Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

1983. oürtőber 93.

TOLmt MEGYEI NlPÜJSÄG

3

Hruscsov válaszai a külföldi újságírók kérdéseire

Hruscsov szovjet kormányfő pénteken a Kremlben beszélgetést folytatott a szovjet újságírók szövetségének vendégeként Moszkvában tartózkodó több mint ötven afrikai, latinamerikai, ázsiai, és európai újságíróval, valamint az újságírók harmadik világtalálkozóján részt vett küldöttségek Szovjetunióba érkezett tagjaival.

Az újságírók harmadik világ- találkozójának jelentőségére valamint arra a kérdésre, hogy mi mozdíthatja elő a népek akaratát kifejezésre juttató szabad sajtó megteremtését, különösen a fejlődésben lévő országokban, ■Hruscsov részletesen ismertette a sajtónak, mint az osztály harc eszközének a tőkés országokban betöltött szerepét, rámutatott arra, mennyire a saját érdekük szolgálatára használják fél a tőkés országok uralkodó osztályai a tömegeket befolyásoló sajtót, rádiót, és televíziót. Ezért rendkívül fontos a dolgozók, s a függetlenségükért harcoló népek számára, hogy meglegyen a saját sajtójuk, rádiójuk, televíziójuk, amelyek segítségével harcolhatnak az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen — mondotta.

— A különböző irányzatokat követő újságírók is közös álláspontra helyezkedhetnek a békéért és a békés együttélésért, a leszerelésért, a vitás kérdések békés megoldásáért folytatott harc kérdéseiben — állapította meg a továbbiakban a szovjet kormányfő, majd leszögezte:

— A kommunista és a bur- zsoá ideológia között harc folyik, amely tovább fog erősödni és szélesedni. Meggyőződésünk, hogy ez a harc azoknak az erőknek a győzelmével végződik, amelyek a legélenj érőbb, a leghaladot- tabb eszmét, a marxizmus— leninizmust képviselik.

Ami a nemrég függetlenné vált, fiatal, fejlődésben lévő országokat illeti, ott a fő feladat a teljes gazdasági függetlenség kivívása és a neokolonialista törekvések meghiúsítása. Ezeknek az országoknak a népei azért harcolnak, hogy megfosszák a volt gyarmatosítókat, kizsákmányolókat és kiszolgálóikat a termelési eszközöktől. Meg kell azonban fosztani őket a sajtó, a rádió és a televízió terén gyakorolt uralmuktól is, s ekkor a sajtó ténylegesen a dolgozó népet fogja ott is szolgálni.

fl moszkvai szerződés

A moszkvai részleges atom- csend-szerződés jelentőségére, a szovjet kormánynak a leszerelési tárgyalások előmozdítása érdekében teendő lépéseire vonatkozólag egy kameruni és egy nepáli lapszerkesztő, továbbá az NDK újságíróküldöttségének tagjai és Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Szövetségének főtitkára részéről feltett kérdésekre válaszolva Hruscsov kifejtette:

— A moszkvai szerződés megkötése előmozdította a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhülését. Mindamellett jó, ha helyesen értékeljük e nemzetközi egyezményt és nem túlozzuk el jelentőségét. A nukleáris fegyver- kísérletek részleges eltiltása még nem leszerelés, még csak nem is befolyásolja a fegyverkezési hajszát, — jelentette ki Hruscsov — mert a nukleáris fegyverkezési verseny, az eddigi nukleáris kísérletek alapján sajnos tovább folyik. Ezen kívül a földalatti nukleáris robbantások révén

folytatódik a nukleáris fegyverek tökéletesítése. A fentiekre azért mutattam rá, hogy a moszkvai szerződés jelentőségének értékelése ne vezessen a leszerelésért, a háború megakadályozásáért sík- raszálló erők morális és szellemi leszerelésére. Az általános, teljes leszerelés kell ahhoz, hogy megszüntessük a háborút, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának eszközét.

A fő akadály az, hogy az imperialisták nem akarnak leszerelni, félnek a leszereléstől. Ezért a leszerelési tárgyalásokon az imperialista hatalmak képviselői kiagyalt kérdésekkel hozakodnak elő, olyanokkal, amelyekről maguk is tudják, hogy meg- oldhatatlanok.

— Itt van például az idegen területeken állomásozó csapatok kivonásának kérdése. Az idevágó javaslat megvalósítása természetesen nem jelent leszerelést, de jó kezdet lenne a leszerelési tárgyalásokhoz, egyéb kérdésekkel kapcsolatos megállapodásokhoz. Tárgyaló partnereink azonban még ehhez sem hajlandók hozzájárulni.

— Mindamellett a leszerelés megoldható feladat. Megoldásához mindazoknak fokozott erőfeszítéseire van szükség, akik e cél eléréséért küzdenek. A népeknek nyomást kell gyakorolniok a leszerelést ellenző kormányokra — mondotta Hruscsov, majd megállapította:

— Az utóbbi években mérhetetlenül megnövekedett a népeknek a leszerelésért, a nukleáris háború ellen indított mozgalma. Nem kétséges, hogy mindazok, akiknek becses a béke ügye — köztük a haladó újságírók is —, még jobban egyesítik erőfeszítéseiket.

R német probléma és a háborús

veszély

Egy perui és egy kolumbiai lapszerkesztő a német béke- szerződés megkötése és a berlini kérdés megoldása érdekében tervezett lépésekről kért felvilágosítást.

Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a nyugatnémet kormánykörök tovább folytatják az ország fokozott militarizálására irányuló politikájukat. Nyugat- Németország területe szinte katonai táborrá vált, ahol majdnem egymillió katona van fegyverben. A bonni kormány mindent elkövet, hogy nukleáris fegyvert szerezzen hadserege számára. A nyugatnémet militaristák és revansisták továbbra is arról ábrándoznak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságra is kiterjesztik rendszerüket

Hruscsov kifejezte reményét, hogy a nyugatnémet lakosság körében akadnak erők, amelyek meg tudják fékezni a militaristákat és a revans- v ágyókat.

— A Szovjetunió elsőrendű jelentőséget tulajdonít a német békerendezés problémájának, a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok kulcskérdésének tartja ezt a problémát. A szovjet kormány javasolja, hogy kössék meg a német békeszerződést és ennek alapján rendezzék a nyugatberlini helyzetet. Ez az indítvány annak a reális ténynek a figyelembevételén alapszik, hogy két önálló szuverén német állam létezik, és van egy külön politikai képlet: Nyugat-Berlin.

— A szovjet kormány állandó erőfeszítéseket tesz a német békerendezéssel összefüggő kérdések megegyezésen alapuló megoldására.

Ha a nyugati hatalmaknak valóban érdekük a nemzetközi feszültség enyhülése, akkor a valóságnak megfelelőbb álláspontra kell helyezkedniük e kérdések kezelését és megoldását illetően.

A Zycie Warszawy szerkesztőjének és a Lengyel Távirati Iroda (PAP) igazgatójának, a sokoldalú NATO-atomerőre vonatkozó kérdéseire válaszolva Hruscsov kijelentette:

— A NATO sokoldalú nukleáris erőinek megteremtése nyomán elkerülhetetlenül fokozódnék a termonukleáris háború kitörésének veszélye. Bármilyen feltételek mellett történnék meg e aukleáris erő létrehozása, bármilyen magyarázatot is fűznének hozzá, maga az a tény, hogy a NATO nukleáris erői sokoldalúak lennének, önmagáért beszélne, azt jelentené, hogy a nyugatnémet fél. vagyis a leg- elvakultabb legagresszívebb re- vansvágyó fél hozzájutna a nukleáris fegyverhez. Ez pedig csak fokozná a termonukleáris háború kitörésének veszélyét.

Egy brazil lapszerkesztő a Varsói Szerződés és az atlanti paktum tagországai közötti megnemtámadási szerződés megkötésének kilátásairól érdeklődött.

Hruscsov válaszában hangsúlyozta, hogy a megnemtámadási szerződés megkötése nem okozna kárt egyik félnek sem, sőt ellenkezőleg, megnövekednék mindegyik fél biztonságérzete. A megnemtámadási szerződés béke- paktum lenne a nukleáris fegyverrel rendelkező felek között

— Nem forog fenn semmiféle nehézség e szerződés megkötésének formáját illetően sem — jelentette ki a szovjet kormányfő, majd furcsa logika szüleményének nevezte azt az állítást, hogy a Varsói Szerződés országainak nagyobb érdekük fűződik e szerződés megkötéséhez.

— Közismert tény, hogy a NATO-hoz tartozó és a Varsói Szerződéshez tartozó országoknak egyaránt vannak nukleáris bombáik, amelyeknek hatása egyforma — mondotta. Ennél fogva reálisan kell felbecsülni a modern háború összes következményét. Könnyű háborút indítani, de nehéz megállítani. [

Az imperialista urak is jól ten- . nék, ha józanul értékelnék ezt a tényt. Világos, hogy a megnemtámadási szerződés megkötése mind a Varsói Szerződés, mind a NATO tagállamainak sőt, nemcsak ezeknek az országoknak, hanem a világ minden más országának is érdeke.

Argentin és bolgár újságírók kérdésed nyomán Hruscsov kifejtette a szovjet kormány álláspontját az algériai—marokkói határviszályról. Kijelentette, hogy a szovjet kormányt aggodalommal tölti el a két arab állam konfliktusa.

— Ha behatóbban vizsgáljuk az ügyet —, folytatta — kitűnik, hogy gyökerei az egyszerű határviszálynál sokkal mélyebbre nyúlnak. A monopolista körök a legkülönbözőbb intézkedésekkel próbálják megakadályozni a gyarmati elnyomás alól felszabadult

népek előrehaladását, biztosítani gazdasági uralmukat a felszabadult országokban és ezeket az országokat megtartani a kapitalista rendszerben. Az imperialisták most örömmel dörzsölik kezüket és mindenképpen szítják, élezik ezt a konfliktust.

A fegyveres konfliktus csak az imperialisták malmára hajtja a vizet, mert ezek a két ország belügyeibe való beavatkozásra igyekeznek felhasználni a helyzetet.

— Ez a konfliktus teljes mértékben ellenkezik a két szomszédos arab ország népeinek nemzeti érdekeivel, fenyegeti a biztonságukat elvonja kormányaik figyelmét a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdításával kapcsolatos halaszthatatlan feladatokról és komoly kárt okoz az afrikai államok egységének és szolidaritásának.

Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint minden vitás kérdést, köztük a határkérdéseket is az érdekelt ' felek közvetlen, békés tárgyalásai útján kell rendezni. Ugyanez vonatkozik Marokkó és Algéria jelenlegi konfliktusára is.

Kenyai és angolai újságírók kérdéseire válaszolva Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet kormány és á szovjet nép mély- rokonszenvyel kíséri Kenya, illetve Angola népének ’hősies, sok' áldozattal járó harcát a gyarmati elnyomás megszűnéséért és függetlenségéért.

Egy perui újságírónak a latinamerikai népek szabadságharcával kapcsolatos kérdésére válaszolva Hruscsov kijelentette:

— A gyarmati elnyomás alatt élő népeknek vagy a monopoltő- ke uralma alatt álló országok dolgozóinak felszabadulásukért vívott harca és a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése teljesen különböző fogalom, a kettőt nem szabad ösz- szekeverni.

A békés együttélés fogalma a különböző társadalmi rendszerű államok közötti viszonyt határozza meg.

A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése lehetséges, és szükséges. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy békés együttélésnek kell lenni az elnyomott népek és az idegen leigázóik között, vagy a dolgozók és kizsákmányolóik között. Itt nem lehet megegyezés, megbékélés, mert minden népnek szent joga, hogy szabadságharcot vívjon idegen íeigázóinak kiűzéséért, vagy a belső leigázók uralmának megdöntéséért.

— Mi szükségesnek tartjuk a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés együttélését, másfelől azonban támogatunk minden népet, amely függetlenségéért, felszabadulásáért harcol. Ebben nincs semmiféle ellentmondás.

Egy brazil újságírónak válaszolva Hruscsov elmondta, hogy egész sor nemzetközi kérdésben Brazília és a Szovjetunió álláspontja közel áll egymáshoz, vagy teljesen megegyezik.

Több kérdés érkezett a nemzetközi kommunista mozgalomban mutatkozó nézeteltérésekre, továbbá a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyára vonatkozólag. E kérdésekre Hruscsov részletes választ adott.

Egy kanadai újságírónő a külföldön eszközölt szovjet gabonavásárlásokról tett fel kérdést.

— Mindenekelőtt meg kell mondanom a következőket — jelentette ki Hruscsov. — Ha búzát vásárolunk a kapitalista országokban, ez azt jelenti, hogy

ebben az évben nincs elég búzánk. Ha lenne elég, akkor nem vásárolnánk. E vásárlással kapcsolatban a nyugati sajtó több rágalmazó cikket közölt. Ez a kapitalista világ és sajtója kárörömét tükrözi, de megmondhatom, hogy a dolog rosszul végződik majd rájuk nézve.

Hruscsov ezután részletesen kifejtette, hogy a búzahiányt a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok okozták. Felmerült az a kérdés, hogy a meglévő készletek alapján adminisztratív szabályozással segítsenek a dolgon, ami egyáltalán nem fenyegetett volna éhínséggel. — Vannak eléggé tápláló termékeink — mondotta —, de azok nem olyan minőségűek, mint a népünk által megszokott búza és a rozs. Ez lett volna az egyik út.

— Mi azonban elhatároztuk, hogy más útra lépünk és nem okozunk felesleges nehézségeket a lakosságnak. Búzát vásároltunk a kapitalista piacon. Kanadában 6 800 000 tonna búzát, Ausztráliában és néhány más országban pedig szintén vettünk gabonaféléket.

— Az imperialista urak. azt' mondhatják — fűzte hozzá —, hogy a szovjet kormány nagy anyagi eszközöket szándékozik a vegyipar és az öntözéses földművelés fejlesztésére ' fordítani, tehát nem lesz pénze fegyverekre. így tehát — úgymond — megelőzhetjük a Szovjetuniót a haditechnika fejlesztésében. Nem ígyr‘lesz, imperialista urak.-me örüljenek! Mi már megtettük, és megtesszük azt, ami védelmünkhöz szükséges! A rakétákat már elkészítettük, és azok a helyükön állnak. Mint mondani szokás, adja isten, hogy csak álljanak, és ne szabjanak. Ha azonban az imperialisták háborút kényszerítenek ránk, akkor egy gombnyomásra a rakéták felrepülnek. Szóval a vegyészet és az öntözéses földművelés fejlesztésének költségei nem hatnak ki védelmünkre.

— Közölheti-e ön velünk, tervezik-e a szovjet űrhajósok Hold- repülését a közel-, vagy kevésbé közel jövőben? — hangzott egy kolumbiai újságíró kérdése.

Hruscsov: — Nagyon érdekes lenne utazást tenni a Holdra. Most azonban nem mondhatom meg, mikor lesz ez lehetséges. Jelenleg nem tervezzük űrhajósok repülését a Holdra. A szovjet tudósok dolgoznak e problémán, tanulmányozzák. mint tudományos kérdést, végzik a szükséges kutatásokat.

Napvilágot láttak olyan közlések, hogy az amerikaiak 1970-re embert akarnak küldeni a Holdra. Nos. ám legyen, sikert kívánunk nekik. Mi majd figyelemmel kísérjük, hogyan repülnek oda, hogyan szállnak le ott, és — ami a fő dolog —, hogyan szállnak újra fel és térnek visz- sza. Számításba vesszük majd az ő tapasztalataikat.

Kubai újságírók kérdésére válaszolva Hruscsov a hurrikán sújtotta Kubának küldött szovjet segítségről beszélt

A szovjet kormányfő válaszait viharos, hosszantartó taps fogadta. A beszélgetés résztvevői meleg hangon köszönetét mondtak Hruscsovnak. Az afrikai újságírók nevében Nyavand ■ kenyai, az ázsiai újságírók nevében Piksit nepáli, a latinamerikai újságírók nevében Munoz kubai, az NDK újságíróinak nevében G. Kraus, a magyar újságírók nevében Siklósi Norbert, a nemzetközi újságíró szervezet nevében pedig M. Meissner mondott köszönetét.