Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-04 / 232. szám
1963. dfttőber 1. ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Síkácsi faluvég Védjük a közös vagyont! Nemrég fejeződtek be a megyei és járási népi ellenőrző bizottságok vizsgálatai, amelyek során azt nézték meg: hogyan védik a közös vagyont a termelőszövetkezetekben. A népi ellenőrzés megállapította, hogy a pár évvel ezelőtti helyzethez képest sokat javult a közös vagyon védelme, de tennivaló is van még bőven ezen a területen. Általában az irodai nyilvántartások, a pénzkezelés rendben megy, nagyrészt hozzáértő emberek, szakképzett könyvelők végzik ezt a fontos munkát. A tsz-majorokban a külső rend is sokat változott. Ma már egyre ritkábban látni meszeletlen falakat, cseréphiányos tetőket, gazdátlan szerszámokat, gépeket. Ugyanakkor nem sokat javult a bizonylati fegyelem, a belső anyagmozgatás rendje. A magtárak, raktárak kezelése, sőt itt-ott a vagyontárgyak nyilvántartása, leltárba vétele körül is bajok vannak. Sokszor előfordul például, hogy az év közben bevitt vagy vásárolt vagyontárgy a bevitelkor nem kerül nyilvántartásba, csak majd az évvégi leltározásoknál, s közben ki van téve az eltulajdonítás veszélyének. A vizsgálatok egyik fontos tanulsága, az volt, hogy a közös vagyon védelme nem alakul ki csak úgy magától: azt szervezni kell. Elsősorban is jó lenne, ha a bsz- ben nemcsak a vezetőik, nemcsak az ellenőrző bizottságok tagjai, hanem a szövetkezeti gazdák közül is minél többen ismernék a közös vagyon védelmének és kezelésének szabályait. Aki ezeket a szabályokat ismeri, könnyen meg tudja állapítani, hol lehet visszaélési lehetőség és harcolni tud annak megszüntetéséért. A leltározó bizottságok például mindig az eredeti, illetve korábbi leltárjegyzék és leltárbizonylatok alapján fogjanak munkához és egyeztessék azokat a ténylegesen meglevő vagyontárgyakkal, vagyis, ne csak azt nézzék, hogy a leltározás időpontjában mi van meg, hanem ♦ Alig volt húszéves, szakmát tanultam ki, korlátú kivitelezése, szélgetve néhányszor el- J amikor kivándorolt, és abban dolgoztam. Dől- Amióta Kubában dolgo- vétette a megszólítást. « hatvankét éves korában goztam? — kérdezte zom, első eset, hogy sza- Takács Erzsébetet, köz- ♦ tért vissza, a szülőföld- önmagától, s válaszolt badságot kértem. Az ségi tanácselr\ökn’őt bí- * re. A honvágy hozta ha- is rá. — Amikor nem útlevelet egy nagyobb rónénak szólította és ♦ za a tengeren túlról, voltam munka nélkül, munka befejezése után restellkedve kért bocsa- i még egyszer látni a fa- Nárai László a Ganz- kaptam meg — mondja natot, amikor az hely- ♦ lut, ahol bölcsőjét rin- ban dolgozott 1919-ig. egyszerűen, s hangjában reigazította. * gatták. Földes Imréné,a Az elsők között fogott nyoma sincs a hivalko- A falusiak közül már Közalkalmazottak Szak- fegyvert a Tanácsköz- dósnak, dicsekvésnek. csak az idősebbek em- szervezetének megyei társaság védelmében. A A Hazafias Népfront lékeztek a Nárai-csa- titk'ára hozott össze a III. vörös gyalogezred- és a szakszervezet ven- Iádra, több mint négy évtizede ben harcolt. A Tanács- dégeként meglátogatott — Apjuk a környé- külföldre szakadt ma- köztársaság leverése néhány Tolna megyei ken jólismert molnár gyárral. — Hogyan ér- után nehéz idők követ- üzemet. A Tolnai Se- volt. Ha jól emlékszem, tünk szót tolmács nél- keztek. Elhatározta, lyemfonógyár meglátó- az öreg Nárai szerelte kül — tanakodtam ma- hogy kivándorol. gatása nagy hatást gya- fel a tamási malmot — gamban. Félszegségem — Ugye, furcsának ta- korolt rá. Az ebédelő mesélte Szita János bá- eltűnt. amikor beszélni Iái ja, hogy ennyi idő munkások között járva esi. kezdett. Kicsit törte után hazajöttem? Ezt kíváncsiskodott, hogy Amerre csak megfor- ugyan a magyar nyel- csak az tudja megérte- azok is azt az ebédet dúlt. járt-kelt. szeretet- vet és gyakran keverte ni. aki már érezte, mi kapják-e, amit ök, a tel fogadták a távolból beszédét spanyol sza- a honvágy. vendégek. Minden ér- hazatért magyart. Szávákkal, de amikor ész- Sokfelé járt L. Naray. dekelte. Az üzémi für- mára sok minden új revette, gyorsan kijaví- Franciaországból Afri- dő, a bölcsőde. Ebéd volt. Ismerkedett ételektotta. így jól megértettük egymást. L. Naray negyvenkét évi távoliét után jött haza látogatóba. A fiatalos mozgású emberen vem látszott a hosszú út fáradalma. Az utazásról beszélgettünk. Kuba fővárosában, Havannában ült repülőkel, s tréfásan kutatott emlékezetében az elfogyasztott étel neve után. Ha zenét hallott, halkan dúdolta az ismerős dallamot. Vendéglátóival szemben nagyon tapintatos és figyelmes volt. — Ne zavartassák magukat, pihenjenek le. onnét után elkérte -a heti ét- Maguk holnap dolgoz.t4 honvágy kába vándorolt, gépre. Kanadán és vissza Franciaországba, rend egy példányát, nak, én pedig most rá- Csehszlovákián kérész- majd Amerikába, a hogy magával vihesse. érek. Nem aludni jöt- tül érkezett a Ferihegyi tengeren túlra ha- Szülőfalujában, Nagy- tem haza — mondta repülőtérre. Az ittho- józott. Chilében tele- kónyiban megkereste az többször és fél éjszakán inakról 1946 óta tud. A pedett le, ahol chilei Alvég 90. számú házat, át elüldögélt az udva- Vöröskereszt útján ke- nőt vett feleségül. Ami- ahol született. A zsúp- ron. restette fivérét. Nárai kor a felszabadult Ku- tetős vályogház helyére Mielőtt visszautazott Józsefet, aki Budapes- bába néhány évvel ez- cseréptetős. téglaházat Budapestre, ismét talál- ten él. Azóta leveleztek, előtt szakembereket ke- épített az új tulajdonos, koztunk. A mit látott ná- közben néhány évre restek, jelentkezett. — Valamikor az én lünk és milyen tapaszmegszakadt levelezésük. 1960-ban hárojn évre gyerekkoromban, az is- tálatokat szerzett kórismét 1957. után indult szerződést kötött az Épí- kólán. a községházán désre így válaszolt: meg a levélváltás, köz- tésügyi Minisztérium- kívül alig akadt a falu- _ gok szépet láttam t e és fivére között. Így mai, s azóta üzemtele- ban cseréptetős ház. és sok tapasztalatot szekérül t most haza. pitessel foglalkozik. Fia- Most meg, csak néhány reztem. Az a kár hogy A kérdésre — mit ér- talos lendülettel beszél zsúpfedelű házat látok Qiy gyorsan múlnak a sett amikor negyven- munkájáról. — mondta és mélyen napok. s egy nap egy két évi távoliét után ma- — Kuba ipara — a elgondolkozva nézte a percnék tűnik Most gyár földre__ lépett — cukoripart leszámítva— felújított iskolát és a m(jr hogy közeleg a vá- perceknek tűnő várako- fiatal. Kubában fiata- falu központjában épü- js a visszautazás gon- zás után válaszolt. lók az üzemek, s úgy lő, modern, presszós doiata foglalkoztat Ne— A múlt jutott az érzem a munka köz- kisvendéglőt. Gyereke- kéz iesz a búcsúzás sokeszembe. Az a múlt, ben, amit végzek, ma- sen örült minden újnak, kai nehezebb mint gon- amelyik kezembe adta gam is megfiatalodok. A amit falujában látott, doltam Nem is búcs’ú- a vándorbotot. Nagykő- kormány elhatározza. Lefényképezte a közsé- zom azt mondom- a vi- nyiban születtem. 1901- hol, milyen üzemet kell gi tanácsházát és a fa- szontlátásra' ben Fiatalon Budapest- létesíteni, A szakembe- Xü végi helységtáblát. A re kerültem, a vasas rekre vár a terv gya- község vezetőivel be- POZSONYI IGNÁCNE azt is, hogy miknek kell meglenni. És, ha egy-egy vagyontárgy, amelynek a korábbi jegyzék alapján meg kellene lennie, de nincs meg, hová lett, szabályosan történt-e a felhasználás vagy elidegenítése. Sajnos itt nincs minden rendben és éppen ezért láthatunk még mindig szántóföldön hagyott gépeket vagy talajművelő eszközöket. A népi ellenőrök sok olyan esettel találkoztak, amikor elmosódott. homályba veszett a vagyonkezelő személyes felelőssége. Ezt nem szabad tűmi sehol. Akire közös vagyont bíznak, az vegye át jegyzőkönyvileg, a meny- nyiség és minőség pontos feltüntetésével. Ha pedig a vagyonkezelő személyében változás történik. akkor szintén jegyzőkönyvben kell azt rögzíteni, hogy mit vett át elődjétől, mert kár vagy hiány esetén így derül ki, hogy ki a felelős személy. Legtöbb hiba a raktári nyilvántartások és raktári bizonylatok körül tapasztalható. A vizsgálatok alkálrrfával számtalan furcsa esetre derült fény. Előfordult például, hogy a termésfelmérésékróí készítettek ugyan raktárbevételi bizonylatot, de a rajta szereplő mennyiséget nem írták be a raktárkönyvbe. Az sem ritka, hogy a raktárbevételi bizonylatra csak a raktáros írja rá a nevét. Mindkét eset kész visszaélési lehetőség. Az elsőnél, — ha később megsemmisítik a bizonylatot —, nem marad nyoma a bevett mennyiségnek, tehát szinte kínálja a lopásra az alkalmat. A második esetnél meghamisítható a bevett mennyiséget mutató szám. mert felmérést, illetve a raktárba történő átadást nem tanúsítja az átadó aláírása. Mindkét példában állítottak ugyan ki bizonylatokat látszólag nem sértették a bizonylati fegyelmet,, ám ezeknek a bizonylatoknak semmi bizonyító erejük nincs. Olyan eseteket is feltártak a népi ellenőrök, hogy a pénztári könyv rendben volt. Feltüntették szépen, rendben a termeléshez szükséges anyagokra és eszközökre fordított összegeket, de ezek bevételezése már hiányzott a rak- tárkönyvből. Márpedig a közös vagyon nyilvántartásánál, illetve védelménél legelemibb szabály, hogy egv-egy tétel, illetve meny- nyiség útját pontosan végig lehessen követni a nyilvántartásokban. Ha pénzt ad ki a tsz valamire, akkor ott nemcsak kiadás történt hanem bevétel is anyagokban, eszközökben és ha erről nem lenne írásos bizonyíték, akkor mindenki mondhatná, hogy env- nyí vagy ennyi nénzt adtam ki gazdálkodási célokra. Ha árut ad el a tsz. akkor az árukészletből kiadás van. a pénztárban viszont ez bevételként jelentkezik. De sorolhatnánk tovább, hogyan függenek össze a gazdálkodás eseményei amelyeknek feljegyzéseiből utójáé js ma« kell. hogv ál- lírvftgák a oszd alkotás menete lefolyása kellő és szabályosain ki - állított nar* írókkal bizonyítható. raiát jól felfnaott érdeke a közös vagyon kezelőinek is. Egyáltalán nem kielégítő a tsz* gazdaságokban a belső anyag- mozgatás rendje sem. Sok gazdaságban nem használják a szállítójegyeket, sőt az ellenőrök olyan tsz-vezetőkre is akadtak, akik nem ismerték a szállítójegy lényegét és használatát. Pedig ezek a kis papírdarabkák sokat segíthetnek a visszaélések megakadályozásánál. Tegyük fel például, hogy 4—5 kilométerről szállítanak terményt, vagy más anyagot. A szállítmányok különösen nagy termelőszövetkezet területén két- három községen is áthaladnak, s a szállítmányok kezelői között bizony akadhat olyan, aki kísértésbe esik. Mert a közmondás is azt tartja, hogy alkalom szüli a tolvajt. Nos, szervezzük meg a közös vagyon védelmét úgy. hogy ne legyen alkalma senkinek sem a közös dézsmálásához. Az átírás, több példányos szállítójegyek alkalmazásával a szállítást végző tudja igazolni, hogy a szállítmányt honnan hozza, hova viszi, marad példány az átadónál is, kap belőle az átvevő jaktáros is. A szállítást végző nem tüntetheti el sem a szállítmányt, sem a hozzátartozó szállítójegyet. mert egyeztetésnél —• miután a jegyzékek sorszámozva vannak — a hiány rögtön kiderül. Ilyen megoldás mellett nem kell ellenőröket sem állítani a munkához, hiszen kölcsönös az ellenőrzés a szállítási munkát végzők között, mindenkinek érdeke, hogy hiánya ne legyen. A közös vagyon védelme persze bizonyos összegű anyagi ráfordításokat is igényel. Tágas, szellős. a célnak megfelelő, jól zárható raktárak szükségesek, amelyekben az áru megőrizhető, az időjárás kártételeitől, az env- veskezűektől és amelyekben jól csoportosíthatók az elraktározott áruk. Ez utóbbi követelménynek is egyre nő a jelentősége, hiszen mind több tsz belterjesíti gazdaságát. több féle áru. termény, anyag elraktározásáról kell gondoskodnia, egyre több tsz alakit ki saját gépállományt. Ezzel párhuzamosan növekszik a műszaki áruk száma is, amelyeket már nem lehet egymás hegyére-hátára bedobálni a raktárba, hanem szépen. rendben, megfelelően csoportosítva kell azokat őrizni. Bőven visszatérül a hídmérlegre fordított összeg is. Mérés nélkül, csak úgy becslés alapján ne kerüljön nyilvántartásba a termés (sajnos ma még sok helyen ez történik) mert ez is melegágya a visszaéléseknek. Különben is a hídmérlegnek nemcsak a közös vagyon védelme szempontjából van jelentősége, hanem a tervezésnél. üzemi számításoknál stb. Az ellenőrzések nyomán kiderült, hogy nagyon fontos lenne a raktárosképzés is Mind inkább kiütköznek annak hátrányai, hogy sok mezőgazda- sági üzemben szociális szempontokat tekintve idős, beteg, hozzá nem értő raktárosokat állítanak munkába. Rájuk nézve is káros ez. mert feladatuknak nem tudnak eleget tenni, könnyen gyanúba keverednek, egészségük még' tovább romlik. A raktárosi munka ma már szaktudást igényel és jó lenne raktáros-tanfolyamokat szervezni. ahol az arra alkalmas tsz- tagok elsajátíthatnák a szükséges tudnivalókat. A termelőszövetkezeti gazdaságokban a közös vagyon védelmének további javításánál ezek látszanak a legsürgősebben megoldandó feladatoknak. Megoldásuk segíti tsz-gazdaságaink további erősödését. Teszkú Sándor
