Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-03 / 231. szám
4 TOLÄA MEGYEI NEPÜJSÄG 1963. október S’. GALAMBGYŰLÉS Piros orrú, kisírt szemű diák- revette, hogy lányával valami baj sapkás kislány jött ki a gim- történt. A kisírt szemek is erről názium kapuján. Szeméből patak- árulkodtak. zik a könny, arcán bánatfelhő — Édesanyám, egyest kaptam úszik. — mondta Éva fojtott hangon. — Bevertél? — kérdezte ba- Hiába akart uralkodni magán, rátnője, aki már jó 10 perce újra erőt vett rajta a sírás. Eire ácsorgott és őt várta. rriár apa is felfigyelt. — Tudtam, hogy valami baj Aztán csak azt vette észre, van, — folytatta — mert külön- hogy apa Katival beszélget, majd ben nem szoktál ilyen lassan közelebb lépett Évához, megsímo- jönni. gatja kócos fejét és csak ennyit — Miből? — hangzott az ilyen- mondott: — Kislányom az élet kor már szokásos kérdés. nem is olyan könnyű. De ezután — Magyarból, Katikám — volt együtt tanuljuk a magyart — a fájdalmas válasz folytatta. Éva agyában egymást — Ha édesapa megtudja, nem érték a gondolatok... Hogy tais tudom mi lesz. nulnánk mi apával együtt, hisz — Elmegyek hozzátok és közö- akkor neki minden anyagot át sen megmondjuk, — szólt hatá- kellene venni, mert apa nem rozottan Kati. Egymás mellett érettségizett, nehéz volt ez az ő szó nélkül lépkedtek, saját gon- idejében. Gondolataiból újra dolataikkal foglalkoztak. édesapja szavai rázták fel. Szinte észre sem vették, már a — Beiratkoztam a gimnázium kapuban álltak. Amikor a kony- levelező tagozatának I. osztályá- hába értek, Éva mamája már ba. majd együtt érettségisünk... az istenfátokat és mintha fel 44. És nevetjük mind a hárman, hogy apám a csoportról már velem is tárgyalt, — Majd ha kezdődik ősszel a belépés — Péter sunyítva a szavakat apám felé szúrja — s nekem mondja —, akkor majd tárgyalhattok... — ...Úgyis, te, mint tanító, először édesapáddal kell, hogy aláírassad. Apám felállt, maga mellé teszi a juhtejes köcsögöt, s háborog- va mondja: — Aki engem agitálni akar, az adná a harcot —, beszéljünk előbb ezt a vastag derekú, egész- már másról, hisz megzavarjátok séges cseresznyefa-botomat néz- ti az emberi elmét... ze... — s beterel vele bennün- — Mit csinál Zsófi, meg édesket a nádkunyhójába... anyátok? Estére, lehet, hogy Megtölti a kannát szűrőit juh- hazamegyek... hm, de titeket tejjel, int békülékenyen. hogy sohase talál otthon az ember... igyunk belőle: Újra iszunk az illatozó tejből, Aki ezt a tejet kelő napnál tudom. hogy apámnak jó issza, annak nem mer a tüdejére napja lesz ma mert minket lá- baktérium mászni! — s látom a ^tt. Kisebbet üt a birka hátára szemén, örül, hogy itt vagyunk a cseresznyefa-bottal, ha valav „ • . , . ., , melyik próbál szökni a szomszéd Péter is meghúzza, — majd ha jucernájába. Tudom azt is. hogy az emberi szellemet felszabadíts délbe, ha anyám kihozza neki az í , mondja, s apam most ebédet, megengedi majd a kumar a szellemeket érti... tyának. hogy a lábához üljön. — Szabadítjátok ti... — Péter szavait egyenként folytatja: x — Szabadítjátok ti szépen... — Hé! Tanító urak! — kiáll Hallom, a múltkor is, hétfőn ránk. — Mi van a motorral ? hajnalra, mert azért, hogy kint Van itt a szomszéd juhásznak ötvagyok nyáron a juhtanyán, itt ven kis juha, attól azt olcson is hall mindent az ember, va- meg lehetne venni' VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼vvT▼▼VTvvvTwTyyyyyyyyyyyyyYYT? AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA jól tették — mondja rerílett az ebédhez. Azonnal észBendes Ilona sámap este bál volt múltkor, s hétfőn reggel a csürhét a csür- hés két kutyával is alig tudta elverni a kultúrház mellől. Mert a fiatalság berúgott a bálba, s a kultúrház falához okádott... a disznó annyira ráment. — Ezekkel akartok ti szabadítani..., egyelőre ezeknek csak bot kell — s ismét az arcán a győzelem pírja... — A mi időnkben — folytatja — nem lebegett a szellem, — s botjával a magasban hadonászik, mintha a palackból kiszállt szellemeket akarná elütni —, s még se volt ilyen, járhatott a csürhe a kultúrház mellett.. — Nem is volt kulturház — mondom. — A béreslegény nem ivott, mert nem volt a zsebbe — segít Péter —, s nem volt neki, hogy mitől okádjon. S most, hogy van a régi béres fiának a zsebében, most még a házból a fal mellé megy ki... — De ha a pénz is a zsebben lesz, s felszabadul az emberi szellem, amelyet még a régi sötétség tart fogva, akkor majd hétfőn mehet a csürhe a kultúrház mellett. Nem kell a csür- hésnek kutyákkal kergetni! — Megtanultatok ti beszélni, — Hogy bevigyük őszre a csoportba? — védekezik Péter. — Elvünk szerint van a erősödése, de mi mégis veszünk inkább. Apám elmondja, este, ha nem — Azt apám rá. — Államosította az iskolákat is. Pedig, hogy prüszkölt ellene mindenki. Volt olyan, aki egy félévig nem engedte a gyermekeit iskolába, amikor feltették a falra az állami jelzést. De kik voltak azok? A legbutább emberek. Legtöbb a gróf volt cselédjei közül. Szegények, nem tudták még akkor, hogy némelyiknek majd orvos fia lesz, meg mérnök. Ha akkor nem teszik fel az állami jelzést, egyből ste lehetett volna semmi. Legfeljebb béres . .. — Igaz, Mihály bácsi? — Erre csakugyan nem mondhatja senki... — No, amit az államunk mondott, meg is tett mindent. Amit meg Szabad Európa mondott, csak egyet említsen, ami úgy lett. No, említsen egyet, Mihály bácsi! — Hát... hát... — s apám bajuszával játszik —. hát ... — csoport aztán mérgesebb arcot vág, — motort ilyenekről nem tárgyalok én veletek, kiforgatjátok ti az embert! — A második visszavonulás... megy haza mostanában, át szó- — int felém Péter. kott • menni az erdészhez. Nagy rádiója van annak. Akkora, mint egy szekrény. Abból a világ minden adója úgy beszél, mintha itt ülne mellettünk, aki mondja. Még a Szabad Európa is! Megmondta valamelyik este, hogy — Pedig azt ígérte. Mihály bácsi, hogy a nyáron rendbe szed bennünket. — Hát, az isten se tudta azt, hogy ennyi sok könyv van a fejetekben ... meg hogy mindenre tudtok mondani valamit... —s akarja itt a csoportot az állam, mintha mára apám erősen visz- de az nem megy. Mert az állam szavonulna, megvert eszmékkel... nem ... hogy is mondta, „nem Amikor még eljövünk, akkor is tudja legyőzni a paraszti nép azt mondja utánunk: lelkét”. Ha az ember nem is, a lélek ellenáll. Az állam majd belátja hogy a csoportot nem a magyar népnek teremtette az isten. Szlávoknak való az, akik nem tudnák magukban semmire menni. — Ezt a Szabad Európa mondta? — kérdezi Péter. — Persze, meg Washington hangja! — A mi államunk meg mást mond — szólok én is közbe. — Az az ember nagyon olcsón adná azt az ötven kis juhot... nagyon jó lenne az néktek! Mi egyre távolodunk, sí apám ameddig csak láthat bennünket a kunyhó ajtajából, utánunk néz. Ki tudja, hányszor gondolja ma végig a sorsunkat féltőn, nagy gonddal, a lelkében hordva. Aztán olyan kicsi lesz a ho- dály és a kunyhó, mint a fűre lelapuló szürke, földszínű bogár. Távolabbról nem látszik belőle — Aztán figyelje csak meg . _ . . . , . , Mihály bácsi, a mi államunk semmi. Csak az apam juharnak meg mást mond. Az azt is mondhozza felénk a regta, hogy elveszik a nagybirtokokat. El is vette. m t cm tudom, kiveszett talán a lopótök magja, mert a borospincékben egyre kevesebbet látni. Pedig valamikor hány szőlősgazda kertjében díszelgett... Vgy látszik, kiszorította az ii vég, amit ugyan könnyebb tisz- tántartani, de kényesebb porLOPÓTÖK egy ilyen hencegővei, Azzal dicsekedett, hogy a két deci bort egyhajtásra, egy kortyra megissza. — Na. akkor én többet tudok — mondtam. — Akár fogadhatunk. — Ne álljon ki vele, jóember. — jött a kocsmáros. — A Leg-' Kiültünk a pince elé. sütkérez- tünk, ilyen kobakban hozott a tünk a kellemes őszi napfény- jobbik borából, és a kanosából, ben. Farkas János bácsi a hor- a rosszabból kínált minket. téka. Óvatosabban kell vele dókat mosta, a földre fektetett — Azt mondja neki egyszer nagyobb ivó a faluban. Úgyis bánni, mert könnyebben törik, létrán hintáztatott ide-oda egy egyikünk: gazduram, nem ki- veszítene... mint tövön termett előde. Pon- ötszáz literest, olyan hévvel, nálna meg bennünket a másik- ___ Majd meglátjuk Én meg öt t udni, miért mintha csak miami szörnnyel bői? Dehogynem, itt van. én decis ' pohárból kiiszom a bort ......... „ ., . , , méa ne,m. is bel°le’ tele egyszerre, és kézzel meg sem hordóból való kiveteleben... Ta- — Nem olyan nagy dolog az van, színig. Nyújtja a kobakot, fogok egyet se A vesztes fizeti t i ^ árát. tosan nem lehet tudni, miért szerzett hegemóniát a boritalna.k mintha csak birkózna. — Nem Ián azért, mert a szemet is — egyenesedett fel a hordó az meg fogja, szívja mindegyre, gyönyörködteti, amikor a hor- mellől. — Sokkal nagyobb fifika de nem jön belőle semmi. Mondóból kihúzott üvegben a gyér- volt a teli kobakból elsőnek dóm, na majd én... inni. — Fogom, megrázom jól, hogy az alku — mondta tya lángja mellett megcsillan az aranysárga, vagy rubinszínben szikrázó nedű. És csak, miután a szem betelt a látvány szépségével. akkor csurrantja a gazda a pohárba, az ízt, zamatot is. A tök póriasabb, titokzatosabb; előre nem tudni, mit ad ki magából. — Áll hencegő. — No, akkor az öt poharat rakja ide, szorosan egymás mellé — mondtam a kocsmárosnak. — Hogyan? kilöttyen belőle két-három csepp. — Valamikor, fiatal koromban Akkor veszem a számra, de napszámba jártam a gazdákhoz nem szívom, hanem jó erősen szölőmunkára. Akkor még esi- belefújok... Megint kijött néhány Az odarakta a poharakban a nálták azt, hogy a kobak szá- csepp.. Ismét megrázom, akkor bort. Nekem meg volt a zse- rát, ott, ahol kezdett kiöblösödni, már több jött ki belőle, mert bemben nagy két méter hosszú, elkötötték. A kötésnél összefor- volt benne egy kis levegő. Ak- vékony gumislag. Elvágtam öt rótt. és amikor leszedték, a kor a számra emeltem, és kiit- egyforma hosszú darabra. Mind■ Nemrég egy bikácsi pincében szárát levágták, maradt csak a tam a felét. Akkora lehetett az egyiknek egyik végét beleraktam láttam kobakot a hordók fölé, feje. Csak a felső kis lyukon is, mint ennek a topónak a feje. a pohárba. a másikat a számba egy fogasra a’tasztva. Mindjárt tisztították ki. és kisebb volt a Sokra rámondják azt, hogy „ész fogtam, és kiszívtam a bort az magára vonja bárki figyelmét, lyuk, mint a kisujjam hegye, nélkül vedeli a bort”. A bor- öt pohárból egyszerre. A pohafőleg terebélyes méreteivel. Be- Tán félcentis... iváshoz ész is kell... rákhoz nem nyúltam kézzel... fogadóképessége közel három li- János bácsi most már moso- Hát itt is ész kellett a boriváster. mint egy jó borivóé... — Nos. ezt a kobakot tele- lyogva folytatta; hoz, meg egy kis gyakorlat... No. kolompját geli szél. Békésen, lágyan, el-elhalva néha, mint az öregasszonyok imája, ha belefáradnak az életbe, csendesen, bágyadtan, észre sem véve, hogy a kelő nap egyre magasabban kúszik az égen. — Most. most vitézlő — bíztatott Péter útközben hazafelé. — Atyád haragvó színe jelentősen enyhült. Én is úgy gondoltam, hogy ettől alkalmasabb időt nem is választhatnánk magunk motorizál ására. — Ki kell használni a kedvező alkalmat! — jelentette ki Péter. — Meg fogjuk ragadni! — tó- ditottam én. — Hallgass rám, vitézlő! — s hosszas beszédbe kezdett. — Ma csütörtök, ma Klári szobáját felsikáljuk. Estére a szuszogó atyánkfiával rögzítjük a szakkörök rendjét. Klárit is bevonjuk ebbe a rendkívül fontos tanácskozásba! Holnap indulás Pestre, itt a Jani telefon- száma. 3?2—424. Azt mondta: mihelyt Pestre értek, azonnal hívjatok telefonon! — Péter mutatta is, a telefonszámot fel jegyezte zöld noteszébe. — Felhívtok, s egv huszonnégy óra alatt nagytiszteletű popsitok alatt berreg a benzinhajtotta tyúkfogó gép. — Igv mondta? — így. s azt is mondta, ha ugyan jó tüdővel kell öntötték borral, aztán megkínál- — Mert henceg egyik-másik. — De azért — tette hozzá az! őneki motorja lenne, nincs ol hírűi annak, aki ezt egyszuszra ták az embert: igyék. Persze, aki hogy ennyivel, meg ennyivel öreg —. ha ez a hordó tele lesz teleszívja... nem ismerte a rafinériáját, az több bort megiszom, mint ez, újborral. megkísérelhetjük, ki — Nekem már sikerült je■ mind szívni akarta. Szívta, szív- vagy az. dehát az nem nagy tudja egyszuszra teleszívni ezt gyezte meg a be zélgetö társa- ta, de nem jött belőle semmi, dicsőség. Egyszer az egyik fa- a kobakot... tág egyik tagja. — A gazda, akiinél dolgoz- tubán találkoztunk a kocsmában Bl, van nő Pesten, akit Visegrádig el ne vinne rajta, s közben kitől mi, ami leeshet... (Folytatjuk.)
