Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG * ULTURÁLIS MELLÉKLETE Jókai noteszai & Huszonhat barna kis notesz. A vásznuk erősen megkopott már, gerincükről itt-ott lepattog- zott a szecessziós aranyozás, egyik-másik szakadozott. A lila tintával írt, apró betűk azonban még jól olvashatók, s tiszták a ceruzasorok is a kockás lapokon. A Jókai-noteszok története is érdekes: az irodalomtudósok tud­tak létezésükről, egyiket-másikat ismerték is; közülük több magán- tulajdonban, néhány az Akadé­mia tulajdonában, s a Széchenyi Könyvtár kézirattárában volt, csaknem száz esztendeig. Most, hogy Jókai összes műveit kritikai kiadásban adja közzé az Akadé­miai Kiadó, nagyszabású „nyomo­zás” indult a még ismeretlen he­lyeken kallódó noteszok után, huszonhatot — fáradhatatlan ku­tatással — sikerült is előkeríteni. Az irodalomtudósok az összes művek megjelenésével párhuza­mosan most dolgozzák fel anya­gukat. (A noteszokat egyébként a Rádai Könyvtárban őrzi jelenleg Péter Zoltán irodalomtörténész). Irodalmi kincsek, becses erek­lyék, egy nagy költő kezevonását, gondolatainak első szárnycsapá- sát őrzik. Jókai minden témáját, ötletét, villanását először kedvelt kis noteszaiba jegyezte fel. Regé­nyeinek színhelyét — gyakran vázlatos rajzát egy-egy épületnek, hőseinek nevét, a történet egyes fordulatait. Megilletődötten lapozgatunk a noteszokban. Az első notesz 1853-ból való. így következnek egymás után a feljegyzések: „Klastromba befala­zott pár — Lófejű kürt az And- rássyaknál — A prédikátort a szélső bástyáról dobták le — Nagy terem, roppant kandalló, faragott küszöbök, rejtett folyo­sók...” A feljegyzések között pa­rányi, még jól látható ceruza­rajz: kétajtós kriptabejárat, dom­borművekkel. Hol járt, merre csapongóit, milyen meséket szőtt a fantáziá­ja? Az irodalomtörténészek sze­rint ezek a sorok a Sárga rózsa című regényének első vázlatai. Péter Zoltán megjegyzi, hogy A barátfalvi lévita egy-egy eleme is kiolvasható ezekből a jegyze­tekből. Az alkotás folyamata megfoghatatlan, tettenérni nem igen lehet az ihletett perceket; Jókai időnként elővette, javítot­ta, újabb párbeszédekkel egészí­tette ki az első vázlatokat, átdol­gozta a cselekményt, fordított raj­ta, átkeresztelte a hősöket, más környezetbe helyezte az epizódo­kat... De nem is a filológiai pon­tosság számít itt — legalább* is bennünket, alkalmi vendégeket, most nem az érdekel, hanem e kis noteszoknak a hangulatai, ízei, a nagy alkotóról elmondott ben­sőséges vallomásai. A római számmal jelzett tizen­hatos noteszban — az 1800-as évek dereka táján írhatta, pontos dátum egyikben sincs — a prágai vár, a Hradzsin rajza. Láthatólag nagy gonddal, aprólékos türelem­mel készítette a~ vázlatot. Alatta ez áll: Bebek rossz pénzt veret — Prága fából kifaragva — Hotelek a sivatagban — A szolgát elte­mették a halott ifjú úrral együtt.” Ebben az időben írta Jókai Az élet komédiásait, az Egy az Istent, s az Egész az Északi pólusig cí­mű regényt. Érdekes megfigyelni, á fenti képek, helyzetek — egy- egy cselekmény, emlékező mon­dat, hasonlat formájában — mindhárom könyvben előfordul­nak. Lapozunk néhány oldalt. Kitűnően olvasható, lila tintás írásával a következő áll a no­teszban: „Milyen lesz ennek a re­génynek a hőse? Hát, ha azt elő­re megmondani lehetne, mi min­dentől függ az még... ohó... De ta­lán mégis, amennyit már én kö­rülbelül tudok róla — olyan em­ber, aki mindentől fél, még a fel­hőtől is...” S az olvasó, ha kíván­csi a folytatásra, ne sajnálja a fá­radságot egy pillanatra, vegye elő A lőcsei fehér asszony című re­gényt, lapozza fel az első oldalát, ott olvasható ez a mondat: „Olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is...” (Lám, néha szeren­csével mégis tettenérhető az al­kotás folyamata. S itt van a fel­jegyzés mellett a Bálványos-vár rajza, magányos dombon omla- dék várrom, elhagyott sasfészek. A következő noteszlapon női név: „Hermin”. Mellette ismét rajz, ovális keretben kedves lányarc, kicsit távolabb egy sor írás: ,-,An­kerschmidt gróf... nem, inkább lo­vag, Ankerschmidt lovag...” Ez nem is rejtvény, könnyű azonosí­tani a neveket — Az új földesúr a legismertebb Jókai-regények közé tartozik, annak egyik alakja Ankerschmidt lovag, s az ő lá­nya Hermin. © Nemcsak regényekről, regény­alakokról, alkotások vázlatairól, s a később köréjük épült művekről tájékoztatnak ezek a feljegyzé­sek, hanem Jókairól, az ember­ről is vallanak, hétköznapi gond­jairól, munkájáról, életéről. S ezek a részek cseppet sem érdek­telenebbek. Sőt. A „hivatalos”, tehát áz írással kapcsolatos jegyzeteket a legtöbb noteszlapon erélyes ceruzavonal zárja le, s alatta „napi” dolgok olvashatók. Nézzük meg például a 19-es notesz ilyen jellegű be­jegyzéseit. Körülbelül a köny­vecske felénél nyitjuk fel. így következnek egymás után a sorok: „A Róza szobájába szappanokat venni. — Virágot vinni Trefort- nak — Drótot venni attól a rabló Komáromytól. — Adót befizetni”. E feljegyzések megfejtése, össze­függése világos. Jókai, amikor már svábhegyi villájában lakott, naponta bekocsizott a városba, rendszerint a képviselőházba, a kiadókhoz, a klubba, s apróbb háztartási ügyeket elintézni. Nyilván ilyen megbízatása volt egy alkalommal: szappanokat venni feleségének, Laborfalvy Ró­zának, aki — főleg életének utol­só esztendeiben — ritkábban mozdult ki otthonukból. A virág­ügy megfejtése: Trefort Ágoston­ról, az akkori kultuszminiszterről van szó, aki jó barátja volt az írónak, s aki — nem is egy be­jegyzés tanúskodik, erről — több alkalommal kapott szegfűt, orgo­nát Jókai kertjéből. Komáromy pedig — ezt Mikszáthnak egyik emlékezéséből tudjuk — Jókai minden hájjal megkent, svábhe­gyi szomszédja volt, kereskedő­ember, s az író, ha tőle vásárolt, rendszerint alaposan becsapó­dott. „Jaj, jaj, Róza, mit tettél?” — ez a sor olvasható a 22-es notesz első ' oldalán. S így folytatódik: „Hogyan élek én már örökös há­borúban a csirkék miatt?” E so­rok megfejtését is egy Mikszáth- írás adja. Svábhegyi szomszédasz- szonyuk levágta — tévedésből — Jókainé kedvenc gyöngytyúk­ját. Az eset másnap derült ki, Laborfalvy Róza rettenetesen összeveszett a szomszédasszony­nyal, Jókai pedig, aki szerette a békét, és a nyugalmat, kétségbe­esett a házi perpatvar hallatán. Ugyancsak Mikszáthtól tudjuk, hogy a „gyöngy tyúk-perben” végül minden elintéződött, a ha- ragvó háziasszonyok egy hét múl­va megbékültek. E bejegyzés alatt halvány ce­ruzasorok: „Révai megveszi még- egyszer mind regényeim, mind novelláim kiadói jogát, ötven év­re. No, sokat keres rajta majd a gazfickó, de nem baj. Engem meg isméi becsap. ahogy szokott.'’ Ehhez felesleges a kommentár. „Nagy Miklós megint nálam járt kéziratáért. Oh, hogy nem kopik le a lába szegény fiúnak. De most jön eszembe, hogy ez a Nagy Miklós nem is az eszével, hanem a lábával szerkeszti a la­pot." — Ezt a mondását, amely e noteszlapokon született, később maga is terjesztette, s a pesti iro­dalmi világ kedvenc anekdotája lett. Nagy Miklós a Vasárnapi Újság szerkesztője volt, s állan­dóan járta a híres írók lakásait, kéziratokat kért lapja számára. Ezért írta Jókai, hogy nem az eszével, hanem a lábával szer­keszti az újságot. (Egyébként a Vasárnapi Újság sok Jókai-mü- nek volt első közlési helye, s az író is nagyon szerette ez a „láb­bal szerkesztett” lapot.) „A Messiást olvasom, Klops- tocktól... jaj, minő unalom, nem is olvasom tovább...” Ez a bejegy­zés a 14. sorszámmal ellátott kis noteszban található. Igen helytalr ló kritika, a Messiás a világ egyik legunalmasabb műve, ért­hetetlen, hogyan tett szert hír­névre a múlt században. „Kenes- sey és a veszprémiek meghívása Anna-bálra, azt írják, vár az egész ország. Aranyosak, megyek, hogyne mennék, Füredre mindig megyek...” Az irodalomtudósok hosszadal­mas, aprólékos munkával megkí­sérlik kideríteni, hogy a most egy- begyűjtött noteszok bejegyzései pontosan mikor keletkeztek, mi­lyen regényeket írt akkortájt Jó­kai. Nehéz munka, az író ugyanis, különösen élete vége fe­lé, újabb feljegyzéseket írt a ré­gi noteszokba, szeszélyesen, oda, ahol éppen üres helyeket talált, így például előfordul, hogy az 1850 táján megkezdett füzetecs- kében századvégi írók, politiku­sok, szerkesztők, könyvkiadók nevét látjuk. Jókai nagyon sze­rette ezeket a kis könyvecskéket, nem szívesen vett újat, sajnálta a múló időt — s minden megtelt notesz elmúlt éveket jelentett. Csukjuk be a noteszokat, tisz­telettel, illedelmesen, hadd pi­henjenek tovább féltve őrzött kéziratok között; azok a művek, amelyek e röpke feljegyzések alapján keletkeztek, ma már mil­liók olvasmányai. TAMÁS ISTVÁN Napjainkban igen vitatott probléma, és szakemberek csakúgy, mint más területeken dolgo­zók, azon polemi­zálnak: merre tart-, son a falusi nép­Testet*, dúltam, sok tar pasztalatot hal­lottam. Belőlük azt a követ­keztetést von­tam le, hogy lehetséges a fa­lusi művelődé­művelés. Az egész, gyakran ke- si otthonokban folyó népműve- rekítetlen és vonalazatlan vitá- lési munka és a már említett ban egy bizonyos: a népművelés technikai eszközök „békés egy- hagyományos formái felett, mint- más mellett élése”. Sőt! Ha oko- ha eljárt volna az idő. Kevéssé san. mértéktartóan „házasítják” érdekli az embereket ma már egyiket a másikkal, még segít- az, ami mondjuk tíz évvel ko- hetnek is egymásnak, rá’bban még nagy népszerűség- A segítséget többféleképpen el nek örvendett, s közhasználatú tudom képzelni. Most arról az szóval élve. tódultak rá. Az is oldalról nézzük, milyen segítsé- világos, miért állt elő ez a hely- get nyújthat a rádió és q tele- zet, s az is, hogy ennek egy ál- vízió n művelődési otthonok talán nem a népművelők az munkájához? a különböző elő- okai, hanem az a fejlődés, ami adások általában közvetlen él­szemmel látható, s szinte meg,- ményt váltanak ki az emberek- fogható a mai falusi világban. bői. Ha jó az az előadás, támad Az emberek bizonyos többsége utána egy olyan igény, hogy a így gondolkozik: minek menjek hallottakat, vagy látottakat sze- mondjuk ismeretterjesztő elő- Telnénk valakivel megbeszélni, adásra, amikor a rádióban hall- Nos. ^ itt az alkalom. A klub gathat’ok mezőgazdasági szak- például széles körű lehetőséget tanácsokat, as általános művelt- nyújt a megbeszélésekre. Nem séget hasznosan szolgáló előadd- kell ott okosabbnak lenni as sokat, a televízió pedig igen szé- okosnál. Csupán csak az szűk- les választékád kínálja az is- séges, hogy a problémáié tiszta- meretek szerzésének. A nyelv- zódjanak, de még a tisztázás is lecke, a világnézeti témájú elő- elmaradhat. Elég, ha csak be­adás éppúgy megtalálható a mű- szélnek arról, amit láttak, hat- sorban. mint a matematika, fizi- lőttük. ka, kémia, irodalomtörténet, tör- S ha már idáig jutottunk, kanya- ténelem, stb. így hát joggal rodjunk vissza témánk elejére, ar- mondja bárki: minek mozduljak ra a kérdésre, beszélhetünk-e a fa­ki, amikor azt, amit a művelő- lusj népművelés valamilyen vál- dési otthonban hallhatok, vagy Ságéról? Szerintem nem, inkább láthatok, otthon is megkapom, s csak egyféle megtorpanásról ha lehet, még magasabb szín- szólhatunk, de még ez sem igaz vonalon, mint a művelődés he- teljesen. Arról van szó, hogy lyi otthonában. keressük az új, vagy a mostani­És itt most álljunk meg egy nál könnyebben járható utakat pillanatra. Sokan úgy véleked- és módozatokat. A kutatás nem nek: ez a szemlélet azért kap- jár azonnali sikerrel. Erre csak hatott lábra, mert elkényelme- egy példát: amikor a napjaink- sedtünk, s inkább ülünk otthon ban igen népszerű akadémiai a rádió vagy a televízió mellett, előadássorozatokat kezdték a fa- semhoqy vennénk a fáradságot tun szervezni, alig-alig jutottunk magunknak... Hol itt a hiba? előrébb a kezdeteknél. A leg­ott, hogy a fentiekhez hason- utóbbi művelődési idényben pe- lóan vélekedők nem vettek fi- dig már olyan eredményeket ér- gyetembe egy szempontot. Neve- tünk . el, amelyekre méltán vsrJ& fsssjrjsst ak^or azt, zz estét szeretné nem- " ve9s° megoldást jelentőf és csak jól, hanem hasznosan is eV mindenben eligazító választ azt tölteni. Azon persze vitatkozni hiszem senki sem merné kim on- sem érdemes, hogy a hasznos- danl> merí sag nagyobbnak latszik a mar y említett készülékek mellett, hi- ionban bizonyos: más mód- szen nem ritka, hogy egy-egy szerek kellenek, mint a régiek, szakágról a szakma igazi mes- a megszokottak, amelyekben néha tere beszél ott, s esetleg a jó már a sablon veszélyét is láthat- szánd.eku, de kevesbe jártás, ki- .. sebb képességű szakember a mii- J ’• Valamennyire újnak és velödési házban... használhatónak látszik az, amit Válfágba sorodta volna a rádió és fentebb javasoltunk. Csakhátan- a televízió a falusi népművelést? vak megint van feltétele. A sok A felületesen szemlélő számára között talán a legfontosabb, igen, ám ha alaposabban néz- hogy mihamarabb előrébb ha­zuk q dolgot, akkor nem. Én ladjunk a falusi klubok szerve- irtkább így fogalmaznék: a te- zésében és működtetésében. In- levízió és a rádió mintha új ven aztán elindulhatunk más- vtakat jelölne meg a falusi nép- felé, jobb és a jelenleginél haté- művelés előtt. Ez az új út per- konyább munkamódszerek kuta- sze nem valamiféle verseny, ha- tása felé, amelyek későbbi segí- nem az, hogyan tudja felhasz- fenek a falusi népművelők prob- nálni a népművelő az említett lémáinak egy időre való m.eg- technikai eszközöket a munká- oldásában, jóban. Sok községben megfor- SZOLNOKI ISTVÁN A pesfi láiMÍvalókbói Kilátás a Gellérthegyről. (Szlovák György rajza.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents