Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

■Ä TOLNA megyéi népújság

.Jfy

>k 6»®

7

ROD ALMI MELLÉKLETE

forró fej és

A vállalat készletezési osztályának vezetőhelyettesérő], ifjú Jagelló U. Lászlóról tudott dolog, hogy szegről-végről vezető ember rokona. Keserű, a könyvelés sok próbát kiállt vezetője ugyan jó forrásból hallotta, hogy az illető, aki Jagelló kartársat felülről támogatja, ez idő szerint nem tölt' be magas funkciót. A főigazgatóságon azonban ezt megfelelő mérték- tartással és óvatossággal fogadták. Pucz igazgató ugyanis egy bizalmas beszélgetésben határozottan állította a főigazgatói nak, hogy három évvel ezelőtt a vezetőképző .tanfolyamon hallotta a legmagasabb irányítók között említeni ezt a nevet. De hogy az illető kiféle-mlféle, arra már nem emlékezett. Ezek után érthető a főigazgatóság óvatossága.

' Ifjú Jagelló U. magatartásából .mindenesetre arra lehet következtetni, hogy protektora manapság is jól fekszik. Mi másról beszélne például a következő eset. Egy szép napon, úgy tíz óra felé. a fiatalember önkényesen elhagyta szobáját, táskarádióját letette a kőnyve- 16st-.tr kellős közepére, tánczenét állított be rajta, és felkérte egy fordulóra Feschl Etát, az osztály szépét. Hamarosan az egész könyvelőség keringőzött. Aztán charleszton következett, égy foxtrott, egy madison ... — Ki kezdte? — ezt nyögte ki a beiégekkel a hóna alatt betoppanó főkönyvelő, Keserű Ottó. — Kié a rádió?

— Enyém és én kezdtem — szólt Jagelló U. László oly egyszerűen és magától értetődően, mint aki mögött egy agresszív terveket szövő nagyhatalom teljes atomereje áll. készen arra. hogy az esetleges bírálót egycsapásra megsemmisítse. — Talán nem tetszik?

— Engedje meg, hogy ne szóljak semmit — szólt Keserű keserűn. Vadul nézett az ifjú‘ ra; aztán vérvörös ábrázattal fordított neki hátat és kiment. Látszott, nem akar a fensőbb- séggel ujjat húzni.

— Folytathatjuk — szólt U. Laci. De a többieknek már elment a kedve a dínom-dénom- tól. Látszott, mögöttük nem áll nagy ember. A készletezési osz- tálv-vezetőhelyettes ekkor aktatáskájából két palack kék- szilvánit vett elő.

— Ettől jön meg a mersz — szólt bíztatóan. — Igyatok számkukacok.

így ment ez nap nap után. A könyvelésben rohamosan nőtt a feldolgozatlan anyag. A pénztári kartonokból munkaidő alatt konfettit gyártott valaki. A számológépet zálogba tették, hogy pezsgőt vehessenek a pénzen. Egy szép napon aztán betelt a pohár. Amikor Keserű Ottó főkönyvelő reggel bement a szobájába, hiába kereste munkaköpenyét, amelyet már huszonnégy év óta viselt. Aztán meglelte. Felszabdalt darabjait a könyvelőség lámpájára csavarták, hogy a tangóhoz meglegyen a hangulatvilágításuk. Keserű oda sietett Jagellóhoz alti éppen álmatag arc- kifejezéssel vonla magához Feschl Etát. Térdre rogyott az ifjú előtt.

— Könyörüljön egy családapán — kiáltotta —. ne te-gve ezt velern. — Fegyelmit kérek magam ellen.

— Jó, jó, — szólt U. László hideg nyugalommal — ■ de mit tudok én ezen változtatni? Miért zavar a táncban?

— Most már nem bánok semmit! — kiáltotta ekkor Keserű zokogva. — Ha maga az a csemneszkooácsi korhadt fakeresztről a hazafias népfrontmozgalomhoz csatlakozás céliából leszállt blékrisztus lép közbe az érdekében, akkor is jelentést teszek az ügyről.

— Azt nróbálja meg. nyamvadt ounák. — mondta Jaf-dlo U. László, és isníét magához szorította a lánvt. — Most viszont kérem, sürgősen kopjon le rólam.

De Keserű Ottó nem tágított. Elzárta a rádiót némán a helyére vezette Feschl Etát, majd ezt mondta:

— Történjen, aminek történnie kell. Ma, kérem már nincs az a világ, amikor ezt teheti valaki egy becsületes megőszült főkönyvelővel. Én kérem felelős vagyok a népgazdaságnak az osztály munkájáért, és ennek megfelelően fogok is intézkedni.

Ezzel sarkon fordult és elment. Meg sem állt Pucz Lajos igazgató szobájáig. Ott előadta a dolgot. De az igazgató leintette:

— Nézd — szólt —. te is voltál fiatal. Ezek a maiak előbb-utóbb csak kitombolják magukat, azután ugyanolyan savanyú citromokká válnak, akár te, Keserükém.

A további fejlemények megértéséhez azonban tudni kell,

hogy Pucz igazgató már régen elhatározta hogy őszülő halántékkal kitör a sok gyerekkel súlyosbított kispolgári langyosvízből. E célból kiszemelt magának a vállalatnál több fiatal beosztottat, a többi között a könyvelőség szépét, Feschl Etát. Céljához közelebb jutott akkor, amikor lebontották a gyárban a régi raktárépületet. Néhány forintért Jagelló segítségével megvette a bontási anyagot, és a közeli erdő szélén kis lakot építtetett magának belőle. Némi vita után Keserű szemet húnvt főnöke ügye előtt Feschl Etát azonban Jagelló úgy látszik leütötte az igazgató kezéről. Amikor egy alkalommal Pucz félreérthetetlen helyzetbe nyitott rájuk, elfogyott a türelme és önuralma. Ordítani kezdett, hogv meghallotta az iroda apraja-nagvja.

— Kirúgom ezí n züllöt per- szónát! De a csábítóját is!

— Melyiket a sok közül? — kérdezte Keserű a főkönyvelő.

— Te kérded? — ígv harsogott az igazgató. — Azt a protekcióst, a Jagellót!

— Ne őrülj meg — eúgti most már a higgadt Keserű hogy a többiek ne hallják. — Amióta ez nálunk van. nagy összeköttetéseire való tekintettel a főigazgatóság nem piszkál bennünket az egy főre eső fajlagos energiafogyasztás m?at< és a bontás! anyagokról sem kéri a beléget. Folvton az U. László magas összeköttetéseivel etetem őket, most meg kirúgjuk?

— Szétzúzom! Megölöm! — így dühöngött a szíven ütőit Pucz. — Fütyülök arra a fajlagos nyavalyára! A téglát is kifizettem. 120 forintot adtam élte! Én elvi alapokon állok.

Leültek a kantinba, ittak. Puczra szemmelláthatóan hatott az ital és a főkönyvelő józan megítélése, mert így szólt:

— Belátom, igazad van. Nem szabad egy kis szerelmi csalódásért mindjárt forró fejjel a porcelánbolt túlsó oldalára átesni. De most már mindenki várja, hogyan vonom felelősségre U. Lacit. Nem visszakozhatok, büntetni kell.

— Jól van. Megbeszéltem már a főigazgatósággal. Büntetésből áthelyeztetjük a testvérvállalathoz.

— De ha kinyitja a száját Jagelló, mi lesz? Nem akarok a Dózsa nevű állítólagos parasztkáder sorsára jutni, akiről azt állítják, hogy ennek az őse nyírta kJ.

Behívatták Jagelló U. Lászlót.

— Lefolytattam ön ellen a fegyelmit — mondta neki Pucz —,' büntetésből áthelyezzük a testvérvállalathoz igazgatóhelyettesnek. 1500 forinttal magasabb fizetése lesz. mint nálunk volt. Lássák az emberek, hogy ennél a vállalatnál személyre való tekintet nélkül a vezetés nem tűri a fegyelembontást.

— Köszönöm — szólt Jagelló.

— Tárgyilagosan nézve meg- érdemlem ezt a büntetést.

— Igen — szólt az igazgató.

— Végeredményben maga is hibás. így azt ajánlom, feledkezzünk meg mindannyian a bontási anyagról. Masa is. Nefelejtse el, jöhet valaki a főigazgatósághoz, aki rájön, hogy a maga őse és protektora négyszáz éve elesett Várnánál.

Máté György

Helyes é* nagyon jó dolog, hogy egyre több figyelem fordul a falu felé. Az is röppánt dicsérendő, hogy még az olyan szerv sem feledkezik meg a falvakról, mint az Állami ,Könyvterjesztő Vállalat. Itt van például a mozgó könyvesbolt. Állomásról állomásra jár, s több. kevesebb sikerrel terjeszti a könyvet. Aztán elvileg jó az ügynöki hálózat is. Nem tudom a számukat, de bizonyára sokan vannak, akik nem csak fizetésért, hanem nemesebb szándékokból ■is végzik a terjesztési munkát, ami korántsem könnyű feladat. Sokféle bajjal kell megküzdeniük. s ezek között talán a legnagyobb helyet a maradiság. a szűklátókörűség foglalja el. Mert ugyan szépen fejlőn k országszerte az olvasómozgalom, egyre több embernek van kisebb nagyobb magánkönyvtára, de azért még sokan csak úgy olvasnak, ha helyükbe viszik és a kezükbe adják a könyvet.

Mégis mondom, hogy az ügynöki hálózat csak elvileg jó. Tapasztalataim szerint ugyanis hivatásukat csak félig tudjál, teljesíteni. Abban, hogy teljes értékű legyen, a munkájuk, több dolog akadályozza őket. Az egyiKet szokás gazdaságossápi szemléletnek nevezni, vagyis az a cél. hogy egy-egy, egyébként nehezen kelő sorozatból minél többet kell eladni, mert ettől fiigg a tervteljesítés, s az, hogy a könyvterjesztő jövedelmező vállalkozás legyen. Nyilvánvaló: ha van egy sorozatból valami nagyobb elfekvő készlet, akkor az ügynöki hálózat arra megy rá. Fűnek fának ajánlja, s igyekszik belőle minél többet eladni.

Nak és Lápafő községekben Tájékozódtam a könyvterjesztési ügyben. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy az említett helyeken az istennek sem akarnak könyvet vásárolni az emberek. Volt ennek anyagi vonatkozású oka is, de az sem volt jelentéktelen, mit kínáltak megvételre a könyvterjesztők. Csak néhány cím: Modern festők albuma. Mai német elbeszélők, gyűjteményes kötet a magyar novellairodalomból, s egy sereg más könyv, amelyek — legyünk reálisak — igen messze állnak a falusi embertől, még a műveltebb fiataljától is. Ezzel szemben kerestek Jókait. Móricz Zsigmondot, Szabó Pált, s ezektől nem kaptak semmit, hiányzottak a megvételre ajánlott könyvek listájáról.

A sikertelenség láttán bizonyára elkeseredett az a könyv- terjesztő, aki egész napon át gyalogolt a falvakban. Meg is lehet öt érteni, hiszen úgy látta: felesleges, amit végzett, kidobott idő, mert érdeklődés helyett közönnyel és visszautasítással találkozott.

Máskor viszont egy olyan esetre bukkantam, amikor számosán 'vásároltak könyvet egy nem is nagy megyei faluban. Pedig itt sem voltak jobbmóáúak az emberek, mint a korábban említett helyeken. De más választékot kínáltak nekik, S a kedvező portéka kelendő volt.

Van egy másik akadályozó tényező is ebben az ügynökös- diben. Az, hogy a Könyvterjesztő szervezőjét gyakran a régi értelemben vett ügynökként fogadják. Hogy ez így történik, nem véletlen: az ügynökök többsége ma is kereskedő és csak másodlagos feladatának tekinti a szó szoros értelmében vehető terjesztést Valahogy úgy van vele: kelendő portéka htján megkísérli eladni az eladhatallant is. Ilyenkor aztán, ahogy mondani. szokás, lyukat beszél az emberek hasába. De ahol egyszer sikerrel járt. oda másodszorra akár vissza se menjen. Magam is találkoztam olyan terjesztővel, akit legközelebbi látogatása alkalmával szóra sem mél- ‘attak. Nem azért, mert rosz- szat akar. hanem azért, mert rosszul csinálja. Ágál, ügynökös ködik, de még csak véletlenül sem érvényesül munkájában valamiféle művelődéspolitikai szemlélet. Csak egy az érdekes: a vevő vásároljon, s aláírja a 1észletről szóló kötelezvényt.

Nagyon fontos feladat tt könyvterjesztés. Úgy kell a jó olvasnivaló a falunak, mint a kenyér. Ne próbálkozzunk azonban olyanokkal, mint a szellemi színvonal, s az ebből táplálkozó érdeklődés í t gr sa Meddő dolog ez. nem számolni az igényekkel, kissé kalandor- kodás. A falvakban olyan em- .berek .,é\iiek. akik hallgatnak a jó és okos szóra. Ha azonban ezt valamiféle bő lére eresztett ügynökösködéssel próbáljuk helyettesíteni, visszájára fordulhat a legnemesebb szándék is.

összegezésül levonhatunk két következtetést. Az egyik: falun megnövekedett az érdeklődés a könyvek, az olvasás iránt. Ezt bizonyítja a könyvtárak növekvő forgalma. A másik konklúzió: könyvterjesz- tésünk az utóbbi években fejlődött. de még mindig nem rugalmas eléggé. Nem szelektál megfelelően, s nem tartja be a fokozatosságot.' Hogy ' ez valahogy egyenes mederbe terelődjék, feltétlenül szükséges lenne olyan terjesztési rendszer és módszer kialakítása, amelyik nem a városi nívót venné alapul, hanem a tényleges falusi helyzetet. Nem próbálna például külföldi klasz- szikust adni a parasztember kezébe, hanem olyan magyar író művét, aki közel áll a falusiak eszéhez. leikéhez és szívéhez. Ha ezt a „ruhát kinövik”. akkor majd jöhetnek a klasszikusok és a modernek is.~ SZOLNOKI ISTVÁN

Bogyiszlói utca

(Szily Géza rajza)

PÄLYILÁSZLÓ:

Vers egy haldokló akácról

A vonatablakból tegnap reggel egy haldokló akácfát láttam.

Mint szikár, csontos öregember, görnyedíen bukkant fel a tájban.

Bénuló gyökér-ujjaival görcsösen markolt még a földbe, de száraz, kopasz ágainak nem volt már semmi, semmi zöldje, csak pár tenyérnyi helyen égett fehér virágok fürtös bokra — talán utolszor — s az öreg fa úgy figyel a kis akácokra.

melyek fényes virág-ruhában körötte üdén álldogáltak, mintha még meg sem csapta volna szívét szele az elmúlásnak, s a tájra is, mely egyre tágult, mindent megértő bölcsként nézett, s fehér lángű kis virágbokra még szebben és fényló'bben égett,..