Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 RODALMI M A „Kalapácsos ember alkotója Tizenöt éve halt meg Bíró Mihály 1947-ben tért vissza —- hosszt* emigrációjából — felszabadult hazájába Bíró Mihály, a „Kalapácsos ember’* alkotója. S egy év sem telt belé: a súlyos beteg ember, aki halála percéig nem ejtette ki kezéből a munkaszerszámát* a ceruzát* eltávozott. Éppen tizenöt esztendeje ennek. S e másfél évtized alatt a friss, felnövő nemzedékek is megtanulták 3 nagy magyar grafikus nevét. Amikor néhány esztendővel ezelőtt nagyszabású, gyűjteményes kiállítást rendeztek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság plakátjaiból, újságrajzaiból, azok is csodálkoztak, akik tudták* hogy a modern magyar grafikának ez a rövid ideig tartó, de a huszas, harmincas évek haladó európai grafikájára is termékenyítő hatású virágzása a magyar képzőművészet történetének egyik legszebb fejezeté. „Honnan nőtt ki hirtelen ez az izzó szépségű virág? Csak a fori’adalmak napja érlelte meg e virágzást?” — kérdezte annak idején a kritika. És aztán meglelte a választ. A század elején fellépő magyar forradalmi grafikusok — köztük elsősorban Bíró Mihály — egyszerre kapcsolódtak a XIX. század nagy grafikai forradalmi hagyományaihoz (Daumier-hez, Deré-hez, Ales- hez) és a magyar valósághoz. Amit a költészetben Ady. a zenében Bartók, azt próbálták kifejezni, a grafika anyanyelvén Uitz Béla, .Kernstock Károly és Bíró Mihály, aki a munkásosztály történelmi igazságtevő erejét megszemélyesítő. nagyszerű „Kalapácsos ember”-ét már 1918 előtt megtervezte. 1918 októbere, s kü- poklokat legyőző felszabadulásért lönösen 191-9 márciusa után érett született meg. Korán távozott el, be Bíró Mihályék vetése. A nép- alig ízlelhette a szabadság örö- forradalomért esztendők óta küz- mét. dő művészek a külföld és az utó- De a szocialista munka dicsékor számára tömörítették, össze- rétét zengő, monumentális plant EMRÉG MÉG IGV VOLT... *— Remélem, a gépnek nem történt baja? gezték rajzaikban az 1918—19-es magyar népforradalmat. Bíró Mihály Becsben. Berlinben, Párizsban, küzdelmes emigrációja színhelyein is magyar hazája után vágyódott és a legkeservesebb gondok között is boldogította a remény: Magyarország megint szabad lesz. Horthy- albuma és sok-sok rajza ezért a kátjai a nép ellenségeit embertelenségük pőreségében megmutató gúnyrajzai, a magyar múlt nagy eseményeiből témát merítő festményei híven őrzik Bíró Mihály forró szívének, forradalmi hitének, alkotó fantáziájának lo- bogását. A. A Lajtától nyugatra BÉCS Pesten főkönyvelő volt. — Most mit csinálsz itt, Becsben ? — kérdezem. — Automatákkal dolgozom. Kibéreltem hat lábmasszírozó automatát, ezeket albérletbe adtam. Az emberek bedobnak egy Schillinge! és én kiveszem. — És a gép mit ad az egy schillingért? — Aki bedobja a pénzt, az rááll a mérleg ala.k’ú gépre. Az elektromos áram rezegteti a lábát. — Sokat keresel vele? — Keveset. De van kölcsön- mérlegem is. Albérlő mérlege- seim ötven groschenért mérnek. Néha kisegítek a mérésnél, és én cédulára • is felírom a súlyt. Dekára, pontosan. Értek a mérleghez, hiszen mérlegképes könyvelő voltam... MÜNCHEN München szép elővárosában, Crünwaldban, a festői Park Hotel mellett két rk'is golfpálya van. Miniatűr golfpályának, röviden MINI-GOLF-nak hívják. Így is van kiírva a cégtáblára. Az egyik pályán 1,80, a másikon csak 1 márka a belépődíj. Megkérdeztem a drágább golfpálya tulajdonosát: — Miért kerül magánál többe 3 mini golf? Mert így is zsúfolva van golfozókkal. és én a „minin'’ minimum egy év alatt egy Opel Kapitänt akarok venni. SALZBURG Sikló vezet fel a salzburgi várba, ahol minden az idegen- forgalom szolgálatában ÓH. A várbeli vendéglők, mütyürárusok és a boltok, mind. Hat, bódészerű üzletben rumot árulnak, éspedig vámmentes rumot. Márkát: is elfogadnak. Egy német utitársam vesz fél liter vámmentes rumot és elmondja, hogy náluk drágább a rum, és ő azért vett. mert vám nélkül viheti át a határon. Nos, már a siklón megitta a fél liter rumot. Az üres üveget gondosan eltette zsebébe. Ezt fogja átvinni a német határon. Persze vámmentesen... STUTTGART A stuttgarti „városligetben” egy festő kiállítást rendezett saját műveiből... Megtekintettem. Csupa absztrakt »kép volt a műteremben. Egy amerikai turista alkudozott egy drót- és vas- halmazt ábrázoló képre. Legnagyobb meglepetésemre meg is vette. Egyszer csak a festő felesége odasúgta férjének, hogy bajor vevők jönnek fel a lépcsőn. Erre a festő • elrakta az absztrakt-képeket és más ‘ gi'cs- cseket tett a 'füTsíSC Bajor tájakat, tavat őzikével, kertvendéglőt cserépkorsóból söröző bajorokkal. — Ezeknek csak ilyesmi kell — mondta megvetően... NYUGAT-BERLIN Mái’ sokat írtak arról, hogy •.vülíöldön milyen drága a szódavíz. A berlini, úgynevezett „klub- szódáról” még nem tettek világutazó íróink említést. A kurfürstendammi Kempins- ky kávéházban takarékoskodni akartam és „klub-szódát" rendeltem 60 pfennigért. A miniatűr üvegecskében nem egészen egy deci szóda volt. Kevésnek találtam és még egy ídub-szódát rendeltem. A 10 százalék ki-1 szolgálási díjjal együtt 1,32 volt | a számlám, persze 1.40-et adtam1 oda. Majdnem tíz forintot. Kgy- húszért egy pohár, két narancsból kinyomott üdítő italt kaphattam volna. megegyszer NYUGAT-BERLIN Se szeri, se száma azoknak a berlini lapoknak, amelyek a magánélet titkaival foglalkoznak. Az angol hadügyminiszter és nőismerőse, valamint az azzal »kapcsolatos botrány még most is egy-két oldalt foglal el a napi. és hat-nyolc oldalt a hetilapokban. De nemcsak az ilyen nemzetközi botrány csemege a lapok számára. Előkelő napilap címoldala: „Megverte a felesége!". Egy másik napilapban öklömnyi, úgynevezett fa- betűkkel: . „Tizenhároméves kislány' kifosztott, egy autót". A lap belsejében is: szerelmi botrány, szerelmi botrány és megint szerelmi botrány. Oldalakon »keresztül. Persze, van komoly dolog is a lapokban. Például: nagy esemény a rákkutatás terén. Tíz sor az oldal alján... P. L. Egy képet láttam a minap. Szerzőjének szignóját elfelejtettem megnézni, s mulasztásomat most csak az a megdöbbenés magyarázza, ami a fest- ■ meny láttán szorította össze a torkomat. Volt okom a megdöbbenésre és a rémületre. Nem a zavaros valóság szemlélet, nem is a tényéktől való elrugaszkodás, hanem a képből kisugárzó reális mélység és igazság volt okozója szomorú döbbenetem- nek. Emléksort indított el bennem az alkotás arról a magyar faluról, amelyikben én is éltem milliónyi magammal, s amelynek emberei a nagybirtok árnyékában próbáltak megkapaszkodni valahogy, s élni, ugyancsak valahogy. Piszok, sár, nádfedeles viskók, félig, vagy egészen meztelen gyerekek az árokparton — ezt ábrázolta a kép. Mondanivalója azonban sokkal több volt. Én így fogalmaztam meg magamban: valóság, hű ábrázolása annak a magyar falunak, amelyikről Európa-szerte talán a legrosszabb véleménnyel voltak szakértők és laikusok. Aztán azon gondolkoztam: elég messzire jutottunk-e már a képen ábrázolt falutól? Jóleső örömmel nyugtáztam, hogy a megtett út olyan, amire nyugodt elégedettséggel gondolhatunk, hiszen falvaink többsége kijutott a régi állapotból, lábra kapott, s megalapozta saját holnapját. Ám jó. ha mint minden dolgot, ezt is a maga összetettségében szemléljük. így már azt is megmutatja az előbb még nagyon is optimistának tűnő kép, hogy falvaink egészében nagyot fejlődtek, van azonban néhány terület, amelyeken a jelenleginél gyorsabb is lehetne az előrehaladás üteme. Tanácsaink kommunális tevékenysége sokirányú. Valósággal hadjáratot indítottak a sáros. •poros utcák, az- elhanyagolt, sivár képet mutáló központok ellen. Ez első lépésnek mindenként megteszi.;, s . raííi- honnan innen kellett kiinduJhí. Most már azonban a továbbiak nemcsak egyszerű építési feladatot jelentenek, hanem sokkal inkább nevelési tennivalókat. A helyzet ugyanis az, hogy a villany csak a szobákat világítja meg, de a szemléletek világát nem, vagy csak részben. A szinte tudattalan vágyak sem lesznek önmaguktól igénnyé — így túl egyszerű lenne a probléma, A kifejlődést . segíteni kell, türelmes, részletekre is kiterjedő felvilágosító munkával. Nézzük közelebbről ezt a komplexumot, pontosabban ebből egyet: a falusi egészségügyet. Az alapot több mozgalom igyekezett már megvetni. Van azonban egy olyan érzésem, hogy ezek a mozgalmak az évek során megkoptak, kicsit elmechanizálódtak, S mára, mivel megszokták /// őket' alig bír. ** ^ nak ösztönző lentősége a egészségügyi napjainkban, szaporodtak hanem azért, erővel. Pedig talán soha sem volt ekkora je- faluban végzett munkának, mint Nem azért, mert a megbetegedések, mert a történelem során még sohasem volt olyan törekvés, amelyik annyira akarta óvni, védeni nemzedékünk egészségét, mint történik az társadalmunkban. Túljutottunk azon, hogy az embert arra tanítsuk: minden nap mosakodjon meg, gyermekét vigye egészségügyi vizsgálatokra. Azon viszont • még mindig nem, hogy arra rávegyük: a közvetlen környezetét is tartsa rendben. Udvara ne legyen szeméttelep, hanem olyan, amelyikben szívesen elidőzik a legigényesebb ember is. Két szép emlékem van a szép külsőségről. Az egyiket az Alföldön láttam régebben, a másikat az idén, Tamásiban. Valósággal felüdülést jelentett nekem, amikor megláttam az út két oldalán a virágokat, s hiszem: velem együtt sokan tették így fel a kérdést: miért népi lehel hasonlóképpen minden községben? Van egy másik probléma is. A felnőttek között több-kevesebb eredménnyel beszélünk az alkohol ártalmasságáról. Viszont Kéiyen mesélte egy ismerősöm, hogy náluk szokás télen, a hidegben pálinkát adni reggelenként a gyermekeknek. Arról, mennyire ártalmas a fejlődésben lévő szervezet számára az alkohol, most ne beszéljünk, köztudott dolog. Arról viszont feltétlenül szólni keli, hogy a gyermek testi és szellemi fejlődését erősen befolyásolja a csekély mennyiségű ital is. Az alkohol elleni felvilágosító munkát nem lehet elég korán kezdeni, talán már az iskolában. gondolni kellene erre. Aki figyeli az életet, könnyen észreveszi: a falusiak öltözködése alig különbözik a városi emberek ruházkodásától. A divat és a szebb utáni vágy falun is ugyanúgy hódít, mint városon. Ha azonban a felfogásbeli problémákat nézzük, már éles határvonalat kell vonnunk a községek egy része és a városok között, A következő lépés tehát egy olyasféle kezdeményezés lehetne, amelyik azt lenne hivatott szolgálni, hogy a falusi ember is ugyanúgy vélekedjék az egészségügyi kérdésekről, a legfontosabb közegészségügyi szabályok betartásáról, mint a városi. Ki. indítsa el a kezdeményezést? Sem ez, sem az, hanem mindnyájan, akik egy kicsit is szívünkön viseljük a magyar falu sorsát. SZOLNOKI ISTVÁN CSÁNYI LÁSZIvÓ: Emlékek Ahogy árnyékom megnőtt, óriásnak láttam magam, s éreztem, hogy a hosszúra nyúlt árnynak . árnyéka van. * * * Innen, egész a csillagokig részeként minden nagyságnak s kicsiségnek, együtt élni örökkön azzal. amit nem fog a romló idő és a jeltelen enyészet, nem egymás mellett, nem úgy ahogyan a szürke jelek következnek, új sorokat róva egyre, nem időben, s időtlenül, nem jelként, s nem is úgy, mint aki vár a hívó jelre az eljövendőt sem remélni, egy lenni minden múlttal, s minden jövő idővel és e zenévé oldott létben az lenni, aki nincs már, s aki egy hívó szóra jő el. * * * A szép mindig a szebbre vágyik. Az egész a teljességre. A való azt akarja, az igaz tartsa tükrét elébe.
