Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAŐ 1963. október 27. 4 tár HAJÓ S3. HAHA MAR, HOC* ÚTON VAN AZ a Discovery mecéekezés-e után. i hoegonyt felezeoni / »ANY: AZ INDIAI ÓCB- 4N, 46° üéu Síé LESSÉG! EOVITOKLAKAT BEVONNI ! re 4 legmagasabb vffncnJcr tüzelni nen szabad, DB A tEcrVEBEKET TABTsa'tok készenlétben ! Sikerült A kis Géza cinkosan rámkacsint. 0 az ágyban térdel, én a szemben lévő sarokban ácsorgók, s figyelem a harcot, ami a nagyanya és unokája között folyik. Gézát térdelni kényszerítette a nagyanyai parancs, s imádkozni is, mert lefekvés előtt elengedhetetlen az imádság. Géza most térdel, mormogja az imádság szavait és ha félrefordul a nagyanyja, csúfolódó grimaszra rántja össze arcát. S cinkosan rám- kacsínf. A kacsintásban benne van: „Te tudod, hogy szamárság az egész. És azt is tudod, hogy én is tudom. De hát te is tudod, amit én tudok, hogy a nagymamát nem kell ingerelni, ő szegény még ilyen, miért bántsuk?”. Én is tudom és éppen ezért hallgatok. Jól teszem? Talán igen, talán nem. Szólni kellene, de mit? Hallgatni meg alig elviselhető. Könnyű lenne cinkosan tudomásul venni Géza cinkos mosolyát, s de jó is lenne, ha ezt ilyen egyszerűen meg lehetne tenni. Hiszen a mosoly tudatja, Géza nem hisz abban, amit csinálni kényszerül. Az imádság szavait lélektelenül mormolja maga elé, elég hangosan, hogy a nagymama hallja, de elég halkan, hogy még se legyen igazi. S ebben a csalásban társat keres és talál bennem; mintegy igazolási arra, hogy jól cselekszik, mert minek megbántani a nagymamát, hinni meg igazán nem muszáj, hiszen a nagymama csak az esti imádsághoz ragaszkodik. Az meg, íme, megtörtént, egy szó panasz sem lehet. A nagymama is nyu- . godt lehet, mert biztosnak tudja unokája lelki üdvét, Géza is megnyugodott, mert a csalás, lám sikerült. És a szünidő múltán nyugodtan mehet az őrsi gyűlésre, mert hiszen úttörő, s apu, meg anyu nagyon kényesek arra, hogy a kis Géza részt vegyen minden kollektív munkában: Apu gyakran érdeklődik is az iskolában, a tanulás mellett kiveszi-e részét Géza az úttörömunkából? Mert az fontos, hiszen anyuval nem egyszer megbeszélték már, s ezt meg is mondták Gézának, hogy aki a jövőjét meg akarja alapozni, az már most kezdje a jó pontok gyűjtését. Közben lehet imádkozni, a nagyma- máék falujában a bérmálást is le lehetett bonyolítani, úgy, hogy a tisztelendő úron kívül senki sem tudott róla. Megadták tehát császárnak, ami a császáré és az isten ts megkapja. ami az övé. A kis Géza cinkosan rámkacsint, mintha mondaná, ezzel a kacsintással: „Látod, mi-) lyen ügyes vagyok? Sikerült becsapni őket. Ügyes vagyok, és aki ügyes, annak minden sikerül". És itt, azt hiszem elérkeztünk oda, ahol magyarázatot kap aggályom. Géza ügyes, mert ügyessé lett, Gézát megtanították ügyesnek lenni. Géza megtanult hazudni, mert megtanították rá. Mi lenne belőle, ha nem hazudna, ha nem térdelne ájtatos képpel esténként az ágyban, ha nem állt volna oda ájtatosan a tisztelendő úr elé, hogy részesüljön a bérmálás szentségében, ha nem venne részt példamutatóan minden őrsi gyűlésen, ha nem ő lenne az első a kollektív munkában? Géza esetleg rossz pontokat kapna. Innen is, onnan is. S ez szörnyű lenne. Mert a kis Géza még csak most indul az életbe, most ismerkedik a világgal. A kis Gézának most kell megalapoznia jövőjét. Ügyeskedéssel, képmutatással, alakoskodással. Géza hazudik. Hazudik éjjel és hazudik nappal. Hazudik egyfolytában. Ö még csak ügyeskedésnek tudja, így könyvelik el szülei is, de én tudom, hogy hazugság, szörnyű csalás. Csalás, amely lehet, hogy sikerül, de egy emberélet lesz az ára. Géza előre jut a jópontok birtokában, rangot. tekintélyt, nevet szerez, de ő maga megmarad cinikus. semmiben sem hívő, a szó abszolút értelmében hitetlen embernek, aki gondolkodás nélkül csal, hazudik és félrevezet. mert lám, bebizonyosodott, a cél szentesíti az eszközt. És itt kezdődik az egész; Géza térdel az ágyon, mormolja a parancsolt imát, s közben cinkosan rámkacsint. Imádkozik, mert ez tetszik a nagymamának, elmegy az őrsi gyűlésre, mert ez tetszik a papának (s ez tényleg tetszik saját magának is), bérmálko- zik titokban, még akár háromszor is. s a biológia-órán formás feleletet vág le az ember származásáról. összekacsintottunk, s azóta is bánt a dolog, hogy egy csalás néma cinkosává váltam. Amit akkor elmulasztottam, most azt pótoltam elmondani. CSATARY GYÖRGY De hogyan ellenőrizzék ilyen rövid idő alatt a B.26-os helyzetét? Rádióval semmiképpen sem lehet, mert ha a B.26-os adója ismét megszólal, még ha váratlanul is, be tudják mérni. A futárok útba indítása, célhoz juttatása roppant körülményes. Az utóbbi időben ugyan gyakran tudtak futárt meneszteni Magyar- országra, mert Budapesten tulajdonképpen minden külföldinek megadták a vízumot, tehát köny- nyen válogathattak az alkalmas személyek között. Ám a B.26-ost négyszeres biztosítással óvják a lebukástól, s ezért kockázatos lenne vállalni a futár és a B.26-06 közötti közvetlen összeköttetést. A jól kiépített hálózat, amelyet tulajdonképpen eddig még egyszer sem aktivizáltak, úgy vette körül a középpontban álló kémfőnököt, mint hű testőrök a királyt. Csak áttételeken közvetítők útján juthatnak hozzá az utasítások. De ő is csak postán érintkezik embereivel... Brondell felállt hatalmas íróasztala mellől, és a teremszerű szoba végébe ment, az egyik eltakart térképhez. Megnyomott egy gombot, a függöny szétnyílt, majd abban a pillanatban piros, zöld, sárga és kék lámpácskák gyulladtak ki a térképen, amely Ausztria, Csehszlovákia, a Szovjetunió, Románia és Jugoszlávia egy-egy karéját ábrázolta. Középen pedig Magyarország hatalmas, a legkisebb települést is feltüntető rajza látszott. Mindössze öt piros lámpa égett a hatalmas térképen, ebből is három Budapestnél. — Tessék, uraim — kezdte Brondeill, felemelve egy sima nádpálcát a tartóból —, hogyan, kinek az útján lépjünk vele összeköttetésbe? jTörjék a fejüket. Harminc perc múlva javaslatot kérek valamennyiüklől! Brondell széttárta karját, mintegy jelezve, hogy szeretné rövid időn belül üresen látni a szobáját. Mindenki eltávozott, ő pedig visszament íróasztalához, és ismét elővette a 6-os vegyipisztolyról szóló zárójelentést. • Pálos őrnagy végigsietett a temető kavicsos útján. Liszkai főhadnagy alig tudott vele lépést tartani. Az őrnagy hallgatott, de Liszkai körülbelül sejtette, hogy miről gondolkodik a főnöke. Megnézték Kemecsei holttestét. Ugyanolyannak találták, ahogy tegnap este a miniszterhelyettes leírta nekik. Pálos, mielőtt kijött volna a temetőbe, még egyszer átfutotta az orvosi zárójelentést. Feltűnt neki, hogy a holttestben ugyan gáznyomokat találtak, de nem tudták kimutatni vegyi ösz- szetételét Feltehetően gyorsan illanó gáz hatolt Kemecsei testébe, amely belső szerveit felpuffasztotta, és szívgörcsöt okozott. Odaértek a temető kapujában várakozó gépkocsihoz. Pálos ritkán sietett, de most nagyon fürgén mozgott. Sürgette az idő. Azt máir elhatározta, hogy megfogadja a miniszterhelyettes tanácsát, és a Kemecsei-ügyet egyelőre félreteszi, illetve átadja egyik helyettesének. Semmi olyan nyom nem maradt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy a köPINTÉR ISTVÁN» SZABÓ LÁSZLÓ • k0L ÖN&S zeljövőben kintről érkező ügynök és Kemecsei gyilkosa között ösz- szefüggés lenne. Tudta, hogy egy jó nyomozónak sohasem szabad elfelejténié az összefüggések lehetőségét, még ha a dolgok csupán pókhálónyi vékonyságú szállal kapcsolódnak is egymáshoz, de ezúttal nem tehetett .mást Minden erejét és figyelmét a kintről érkező ügynökre kellett fordítania. S itt állt a nagy dilemma előtt: hogyan érkezik az ügynök? Sejtette, hogy a Fecske nyomra fog vezetni, s elviszi őket a B.26-oshoz is. Ez volt a nagyobb hal, így hát erre kellett alaposan felkészülnie .., Az autó százas tempóban robogott a város felé. Pálos mindig tiltotta gépkocsivezetőjének, hogy gyorsan hajtson, de most maga nógatta. Emberei már várták! —* Liszkai elvtárs! Ha megérkezünk, azonnal menjen fel a rádiósokhoz. Szeretném tudni a vételek időpontját. Aztán menjen át a technikai osztályra és hozzon nekem egy kisfilm-apparátust! Liszkai főhadnagy jól megjegyezte, mit mondott a parancsnoka, aztán ismét az utat figyelte a robogó kocsiból. Gyorsan beértek a városba. A járdákon alig néhány ember kószált, mindenki a hűvösre húzódott az erősen tűző nap elől. Egyébként is, ilyenkor augusztusban fél Budapest nyaral. A rendőrségi épület előtt nagyot csikordult a fék. Kiszálltak. A posztoló őrszem jól ismerte Pálos őrnagyot. Keményen tisztelgett. Pálos esetlenül felemelte kezét, tisztelgett is, meg nem is; civilben volt. És különben is; már tizennégy esztendeje rendőrtiszt, de a tisztelgést valahogy sohasem tudta megszokni. A legszívesebben kezet rázott volna a posztoló rendőrrel ezt azonban mégsem tehette. Ha valaki látja ezt a tétova kézmozdulatot, még azt gondoja, hogy Pálos beképzelt, nagyképű. Pedig éppen ez állt tőle a legtávolabb. Igaz, utasításaiban mindig határozott volt, de embereit tisztelte, még akkor is, ha rossz tulajdonságokat fedezett fel bennük, vagy szabálysértést tapasztalt részükről. Nem alkudott meg a dolgokkal, de úgy vette az életet, az embereket, ahogy vannak. Igyekezett nekik segíteni rossz tulajdonságaik lefaragásában, tapintatosan, mint orvos a kényes seb kezelésénél. Mindig jó ösztönnel közeledett embereihez. Ezért aztán szerették is. Pálos gyakran felajánlotta, hogy velük tart egy korsó sörre, vagy javasolta, hogy menjenek moziba, szökjenek meg az asszonyok elől. Beosztottjai a munkában idealizálták az őrnagyot, ám amikor adódott néhány szabad perc, s ő belement apróbb csintalanságokba, az erénymozaikból összeállított kép megrepedezett, és Pálos ott állt előttük emberi valóságában, jó és rossa tulajdonságaival együtt... A nagy tanácsterem már tömve volt. Hosszú, kissé kopott tárgyalóasztal mellett ültek az emberek. Vágni lehetett a füstöt. Belépett Pálos, mindannyian felugrottak. — Nyissák ki az ablakokat — szólt, majd leült az asztalfőre. Mindenki feszülten figyelte a parancsnokot. Még nem tudták, miről van szó, de rendkívüli volt, hogy éjszaka értesítették őket a reggeli megbeszélésről. Hozzászoktak már a riadóhoz, de az csak a legritkábban fordult elő, hogy mindenkinek abba kellett hagynia a munkát, amit éppen végzett. Pálos nyomban rátért a lényegre, és ismertette az ügyet, ahogyan azt a miniszterhelyettestől hallotta. Olyan csend volt a teremben, hogy a falon átszűrődő írógépkopogást is hallani lehetett. Csak Liszkai főhadnagy érkezése rebbentette fel a feszülten figyelő embereket. Az is ritkán fordult elő, hogy Pálos őrnagy ilyen nagy kollektívával tanácskozza meg a teendőket. Pedig most ez történt. — Fecske fémruhában érkezik. Gondolkozzanak az elvtársak, hogy milyen úton jöhet? A lehetőségek eléggé szűkek, de ha a határátlépésnél nem tudjuk felfedezni, benn az országban sokkal nehezebb lesz a dolgunk. Biztos vagyok benne, hogy kiválóan képzett a fickó, s a nyelvet tökéletesen beszéli. Valami nagy akcióra készülhetnek... Pálos várt. Tudta, hogy emberei végigcsináltak már sok nehéz, alapos szakmai ismereteket, gyak ran agyafúrt rafináltságot követelő ügyet. Biztos volt, hogy javaslataikból végül is kiválaszthatja majd a legreálisabbat. Ügyes gyerekek ők, valamelyikük biztosan rátapint a lényegre. Közben eszébe jutott a kisfia, akinek reggel megígérte, hogy szerez egy jegyet a „Robin Hood”- hoz. Nehéz lesz, mert Budapest gyermektársadalma most „Robin Hood”-lázban ég. Pedig a gyereknek tett ígéretét teljesítenie kell. Roppant éles eszű kis kölyök, aki mindent megfigyel, mindenre emlékszik, s olyan tisztelettel néz az apjára, mint hívő a szentre. Eddig még soha nem szegte meg a gyereknek adott szavát. Valamit tenni kell. Ha másképp nem megy, megkéri majd az ügyeletes rendőrt a moziban, hogy ültesse be a fiát a saját helyére... Rápillantott az órájára. Már vagy három perce befejezte tájékoztatóját, de még mindenki hallgatott. így hát kénytelen volt elmondani a saját elképzelését, pedig ezt nem szívesen tette, mert nem akarta befolyásolni beosztottjait. (Folytatjuk) AV/O loó múlva UOBCONYT vetnek a SzÁKAZ- TOLD közvetlen közelébe.
