Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-29 / 253. szám

4 TOLffS WÉCYEI NÉPÚJSÁG t%3. október 39. Mihail Homicer (Szovjetunió), a november 4-i hangverseny A szekszárdi hangverseny­idény második hangversenyének vendégművésze M. Homicer a budapesti Pablo Casals nemzet­közi csellóversenyen az első he­lyen végzett a magyar Mező Lászlóval és a japán Tsutsumival együtt. Mihail Homicer zenész család­ból született 1935-ben Harkov­ban. 1949-től kezdve Kunseviczkij professzor növendéke volt * a moszkvai Csajkovszkij zenekon­zervatóriumban, ahol a művész tanulmányait 1959-ben fejezte be. Ugyanitt tanulmányai befejezése utón aspiráns lett. Jelenleg a Moszkvai Filharmónia szólistája és a Csajkovszkij konzervatórium tanára. Eddig három nemzetközi versenyen indult. Prágában 1955- ben I. díjat nyert, 1962-ben Moszkvában a Csajkovszkij zenei versenyen III. díjat kapott, most pedig Budapesten Mező Lászlóval és a japán Tsutsumival együtt „holtversenyben” az első helyen végzett. Pernye András írta róla Győz­tes művészek hangversenye után: a Magyar Nemzetben: „Mihail Homicer önmagát múlta felül Kodály gordonkaszóló szonátá­jának előadásával. Végsőkig fe­szített, néha szinte túlfeszített interpretációs módszere olyan bensőséges pillanatokkal és mély zenei értelemmel gazdagodott, amely csak igazán nagy muzsi­kusok sajátja. Az előadáson meg­jelent Kodály Zoltánt és Horni­éért a közönség lelkes és forró ünneplésben részesítette.” Homicer személyében tehát az 1963—64. szekszárdi hangverseny­évad első külföldi művészéi ünnepelheti majd a szekszárdi zenebarátok tábora, akinek mű­sorára még majd visszatérünk. Ezúttal csak azt közöljük, hogy a hangversenyre november 4-én. hétfőn este fél 8 órai kezdettel a BM-klubban kerül majd sor. A hangverseny jegyeit a zeneis­kola árusítja. Jegyek a BM-klub­ban is előjegyezhetők a klub ve­zetőjénél. Méhészek találkozója Bátaszéken Hagyományos már, hogy a bá- taszéki méhészszakcsoport egy évben egyszer megyei szintű ta­lálkozót szervez. Az ez évit ok­tóber 26-án tartották. A Baranya és Tolna megyéből összejött mintegy kétszáz méhészt Kocsis Sándor, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ igazgatója tájékoztatta a méz hazai és kül­földi értékesítési lehetőségeinek alakulásáról. a méhtenyésztés Mostani és távlati feladatairól. A tájékoztatót követően konzultá­ció volt. majd Dunkel Lehel, a Lengyeli Mezőgazdasági Szakis­kola tanára tartott élménybeszá­molót. Az országosan is elis­mert méhészeti szakember ugyan­is részt vett Prágában a méhé­szek ez évben megtartott világ- ko n gresszusán. A tájékoztatók és konzultáció után a méhészek megtartották hagyományos báljukat. R. É. Megjelent n „Béke és szocializmus' októberi száma A kommunista mozgalom egy­ségéről szóló vezércikkében E. Papaioannu. a ciprusi testvérpárt iőtitkára kifejti, hogy a kommu­nista mozgalomban most kibon­takozott ideológiai harcban két irányvonal ütközik össze: az al­kotó marxizmus, mely rámutat a társadalom forradalmi átalakítá­sának. reális útjaira, és a kalan­dor dogmatizmus, mely a múlt­ba tekint. Az alkotó marxizmusról figye­lemre méltó tanulmányt irt L. Sharkey, az Ausztráliai Kommu­nista Párt főtitkára. A szerző többek között bebizonyítja, hogy a „Marxizmus kínaizálása” mély­ségesen hibás koncepció. Jean Blume-nak, a Belga KP. Köz­ponti Bizottsága titkárának „A világszocializmus és a munkás- mozgalom” című írása is érdekes vitacikk, mely azt bizonyítja, hogy a szocialista rendszer fej­lődése rendkívül pozitív hatá^ gyakorol a tőkésországak mun- k ás mozga 1 mára. H. Hagberg, a Svéd KP elnöke ismerteti a svéd párt mai hely­zetét és összegezi a pártnak a munkásosztály egységéért vívott harcában elért sikereit. Z. Zogra- fosz, a Görög KP Politikai Bi­zottságának tagja „A demokrá­ciáért és az amnesztiáért!” című írásában hírt ad a görög nép tö­meges megmozidulásáról. A lap gazdag tartalmából kü­lön ki kell emelnünk az érdekes eszmecsere rovatot, melynek címe „Az arab népek nemzeti felsza­badító mozgalmának jelenlegi szakasza”. 1. — Vegyük sorjába a lehetősé­geket. Nézzük meg először is, mi célt szolgálhat a fémruha. Dupla code-ot nem igen szoktak alkal­mazni, tehát maradjunk annál, hogy a fémruha valóban valami­féle fémes ruhát jelent... Az az érzésem, hogy Fecske nem a mű­szaki záron jön át. Számára ez kockázatos, ezt önök is tudják, és minek kellene ahhoz fémruha? Különleges, az eddigiektől eltérő módon kell érkeznie. Erre mutat az előkészítés is. Brondell ügyes ember. Emlékeznek még a Ka­raván-ügyre. ott is mennyire óva­tosan bánt a rádióval, és most is futárszolgálat útján utasítja a B. 26-ost... No, de milyen úton jö­het még? Normálisan. Turistának álcázva, útlevéllel, vízummal el­látva. De ez is kétséges, mert nem tudhatják Brondellék, me­lyik turistát tartjuk gyanúsnak... Ráadásul ez esetben a feladatot záros határidőre kell végrehajta­ni. Attól függ, persze, mi a cél Ha szabotázsakciót akarnak elkö­vetni, ők is jól tudják, hogy tu­ristaügynökük rendkívül nehezen tud visszajutni. Ezt a lehetőséget tehát egyelőre hagyjuk figyelmen kívül. Légiúton is átdobhatják... Ne rázza a fejét, Bondor elvtárs, én is tudom, hogy ez a legkomp­likáltabb. Radarszolgálat, a gépet felfedezzük, stb. De mi történik akkor, ha a gép éjszaka, húsz— harminc kilométerre „áttéved”, s az ügynök zuhanóugrással ér föl­det? Bondor elvtárs tehát intéz­kedjen, hogy azonnal értesítse­nek, ha idegen repülő lép a légi­terünkbe. mert biztosan hoz „cso­magot”. Helyes?... Végül marad a víziül, a Duna. Átúszhat a hatá­ron, de ez is elég valószínűtlen. Ez esetben ugyanis alig tud ma­gával hozni valamit. Csónakkal meg nehezen közlekedhet. Jöhet a víz alatt, ami szintén kompli­kált... Ezt tudom mondani elvtár­sak, de most már csakugyan hal­lani szeretném a véleményüket... A nyomozók és csoportparancs­nokok hallgattak. Mintha gondol­kodási szünetet kértek volna. Vé­gül is egy fiatal, szőke hajú rend­őrtiszt törte meg a csendet. Alig lehet több huszonhárom évesnél. Néhány hónapja került a rendőr­séghez, most végezte el az egye­temet. — Őrnagy elvtárs, ne nevessen ki, de én már arra is gondoltam, hogy saját meghajtású repülőgé­pen érkezik ez a Fecske... Olvas­tam ilyet a szakkönyvekben. Hiá­ba nevetnek az elvtársak, elkép­zelhető... — Elképzelhető... Persze, hogy elképzelhető — válaszolta nevet­ve Pálos őrnagy. — No, de Medve elvtárs, Brondellék jól tudják, hogy egy ilyen gépet Magyaror­szágon nem lehet egykönnyen el­rejteni, még akkor sem, ha hang­talanul működik, és csak néhány kilométerre képes repülni. Sűrűn lakott ország vagyunk! Odakinn folyton azon törik a fejüket, hol találhatnának egy nagyobb lakat­lan területet, ahol kifújhatja ma­gát az ügynök... — Őrnagy elvtárs, szerintem is az a legvalószínűbb, hogy víz alatt, búvárruhában jön! Ez na­gyon reálisnak látszik. Fémruha. Meg is lehetne semmisíteni, ha nem ugyanígy akarna visszajut­PINTfcR ISTVÁN» SZABÓ LÁSZLÓ • K0l Ö N ÖS Wld(t44l,(U ni. Szerintem ebben van valami — mondta Kazán százados. Ezen az ötleten senki sem ne­vetett, csak Pálos. — Úgy gondolja. Kazán elvtárs, hogy a Duna fenekén kilométere­ket sétál az ügynök? Hoz magá­val egy gyalogsági ásót, aztán minden lépésnél kiássa magát az iszapból? — És ha motorikus búvárruhá­ban jön? — szólt közbe Istvánfi százados. — Nem rossz tipp... Sugárhaj­tású búvárkészülék. Nem ismeret­len, bár ellenünk még nem alkal­mazták. Legalább is merem re­mélni... Ezzel akár Szentendréig is lejöhet. Éjszaka meg szinte észrevétlenül mozoghat a víz alatt, hiszen a {tártról lehetetlen felfedezni a gyenge örvényt. Ist­vánfi elvtárs. lehet, hogy magá­nak ördöge van. De ne ejtsük el a többi variációt sem... Nos. mi a véleményük, elvtársak’ Innen is, onnan is helyeslés, egyetértés hallatszott... « A müncheni kémközpont rá- dióstermében hatalmas adó-vevö gépek ontják magukból a perfo­rált szalagokat. Egy titkos hadse­reg szerteágazó hálózatából érkez­nek ide üzenetek, és mennek ki utasítások. Ha ezek a kis szala­gocskák beszélni tudnának, pusz­tításra szőtt összeesküvésekről, gyilkosságokról, sötét tervekről árulkodnának. De a különös min­tájú ábrák hallgatnak, csak a monstrum gépek zümmögik egy­forma dalukat. A terem drót­hálóval elkerített részében, maga­sított székeken nőik és'férfiak ül­nek egy sorban. Előttük asztali lámpa, több vaskos könyv. A perforált szalagok egy-egy darab­ját fejtik. Az asztalok szélén egy morzekészülékhez hasonló szerke­zet; sokan ezeken dolgoznak pergő ujjakkal. Brondell ezredes és Garkirvs kapitány már több mint egy órája álltak az egyik rádióvevő mögött. Különleges hullámhossz­ra állították be, a készülék azon­ban hallgatott. Aztán nagy sokára mégis meg­mozdult a zöld „macskaszem”. HaLk sistergés hallatszott, és egy nyíláson ál megindult a szalag­folyam. Brondell ezredes izgatottan ka­pott a szalaghoz, de elengedte, mert eszébe jutott, hogy ha adás közben tépi le, könnyen megsé­rülhet, és megfejthetetlenné vál­hat a szöveg . .. A „macskaszem” néhány pilla­natra ismét kitágult, és az ezre­des mégiscsak letépte a paoírkí- gyót. — Megfejteni! — kiáltotta Garkinsnak. A kapitány akkor sem szalad­hatott volna gyorsabban a meg­fejtőkhöz, ha történetesen halál­veszedelem fenyegeti. Az ezredes megnyugodott. Tudta, hogy már a bejelentkezés ténye is jó dolog. Pedig milyen komplikált mód­szert eszeltek ki, hogy megtud­ják, épségben van-e a B.26-os ... Egy eddig még fel nem használt ügynöküket kellett kockáztatni, sőt feláldozni a cél érdekében. De nem érdekes. A lényeg az, hogy végrehajtotta feladatát. Közben Garkins már vissza is érkezett a megfejtett szöveggel: Az ezredes átfutotta a sorokat: „Palatínus jelenti: az érdekelt nyugalomban van. Hosszú időre nem vállal mozgást. Közvetett kapcsolatot teremtettünk. Egy ideig én adok. Az érdekeltnek szóló utasításokat is veszem, de 6 is figyeli a táblázat szerinti időpontokban. Fecske I.-nél ma­radni. Leg...” — Ennél a szó­nál tépte le az ezredes a szalagot. Brondellt azonban már nem ér­dekelte különösebben a folytatás, majd lehozzák neki. amikor ké­szen lesznek. Tehát ők is a Fecske I.-et ja­vasolják. Nagyszerű! Nem kell mindent felbolygatni! Most pedig lemegy, és személyesen is talál­kozik Sípossal. Olyan jelentős az akció, hogy még ezt az utolsó erősítést meg kell adni a fickó­nak. A puha szőnyeg felfogta léptei zaját, hangtalanul ment be a szo­bájába. Meg akarta lepni Sípost, ezért is ültette le segédtisztjével egy fotelbe, háttal az ajtónak. A fiú a szőnyeg mintáit nézegette. Az ezredes, mint az egérre su- nyító macska, nesztelenül oda- sompolygott mögéje, aztán várat­lan, éles hangon rákiáltott: — Kezeket fel! Sipos, mintha összeszorított ru­gón ült volna eddig, a másodperc töredéke alatt felpattant, és ök­lével elhárító mozdulatot tett az ezredes felé. Brondell azonban két méterre lehetett Sipostól, s köztük volt a fotel is, így a vé­dekező mozdulat hatástalan ma­radt. De Brondellnek tetszett Sí­pos fürgesége, jó reflexe. — Üljön le! Gratulálok. Ezt jól csinálta. Bizonyára tudja, hogy ön a soros — szólt barátságosan Brondell. — Rágyújt? Chester­field! Megkínálhatom még vala­mivel, mielőtt elmegy? Remé­lem, tudja, hogy odaát nem ihat! — Igen, mindent tudok — vá­laszolta halkan, de határozottan Sipos. — Inkább a saját cigaret­támból. Manurát szívok. Az nem pácolt. — Kérem . .. Mindenre kiok­tatták, ugye? Az útra is? — Igen! — Keze? Sípos elmosolyodott. Hányszor megkérdezték már ezt tőle az is­kolán is. A fegyverei után a ke­zét kellett a leginkább rendben tartani. Tudta, miért kérdezi az ezredes, ezért hát felemelte a két kezét: — Tessék . . (Folytatjuk) * BENNSZULOWEK NEM tanúsítottak ellenállást 4 PARTRASZÁUÓ ANGOLOKKAL SZEMBEN SZERENCSÉ­BE AZ EGYIK SZKETLAKÓ ÉRTETTE A TAHITI NYEL­VET. AZT MONOJA. ROGY ABBAN AZ IRÁNYBAN VAN I EGY NAGY PÓLÓ, AHOL GAZDAG BENNSZÜLÖT­TEK ÉLNEK EZT A SZIGETET , NA PA! '-NAK A RESOLUTION ÉS A DISCOVERY EELSZEDTEKA HOR­GONYT És MLVITORLÁZTAK A BENNSZÜLŐ WGK ÁLTAL MEGADOM NAPA! IRÁNYÁBA A/, - ✓ „ mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents