Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-29 / 253. szám
I Í963, tííftSlKi' 29, TOT VA MEGYEI VÉPtJSÁG Miért halt meg Papp Lajos? Egy férfi öngyilkos lett a falumban. Kistormáson, ahol felnevelkedtem, s ahova ma is eljárok édesanyámhoz. Ismertem ezt az embert, gyerekkorom óta. Tudtam, hogy a Felvidékről jött a háború után, hogy szorgalmas és csendes. Azelőtt tehetős gazda volt, utóbb pedig tsz-tag. Még a hangjára is emlékszem, különösen a beszédmodorára, kicsit furcsa, idegenes kiejtésére. Az ..a" helyett legtöbbször rövid „á” hangot mondott, ami némelykor inkább „ó”-nak tűnt. Körülbelül úgy beszélt, mint a felesége, az édesanyja, a fia, meg a többi, úgynevezett felvidéki. Ha találkoztam vele, mindig a palócok jutottak eszembe róla. Papp Lajosnak hívták. Világos nappal felakasztotta magát. Egyházi szertartással búcsúztatták, szóval pap temette, református volt, nem a nagy tilalmak istenének híve. Bár az utóbbi időben valószínűleg már semmit sem hitt, nem járt templomba. Azt mondják, a tiszteletes bizonyos békétlenséget emlegetett a beszédében, családi békétlenséget, de hozzátette, hogy az öngyilkosság oka sírba megy, titok marad. Nem titok. Mindenki tudja a faluban. Persze, sokan vannak, akik most döbbentek rá valójában, hogy milyen életet élt Papp Lajos. Eddig csak látták, de nem igen gondolkoztak rajta. Pedig közéjük tartozott már, sokkal inkább, mint a családjához. Nem ismertem még az ön- gyilkosság részleteit és az indítékok közül sem a legdöbbenetesebbeket, amikor a vasárnapi ebéd után felsétáltam a temetőbe: vittem egy csokor tátikát és fehér violát, meg egy kanna vizet apám sírjára. Az egyik közeli sírhalmot tisztogatta, rendezgette egy asszony. Szóba elegyedtem vele, érdeklődtem az új halottakról. — Az a legfrissebb sir, a Papp Lajosé — mondta az asz- szony, s intett a fejével arrafelé. — Szegény ember elemésztette magát. — Miért tette? — Rossz élete volt, nem becsülték semmire. Rendes háznál a kutyának is jobb a sora, mint ami ennek jutott. Még mindig kinn aludt az istállóban. Nem engedték be a házba. De ez már nagyon régóta így van. mondta egyszer a Lajos bácsi. Nyáron mezítláb járt, rongyos ruhában. A szakálla is akkora volt, csak csodálkoztak ez emberek. Az útépítők is mondogatták, akik most itt dolgoznak a faluban, milyen elhagyatottan jár ez a Papp Lajos, akár a cigány. Mintha nem lenne senkije. Pedig hát... Odamentünk a sírhoz, nézevizet ráöntöttem a szegfűbokrokra, aztán tűnődve hazaballagtam. Az ember sok mindenre gondol ilyenkor. Mindenféle az eszébe jut. Hallottam egyszer. mesélte valaki, hogy egy fiatal pár közé odafeküdt az első gyerek után az öregasszony, az anyós, hogy ne legyen több gyerek, mert akkor felosztódnék a föld, a vagyon. Nem tudom, mi lett az eset vége: ütés-e. vagy gyáva meghunyászkodás. De tudok hasonló történetekről, szokásokról és tulajdonságokról; kegyetlen, barbár, régi paraszttörvényekről, amiket nem írt le senki, mégis erősebben tartották magukat, mint a paragrafusok. Mintha belevésték volna ezeket a szívekbe, és némelyik embert arra kárhoztatnák, hogy aszerint éljen, még ma is. Mert hát miért kellett istállóban aludnia ennek a szerencsétlen kistormási embernek évtizedekig, talán ifjúkora óta? Miért kellett mezítláb járnia, és rongyos ruhában? Hiszen jómódú a család (úgy mondják: „jól állnak Pappék”), és ő volt a ház feje, gazdája a társadalmi szokások értelmében. A szolgalegény áludt istállóban valamikor, nagyon régen, vagy a kitaszított, megúnt öregember. Ha megkérdezném Papp Lajos feleségétől, miért volt náluk úgy. ahogyan volt a tragédia bekövetkeztéig. talán sírvafakadna és átkozódna, átkozná önmagát is, meg a gyerekkorát, hogy olyannak nevelték, amilyenné vált. Rideggé és kuporgatóvá: a vagyont, a szerzést mindennél többre becsülővé. Mesélik a falubeli asszonyok, hogy egyszer a buszmegállótól szaladt haza Papp Lajosné, hogy elzárja a szobában a bort, nehogy ihasson belőle a férje. Pedig nem volt iszákos ember, kocsmában ritkán látták. i, A saját borát zárták előle. A régi hajsza, a látástól vakulásig való gürcölés jutott neki idős korára is, éppen most, amikor a szövetkezetben sokkal kevesebb a falusi emberek vállán a teher. Ö is tsz-tag volt, eleinte sertésgondozó, utolsó idejében pedig éjjeliőr. De amikor reggel hazament álmosan, fáradtan, nem fekhetett le pihenni, hanem rögtön mennie kellett a határba. Enni kapott, és azzal el volt intézve minden. Ezeket a megdöbbentő, szomorú tényeket azok mondták el nekem, akik legjobban ismerik Papp Lajos életét, tizenöt év óta a legutolsó napjáig. Az utolsó napon erős szóváltást hallottak a járókelők Papp La- josék udvarából. Olyasmit kiáltott a férfi, hogy ..megbánod te még ezt, Eszter!” És körülbelül fél óra múlva végzett magával. Rövid búcsúlevelet írt, s betette az egyik szomszédja pajtájába. Látták kisurranni onnan, de amikor megtalálták a levelet, már késő volt. Abban a néhány sorban a szövetkezet tagjaitól búcsúzott Papp Lajos. Azt írta. elvtársaknak szólítván őket. hogy neki el kellett mennie ezzel a csúnya halállal, mert az élete, a családi élete elviselhetetlen. Nem mondta ki. de a kis írás így is bizonyítja, hogy a szövetkezeti emberekhez, a munkatársaihoz már odakapcsolta valami. Igen nehezen állt be a szövetkezetbe, akár csak a többi felvidéki gazda Kistormáson, de úgy látszik, megtalálta volna a helyét, ha ki tudja várni, amíg teljesen befogadják, nemcsak a gazdát, hanem az embert is. Sajnos, nem tudta kivárni. Kettős életet élt az érzéseiben, s felőrlődött. A családja kitaszította, és akikhez menekülhetett volna, azokhoz még nem mert odaborulni egész szívével. Beszélhetnek az emberek gyávaságról, akármiről, ha öngyilkosság történik, egy biztos: az életét senki nem dobja el könv- nyen. Nagy tanulság ennek az embernek a tragédiája. Uj társadalmi rendet alkottunk, a munka és az emberség, a legnagyobb humánum rendjét. Papp Lajosnak kevés jutott az emberségből, mert a régi társadalom, a régi paraszti élet törvényei alól nem oldották fel. A múlt némelykor még erősen kísért a lelkekben, a gondolkodásmódban az idős és középkorú emberek között, bár televíziót néznek, és általában mai a ruhájuk. Nemrég találkoztam egy lánnyal, akit gyerekkorom óta ismerek. Még nem ment férjhez, mert akit szeretett, attól eltiltották a szülei. Ő érettségizett, a fiú nem, azért. Később elvette volna feleségül egy főiskolát végzett fiatalember, de a lány nem mert hozzámenni és nem is akart, mert nem tudta igazán megszeretni. Esténként horgol, kötöget, nem jár sehova. Vigyázzunk, ne kerüljük ki azt, akinek meg kell fogni a kezét! Beszélünk közösségről, ösz- szetartozásról, s a legtöbben aszerint élünk, de még elég sokan vannak, akik magányosan állnak a világban. Egyedül maradnak az örömeikkel és gondjaikkal. vagy a gyötrelmeikkel. Ha felmegyek a kistormási temetőbe, apám emlékével együtt gyászolom Papp Lajosét is. Mindkét ember rengeteget dolgozott életében. Miértünk. Csak annyi a különbség kettejük között, hogy édesapámat a szívbaj tette sírba, Papp Lajost meg a régi világ gyalázata. SZABÓ JÓZSEF Három műszakban, teljes kapacitással dolgozik a nagymányoki brikettgyár Naponta kilencszáz tonna brikettet gyártanak Itt a tél. fogy a tüzelő. A Legkeresettebb tüzelőanyag a brikett. Ha mégsgyszer ennyi voLna belőle, az is elfogyna, de a mostani mennyiség jól egészíti ki a darabos szénkészletet. A nagymányoki brikettgyárban, most a tél elején, a fűtési szezon kezdetén — mert a brikettgyáriak a tél kezdetét a fűtés megkezdésétől számítják — teljes kapacitással, három műszakban dolgoznak a munkások. Az idén már négy sajtol óból ömlik a brikett a vagonokba. Egy nap alatt kilencszáz tonna brikettet gyártanak. Az üzem három brigádja — egy egy brigádba tömörültek a „külső” és „belső” dolgozók — versenyben végzi munkáját, hogy minél több és jobb minőségű tüzelőanyagot tudjanak a háztartásokba. intézményekbe küldeni. A brigádok versenyében váltakozó sikert érnek el a dolgozók. Legutóbb Bódogh János brigádja jeleskedett, háromszáz tonna brikettet készítettek egy műszak alatt, annak ellenére, hogy egy órás üzemzavar is volt. Egyébként igen ritka eset az. amikor le kell állítani a brikett- préselő-gépeket. meghibásodás miatt. A vagonhián.v azonban itt is érezteti hatását. A gyárba érkező szén és növényi kötőanyag szállítása nem egyenletes, ezért biztonsági tartalékot kellett képezni, hogy esetleges szállítási nehézség esetén is tudják a gépeket üzemeltetni. Most e tartalék már több órás üzemmenethez elegendő. Szeretnének a gyárban legalább nyolc órás tartalékot képezni, a brikett készítéséhez szükséges összes anyagból. Azonban ez pillanatnyilag a maximális lehetőségeket kihasználva sem lehetséges A jövő gazdasági évben, amikorra befejezik a brikettgyár teljes rekonstrukcióját, egy napra is függetlenné tudják tenni a termelést a szállítástól. A szinte menetrend szerint érkező bitumen szén, kötőanyag-szállítmányok a termelést zavartalanná teszik. Pillanatnyilag a legnagyobb nehézség a most folyó gyárfelújítómunka. Átépítik a rakodópályaudvart, és ez a munka akadályozója esetenként a folyamatos vagonrakásnak. A rakodópályaudvar dolgozóinak dicséretére legyen mondva, a rendkívüli körülmények ellenére megoldják nehéz feladatukat. Csak nagy érkezések esetén, amikor 30—50 vagon érkezik, van fennakadás. De ez is csak néhány hétig lesz így, mert befejezés előtt áll az új, nagyteljesítményű vakonkirakó gép szerelése. Ezzel az új szerkezettel, szinte percek alatt tudnak majd egy-egy vagont kiüríteni. A jövő évben elkészítenek még egy kirakó gépet, és akkor a gyárba érkező összes anyagot már géppel tudják kirakni, ami végeredményben a termelés növelését is lehetővé teszi, hisz a rakottan érkezett vagonokat előbb tudják brikett-berakáshoz rendelkezésre bocsátani, zavartalan lesz ennek következtében a brikett-prések munkája. Ezen a télen több tsz-ben traktoros- képzést kapnak a szövetkezeti gazdák (Tudósítónktól). Már szeptember közepén megkezdődött a téli alapfokú traktoros-tanfolyamok szervezése. Célkitűzés: Legalább ezer traktoros képzése 12 hetes tanfolyamokon. A megye tíz gépállomásán egy- egy körzeti két állami gazdaság ban bentlakásos tanfolyam indul. Azokban a tsz-ekben, ahol a következő években nagylétszámú traktorosra lesz szükség, ott már I most gondoskodnak a feltételek ’ megteremtéséről, úgy. hogy he| lyi tanfolyamot szerveznek. Ta- I valy a megyében csak egy tsz- traktoros-tanfolyam működött a faddi Lenin Tsz-ben. Az idén már eddig három tsz, a dunaszent- györgyi Ezüstkalász, a bátai November 7.. és a bogyiszlói Duna Gyöngye jelentette be a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályára, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgozó gazdák jelentős többségét alapfokú traktorosképzésben részesítik. Betyárcsárdák boroskancsója házi múzeumban Szekszárdon tízezernél több külföldi vendég tekintette meg és fényképezte le eddig Steig István gettem a koszorúk szalagjait. rtsjttttöbb olyan eredeti néprajzi ritkamit írtak rá. A legnagyobbikkal a „Dózsa Tsz tagsága” búcsúzik Papp Lajostól. Aztán még vagy három koszorú, az egyiken ez áll: „Kedves férjemnek...” — Mit gondol, miért kellett így élnie ennek az embernek? — kérdeztem a sírdombtiszto- gató asszonytól. — Én nem tudom. Talán a föld házasodott a földdel. Furcsa népek vannak. Borzasztó népek! Mégegyszer eligazgattam apám sírján a bádogdobozba állított virágcsokrot, a maradék Megkezdődött a „konyhavadászat" Tóin® megye mintegy négy- százezer holdnyi vadászterületén dörögnek a puskák, megkezdődött az úgynevezett ..konyhavadászat. Harminchét vadász- társaság terítékére körülbelül hatezer fácán kerül az idényben. Vasárnap mintegy kilencszáz vadász cserkészte a szántóföldeket és mezőket, vadnyúl után. Ezen a napon minden vadász egy-egy nyúl at lőhetett • saját konyháiéira. ■ A BUMERÁNG VISSZAVÁG Délután két óra. Egymás után foglalják el helyeiket a tanácstagok a tágas tanácsteremben. Jönnek vegyesen. Nők, férfiak, értelmiségiek, parasztok. Termelőszövetkezeti tagok, egyéniek. A község tanácstagjai. A tanács elnöke megtartja a beszámolóját. Nem kisebb dologról van szó. mint a gabona-vetésterv teljesítéséről. Az eredmények szépek. Van azonban hiányosság is. Amint a beszámolóból kitűnik, a termelőszövetkezetnél probléma nincs. A tervezett 1600 holdból több mint 1000 hold földben van, és 25-ére. vagy még előbb a vetés be lesz fejezve. De probléma van az egyéniekkel. Száznyolcvan holdat kellene, hogy elvessenek, és még csak 30 hold van készen. Az elnök ismerteti a vetésterv időben történő teljesítéséért járó jutalmazás mikéntjét, de ismerteti azt is. hogy milyen következményekkel jár. ha a tervnél lemaradás lesz. A hozzászólások nehezen indulnak. Érthető is részben. A tsz. amely a döntő erőt képviseli, jól áll. Ott probléma nincs ezen a téren. Az egyénieknek egy képviselője van jelen, az pedig hallgat. A párttitkár kér szót. Röviden méltatja a tsz eredményeit. Az egyéniekkel kapcsolatban pedig kereken, minden kertelést mellőzve felteszi n kérdést az egyéniek képviselőjének, hogy mondja meg. mit szándékoznak tenni? — Annak idején — mondotta, — amikor szervezések voltak, arra hivatkoztatok, hogy azért nem léptek be, mert ti egyéni- nileg jobban fogtok dolgozni, mint a közös. íme a bizonyíték. Az eredmények gyengébbek, mint a tsz-é. Az őszi betakarítási munkákkal és a vetéssel, talajelőkészítéssel le vagytok maradva. Tessék, mivel magyarázod -át? A tanácstag felállt. — Ti szí'I tanácsülés. — kezdi hozzászólását. — Én tudom, hogy igazul- van a kar társaknak. Tényleg U vagyunk maradva a tsz-től. Dekát könnyen gazdálkodnak őt: Nekik modern gépeik vannak, mi pedig lovakkal dolgozunk. Ebben a versenyben mi mindig alul fogunk maradni. De van egy javaslatom. Adjon a tsz gépeket. Mi megfizetjük a fuvart, Aklcor majd másként fogunk kinézni. Csak ennyit tudok mondani. A teremben csend van. Mindenki érzi a helyzet fonákságát. A párperces csendet a tsz fő- agronómusa törte meg. — Szeretnék megválaszolni hozzászólásomban az elvtársnak. Nagyon igaza var\. Amit elmondott, azt mi már régen megjósoltak nekik. Az is igaz, hogy a tsz bérmunkát nem vállal az egyéniek tői. De. hogy lássák részünkről a jóindulatot. hajlandók vagyunk a földjeiket — méghozzá határidőre — elvetni. A talaj előkészítését is elvégezzük. Megháljuk az egyéb munkákat is. de csak egytagban...-ga-vánfazekas népművész sárközi magyar szobának berendezett házimúzeumát. A kis múzeumban ságot őriznek, amely már csak ott látható. Ilyen például a sárközi .,szemeskályha'', amelynek falait zöldmázas tűzálló fazekakkal berakva építette meg a mester. A modern, csempés cserépkályha ősének tekinthető szemeskályha ma is kitűnően fűt. nyolc kilogramm fával huszonnégy órán át jól melegít. A sárközi szoba díszei a híres fazeka s-d in as zti á ban ereklyekén t őrzött családi kerámia-remekek, köztük pereckulacs-csempecsillám s régen használt negyven literes lakodalmi fazék, továbbá százéves mohácsi fatengelyes — de most is pontosan járó — falióra, A sárközi szőttessel borított asztalon hatalmas boroskancsó látható. Olyanban hozták fel egykor — amikor még nem volt bor- tartályhenger a pultban — a bort a pincéből a kármentős betyárcsárdák csapiárosai Emlékeként annak, hogy a Steig-család utolsó mestere volt a nagy boros- kan csók készítésének is.
