Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
6 GEORGi KRUMOVx PILLANAT Esziergowii képek Az esztergomi tanácsháza. (Szlovák György rajza) PÄLYI LÁSZLÓ: JÁTÉK Játszik a széllel az ág, játszik az ággal a szél, játszik a fénnyel az árny, játszik az árnnyal a fény.. Szép ez a hajnali, lágy, játékos reggeli tánc — csókokat érlel a szád á szívemmel játszik a vágy. — Hé, Sztefan! — kiáltott az állomásfőnök a raktár felé, ahol magas, széles vállú férfi segített a rakodómunkásoknak. — Mit akarsz? — fordult meg amaz. — Van itt egy ember, szeretné, ha elvinnéd a víztárolóhoz. írni akar valamit. — Ez a legény? — mosolygott a sofőr. — Jó, üljön be! Az állomásfőnök elbúcsúzott és a munkája után nézett. Míg a teherautót megrakták, elgondolkozva ültem, táskámat a térdemre helyezve. A nap valósággal ' égetett. A szűk kabin fülledt, meleg levegője kiszívta belőlem azt a kevéske erőt is, ami a hosz- szú utazás gyötrelmei után még bennem maradt. Hallgattam a lábak dobogását a teherkocsihoz támasztott feljárón, a cementzsákok puffanását, a rakodók érdes hangját s a fáradság egyre jobban elnyomott. Csak a papucsok csoszogását hallottam élesen, megkülönböztethetően, minden más zaj egybeolvadt. Csicsi-csoszi csiszi-csoszi — zúgott a fülembe. Pedig éppen ettől menekültem: a csoszogást hallgattam néhány nappal ezelőtt otthon, az előszobában is, befejezetlen kéziratokra könyökölve az íróasztalon. S ezt hallottam a vonaton is, ahogy átszeltük a völgyeket és a hegyeket. Ez a zaj az otthont idézte fel bennem, feleségem szúrós tekintetét s apró megjegyzéseit. Reggel, csipeszekkel a hajában, kinyitotta az ablakot, hogy besüssön a nap, s csak úgy, kom- binéban odatelepedett a telefon mellé, s elkezdődött a véget nem érő csacsogás. Ha fáradt voltam, Vagy nyugodtan akartam dolgozni, bezártam az ajtót, bekapcsoltam a magnót, s hallgattam a felvételt: az írógép kattogását. Már félálomban hallottam a csoszogást, de az ajtó előtt elhaltak a lépések. „Ahá dolgozik!” Nem, drágám, nem dolgozik, nem tud dolgozni, mert mindig a nyakán ülsz. S egyszer majd meg is mondja. De most elalszik s arról álmodik, hogy legényember. A magnó meg majd ír... Délután hatkor a csatok eltűnnek, s egy tip-top frizura jelenik meg az aj tó résben: — Indulok. Te nem jössz el a Klubba? — Nem. — Úgy! Szóval egyedül menjek? — Igen. Legalább egy kicsit magam maradok. És ő elindul a klubba, mérgesen, elégedetlenül. Én meg megnyugszom. Milyen más a világ! Most valóban az írógép kattog. Igen, hat óra után kezdődik a boldogság. Ezekért az órákért nem kell veszekednem, nem kell unos-untalan ismételnem, hogy egésznapos telefonbeszélgetései nem érdekelnek. A klubot meg nem szeretem. Sok léhűtő és hízelgő jár oda, dícsörgetni, plety- kázni, sokszor — szeretőt cserélni. A bárnak WC szaga van; ez a szag árad az öreg bonvivánból, a kopaszodó költőből, s csokornyakkendőből, s abból a színházi félistenből, aki azzal tetszeleg a fiatal nők előtt, hogy a feleségét hangosan „lángoskám”-nak becézi. A fülke ajtaja kinyílt, a sofőr mellém ül és a motor csakhamar megrezzen. A kocsi elindul. A nagy darab férfi rálép a pedálra, megszorítja a kormányt, s jólel- kűen kérdezi: — Elaludtál? — Egy kicsit. — Nekem is majd leragad a szemem — mondja, miközben megkerüli az állomást s rátér a meredek útra. — Még két nap, aztán — öröm lesz az életem. Csak egy műszak marad. — Miért, most kettő van? — kérdezem és megdörgölöm a szemem. — Most Tódor helyett is dolgozom. Tódor elment az anyjához, beteg szegény... De cementre szükség van. Cement nélkül nem épülhet víztároló, igaz? — Persze, igaz. A sofőr tekintete a kanyargós útra szegeződik. Izzadtság gyöngyözik a halántékán, borotválat- lan, beesett arcán, izmos nyakán. Van benne valami idegesség és vonzó; még az is tetszik, hogy csak úgy minden ceremónia nélkül letegezett. — Mikor érünk a víztárolóhoz? Rámnéz. — Időben. Aztán, kissé bizonytalanul, megkérdi: — Szóval te írsz? S miket, cikkeket? — Néha azt is. De főleg könyveket. — Nézd csak! — mondta örömmel. — Csak nem vagy író? Nem látszol többnek ... — Hát mennyinek kell látszanom? — Hát... Nem is tudom. De másnak, olyan ... — Másnak? — Na, persze ... Keserűen elmosolyodtam. Az ember sohasem néz ki olyannak, amilyen, s nem tudjuk, milyen lesz holnap. Az igazi szeretet a tartózkodásban van, a nyíltság az egyszerűségben. Csak a mohóság lepleződik le: kombinéban ül a telefon mellett, kopog a cipőjével. S biztosan vannak nők, akik elmondhatnák magukról: elkopogtam a fiatalságom. S lehet, hogy ezt büszkén mondják... De a sofőr mond valamit: — Előfordul, ha az erdőben vezetek. hogy beszélek magamhoz: Hej. Sztefán, magányos ember vagy. Magányos, érted? S ilyenkor sietek haza, lefekszem, fogok egy könyvet és olvasok. De hamar elalszom — Nős vagy? •— Nem. — Majd ha megnősülsz, nem leszel magányos — szólok epésen. A sofőr felkiált: — Ez igaz! Hányszor gondoltam már erre.. De akkor meg ő. az asszony marad egyedül. Képzeld csak el, én állandóan úton vagyok, ő meg vár. NeVn lenne szép... így meg, ha hazamegyek. lefekszem és kész. Az utóbbi időben mindig fáradt vagyok. — Minek vállaltál két műszakot? — Nem ettől van. Tudod, nálam nem az óra fontos. Sokat töprengek, attól vagyok fáradt. Ránéztem. Szögletes, koravén arca komoly volt. — Mire gondolsz? — Mindenre. Az életre; a bombára ... Vagy lám, már a világűrbe is repülnek. Repül az ember, körülötte csak sötétség, üres semmiség. Még levegő sincs. De hova készülődünk? Más bolygókra? S mi van ott? Felhők, sivatagok ... Hát nem jobb itt? S ha nem is jobb... Elmenni valahová, a Marsra például. Ott is vannak erdők, csatornák. S talán a csatornákban gondolák úsznak, mint hogy is hívják ... Velencében. Beleül az ember egy godolá- ba s a Föld felé néz. A Föld csak egy pont az égen, s abban a kis pontban emberek élnek, ott pihen az anyám ... Nem hallgattam rá, a sűrű bükköst figyeltem, mely gyorsan száguldott a kocsival ellentétes irányba. Fejemet kidugtam az ablakon, remélve, hogy a légáramlat lehűti. De a forró napsütéstől mintha még az erdő is tüzet árasztott volna. — jWeggyullad — mondtam magamban. Dolgoznia kell, mindegy, akármit. Vagy tanulnia. Vagy szüljön! Igen, az utóbbi lenne a legjobb: de nem lehet. Legalább vegyünk magunkhoz valakit. S akkot majd nem rakja tele a haját csatokkal, nem pocsékolja az időt egész nap a telefon mellett. Talán visszaszáll a múltba, s megint olyan lesz, mint évekkel ezelőtt volt. Talán ... De ő nem akar. Ő csak azt szeretné, ha folyton írnék, hogy kocsit vegyünk. Én meg nem akarom, s mert ő erősködik, az írógép egyre ritkábban kopog. Mióta kitaláltam a magnó-trük- köt, úgy-ahogy élünk. Azelőtt, ha csend volt a szobámban, mérgelődött, bedugta a fejét az ajtó nyílásán: — Mit csinálsz? — s megrovóan néz rám. — Gondolkodom. — Miről? — Az életről, a bombáról. Meg arról, hogy a világűrbe repülnek. Egyszóval: mindenről. — Mások nem gondolkodnak, hanem írnak. S bevágja az ajtót. — Mester — szól halkan a sofőr. — Miért hallgattál el? Beszélj, mert elalszom. — Nehéz? — Eh, mit mondjak. Ilyen az élet, tudod... Tódor anyja beteg, el kellett utaznia. Táviratot kapott, s megkérdezte: „öt—hat napra vállalod?” Miért ne — mondtam. Válialom. Menj nyugodtan ... S a te anyád? Él még? — Nem. — Nem? Szóval árva vagy. S gyerekeid? — Nincsenek. — Majd lesznek, ád az isten. De biztosan nős vagy. — Igen. — Ez szép — bólintott a sofőr... — És a feleséged.. . biztosan színésznő. Vagy táncosnő... — Miért? — Hát azt mondják, az írók mindig színésznőket vesznek el. — Nem egészen. — Én nem vennék el színésznőt. Semmi pénzért! A kocsi egyenletes gyorsasággal repült előre, bár a sofőr szemei majd leragadtak. Feje előrebillent, majd újra felegyenesedett. Lent szerpentin út kanyarodott, csillogtak a sziklák, s a síkság minden forduló után egyre jobban elveszett a forróságban. A hegyoldalon, ahonnan egy pillanatra felvillant a távolban a hatalmas víztároló kicsiny, szürke foltja, a sofőr hirtelen lelassított, letért a gazos mellék- útra s megállt. — így! — sóhajtott fel. — Fele út megvan. Az előbb egy kicsit becsaptalak, hogy nálam az óra nem számít. Loptunk egy kis időt, a végtelen időből. Fél óra pajtás. Most egy félóra a miénk, járkálhatunk egyet. Kiszálltunk, s beljebb mentünk az erdőbe. Néhány perc múlva árnyas tisztásra értünk. Körül virágok. A sofőr, mint a zsák, eldőlt a fűben és elaludt. Melléje ültem, hátamat egy fának vetve, s elnéztem ezt a nagy darab testet. Szinte eggyé olvadt a földdel. Nehezen lélegzett, mintha állandóan csuklóit volna. Nyugtalanul, de mélyen aludt, magába szívta a föld, a hűvös fű, a tarka virágok illatát. Bütykös, olajos ujjai kiáltó ellentétben voltak a virágokkal. Talán arról álmodott, hogy a kormányt fogja. Éreztem a nyugalmat, a fölénk boruló csendet. A levelek között aranysárga fény csörgedezett felénk. Én is lefeküdtem, arcomat a hűvös, lágy fűbe temettem. A zöld mintha suttogott volna. Bogarak mászkáltak, legyek zümmögtek körülöttem. Az erdő zú- . gott. Az ágak közül madár röppent ki, s levert egy száraz ágat. Csak feküdtem, elmerültem, s a föld csendes, sok színű hangja könnyű, kellemes ringásba hozott. De hirtelen lépések riasztottak fel: kip-kop, kip-kop. Megijedtem. Éreztem, hogy valami el akar szakítani a földtől, a csendtől, a tisztásra verődő napsugaraktól, az erdő tiszta, üde illatától. Valaki óvatosan meglökte a vállam. — Pajtás, kelj fel! — hallottam. Indulunk. Felugrottam. A sofőr már állt és nevetett. Arca már nem volt olyan riadt, fájdalmas arc, szemében a tisztás nyugalma csillogott. Homlokára vékony barázdákat vésett a fű. — Azt álmodtam, hogy papucsok kopognak — mondtam megkönnyebbülten. — Papucs? — nevette el magát a sofőr, s felemelte az ujját —■ Figyelj csak ide! Ezt hallottad — s felmutatott egy magas fára. Felnéztem. Egy harkály kopogtatta dühösen a fát, hogv kihúzza a férget. Sípos István lorUítása
