a községfejlesztési alapból, a Moziüzemi Vállalat pedig körülbelül 360 ezer forinttal támogatta a sióagárdi tanács kezdeményezését. Arra pedig bólintott, amikor megdicsérték Katona Gyulát, a moziüzemi vállalat műszaki vezetőjét, mert az ő tervei alapján a belső berendezést jóval olcsóbban készítette el a vállalat brigádja, mintha régi módszerekkel dolgoztak volna. Aztán eljött az a pillanat is, amikor először világosodott ki a vászon, s megjelentek az első képsorok. Doszpod bácsi talán még kételkedett is a valóságukban, ám ez a kételkedés mihamarabb feloldódott. A 84 éves ember életében először nézett filmet. S mindjárt a Monte Cristo grófját. Tetszett neki, s bizonyára örült annak, hogy bár nem bízott hozzá, de mégis megérte egészségben Sióagárd új, szélesvásznú mozijának felavatását. Sz. I.
