Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-04 / 232. szám
^39* fOtftA MEGYÉI képújság 1963. október L. Segítő ellenőrzés... A megtakarítható kérdezz —felelek — Szavatossága lejárt: 1958-ban — A csengői boltok öröksége Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a közelmúltban a Tamási Körzeti Földművesszövetkezet egységeinél tartott ellenőrzést, amelynek során 29 boltban vizsgálták meg a fogyasztók érdekvédelmét, az áruellátás helyzetét, és a társadalmi tulajdon védelmét. A vizsgálat során a felügyelők próbavásárlásokat és csomng- eilenőrzéseket hajtottak végre. Szabálytalanságot a vizsgált egységek 30 százalékánál tapasztaltak. A legnagyobb mérvű árdrágítás a nagykónyi iparcikkboltban volt, ahol a boltvezető 2 forint 49 fillérrel többet számolt. Kisebb mérvű többszámolásra még akadt egy-két példa. A kiszolgálás meggyorsítására van hivatva az a rendelkezés, amely kötelezővé teszi az ár jelzések kirakását. Az ármegjelölés a felesleges kérdezőskö- dést küszöböli ki, mégis az ellenőrzött egységek felénél .ezen a téren hiányosságok voltak. Az értényi iparcikk-boltban például ez is hozzájárul a lassú, vontatott kiszolgáláshoz. A vizsgálat kiterjedt az áruk minőségének és szavatossági idejének ellenőrzésére is. A 11. számú pári vegyesboltban például penészes szalonnát és 1962. decembere óta tárolt zöldborsó- és lecsó-konzervet találtak. A 9. számú vegyesbolt 1962-ben gyártott babapiskótát és nörkölt- kávét vett át a FÜSZÉRT-től, amint-’c a szavatossági ideje ugyancsak lejárt. A fornádi 5. számú boltban az ellenőrzés néhány perc alatt 22 csomag zsemlyemorzsát, 46 csomag két- szersültet, 21 csomag tortalapot, 11 tasak borstartalmú fűszer- keveréket és egy kilogramm margarint „szúrt ki”, amelyeknek lejárt á szavatossága. A legszembetűnőbb esetet a szakály : 56. számú vegyesboltban találta az ellenőrzés, ahol 18 csomag fahéjra bukkanta’.!; aminek már 1958-ban lejárt a szavatossága! Az áruk előrecsomagolása ugyancsak a kiszolgálás meggyorsítását eredményezheti. A vizsgálat azonban arra is figyelmeztet, hogy az előre-klmérése- ket pontosan kell végezni, hogy a vásárlók továbbra is bizalommal legyenek az előrecsoma- golás iránt. Az élelmiszer-ellátás kevesebb kívánnivalót hagy maga után. Például helyes intézkedés volt a boltok cukorkészletének felemelése a befőzési időszakban. Az iparcikk-ellátásban jó példának említhető a tamási vasbolt őszi szezonra való felkészülése. A vizsgálat felhívta a figyelmet arra, hogy még igen sok az elhanyagolt és korszerűtlen bolt, annak ellenére, hogy a Tamási Körzeti Földművesszövetkezet ebben az évben 380 ezer forintot fordított — nagyon helyesen — tatarozásra. M. M. Országos kiállításon díjazzák a bonyhádi fotókör tagját A dunaújvárosi fotoklub országos fotókiállításán megyénk egyik legjobb fotókörének, a bonyhádi járási művelődési ház fotókörének tagja, Horváth József újabb sikert aratott. „Vasárnap" és „Nagytakarítás” című képeit díjazták és állítottak ki. Névadók, KISZ-esküvők A tamási járásban egyre több társadalmi rendezvényre kerül sor, a különféle családi események során. Igen népszerű a társadalmi névadó ünnepség és a KISZ-eaküvő. Az idei évben 15 névadó Ünnepélyt rendeztek, amelyet a tömegszervezetek — a közösség — tett ünnepélyessé. A KISZ-esküvők száma meghaladta a harmincat. Három alkalommal társadalmi alapon szervezték meg a temetést is. Nem szélmalomharc FIATAL NÉPMŰVELŐKKEL beszélgettem a közelmúltban. Beszélgetésünkben nem az volt a meglepő, amiről szót váltottunk, hanem inkább az a mód, ahogy a népműveléssel kapcsolatos célkitűzésekről vélekedtek, s az ahogy kétségbe vonták e munkának eredményét. Bennem olyan érzést váltott ki a vita, mintha ez az egész dolog, amit százak és ezrek csinálnak, százezrekért és milliókért, csupán egyféle szél- malomharc lenne, amelynek gyakorlati eredménye mérhetetlen, s ennélfogva tulajdonképpen nem is számottevő. Aztán néhány nappal később kezembe került egy irat, Zomba község kulturális programja. Azért használom ez esetben a programszót, mert érzésem szerint, amit Boross Béla, a községi művelődési ház igazgatója, a művelődési állandó bizottsággal és a községi tanács illetékeseivel egyetértésben kidolgozott, nem terv csupán, hanem egy olyan program, amelyik az alapvetések mellett reális lehetőségeket teremt az átgondolt, céltudatos művelődési munka számára. És itt ismét térjünk vissza a szélmalomharc gondolatára Egyik fiatal barátom azt mondotta ezzel kapcsolatban: elkeserítő a falusi tudatlanság és kedvetsze- gő az a mód, ahogy a falusi lakosság a művelődési problémákat kezeli. Mi ezzel kapcsolatban- Boross Béla véleménye. Ez: „Az anyagi jólét szükségszerűen fokozza a szellemi igény növekedését”. Hogy áll ez a szellemi igény? Zomba esetében így: A faluba napilapokból 403, hetilapokból és folyóiratokból 733 példány jár, s havonta az itt élő háromezer ember 14 320 példány különböző újságot és folyóiratot olvas el. És egy másik momentum: Tavaly 15 különböző témájú ismeretterjesztő előadást állítottak be áz éves népművelési tervbe.' Mellékes, hogy ezt a számot túlteljesítették, sokkal fontosabb az előadások látogatottsága. E tekintetben nincs szégyenkezni valójuk. Egy-egy előadásra általában 130 ember volt kíváncsi. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a Parasztbecsület Termelő- szövetkezetben akadémia működött, hogy öt alkalommal rendeztek a községben szellemi vetélkedőt, hogy a községi művelődési otthonban egyre gazdagabb és színvonalasabb az ifjúsági klubélet, népszerű a televízió, a mozi, a 2500 kötetes községi könyvtár, akkor már válaszoltunk annak a fiatalembernek, aki bizonyára nem rossz szándékból, de jó adag meggondolatlanságból minősítette szélmalomharcnak a népművelést. EGY PONTON TALÁLKOZIK talán a véleményünk. Ez az érintő a felelősség problémája. Mert kétségtelen nem egy, nem is két olyan községünk van, ahol kényszerű kötelességként fogják fel a művelődési munkát és csak any- nyiban gazdái, hogy évente rászánnak két hetet és elkészítik a terveket. Aztán telik-múlik az idő és az idő múlásával együtt nagyrészt elfelejtik, mit is állítottak be annak idején a tervbe. Ha már a terveknél tartunk, érdemes közelebbről megnézni Zomba község idei tervét. Nem sorolunk fel mindent, éppen csak megemlítjük, hogy szinte a község minden rétegére kiterjed. Az alapismereti tanfolyamok, a dolgozók általános iskolájának esti tagozata, a mezőgazdasági továbbképző iskola, a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztálya mellett, helyet kaptak ebben a tervben az egészségügyi felvilágosítás, a felnőtt szakmunkás- képzés legfontosabb problémái, ugyanakkor nem feledkeztek meg a terv készítői a világnézeti kérdések propagálásáról sem. Egy dolog feltétlenül említést érdemel Zombával kapcsolatban: az ismeretterjesztési akadémia szervezése. A terv tíz előadást tartalmaz. Nem a címek az érdekesek, hanem az, hogy a tervezet magában foglalja a nevelés, a magatartás legfontosabb kérdéseit. Megpróbál képet adni arról, mi történik a nagyvilágban, de arról is szól, hogyan tud előrébb lépni a mezőgazdaság. Mind olyan kérdés, ámelyik az egyes embert és a falu egész lakosságát is foglalkoztatja. Lehet-e nemesebb célkitűzése ma egy népművelőnek annál, hogy az érdeklődés sokrétűségének megfelelően próbálja valamiképpen kielégíteni a felmerült igényeket. Véleményem szerint nem. HA ÜGY KEZDJÜK méricskélni ahogy az írás elején említett fiatal barátom centizett, nem messzire jutunk. De ha úgy kezdünk mérni, ahogy Zombán mérték és mérik a község helyzetét, s a munkát is úgy próbáljuk megtervezni, ahogy azt Zombán tették, akkor a kép mindjárt vigasztalóbb. Nem látszik szél- malomharcnak, hanem hatékony eszköznek, amelynek eredményét ugyan számokban nem mérhetjük, de hatásában annál inkább. Sz. I. Egy őszi napon a kertészetben Szépen süt még a nap, kellemesen langyos az idő, az ősz csak napokra mutatta még igazi arcát. Azért ősz van. Nemcsak a naptár mutatja, hanem a kopaszodó arany köntösű fáit, a hervadó virágok, a nyirkos, ködös reggelek is. A parkokban már elnyílottak a virágok, sárgul a nemrég még haragoszöld gyep, és az eddig locsoló kertészek már tavaszra készítik elő a talajt. A város legnagyobb és legszebb parkja a kedvelt sétakert is megújul tavaszra. A kihasznált gyenge földet kicserélik, tráígy él a várdombi Szabó család, A várdombi főutcán áll a ház, ahol Szabó Bertalanék laknak, de a kerítésen szabad a járás, a kapun nehezebb bejutni, mert a vaskapu hegyes szögben befelé dűl, nem lehet megállapítani, hogy nyitásnál nem dől-e ki egészen. Az udvar elhanyagolt és a tornác hosszú. Látok egy ajtót, be van zárva, mintha nem is lakna itt senki. Aztán észreve- szem, hogy az udvar végében valami szemétbuckánál egy asz- szony hajladozik. Mondom kit keresek, s mikor felnéz, látom, hogy nagyon öreg. Meglepődöm, amikor azt mondja, hogy igen, Szabó Bertalanék itt laknak és a keresett férfi itthon is van. — Ebédel éppen — mondja az öregasszony. — Tessék bemenni. De hol van itt a bejárat? Mutat hátra, hogy ott. Félve indulok, mert arra felé tetőt látok Ugyan, valami bejáratot is, de előtte csirkék, tyúkok kaparásznak, pordombok buckásodmak. Bizonytalanul elindulok, s belépek, ahol az asszony mutatta. Majdnem belebotlok az asztalba, amit gyerekek ülnek körül. Kicsi a helyiség, földespadlójú, a sarokban beépített, téglás tűzhely, mellette egy asszony és. hátul valami ajtónyílásban, éppen háttal egy magas, vézna férfi. Az egyik gyerek felugrik az asztaltól, széket adna, de nem akarok, nem merek leülni. Hiszen itt ebédelnek, szűk a hely és olyan sötét, mintha minden piszkos lenne. De nézem a gyereket, a felém forduló asszonyt, a bemutatkozó férfit és megnyugszom. Tiszták. Szabó Bertalan a szobá_____________________ba invit ál, hogy ott beszélgessünk. De hol lehet itt a szoba? Kimegyünk az udvarra, onnan a bejárása. Közben mondja az én sokat keresett riportalanyom, hogy renoválják a házat, azért ilyen nagy a felfordulás, most költöztek haza öcsényből, az asz- szony majd kezelésbe veszi az udvart. A szoba megnyugtatóbb külsejű. Uj az ajtaja, az ablaktáblája. A régi, kicsiny falusi ablakszemet nagyra vágatták. Leülünk. A férfi nagyon sovány, járomcsontjára ráfeszül a bőr, az arca beesett. De nem jellemzi mégse aféle sajnálatraméltóság, még nem tudom mitől van ez, de sokszor megállapodik a tekintetem nagy, világoskék szemein. Amit eddig tudok róla: tíz gyermek apja, a családon kívül öreg édesanyját is eltartja, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola, közeli, újbereki kísérleténél adatfelvételező, Mezőgazdasági Technikumba jár, tavasszal érettségizik és eddig még minden félévben és év végén kitűnő bizonyítványt kapott. Előző munkahelye a Szekszárdi Állami Gazdaság volt, ahol az őcsényi telepet vezette. De az újbereki kísérletnél szükség volt a tanultságára, oda helyezték. Itt építették fel a KGST országai közül egyedül az amerikai rendszerű két silótornyot, itt foglalkoznak a szabadtartásos üszőneveléssel. Az előzetes ismeretek érdekesnek tűntek, mert hiszen kevés olyan embert találunk, aki ilyen nagy családot eltart és közben kitűnően tanul, úgy hogy még érettségi előtt átveszi egy tudományos intézet munkára. Úgy gondoltam, érdemes lesz vele beszélgetni. Miért vállalta a duPla ____________________ műszakot nehéz körülményei között? — Egyre több kell a családnak, ahogy nőnek a gyerekek — mondja. — Ezerhatszáz forint a fizetésem, de mint növény- és állattenyésztő többet kereshetek majd. A magyar, a történelem nem volt nekem nehéz, mindig sokat olvastam, mióta az eszemet tudom. („Óh, annyi a könyvünk, nem is tudom hová tenni” — mondja ekkor az asszony.) A többi tárggyal pedig megbirkóztam. Meg aztán hasznos volt, hogy tanultam. Két gyerekünk gimnazista, s a számtanpéldáknál elkelt a segítségem. Dehát a gyerekeknek nem si• •• kerül olyan bizonyítvány, mint az apjuknak. Talán, mert éppen az a céltudat hiányzik még belőlük az iskoláskorban, ami apjukban megvan — miattuk. Tanulgatnak, otthon segítenek a házépítésben, s nem is igen tudják milyen példát állít eléjük az apjuk. — Tanul-e tovább az érettségi után? — kérdem. — Elég volt. Negyvenhat éves vagyok — mondja. — Itthon a ház körül is mindig több a munka, arra is kell idő. Bejöttek a gyerekek a konyhából, itt az anyjuk is, körbeültek bennünket, figyelnek érdeklődve. A gyerekek többsége kék szemű, szőke. Most nagyon csendben vannak. Szabóné elmeséli, hogy van fogadott fiúk is, a Sanyi helyett, aki Szekszár- don, a borkombinátban tanulja a szőlész—borász szakmát. A család új tagja is beilleszkedett, őt is Szabó Sándornak hívják. A szíves, mosolyos asszony csak a gyerekeiről beszél. A férje, azon kívül, hogy nehéznek mondja, nem tartja különösebben említésre méltónak ahogy él, dolgozik, tanul, hogy renováltatja a házát. Csak azt említik többször is a feleségével, hogy mennyire kedveznek a fiúknak a borkombinátban. Napi nyolcvan fillérért kap teljes ellátást. Bencze Klára gyávái javítják, hogy jövőre dú- sabb lehessen a fű, szebbek a virágok. A szekszárdi virágkertészetben is az ősz csalhatatlan nyomai látszanak. A nemrég virágos-zöld táblák helyét száraz növények, vagy a már felásott föld váltotta fel. Csak az örökzöld tábla színfoltja élénkíti a rozsdabarna egyhangúságot. A kert végében a facsemetéket ássák ki a földből. Ezek tavaszra a parkokban, a játszótereken fognak ismét kizöldelni. A hosszú üvegtáblákkal letakart ágy ásókban még élénkzöld minden. Itt a cserepjes virágok vannak. Amíg az idő engedi itt tartják őket, utána ezek is a melegházakban találnak otthonra. A szabadban megszűnik az élet; az üvegházakban most kezdődik a „nyár”. Hosszúkás, üvegtetejű házak sorakoznak egymás mellett. Kellemesen langyos páradús itt a levegő. A fehérre meszelt tégla- állványokon csere pos virágok pompáznak. Némelyik már nyújtogatja sok színű virágait. Szemet gyönyörködtető a virágoknak ez a sok színű sokasága. A kinyílt példányok nemsokára a virágüzletekbe kerülnek, hogy egy névnapin, vagy születésnapon szerezzenek örömet az ün- nepoltnek. Egy-egy nagyobb ünnepnapon négy-ötszáz cserép is kell az üzletbe. A kis házak bejárata előtt halomban különböző talajkultúrák várják, hogy cserepekbe kerüljenek. Majdnem mindenféle dísznövény megtalálható itt. Hortenziából van a legtöbb, az a legkedveltebb virág. Apró kaktuszok is sorakoznak itt, szánté eltűnnek a kis cserepok, a többi hatalmas levelű virág alatt. Az előtérben nagy halom hervadt virágú muskátli fekszik. Négy ember dolgozik itt. Kiválogatják a megfelelő töveket, azokról szaporítanak. Az egész épületet betölti a zöld növényzet, a nyíló virágok tavaszt idéző kellemes illata. Kicsit irigylem a kertészetben dolgozókat. Nem kell szomorúan nézniök a fák hulló leveleit, a hervadó virágokat, hiszen csak belépőnek, az üde melegházba és gyönyörködhetnek a maguk varázsolta kellemes nyárban. Kónya József
