Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. október 13. Megnövekedett a „kereslet” a gépész szakemberek iránt Napról napra húsz olajos kezű, többségükben deresedő hajú férfi hajlik mélyen füzete fölé és ismerkedik a matematika és fizika rejtelmeivel a szekszárdi Garay János Gimnázium egy első emeleti osztálytermében. A Körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Gépészeti Technikum levelező tagozatának felvételi vizsgájára készül itt két csoportban, heti három alkalommal 41 termelőszövetkezeti, gépállomási, állami gazdasági dolgozó, nagyobb részt gépszerelő szakmunkások. Bónis Lajos elvtársat, a Körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Gépészeti Technikum igazgatóhelyettesét kértük meg, hogy tájékoztassa a Népújság olvasóit a felsőfokú gépészképzés helyzetéről és a tanulási lehetőségekről. — A nagyfokú gépesítéssel — mondotta Bónis elvtárs — nem tartott lépést a gépészképzés és ma már súlyos problémaként jelentkezik a gépészmérnök, szak- technikus hiánya nagyüzemekben. A termelőszövetkezetekben sok helyen 30—50 erőgép üzemel, megfelelő végzettségű, képzettségű szakember irányítása nélkül. A nem kielégítő irányítás, ellenőrzés és a szakértelem hiánya erősen érezteti hatását az ilyen üzemekben. Nem csoda hát, ha az utóbbi időben megnövekedett a „kereslet” a gépész-szakemberek és ezzel egyidőben a gépészképzés iránt is. Ez vezetett bennünket, amikor a Tolna megyei Tanács VB. mezőgazdasági osztályával egyetértésben megszerveztük a felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokat. Lehetőséget kívánunk adni azoknak a jó gyakorlati szakembereknek, szakmunkásoknak a továbbtanulásra, akik már jelenleg is olyan munkakört töltenek be, ahol felsőfokú végzettség szükséges, illetve azoknak, akik ilyen munkakör betöltésére alkalmasak. Bízom az előkészítő sikerében és remélem, hogy a résztvevők nagy része sikeresen fog szerepelni a felvételi vizsgán. — Milyen előképzettség szükséges ahhoz, hogy valaki felvételre jelentkezhessen a levelező tagozatra? — Gimnáziumi, vagy technikumi érettségi és legalább egykét év szakmai gyakorlat. Azok részére, akiknek nincs érettségijük, de a nyolc általános mellett valamilyen gépész szakmunkásvégzettséggel rendelkeznek, előkészítő tanfolyamokat szervezünk és annak sikeres elvégzése után jelentkezhetnek felvételi vizsgára. Ilyen előkészítő folyik most a Garay gimnáziumban és ilyet indítunk 1964. januárjában is Szek- szárdon és kellő jelentkezés esetén esetleg a járási székhelyeken is. Jelentkezni lehet írásban, 1963. december 1-ig a járási tanácsok mezőgazdasági osztályain, a szakoktatási előadóknál. Az érettségi nélküliek részére feltétlenül kötelező az előkészítő elvégzése, de ajánlatos az érettségizetteknek is, és ha igénylik, részükre külön előkészítőt is szervezünk. — A felvételt nyert hallgatóknak nem okoz-e majd nehézséget a Körmendre való utazgatás? — Nem, mert Körmendre csak vizsgázni kell menniök. Éppen ez jelent majd könnyebbséget, hogy j Szekszárdon 1964-ben kihelyezett ! osztályt indítunk és a kötelező I konzultációkat és gyakorlatokat is itt tartjuk. így megkíméljük a hallgatókat a sok fáradtsággal járó utazgatásoktól. — Tolna megye mezőgazda- sági nagyüzemei igénylik-e a felsőfokú végzettségű gépész szakembereket? — Körmenden a nappali tagozaton végzettekből Tolna megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai és gépállomásai 1963-ban 25 szaktechnikust igényeltek, ezzel szemben csak kettőt sikerült a megyébe irányítani. Jövőre egyet sem tudunk adni. A hallgatókat ma már majdnem kivétel nélkül az üzemek küldik, társadalmi ösztöndíjjal, és ha végeztek, a küldő üzembe mennek visz- sza dolgozni. Javasolom a termelőszövetkezetek elnökeinek, állami gazdasági és gépállomási igazgatóknak, hogy üzemükben érettségivel dolgozó, vagy ez évben érettségiző fiatalokkal kössenek társadalmi ösztöndíira szerzést és küldjék iskolánk napipali tagozatára. De a mezőgazdaság^ gépész-szakma iránt érdeklődő érettségizett Tolna megyei fiatalok is éljenek ezzel a lehetőséggel. Előnyben részesülnek a felvételnél, akiknek egy-két év szakmai gyakorlatuk van. — Az 1964. januárjában Szekszárdon induló kihelyezett osztálvba meddig kérhetik felvételüket az érettségizettek? — Nagyon korlátozott számban, november 30-ig, több éves gyakorlattal rendelkező érettségizettek kérhetik felvételüket, a Körmendi Felsőfokú Mezőgazda- sági Gépészeti Technikumhoz eljuttatott, A. Tü. 821. r. számú űrlapion. — Szeretnénk drukkolni a felvételizőknek! Mikor lesz a felvételi vizsga? — Mind az előkészítőn résztvevőknek, mind pedig az érettségizetteknek december 17-én és 18-án. Három új magyar tv-filmet és három tv-játékot mutatnak be az év végéig A Televízió októberben, novemberben és decemberben három új magyar tv-játékot és három tv-filmet mutat be. Műsorra tűzik „A felnőttek iskolája” című, mai tárgyú tv-játékot, Nagibin szovjet író azonos című novellájából Deme Gábor írt forgatókönyvet. Barlay Gusztáv forgatókönyvéből Bán Róbert készített tv-filmet, „A felhők felett mindig süt a Nap” címmel. A történet egy börtönviselt fiatal lány viszontagságos életútjá- ról szól. Rövidesen bemutatják a Túri András forgatókönyvéből készült, napjainkban játszódó tv-vigjátékot, címe: „Rendszám ismeretlen”. Még ebben az évben megjelenik a képiemyőn a Moldva György forgatókönyvéből készült „Száz évben egyszer” című lírai tv-film. „A Synecor-ügy” címmel Pfeifer Pál, ifj. Gerencsér Ferenc és Thurzó Gábor írt bűnügyi tv-filmet. Az izgalmas kémtörténet egy kutatóintézeti mérnök meggyilkolásával kezdődik. — Ebben a negyedévben mutatják be a Magyar Televízió első többrészes tv-filmjét, a „Honfoglalás”-t. A háromrészes tv-filmet október 15-én, 17-én és 20-án sugározza a Televízió. HOLNAP YßGH ANTAL* VASÁRNAP VVmTVTTTVmVTVVVVTmVVTT AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, 51. — Felhívom Dórát — kiáltja. Aztán csendesen egy székbe ros- kad. — A pénz még meg volt, amikor a szállóba jöttünk — motyogja. Nézek Péterre, én egyáltalán nem ismerem a Péter arcát, látom a szemén, ő sem ismer engem. Mi teljesen két idegen ember vagyunk most itt egymásnak. Olyan furcsa a Péter haja, s a ruha sem az övé. Egyáltalán, kivel is vagyok itt, kicsoda nekem itt ez az idegen, zilált arcú ember, és ki vagyok én neki? Ki vagyok én itt, ebbén az idegen szobában magamnak? Agyamban öt másodpercenként enyhén bódítón zizzen valami. Számolom: egy, kettő, három, négy, öt zz — s belepercen sejtjeimbe a csend. Aztán újra számolom: egy, kettő, három, négy, öt, s abban a pillanatban, amikor az ötöt kigondolom, ismét zz, szalad végig az agyamon a zsibbadásszerű zizzenés, mintha méhek röppennének szabályosan, egymásután át az agyamon, kíméletlenül, bódítóan, s én képtelen vagyok másra gondolni, várom a zizzenéseket, várom, félek tőlük, számolok, s úgy érzem, ha nem jönnek megfogok őrülni. Nem bírom tovább, egy pillanatig sem, megkapaszkodom az asztalsarkában. Péter fekszik az ágyon, nem hallom, pedig mond valamit, talán nekem, talán másnak, Utána nemcsak az agyamban, hanem a fülemben is érzem a zizzenést. S messziről, mintha zongoraszót is hallanék. Klárika zongorázik, akarom hallani, de úgy érzem, mintha nem hallanám, s kegyetlen erőfeszítéseket teszek, hogy hallgassam. Péter fölkelt az ágyról — bemegy a fürdőszobába és csenget. — Szedd össze magad, vitézlő — mondja, de ez a hang nem a Péteré. Bejön egy nő. Ugyanolyan fekete pulóver rajta, fehér kötény- nyel, mint Tildán. Ugyanolyan fiatal, ugyanolyan nagy mellei vannak. — Kérem — mondja Péter, s érzem, hogy egyre, minden szó után szárad a szája... — a kartársnőt, ha jól emlékszem Tilda lenne olyan kedves beküldeni. . . A nő meghajol és kimegy. Perceken belül visszajön. Nem tudom, Péter miért teszi ezt, s gondolom, 5 maga se. A nő meghajol: — Kérem, Tilda — Sennyei Lajosné — kartársnő, mától szabadságon van, úgy tájékoztattak a piortán. Valószínűleg üdülni ment, a beutalója — amint az irodán mondták — Mátraházára szól, e hó 14-től 28-ig; Közelebbi címet nem hagyott meg. Lehetek még uram valamivel szolgálatára? S Péter ad az asztalon fekvő aprópénzből a nőnek, érzem, mire Péter megköszönné — teljesen kiszárad a szája, a tekintete még idegesebb mint eddig. Bilincsként tartja fogva agyunkat a csend. Fekszünk mozdulatlanul, nem várunk semmit, nem veszünk tudomást semmiről. Kopogtatnak: talán valaki — talán Jani, talán Geda, vagy Hédi, s majd megmondja, hol esett ki Péter zsebéből a pénz, s hozzáteszi, hogy itt van, de máskor jobban vigyázzunk rá! Újra az előbbi pulóveres nő jön be; elnézést kér, a portáról kérdezik, meddig tartunk igényt a szobára. — Nem szükséges már több éjszakára? Akkor újabb elnézést kér: bizonyára legkésőbb négyig át tudják adni. Mosolyog, elnézést kér, s mi kifejezéstelen arccal bámulunk utána, nem szerzünk tudomást róla, hogy itt.volt, nem vesszük észre, hogy kiment, s nem érezzük, hogy vagyunk. Nincsenek ismereteink az időről, eszünkbe se jut, hogy az ember enni szokott, nem gondolunk rá, hogy még élünk. Péter egy pillanatra magához tér. Emlékszik rá, egyszer valaki a zsebébe nyúlt. Talán Jani, talán Geda, de lehet, hogy Dóra. Világosan emlékszik rá. Bizonyos, hogy Jani lehetett. — Jani gondolt rá, hogy túlsókat költünk, s lehet, kivette a zsebből a piénzt — mondja magának Péter. — Igen, így valószínű. Mert Jani végig határozott volt, s nem is igen ivott a Szürkebarátból, amit már Budán rendeltünk. Észrevétlenül vette ki, nem akart hangulatot rontani, s most a visszaadását meglepietűsnek szánja. — De hisz már beszéltem vele! — Talán nem akarta megmondani a telefonba, mert volt ott valaki, vagy meg is feledkezett róla, s talán azért nem mondta, mert úgy gondolta, ha tudjuk, hogy nála van a pénz azonnal idehívjuk, Jani még álmo6 volt a hangján is érzett. — Gondolod, vitézlő, hogy így történhetett? — De barátom, te azt mondtad, hogy a szálló előtt a sofőrnek a tenyeredről adtad a pénzt! Tehát akkor még meg voltl Ezek szerint a pénz, csak a szállodában veszett el, Péter gondolkozik, hallgat, s a tenyerét a homlokára tapasztja. — Nem így van vitézlő — s erőlködve gondol vissza az estére, az éjszakára. — Nem így van. Mert én azt még nem mondtam neked, hogy amikor a halászlevet ettük, utána én bementem a mosdóba, s kiszámoltam a pénzt. Hatot számoltam ki motorra, tettem még hozzá ötszázat vonatra, szállodai számlára, s gondoltam még ajándékra is jut. Ezt beletettem ide, ebbe a zsebembe — s Péter a jobb zsebét mutatja. — A többit belegyűrtem ebbe a bal zsebbe ... — És melyikből fizettél ezután? Péter újra ráncolta a homlokát, ujjával a szemét dörzsöli. — Erre nem emlékszem, vitézlő. Ezt kellene tudni .. i Aztán újra kínosan kiszárad a szánk. Fekszünk, Péter a mellén a kezét összekulcsolva fekszik. Nagy, s mély lélegzetei vannak Nehezek. Péter azt mondja, a folyosóról újra felhívja Janit. Janinak valamit tudnia kell. És biztosan Segít majd Geda is. Geda nagyon ügyes. Geda dörzsölt, Geda el tud igazodni mindenben, s Geda itt is fog tudni csinálni valamit. Péter az aprópénz között tan* túszt keres, és a folyosóra együtt megyünk ki. Péternek reszket a keze, s én nagyon sajnálom. Már nem is kell nézni a zöld noteszt. Péter fejből tudja: háromhuszonkettő— négyhuszonnégy, susogja, s reszket az ajka motyogás közben: háromhuszonkettő—négyhuszonnégy. Jani jelentkezik, nyugodt és tiszta a hangja. — Ti vagytok? Milyen madarak vagytok ti, hagyjátok már az embert élni! Különben is kettőre megígértem, hogy felmegyek hozzátok a szállóba. — No, mit szóltok a tegnapi estéhez? — Jani magyaráz, Pétert szóhoz sem engedi jutni. — Ez az élet, barátom, ez, ami itt van, nem az, amit ti otthon csináltok. Ez az élet, s az a vályogvetés! Mi itt élünk, s ti otthon vályogot vettek! (Folytatjuk) IV««»«*« mi*«»vn«m « «»«««»««»H»H»»« »»«’»«' »«i«««>»«i»»««««« Öreg ház udvara (fotót Erb János)
