Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-05 / 233. szám

2

fÖl.NÄ MÉGYÉl VÉPÜJSA0

1983. október 3.

Sablonok helyett rugalmas módszerek

Kezdés előtt a bonyhádi járás művelődési házában

IGEN GAZDAG kulturális hagyományokban a Völgység. Ismert egy olyan feltételezés, hogy

a műkedvelő színjátszás az idén, vagy valamelyik közeli esztendőben ünnepelheti 100 éves jubileumát. Arról is beszélnek, de bizonyság még erre nincs, hogy a korbalei műkedvelők Bonyhá- don mutatták be először „amatőr színpadon” nemzeti drámánkat a Bánk bánt. A későbbi hagyományok sem szegényesek. A Vörösmarty művelődési ház több mint egy évtizede szolgálja Bonyhád és a járási székhelyhez tartozó 31 vögységi község művelődésügyét. S tegyük hozzá: évről évre magasabb színvonalon látja el ezt a feladatot.

Titkot azonban hiába keresne bárki, kíváncsisága kielégítetlen maradna, mert semmiféle „homályos" história nem fedi a módszereket, világosak, mint a nap. Azaz, hogy mégis vein egy titok, ez azonban bővebb kifejtést érdemel. Kezdjük ezzel: a bonyhádihoz hasonló, bázis művelődési házainknál kialakult már országosan egy gyakorlat: a munkát két részre osztják. Van egy házon belüli, ami alatt az anyaközségben végzett kulturális tevékenységet értik, s van egy területi. ami alatt azt a segítséget gondolják amit a községeknek nyújt a járási művelődési ház. Ez a kettős feladatkör nem könnyű, miközben végzik, szinte minden lépésnél ott kísért a mechanizmus, a sablon veszélye, s az, hogy a módszerek a sokszori ismétlésben elsekélyesednek. Ilyen esetben nemhogy segítséget, hanem gátat jelent a járási művelődési ház létezése, olyan „felettes szervvé” válik, amelyiknek a tevékenysége csak regisztrálásban, jelentések, köriratok készítésében merül ki.

BONYHÁDON IS, mint mindenütt, ezekben a napokban állnak a kezdés előtt. Ind ult aj 1963—64- es évad, s ilyenkor ookrósalr*' a tennivalók, meg a „veszély” is

sodik szakasz inkább adminisztratív munka volt: a helybeli emberekkel együttműködve formába öntötték a terveket. A harmadik részben ismét falujárás következett. Ez alkalommal a tervtárgyaló tanácsülésekre látogattak el, s ott segítettek egyrészt a megértésben, másrészt abban, hogy a tervet, annak végrehajtását ne csak a községi művelődési otthon és a művelődési állandó bizottság, hanem az egész tanács ügyévé tegyék.

SZAMA SINCS TÁLÁN annak mennyit beszéltünk arról, hogy a falusi népművelés egyik legfontosabb ága az olyan ismeret- terjesztés, amelyik kiterjed a lakosság minden rétegére s az általános műveltségi elemek mellett olyan irányú ismereteket is nyújt, amelyek leginkább segítik a mai szakproblémák megoldását. Mint évek tanulsága bizonyítja: a körvonalazott követelménynek leginkább a termelőszövetkezeti akadémia felel meg. Épnek a formának kialakultak már bizonyos tradíció. Ám, hogy továbblépjünk ahhoz a falvak problémáinak alaposabb ismerete szükséges. Bonyhádon a járási művelődési ház vezetőgárdája ennek a több ismeretnek a megszerzésére törekszik. Tizenkét községben indítanak első évfolyamot, Kalaznón, Zombán máípdikat, Závodon és Majoson pedig harmadikat.

A termelőszövetkezeti akadémiákat sok községben megszervezik, ez tehát nem bonyhádi specialitás. Az a módszer viszont ahogy a szervezést végzik inkább tűnik annak. A lényege: reális alapot teremteni az akadémiák működésének, biztosítani, hogy ne csak beinduljanak, hanem élet- képességük végig fennmaradjon. Ezt célozta az a mód ahogy szervezésükhöz hozzáláttak, s megpróbálták a művelődési ház ügyéből községi üggyé tenni ezt a dolgot. A szervező bizottságban a járás képviselője mellett megr.agyobbi Annak a veszélye, ^pnit hálálhattuk és megtalálhatjuk a

fentebb már említettünk. A terv készítések támogatásában például jelentkezhet egy száraz egysíkúság, amelyik valamilyen azonosságot próbál minden község esetében alkalmazni. Tehát, ha valamikor kellett a körültekintés, a módszerek alkalmazkodása és rugalmassága, akkor most igazán kell. Hogyan próbálták megoldani Bonyhádon a tervkészítések támogatását? Kimondatlanul három szakaszra osztották a munkát. Az első periódusban a járási művelődési ház munkatársai sorra vették a falvakat. Személyes tapasztalatok alapján győződtek meg arról, melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyeknek megoldása leginkább segítené a községek előrehaladását. A máA megyei kórház felvételre keres

villany-, vízvezetékszerelőt, festőt, asztalost, és kőműves

szakmunkásokat, valamint

segédmunkásokat

.Jelentkezés a kórház személyzeti irodáján minden nap délelőtt 10 órától 12-ig.

(26)

Értesítés!

A Déldnnántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzemvezetősége értesíti fogyasztóit, hogy folyó hó 6-án vasárnap a Déli Kertváros területén

áramszünetet

tart. Az áramszünet reggel 6 órától 14 óráig tart.

(40)

termelőszövetkezet elnökét és ag- ronómusát, a tanácselnököt az orvost és másokat. Nyilván ők ismerik leginkább a község sajátosságait, s ők tudnak arra is választ adni, hogy az általános rész mellett melyek azok a szakmai feladatok amelyeknek feltétlenül helyet kell kapniok az akadémia tematikájában. Aztán többségükben közülük kerülnek ki az előadók is. így hát jó, ha előre látják, mit kell majd ten- niök.

NAGYJÄBÖI, MEGOLDATLAN

probléma még, miként lássák el a járási művelődési házak a községek elvi irányítását. Találkoztam olyan megoldással, amikor csak a személyes látogatást tartották minden dolog alfájának és ómegájának. Máshol viszont a módszereket, irányelveket csupán csak körlevelek segítségével próbálták eljuttatni a falvakba. Kü- lön-külön is lehet ez jó, de rossz is. Talán az a helyes amit most Bonyhádon kezdtek el: mindkettőt megfelelő felosztásban végzik. A személyes látogatások tervszerűek, a különböző csoportok szereplése szintén, s ugyanakkor megvan a körlevél is. Az utóbbinak van egy érdekes momentuma: nincs belőle korlátlan mennyiségben. És ez jó. De még jobb, hogy ezek a körlevelek nemcsak betűtengerek, hanem módszert, megoldásokat javasló dolgok. S ez a lényeg. Itt van például a legutóbbi, amit a társadalmi ünnepségek szervezésének és lebonyolításának segítésére adtak ki. Nem arról szól ez a körlevél, hogy csinálni kell a társadalmi ünnepséget, ezt mindenki tudja amúgy is. Arról beszél inkább, hogyan kell csinálni, mit kell tenni ahhoz, hogy ezek az ünnepségek népszerűek legyenek, s versenyezhessenek az egyházi szertartások külsőségeivel.

Kezdés előtt állnak a bonyhádi járásban. A művelődési házból az ott folyó munkáról ítélve a kéz dés jó jegyek alatt indul. S hogy a folytatás milyen lesz, azt majd az évad során meglátjuk ...

Szolnoki István

Éjjel is veinek

a Dalmandi Állami Gazdaságban

Október 10-re 4000 holdon fejezik be a vetést

Nagy erőfeszítéseket tesznek a Dalmandi Állami Gazdaságban annak érdekében, hogy mielőbb, az optimális időben, legkésőbb

október 10-re befejezhessék az őszi gabonafélék vetését, összesen, mintegy 4000 hold az őszi vetéstervük: 2183 holdon búzát, 795 holdon kétszerest, 784 holdon őszi árpát, 247 holdon keveréktakarmányt kell vetniök.

A gépek éjjel nappal dolgoznak. Két műszakban állandóan 38—40 traktor dolgozik, készítik elő a talajt, de vetnek is. Éjjel rendszeresen 5—6 nagyteljesítméInyű vetőgép üzemel.

Az időjárás, ha továbbra is Kedvező marad, minden bizonynyal teljesül a dalmandiak terve: október 10-re be tudják fejezni a vetést, Jelenleg ugyanis őszi vetéstervüknek már több mint 80 százalékát teljesítették.

Négy olasz és egy bolgár törpetrakfor

dolgozik a Szekszárdi állami Gazdaság szőlészetében

Négy olasz és egy bolgár, egyenként 30 'lóerős lánctalpas traktor végzi el tavasztól őszig az összes talaj és egyéb munkát a Szekszárdi Állami Gazdaság újonnan telepített szőlőskertjeiben. A törpetraktorok nagyszerűen beválnak a szőlőművelésben. alkalmazásukkal emberi

munkát, jelentős költségeket takarítanak meg. Úgyszólván csak a szőlőmetszés és a szüret igényel már csak kézi munkád a gazdaság korszerűen telepített szőlőiben.

A törpetraktorok jelenleg az őszi mélyszántást végzik.

Jutalom a legjobb KISZ-szervezeteknek

Az őszi betakarítás, a kenyér- gabona időben történő elvétése: ez most az egyik legsürgetőbb ügye jóformán mindenkinek. A nagyjelentőségű munka nem hagyta érintetlenül a falusi KISZ-szervezeteket sem. Nap

A tenger mellé utazik a dombóvári tükörponty

Megkezdődött az őszi lehalászás

Az 1600 holdas dombóvári halgazdaságban megkezdődött az őszi lehalászás. Sajnos, az idei. árvízhullámok nem kerülték el a gazdaság halastavait sem, sok kárt okoztak bennük, s természetesen a halállományban is. Ennek ellenére a közepesnél jobb az idei haltermés, amint azt Molnár Géza agronómustól megtudtuk. A gazdaságban többnyire tükörpontyot tenyésztenek, s ebből a külföldi és belföldi piacokra egyaránt szállítanak.

Már szállítottak a múlt napokban halat Csehszlovákiába. Itt minden évben megjelenik a

dombóvári hal. Sok halat exportálnak az idén még olyan államokba is, amelyek tenger mellett fekszenek, így a Német Demokratikus Köztársaságba, a Német Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba. Dombóvárról körülbelül 10 vagon tükörpontyot exportálnak ezekbe az országokba. A hazai piacokra ennél jóval többet szállítanak.

A gazdaságban most egy új tenyésztési módszerrel próbálkoznak: bevezetik az őszi kihelyezést a tavaszi kihelyezés helyett, mert a megfigyelések szerint így sokkal jobb a halak áttelelése.

mint nap hallhatunk szép példákról, arról. hogy a fiatalok milyen őszinte akarattal vesznek részt megyeszerte a betakarításban. vetésben. Néhol már nemes vetélkedés alakult ki.

Ezt a gyakran spontán indult kezdeményezést a KISZ minden fóruma támogatja. A támogatásnak igen szép példája volt a KISZ szekszárdi járási bizottságának kezdeményezése. A bizottság, egyetértésben a parasztifjúsági tanáccsal és a falusi titkárokkal, versenyt hirdetett az alapszervezetek között. A verseny alapgondolata: szervezzünk minél több két műszakot a fiatal traktoristák között, s végezzünk a jelenleginél több társadalmi munkát a betakarítás és a vetés ütemének meggyorsítására.

Az eredményeket október 31-én értékelik, s a verseny első helyezettjének 500 forint jutalmat és elismerő oklevelet adnak. A második helyezett alapszervezet 400 forintot és oklevelet, a harmadik 200 forintot és .oklevelet, a negyedik helyezett pedig elismerő oklevelet kap jutalomként.

őszi éjszaka. Robog a gépkocsi, hosszú csíkot hasítanak a reflektorok a sötétben. Lassan, lomha köd ereszkedik a tájra. Fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot, hideg van. A falu, amelyen átmegyünk, kihaltnak látszik. Mindenhol csend, nyugalom. A mellettünk elmaradó tájon barnás foltok jelzik a szántásokat, itt-ott még a kukorica szárai merednek az égre. Belecská- nál járunk. Távolról egyre erősödő zúgás hallatszik, majd mesz- sze, egy bizonytalan fénypont tűnik elő. Egy lánctalpas traktor dohog a földön, messze előre vetve fénycsóváját. A traktor ráfordul a másik oldalra, öt fekete barázdát hagy maga után. Amikor a közelünkbe ér, megáll, a vezető leugrik a gépről.

— Jó, hogy jöttek — mondja. — Nagyon egyhangú ez az éjszakai munka. így legalább kikapcsolódom egy kicsit én is. Rossz az, hogy a? ember csak annyit lát, amennyit a lámpák megvilágítanak. Köröskörül mintha fekete fal emelkedne.

Sorban kezet rázunk vele. Horváth Istvánnak hívják, a tsz traktorosa. Fiatal ember még, olyan harminc év körüli. Kiska- bálban áll a gép mellett.

— Nem fázom én — mondja — ilyenkor melegít a munka. — Majd úgy reggel felé, amikor már álmos, fáradt az ember, akkor érzi csak még a hideget.'

Éjszaka a határban

A vezető búcsúzik.

— Reggel hatkor jön a váltás, addig még sokat meg akarok szántani.

Felzúg a motor, lángnyelvek csapnak ki a csőből és néhány perc múlva csak a lámpafényben csillogó ekevasakat látni, amint engedelmesen omlik alattuk a barna föld.

Sietünk a kocsihoz, a hideg és a szúnyograj elől.

Pincehely felé megyünk. Egyre sűrűbben gyújtunk rá. A sorompónál várni kell, tolatnak. Pár házzal odébb nagy, vaskeretes ablakok világítanak. Brigádszállás. Úgy látszik, itt sem alszanak még. Az udvaron lánctalpas áll. Éppen most fejezte be rajta a szerelést Rácz Mihály.

— Meg kellett csinálni — mondja — nagyon kell a gép.

Hazafelé készülődik, reggel korán kell kezdeni. A szerelőcsarnokban régi Hoffher-lraktor áll. Vezetője most „ügyködik” rajta. Szereti az öreg masinát, s most kell megcsinálni, ha azt akarja, hogy holnap ne legyen vele semmi baj. Közeleg az éjfél.

Elment a tehervonat, szabad az út. Tovább megyünk. Nem jutunk messzire, ismét egy fénypont tűnik elő a földeken. A harmatos fű egy-kettőre átáztatja cipőnket. A traktor még mindig messze búg. Most vesszük csak észre, hogy kettő is van, de mintha az egyik nem menne. A másik lassan felénk tart. A traktoros dalát halljuk.

— Én dalolászok — mondja a vezető amikor hozzánk ér — így sokkal gyorsabban telik az idő, meg aztán nem is álmosodik el az ember olyan könnyen. Most azért jó, mert többen dolgozunk, így nemcsak a feketeséget látja az ember. A másik gép még mindig áll.

— Két kiskatona van itt velem — mondja. — Az egyik ekéjének eltörött a kereke és a másik elment segíteni. Hamarabb megvan, és jobb is úgy, ha van valaki az ember mellett. Behozzák ők a lemaradást.

Várjuk egy darabig őket, de csak akkor hallatszik a másik motor távoli zúgása, amikor már visszatértünk. Ahogy az emelkedőről hátra pillantunk, már három fénylő szem halad egymás melleit. Az út kihalt, csak egy tejesautó húz el mellettünk, hatalmas porfelhőt kavarva. Egy kanyar után, a hegyoldalban ismét traktorokat látunk. Ez a föld már fel volt szántva, most vetéshez készítik elő.

— Az előbb megsüllyedtem — mondja Katona János, a „pilóta”.

Ezen a laza talajon nagyon nehéz menni. Ráadásul hegyes a terület. A gép csak összetolja a gazos földet, erőlködhet a traktor. Katona János fiatal, alig nézem tizennyolc évesnek.

— Nem is vagyok több — mondja, — de szeretem -ezt a munkát. A szívemhez nőtt a gép. Sokszor mérgelődöm vele, de ez is hozzátartozik a munkához.

Hidegek az éjszakák. Igaz, jó fülkéje van a masinának, de így reggel felé már ez is kihűl.

Távolabb négy fénypontot látunk. Kopácsolás hallatszik, valamit javítanak. Aztán ott is fel- berregnek a motorok és megy tovább a munka.

Hazafelé indulunk. Az út mellett itt is, ott is sápadt fények tűnnek fel. Ide csak a motor zúgása hallatszik, de tudjuk, hogy Qtt ember dolgozik.

Kónya József