Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-04 / 232. szám
4 tolna megyei népújság 1963. október 4. Ez is segítség az őszi csúcsforgalomban Dombóvár állomásról Pécsre és Komlóra induló tehervonatok kijárása állandóan körülményes volt, mert igen nagy emelkedőnek kellett kivon tatni a vonatokat. A kijárást legtöbb esetben csak tolómozdonnyal tudták megoldani és ez hátráltatta az állomás munkáját, mert egy bizonyos időre a tartalék mozdonyt tolónak kellett felhasználni. Ezt a vasút felsőbb vezetői is látták és keresték ennek a problémának megoldását. Meg is találták olyan formában, hogy átépítették a pécsi kijáró-vágányt. Ez az átépítés azért is hasznos, mert a Bátaszékről, Pécsről és Komlóról érkező, és Kaposvár, illetve Gyékényesre menő teher- vonatokat, ha az zárt vonat, nem kell bevontatni Dombóvár állomásra. hanem mindjárt vihetik Kaposvárra, vagy Gyékényesre. Ez igen sokat segít az állomáson már most is, annak ellenére, hogy még nincs teljesen kész az új vágány, és most még egy ideiglenes vágányon közlekednek a pécsi, bátaszéki és komlói vonatok. Az azonban már most is segítség, hogy nem kell tolóval küldeni a vonatokat és folytatólagosan végezheti mindegyik tartalék mozdony a munkáját. A tényleges segítséget majd csak akkor lehet felmérni, ha teljesen kész lesz a most átépítés alatt álló új vágány — Delta-rendszer — és nem egy vágányon járnak ki három vonalra a vonatok. Reméljük ez is hamarosan bekövetkezik és ez az új vágány is segítséget nyújt a lemaradások pótlásánál, valamint az őszi forgalom sikeres lebonyolításánál. Ez a segítség szükséges ahhoz, hogy Dombóvár állomáson teljesítsék az őszi forgalom feladatait. Bódogh Mihály Dombóvár Repi vei, vagy repi nélkül! Aki nem ismerné e szót, ne vegye elő az Idegen Szavak Szótárát, de ne kutassa a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában sem, elárulom a repi jelentését. Repi= reprezentáció=potya ételek es potya italok, amit általában a vezetők adnak hivatalos, de gyakran nem hivatalos vendégeiknek is. A nagyfalusi Nagyreménység Tsz-ben a vezetők nem reprezentáltak. Rájöttek ugyanis, hogy repi nélkül kevesebb hívatlan, gyakran kellemetlen és felesleges vendég zavarja őket. Nem reprezentállak azért sem, men ,a iagok ne-.n lelkesednek látván, hogy kemény munkájuk gyümölcsét a vezetők repire pazarolják.. Eszük ágába se jutott tehát potya ételekkel és italokkal megtömni ama kereskedőket, akik megjelentek náluk egy szép napon bikákat vásárolni exportra. A derék kereskedők szeme pedig kopogott az éhségtől, s tikkadt torkuk nedűre vágyott, de a tsz- vezetők ezt jámbor türelemmel elnézték, és még jámborabb türelemmel engedték el fülük mellett a repire vonatkozó egyszerű és bonyolult célzásokat. Tették ezt bátran azért is, mert a bikák szépek voltak, a minősítésen nem lehetett vita. Vita nem is volt. Amikor azonban mérlegelésre került a sor a kereskedők kiadták o.z ukázt: „Le a láncokkal/” Az állatgondozók káromkodva, de leszerelték a láncokat minden egyes bika kormosnak látszó fejéről. S végül kiszámították, hogy több mint 1 ? 000 forint úszott el a láncokon... Az egyik állatgondozónak szöget ütött a fejébe ez a história. Elment a szomszéd községbe, a kisfalusi Valóság Tsz-be, s érdeklődött, hogyan megy ott a bikák átvétele. Az állatgondozók bizalmasan elmondták neki: egy kis ebéd, egy kis ital, s megy minden, mint a karikacsapás. — Aztán láncokkal, vagy láncok nélkül mérik itt a bikákat j A kisfalusi tsz-tagdk elcsodálkoztak a kérdésen. — Természetesen láncokkal... A derék állatgondozó hazatért, s a legközelebbi közgyűlésen beszámolt a tapasztalatairól. A közösség gyűlése elgondolkozott a hallottakon. s számolni kezdtek az emberek. A számolások eredménye után észbe kaptak és gyorsan határoztak. Kötelezték a vezetőséget, hogy igenis, itt Nagyfaluban is repizzenek. ha jönnek a bikakereskedők. Mit volt mit tenni, határozat van rá. mégpedig közgyűlési, a vezetőség kénytelen vol repizni vagyis potya ételekkel és potya italokkal traktálni a bikák vásárlóit. S mit tesz isten, illetve a repi? A kiváló kereskedők jókedvre derültek, s láncokkal együtt vették át a bikákat. A mesének vége... Summája: repivel lánccal, repi nélkül lánc nélkül. Tanulsága: van még tennivalónk a szocialista erkölcs érvényesítése területén! ÉRDI ZOLTÁN Különös K í VA IS SÁG Angol vendég járt a közelmúltban a dombóvári járás községeiben. Angol barátunk ismert békeharcos, s a dombóvári járás békeszerető lakossága a derék békeharcosnak kijáró vendégszeretettel fogadta. Megmutattak neki ipari üzemeket, a Dalmandi Állami Gazdaságot, fsz-eket, s műsoros ünnepséget rendeztek a tiszteletére. A dalmandi gazdaság lótenyésztő telepén angol vendégünknek megtetszett egy formás kiscsikó. A csikó úgy látszik megérezte az angol rokonszenvét, annál is inkább, mivel ez némi kockacukrok juttatásában is kifejezésre jutott. A vendég nyomába szegődött, úgy kísérgette, mini hű kutya a gazdáját. — Mit nem adnék — sóhajtotta a ködös Albionból jött ember — ha magammal vihetném ezt a kiscsikót Londonba ... Alig tudott a kedves állattól megválni. Ei sem felejtette a csikót s máris ott tilt a műsoros-esten Dombóvárott. A műsor fénypontja volt a táncegyüttes kiváló szereplése. A tüzes magyar táncok nagy hatást gyakoroltak angol békeharcos barátunkra. A műsor után szomorúan szóit kísérőjének: — Még a kiscsikórói is lemondanék, ha egyik táncos magyar kislányt el vihetném magammal Londonba... 45. — Vitézlőm! Holnap délelőtt fent vagyunk, és legkésőbb holnapután reggel újra itthon. Aztán haladéktalanul neki az emberi szellem felszabadításának. Péter egyre csak ezt mondta az úton is, amikor másnap már a vonaton ültünk. És azt, hogy helyes irányban visszük a cselekvés vonalát. Ugyanis, ha itthon vesszük meg a motort, a totópénzünkért csak 125-öst kapnánk. így pedig igaz, hogy használt, de nagy motorunk lesz. S már láttuk magunkat, hogy max. 80-nal száguldunk az eperfákkal övezett úton. Ha én megyek, Klárit viszem a mamájához, ha Péter megy szombatonként, Évát viszi a városba haza. — Vibézlő! Micsoda napjaink lesznek. S közben majd folyik az emberi szellem felszabadítása, mint egy bő áradatú folyó, amely mindent elmos, ami az útjába áll. így mos majd el a mi szilárd elvünk minden, de minden akadályt, ami a nagyszerű tervünk elébe kerül. — Barátom, hidd el, hogyha az élet egyszer az embert a hátára kapja . .. ettől a vonatnál is sebesebben iramlik véle. Akit ledob a hátáról, kapaszkodhat, lába csak a sárhányót éri. — Igazad van, vitézlő! Nagy kár, hogy ezt már oly sokszor mondtad... Ideje lenne újabb tézisekkel kifejezned valami friss életigazságot. — Az élet mély értelméről mostanában te sem igen szerkesztettél magashorderejű téziseket ... — Hm... — s Péter legyint — megtanuljuk lassan vitézlő, hogy alig van időnk elméletekről gondolatokat szülni, úey- annyira belekerültünk az élet forgatagába ... Ki tudja, még hány és hány oldalról világítottuk meg helyzetünk mivoltát, amíg Pestre értünk. Egyszer Péter azt javasolta, hogy most van időnk, s alkalmunk, ideje lenne néhány tézisünket revideálás alá venni, mert úgy gondolja, azok némelyike el*- maradt az élet gyors ütemű fejlődése mögött. Ilyen például az, amelyik a lányok bűnéről szól, melyet még akkor szerkesztettünk, amikor közvetlenül az intézetbe kerültünk, és első napokban sétáltunk a Muskátli presszó és a Luna mozi közötti részen. Akkor a lányoknak két megbocsáthatatlan bűnét láttuk. Egyik, ha csúnyák, másik, ha nadrágban járnak. — Hogy ki tud venni egy lányt mivoltából egy-egy ronda nadrág — mondta akkor Péter. — S ezzel szemben a szoknya micsoda bájt kölcsönözhet viselőjének. Főleg, ha rövid, s alóla csipkék tekintenek ki a jámbor szemlélődőre. Bár a nők zöme a praktikusság elvét hangoztatja, de ebből nem igaz egy szó sem. ..Télen hideg a szoknya"! — a legfőbb indok. S nyáron miért látunk akkor nadrágos nőket? Némelyik izzad, s formátlan farára nadrágot húz fel. Talán ez esetben abból a formátlan- ságból a szoknya valamit tudna feledtetni! — És ha formás? — kérdezem Pétert. — Abban az esetben valamit jelenthet a szemnek. — De egyáltalán barátom, miért tolulnak agyadba éppen most a nadrág és a szoknya körüli tézisek revíziói? — Tudhatod, vitézlő, te tudod legjobban, hogy soha egyetlen lépést nem tettem a revizioniz- mus fenyegető szakadéka felé vezető úton. De, s előre mondom, nehogy félreérted, vitézlő, Évának a mamája olyan kijelentést tett a minap, hogy őt nem engedi motorra ülni. Amikor Éva pi- tyergett, azt mondta, még gondolkozik rajta, de ha engedi is. csak legfeljebb nadrágban. Mondom. vitézlő barátom, nehogv félre értsd, s ezt kérem is tőled! ■— Dehogy értem félre! Miért is érteném — és siklunk a vonattal barna bőrű telefonoszlopok között. — Gondolod — mondom PéVÉGH ANTAL! HOLNAP VASÁRNAP YYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYY aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa temek —, gondolod-e, hogy egy csók csak egyetlen, megfelelő témája lehet egy modern novellának? — Amit te kaptál, vitézlő, avagy, amit te adtál? — Amit én adtam, de jelentős hozzájárulással. — Hm — dünnyög Péter —, s karamellaíze volt-e? — Nem emlékszem rá barátom, hidd el, nem emlékszem . .. — Dehát akkor, hogy akarsz róla novellát írni, ha nem emlékszel? Bár a téma jelentős, mert azok az igazi csókok amelyiknek az ízére nem képes visszaemlékezni az ember ... Aminek a momentumait nem tudod regisztrálni . .. — Úgy gondolod tehát? — Feltétlenül, vitézlőm... —. s selymes szalagként siklunk a csengő síneken. — Mert azok a csókok — folytatja Péter —, amelyek után fogat mos az ember, igen. azok megannyi merénylet fiatal éveink ellen. De melyeknek az ízét folyton a száján szeretné érezni az ember, azokért érdemes padlót is mosni... — Ugye akkor történt mindez, amikor én kivittem a vödörbe a felmosó rongyot? — Akkor, barátom! Bár tudod az elveimet, melyek a tieid is, nem szeretek lányokról ilyesmit még a legszűkebb baráti körben sem . .. — Úgy van, vitézlő! De ne feledd, a karamellaízű csókoknál nemcsak a karamella árát fizeti meg majd később az ember .. . S Péter vidámul... jelszavakat szerkeszt: „Csak annak adj csókot, akiért napokig padlót tudnál mosni ...!” Aztán: „Vigyázz, mert olyan csók is van, mely után. később, szüntelen kívánnád fogaid és szád erős öblítését!" Még több ilven és ehhez hasonló mélyértelmű gondolat született Péter elméjében. Egyelőre nem is láttam reményt, hogy gondolatainak fonala ma a végéhez érjen, de megérkeztünk, így Péter, miközben Jani telefonszámát kutatta agyában — gondolatainak fonalát vesztette. Jani repesett a telefonba. — Hű, micsoda madarak vagytok! És mégis feljöttetek! Ez ám a beszédrész, van motor dögivei. Kicsi és naev is. Van egy háromötvenes. Azt néktek bugázom ... hogy megfekszi az utat... mint a virágszál... — Hogy? Az árát kérdezted? — mondta Péternek. — Hogy? Úgy, hogy még marad is a tízből! No, milyen madár vagyok hozzátok? — Hogyne! — Jön azonnal. Hozza Gedát is, a legjobb barátját. És mi Péterrel ott vártuk meg Janit, ahonnan telefonáltunk. Arról a Cédáról már hallottunk, nyáron Jani mindig mesélt róla. — Az a madár, nem ti — mondta olyankor. Geda már huszonhat éves. de még csak most fog végezni az idén, Janival együtt. Gedának kihagyásai voltak. Geda szokott lazítani, ötvenhatban is volt egy rövid intermezzója ... Persze, Geda okosan csinálta azt is, nem olyan madár ő. Amikor legjobban állt a balhé, Geda naponta kétezer is átlépett Ausztriába. Fel volt kötve a karja, s odaát mindenkinek azt mondta, hogy a barrikádokon kapta. Rongyos volt, borotválkozatlan ... És azt is mondta, egyedül van a világon, a bátyját és az apját a barriká- dok alatt hagyta. Az anyját elfogta az Ávó. Geda mindennap kétszer ment át a határon, különböző helyen, rongyosan, s naponta kétszer felöltözött. Odaát fegyvert kért, hogy jön vissza, mert itt még van egy kis elintézni valója. Aztán megint ment. Minden út egy téli felöltő, legalább egy öltöny, cipővel, alsó, de csakis nylon. Geda már akkor tudta, hogy nálunk a nylonnak jövője van. Aztán amikor elcsendesedtek a dolgok, Geda hazajött végleg. Még nyilatkozott is az egyik újságnak. „Többször voltam át — mondta —, de kiábrándultam a nyugati életformából. A szívem mindig a hazámba vágyott." Aztán egy év múlva visszavették az egyetemre. Most végez. így mondta el Jani minden nyáron. Geda okos .. Geda vájtfülű, Geda dörzsöltebb, mint bárki, s Jani mindig lelkesedett érte... Geda keveset beszél: Mit kell ahhoz még sokat beszélni, Sylvia Presston — az egy név — bárki megmondja — s unottan nézi az utcát. — Tudjátok mit? — s Jani karját a karunkba fűzi. — Gyertek el ti is, (Folytatjuk) Idejében készüljön a félre! Düftin anyagok 70 cm. széles 73.80— 84.30 Ft-ig. Női szövetruhák 280.00—380.00 Ft-ig. Női pamutharisnyák 13.80— 21.30 Ft-ig. Férfi flórzokni 16.00— 20.00 Ft-ig. Gyermek hócsizmák 24—39-es számig 118.50—173.00 Ft-ig. (24)
