Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-19 / 270. szám
< ■t .Í5ST TOT, V A MPfSVPt MínrlK/tf! 1963. november Jó. Ériénxfí folytatás a Tol a a wnogyci Svájcban Bátaszékről kövesút vezet Bonyhádira: a vidék festői, a táj szép. Gyönyörködni lehet benne, de gazdálkodni rajta nagyon nehéz. Ezt a vidéket találóan a Tolna megyei Svájcnak nevezik. Az OMMI szakembereivel jártuk be a környéket, Daradics Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és Szomor Ferenc, a járás főagronómusa volt a kalauz. A határjárást bent, Bonyhá- don tanácskozás előzte meg. Ezt a tanácskozást a járási pártbizottság kezdeményezte, mert azt elnézni mostmár végképp nem lehet, hogy a Tolna megyei Svájcban fogy, és kopik a termőföld. A helyzet odáig súlyosbodott, hogy egyik-másik községben lassan nem lesz már hol gazdálkodni. A 24. órában vagyunk — mondja Daradics Ferenc, aki elsőszámú mozgatója és valósággal fővédnöke a talajerózió elleni küzdelemnek, amely végre a jelek szerint' konkrét formában is testet ölt, úgy, hogy nemcsak beszélnek a talajkopás veszélyéről, hanem cselekszenek is, és megkezdik a talajerózió elleni hathatós védekezést. A megyei vezetés szintén nagy jelentőséget tulajdonít ennek a munkának. A bonyhádi tanácskozáson megjelent Horváth József elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályvezetője, ott voltak az érdekelt megyei szervek szakemberei if. Ha minden jól megy, az előkészületek néhány hét múlva megtörténnek, és jövőre a nagy munka már megkezdődik. Éppen az utolsó pillanatban, mert már vannak tsz-ek, amelyekben a tagok szakadásig dolgoznak, de hiába. Cikó, Möcsény, Bátaapáti, Mórágy, Szálka, Grábóc, Zsibrik, Alsónána határában a legsúlyosabb a helyzet. E községek lakói számára létkérdés a talajvédelmi munkák megkezdése, a lejtős területek rendezése. Szálka, Bátaapáti, Mórágy helyzete különösen súlyos, és indokolt, hogy e három község kerül először sorra. Az OMMI képviselői a szükséges segítséget megígérték és megadják. A Tolna megyei ÁFTH is kész hatékonyan közreműködni. A járás vezetői pedig szemmel láthatóan szívügyüknek tartják e fontos kérdés megoldását és azt akarják, hogy a svájci részben néhány év múlva ne csak gyönyörködni, gazdálkodni is lehessen. Ez év nyarán az értényi találkozón. — a tamási járás egyik községében — a meghívottak már láthatták, hogy mit kell és mit lehet tenni, de pénz, és gép szükséges, mert másként nem megy. A bonyhádi járásban a talajerózió elleni küzdelemnek van már gazdája. A járási pártbizottság a gazdája. Egészen bizonyos, hogy a felsőbb szervek országos szinten méltányolják a járás helyzetét és nem marad el az oly nélkülözhetetlen anyagi támogatás sem. sz. p. Aparhant; az alvó falu Sikeresen vizsgáztak Moszkvában a Csepel Művek új ipari varrógépei A KGST ajánlására Magyarországon szakosítják 9 féle szabóipari gép gyártását. A Csepel Művek varrógépgyárában rekordidő alatt elkészültek kétfajta szabászgép és két varrógéptípus ^ mintapéldányai. Ezeket próbára kiküldték Moszkvába, mert a szovjet ruhaipar nagyobb meny- nyiségű gépet kíván vásárolni Magyarországtól. Az újfajta pikírozógép és a gombfel varró gép néhány mintapél dányát Moszkvában próbálták ki. A gépek már túljutottak a próbára előírt 25 műszakon, s eredményeikről nagy elismeréssel nyilatkoztak az üzemek vezetői és dolgozói. A próbára küldött varrógépeket néhány hét múlva Moszkvából Csehszlovákiába szállítják, mert a csehszlovák külkereskedelem is jelentős rendelést kíván feladni. Rövidesen a román külkereskedelmi szervekkel is tár- I gyalások kezdődnek magyar var- ! rógépek szállításáról. Három gyerek tűzhalála Petrovics István kiskunhalasi, Felsőkistelek 87. számú tanyáján tragikus szerencsétlenség történt november 16-án. A férj munkában volt, az asszony bevásárolni ment, s a lakásba bezárta a még alvó 5 éves Mihályt, a 4 éves Vilmost, a 2 éves Máriát és az 1 éves Ágotát. Mihály időközben felébredt és az elöl hagyott gyufával játszani kezdett. Később kimászott az ablakon és égő gyufaszálakat dobált be a lakásba. A lakás kigyulladt, s mire a szülők hazaértek, a három gyermek bennégett. A helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy a tüzet az 5 éves Petrovics Mihály okozta. KÜLÖNBSÉGEK és ellentétek talán sehol sem olyan szembetűnőek, mint ebben a völgységi községben. Ha végigmegy az ember Aparhant főutcáján, úgy érzi: elérkezett abba a faluba, amelyiket már régen ke- ! resett. Szinte jólesik tapasztalni a külső rend harmóniáját, pihentetni a szemet a gondozott külsejű házakon. Ha a külsőt nézi az em- (bér azt mondja: itt minden úgy él, hogy annál jobban már nem is élhet, s elevenen árasztja magából a frisseséget. Ám, ha mé- ’ lyebben nézzük a község életét, menten rájövünk: a frissnek tűnő kellemesség csak külszín! .Alatta olyan dolgok lapulnak, 'amelyekhez egyáltalán nem illik a tanácsháza falán elhelyezett márványtábla. A szöveg azt 'mondja: szocialista község Apar- .hant.... I A valóságban azonban ettől még igen messze jár. Gazdasági, gazdálkodási tekintetben nem lenne semmi baj. Ezen túl azonban szinte megállt az élet. j — Négy éve járt itt a Déryné . Színház — panaszkodik Läufer I Mátyás, a községi tanács elnöke. ' — És nem is merjük idehívni, mert biztos kudarcra ítélőöne a vállalkozás. I — A pesszimista hang egyáltalán nem indokolatlan, mert nemcsak a színházzal vannak bajok Aparhanton, hanem mással is. Egy röpke felsorolás: közönybe fulladt a dolgozók esti iskolája, gyengén, vagy egyáltalán nem halad az ismeretterjesztés, épphogy él a művelődési otthon hiányzik a klub, s méginkább a társadalmi élet. Kiáltó ellentét ez, ha azt nézzük, amit az elején említettünk. Okokat kerestünk arra, miért csak félig van ébren ez a jobbra hivatott falu, hogyan lehetséges az a közöny, ami szinte minden kezdeményezést fogad. Illés Lajos iskolaigazgató szerint hagyomány a két faluból alakult községben, hogy elsősorban csak a pénzzel törődnek az emberek, de önmagukkal keveset. Próbáljuk elfogadni ezt az álláspontot? önmagunknak mondanánk ellent. Meg aztán igen nehéz elmarasztalni több mint 1300 embert azért, mert nem találják az utat. amelyiken el kellene indulni. És van egy másik probléma is. Läufer Mátyás azt mondta: — Ha például a községi művelődési otthont áttolhatnánk a hanti falurészbe, sokkal kevesebb bajunk lenne. Mert ott nagy az Bébi télikabát 1—5 méretig Bébi átmeneti kabát 1—5 méretig 185.00—450.00 Ft-ig 185.00—420.00 Ft-ig. érdeklődés. Tulajdonképpen a KISZ szervezetünk is azért van, mert a hanti részen élnek fiatalok. Az apariakkal nem sokra megyünk . . EGY KÖZSÉG KÉT RÉSZE is különbözhet egymástól? Azt mondják, igen. De vajon helytálló-e ez a megállapítás? S ha helytálló, miért? Kellett valaminek lenni régebben, ami a hantiak érdeklődését időben felkeltette. s ami érzésünk szerint most hiányzik a községből. Es ez a ..valami” nemcsak igény, több annál. Mert ha csupán igény lenne, akkor lényedében nem is volna probléma. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy valamilyen szebb és jobb akarása nélkül olyan lenne a község külső képe, mint amilyen most. Ugyancsak a tanácselnök mesélte, hogy amikor az új gyógyszertárat kezdték építeni alig kellett nagyobb erőfeszítés a társadalmi munka szervezéséhez. Szót kellett érteni az emberekkel, megértetni, hogy itt nem ennek vagy annak az érdekéről van szó, hanem az egész faluéról. Szemre a művelődési problémák kisebbnek látszanak, mert ugyan ki szegényebb vagy gazdagabb Aparhanton attól, hogy tanul, olvas, igyekszik megbarátkozni egy szakmával? Azt hiszem senki, legalább is ami az anyagiakat illeti. De ha ennél távolabbra nézünk, már megtaláljuk a szegénység, a szellemi igénytelenség nyomait. Ebben a különben gazdag községben számosán élnek, akik nem rendelkeznek az általános iskola VIII. osztályának elvégzéséről szóló bizonyítvánnyal. Úgy kellene tehát ide a megértő, segíteni akaró szó és tett, mint kellett és kel' a jól gazdálkodó termelőszövetkezet, az új gyógyszertár, s minden egyéb hasznos dolog. Bár adott a szükség, a tett mégis mintha hiányozna. És valószínű innen származik a közöny is. Onnan, hogy mindjárt a legelején elterjedt, s azóta tovább terjed az, hogy Aparhant alvó község, ott nem lehet csinálni semmit. Nincs például egy hely, ahol a fiatalok összejöhetnének. Pedig lehetne. A járási tanács művelődési osztályán hallottuk, hogy éveken keresztül mindig kapott a község bizonyos összegeket. Nehéz elképzelni, hogy ezekből ne jutott volna egy bizonyos hányad például a sokat sérelmezett klub rendbehozására, bebútorozására. Kezdetnek nem lett volna rossz. A MOSTANI, ELÉG SIVÁR helyzet ismertetésénél van egy fontosabb probléma. Éspedig: mi ként juthat előrébb Aparhant? A légi módon aligha, s az új módot abban látjuk, hogy a községi tantestület, a tanács, mint tömegszervezet, a faluban dolgozó párt- és KISZ-szervezet próbáljon közelebb kerülni a községbeliekhez. Általános, de jól bevált recept ez. Helyességét igazolja, hogy például az öntevékeny színjátszás dívik a községben. Hogy miért arra a magyarázat egyszerű: aki ezzel foglalkozik, nem felülről, hanem belülről végzi a munkáját. S ilyen belülről végzett munkára van szükség, ahhoz, hogy felébredjen Aparhant, s a kulturális nevelő munkában is megközelítse azt a szintet, amit gazdálkodásban az emberek anyagi jólétének emelésében már elért. 1 Sz. I. Hegnyitották a munkásakadémiát Hőgyészen A Hőgyészi Állami Gazdaságban a TIT és a szakszervezet közös rendezésében az elmúlt hét végén ünnepélyesen nyitották meg a munkásakadémiát. Danka Vilmos szakszervezeti titkár megnyitójában méltatta a tanulás, a szakmai képzés fontosságát, majd dr. Varga István, a Budapesti Fémipari Kutató Intézet kutatómérnöke és dr. Szendrőj Tivadar mérnök tartotta meg előadását. A gépműhely harmincöt dolgozója — az akadémia résztvevői —, nagy érdeklődéssel hallgatták az előadókat, utána kérdéseket tettek fel. amelyekre kimerítő választ kaptak. A Hőgyészi Állami Gazdaság munkásakadémiája tizenkét előadásból áll. Az ötödik és a hatodik előadást, összekötve egy tanulmányi kirándulással, a Fémipari Kutató Intézet vendégeiként Budapesten hallgatják meg. W/ftVWWWWVWWW/iWUWWlWWIWIVWIHVHWftWWWWWVW^iWVWWViiiWW^ Pali bácsi as állattenyésztő Kovács Pál, a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezet állattenyésztője. Régi szakember, nagy tapasztalattal, hozzáértéssel végzi a munkáját. Nemsokára negyven éve lesz a szakmában. — Ismerni kell az állatoknak még a szokását is. Úgy lehet csak jól tartani őket. Az sem mindegy, hogy kit helyez az ember oda gondozónak. Ezt szívvel kell csinálni. A tsz állattenyésztése számottevő. Nagy sertés-, marha- és juhállományuk van. Mindegyik állat más kezelést, ellátást, bánásmódot igényel. Pali bácsi mindenütt ott van, ahol szükség van rá. Naphosszat járja a majorokat. Hol a sertésólaknál, hol a baromfinevelőben lehet megtalálni. Meg is látszik az eredményen. Az elhullás nagyon kis százalékú, gyorsan fejlődnek az állatok. Idős ember, de mozgása, szorgalma fiatalosságra vall. — Gyerekcipőben jár nálunk még az állattenyésztés — mondja. — De látszik, hogy nagyot léptünk előre. Legjobb bizonyítékai ennek a hosszan, L-alakban sorakozó új ólak, istállók. Mindenütt rend, tisztaság van. Könnyebb lett a munka a vízvezeték megépítése óta. Azelőtt két gémeskút volt a pusztán, egy az állatoknak, a másik pedig a lakóknak. Nehéz, hosszadalmas munka volt a vízhordás. Most már minden istállóban ott a vízcsap, a szerteágazó vezetékek az egész pusztát behálózzák. A jövő évben megkezdődik a gümőkór- mentesítés. Cél az, hogy két éven belül teljesen negatív állatokra cseréljék ki a marhaállományt. — Sokat kell vitatkoznom, vagy helyesebben mondva magyaráznom. Az emberek hozzászoktak a maguk egykét állatához, és nehezen értik meg a nagyüzemi tartás módszerét. Idegenkedtek akkor is, amikor a borjakat a megszokott időnél jóval előbb választottam el és fölözött tejjel etettem tovább. Azt jósolták, mindegyik elpusztul. Most a gömbölyödő állatok láttán csak mosolyognak előbbi hitetlenségükön. A téliesítést megkezdték. Szerfás istállójukat már korábban téglafallal zárták el, így köny- nyebb biztosítani a teljes védettséget. Ha hidegre fordul az idő, még az épületet is körülrak- ják, több sorban kukoricaszárral. Belül csak a légteret szűkítik. A szellősebb, nem teljesen védett istállókban a juhok maradnak. Abból is ezernél több van a termelőszövetkezetnek. — Nagynehezen a fejest is meg tudtuk oldani — mondja Pali bácsi. Majdnem úgy volt, hogy majd nekem kell csinálni. Amikor a juhászok megtudták, hogy a rendes munkaegységen felül még pénzt is kapnak literenként, elvállalták. Nincs is baj azóta, már most szóltak, hogy jövőre tervezzük be, mert ők szívesen csinálják továbbra is. Pali bácsi tud beszélni az emberekkel. Legtöbbször nem hangos szóval, hanem magyarázva bizonyítja, amit mond. Nem bánja, ha rámegy a délelőtt, emberekről van szó, akiket kicsit még mindig meg kell győzni. A nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezetnél két és fél éve dolgozik. Állami gazdaságokban szerezte a sok éves tapasztalatot, amit itt gyümöl- csöztet. A tsz-ben egyre jobban fejlődő állattartás mutatja ennek a munkának az eredményét. KÓNYA JÓZSEF
