Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

5? ®ÖLNÄ MEGYEI NEPÜJSÄG 1963. oSióSer 2S. A képviselők kérdésnek — a miniszterek válaszolnak * (Folytatás az X. oldalról) ügyi bizottságok munkájáról, be­töltik-« a bizottságok feladatú- lat? Dr. Doleschall Frigyes, egészségügyi miniszter vála­szában beszámolt, arról, hogy az eddigi tapasztalatok általá­ban kedvezőek. A közegészség- ügyi és járványügyi bizottságok többsége részletesen foglalkozik az egészségügy számos napiren­den szereplő kérdésével, például egy-egy terület ivóvíz-ellátásának javításával, a kereskedelem hi­giéniájával, a tbc-elleni küzde­lem aktuális tennivalóival és az iskolaegészségügy problémáival. Tárgyalásaik alapján számos bi­zottság dolgozott ki javaslatot, többek között az üzemek mun­kaegészségügyi ellátására és a gümőkór elleni küzdelem haté­konyabbá tételére. A miniszter elmondotta azt is, hogy különösen a Bács-Kiskun megyei, a Győr-Sopron megyei, a Hajdú-Bihar megyei, a Komá­rom megyei és a Nógrád megyei közegészségügyi- járványügyi bi­zottságok dolgoznak eredménye­sen. Meggyőződésem — fűzte hozzá —, hogy e viszonylag fia­tal szervek munkájuk tervsze­rűbbé tételével, az eddiginél el­mélyültebb vizsgálódásokkal és felmérésekkel még több segítsé­get nyújthatnak az ország köz­egészségügyi és járványügyi vi­szonyainak javításához. A választ az interpelláló kép­viselő és az országgyűlés elfogad­ta. Dr. Móricz Virág, Pest megyei képviselőnő a pénzügy miniszterhez és a művelődésügyi miniszterhez interpellált: — Ebben az évben az ország napközis csoportjaiban 190 000 gyermeket foglalkoztatnak. Tu­dom, ellátásuk hatalmas összeg­be kerül, mégis arra kérem az illetékes miniszter elvtársakat, a lehetőségekhez mérten biztosít- Lsanak megfelelő összeget a költ­ségvetési előirányzatokban a nap­közik felszerelésének kiegészíté­sére, az úgynevezett munka-fog­lalkoztatásokhoz szükséges játé­kok, könyvek, diafilmek stb. vá­sárlására. Mentesíteni kellene a napközikben dolgozó nevelőket az olyan „melékmunkától” is, mint például a konyha vezetése. Azokban az iskolákban ugyanis, ahol csak három napközis cso­port vagy ennél kevesebb veszi igénybe az étkezést, a konyha gazdája maga a pedagógus. Az interpellációra — Timár Mátyás pénzügyminiszterrel egyet­értésben llku Pál, művelődésügyi miniszter vála­szolt. Elmondotta, hogy míg 1957- ben az országban 1944 napközis csoportot tartottak számon, ad­dig ma már 4459 ilyen csoport működik. 1957-ben a napközik­ben 3712 volt az alkalmazotti lét­szám, ma már csaknem nyolc és félezer. Számottevően emelked­tek a fenntartási költségek is. — A gyors fejlődés ellenére sem vagyunk megelégedve az eredményekkel és tudjuk, hogy az igények még nagyobbak. A további előrelépéshez azonban rendkívül jelentős összegek kel­lenek — mondta a miniszter. — Államunk évente 2700 forintot költ egy-egy napközi otthonban levő gyermekre, ebből a szülők átlagosan évi 850 forintot térí­tenek meg. Igaza van az inter­pelláló képviselőnőnek: a nap­közi otthonok felszerelése ma még korántsem kielégítő. ígér­hetem, hogy az 1964. évi költ­ségvetés összeállításakor erre fi­gyelemmel leszünk s megkeres­sük az útját-módját annak, ho­gyan teljesíthetjük a jogos ké­rést. Ilku Pál elmondotta azt is, hogy a lehetőségekhez mérten I igyekeznek javítani a napközi; otthonokban dolgozó pedagógu­sok munkakörülményeit. A több­letmunkát — ha egyelőre sze­rény keretek között is — anya­gilag is elismerik. A miniszter megjegyezte, hogy a napközis otthonokban dolgozó nevelők havi jövedelme általában 300—350 fo­rinttal magasabb, mint az iskolá­ban működő, hasonló korú és képzettségű pedagógusoké. To­vábbi fizetésemelésről azonban csak akkor lehet szó, ha napi­rendre kerül az egész pedagó­gus-társadalom bérrendezése. A választ dr. Móricz Virág és az országgyűlés egyhangúlag tu­domásul vette. Placskó Uózsefné, Zala megyei képviselő interpel­lációjában azt tette szóvá, hogy kevés a korszerű gáz-tüzelő­berendezés, s bár jónéhány pro­totípus elkészült, a sorozatgyár­tás még mindig nem kezdődött meg. Dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari miniszter az inter­pellációra válaszolva elmondta, hogy a látszólag egyszerű kérdés megoldásában hat főhatóság is érdekelt: az Országos Tervhiva­tal, a KGM, a Nehézipari Mi­nisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium és a fővárosi ta­nács. A háztartási gázkészüléke­ket eddig a fővárosi tanácshoz tartozó, gázkészülékeket gyártó vállalat állította elő. Ezek a ké­szülékek azonban kizárólag a városi gáz felhasználására alkal­masak. A szakemberek meg­kezdték a földgáz-tüzelésű be­rendezések kikísérletezését, el­készült néhány prototípus is. A gázkészülékgyártó vállalat azon­ban a növekvő igényeket még a vá­rosi gázt használó készülékekből sem tudja kielégíteni, ezért a föld­gázzal működő készülékek gyár­tását ezideig nem kezdték meg. A megfelelő profil kialakításá­val és a fejlesztési feladatok megoldásával ebben az évben a Kohó- és Gépipari Minisztériu­mot bízták meg. Egyidejűleg a Salgótarjáni Tűzhelygyárban meg is kezdték a gázkészülékek elő­állítását, ahhoz azonban, hogy az igényeket kielégíthessék, a Salgótarjáni Tűzhelygyárban kö­rülbelül 130 millió forintos be­ruházást kell megvalósítani. A készülékek hazai gyártásá­nak meggyorsításáig a háztartási gázkészülékeket az illetékesek importból kívánják biztosítani, gondot okoz azonban, hogy a földgázra alkalmas készülékeket nehéz beszerezni. A választ az interpelláló kép­viselőnő és az országgyűlés egy­hangúlag tudomásul vette. Bodonyi Pálné, Dudapesti képviselő interpellá­cióját azzal kezdte: Az ötéves terv korszerű kenyérgyár létesí­tését írja elő Budapesten. Az élelmezésügyi minisztertől tájé­koztatást kért a kenyérgyárral kapcsolatos munkálatokról. Kovács Imre, élelmezésügyi miniszter elmon­dotta, hogy a napi 45 tonna tel­jesítményű kenyérgyár tervezé­sét az idén befejezik. 1964-ben megkezdődik a gyár építése és az új üzem 1966-ban kezdi meg termelését. A beruházásokra ösz- szesen 35 millió forintot költe­nek. A miniszter válaszát az inter­pelláló képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Czigler Elek, Szabolcs-Szatmár megyei kép­viselő egyes mezőgazdasági gé­pek tartalékalkatrész-ellátásával kapcsolatban tett fel kérdést a j földművelésügyi . miniszternek. Mint mondotta, nemcsak a kül­földi, hanem egyes hazai gyárt­mányú gépekhez sem mindig le­het tartalókalkatrészt kapni. Szó- vátette azt is, hogy gyakran né­hány forintos, kisebb alkatrésze­ket csupán a nagyobb értékű géprésszel egybeépítve árusíta­nak, s így a termelőszövetkezet a többszörösét kénytelen fizetni a valóban szükséges összegnek. Megkérdezte azt is. hogy a me­gye mezőgazdasága számíthat-e a közeljövőben több kisgépre, mint például egyirányú tárcsák­ra, palántázógépekre. silózókra, műtrágyaszórókra. Losonczi Pál, földművelésügyi miniszter el­mondotta, hogy a mezőgazdaság gépesítésére az idén 3,2 milliárd forintot költenek. Elsősorban a talajművelést, az aratást és a nehéz fizikai munkát igénylő ka­szálást igyekeznek gépesíteni. Egyelőre többre nem futja, s így egyes mezőgazdasági munkákat még egy ideig a hagyományos eszközökkel kell elvégezni. A tartalékalkatrész-ellátást is igye­keznek javítani. Az idén például a tavalyinál 30 százalékkal több gépalkatrészt kap a mezőgazda­ság, néhány esetben azonban még mindig nem lehet hozzá­jutni a szükséges gépalkatrész­hez. Ennek egyik oka, hogy a mezőgazdasági gépek jelentős része külföldről származik, s előfordul, hogy a pótalkatrészek késve érkeznek meg. A hazai gyártmányú gépek alkatrészeinek utánpótlását azonban meg kell és meg is lehet oldani. A Föld­művelésügyi Minisztérum első­sorban azzal igyekszik segíteni az alkatrészellátáson, hogy gép­javító vállalatai nagyobb meny- nviségű alkatrészt állítanak elő. Majdnem háromszor annyit, mint 1961- ben. A miniszter válaszát az inter­pelláló képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Gazsó Sándor, Zala megyei képviselő a közleke­dés- és postaügyi, valamint a ne­hézipari miniszterhez interpellált a gépjárművek pótalkatrész- és gumiabroncs-ellátásnak javítása érdekében. A képviselő elmondot­ta, hogy a zalaegerszegi autóköz­lekedési vállalat bizonyos típusú pótalkatrészek és gumiabroncsok hiánya miatt nem tudja mara­déktalanul ellátni feladatát. Kér­te, hogy Zalaegerszegen létesítse­nek gépalkatrész-kereskedelmi kirendeltséget. Kossá István, közlekedés- és postaügyi minisz­ter válasza: — Az alkatrész-ellátás nemcsak Zala megyében, hanem az ország más részein is probléma és nem­csak a járműveknél, hanem — mint erről az országgyűlésen is több ízben szó volt — más gépek­nél is. A legtöbb nehézség a kül­földi gépkocsiknál merül fel, de most akadozik a hazai gyártmá­nyú alkatrészek biztosítása is. Az ok olyan szervezési hibákban ke­resendő, amelyeknek megszünte­tésére már készülnek az intézke­dések. A jelenleg még érvényben lévő tervezési módszer szerint ugyanis az egész évi alkatrész­igényt az előző év első negyedé­ben kell bejelenteni, ennyivel előbb azonban az igényeket még nem lehet pontosan felmérni. Kü­lönösen így volt ez 1962. elején, amikor nem számolhattunk a jár­műveket is nagyon igénybe vett 1962— 63-as téli időjárással. A raktárak ezért már az év folya­mán kiürültek, s pótrendeléseket kellett feladni, amelyeket a ko­hó- és gépipari minisztérium vál­lalatai elismerésre méltó módon teljesítenek is. Ennek eredménye, hogy a legutóbbi hónapban már jelentősen csökkent a pótalkat­rész-hiány miatt álló gépkocsik száma és a rendelések folyamatos teljesítésével további javulás vár­ható. Kossá István végül elmondotta: a pótalkatrész-ellátás problémái­nak gyökeres megoldása érdeké­ben intézkedés készül a tervezési metodika módosítására. Ami konkrétan a gépjárművek kérdé­sét illeti, a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium a harmadik ötéves tervben megszervezi az or­szágos autóalkatrész-ellátó háló­zatot, s ennek keretében sor ke­rül a képviselő által kért zala­egerszegi kirendeltség felállításá­ra is. Rameisl Ferencné, Baranya megyei képviselő azzal a kérdéssel fordult a művelődés- ügyi miniszterhez: szerepel-e a művelődésügyi minisztérium kö­zeli, vagy távlati tervében a gyógypedagógiai nevelésre és ápo­lásra szoruló gyermekek jelenlegi súlyos elhelyezési problémájának megoldása. Konkrétan: lesz-e le­hetőség a férőhelyek bővítésére, vagy új intézmények létrehozásá­ra? Illcu Pál, művelődésügyi miniszter válaszá­ban elmondotta, hogy a miniszté­rium terveiben szerepel a gyógy­pedagógiai oktatásra és nevelés­re szoruló gyermekek elhelyezési gondjainak megoldása. Az ilyen oktatást és nevelést igénylő gyer­mekek 50 százalékát bentlakásos intézetekben kívánják elhelyezni, a másik 50 százalék neveléséről és oktatásáról pedig bejárásos in­tézetekben kívánnak gondoskod­ni. Elmondotta a miniszter, hogy az utóbbi időben megszaporodott az új létesítmények száma. 1964- ben befejezik a kőszegi gyógype­dagógiai intézet rekonstrukcióját. Erre a munkára több mint 50 millió forintot költenek. Befejező­dött a somogyvári gyógypedagó­giai intézet építése. Ez évben kez­dődött meg Budapesten a nagyot­hallók általános iskolájának épí­tése 23 millió forint költséggel. Építik már a debreceni gyengén látók általános iskoláját is. Erre 13 millió forintot költenek. 1965- ben kezdik meg Vácott a süket­néma kisegítő iskola építését, mintegy 10 millió forint beruhá­zási hitellel. A tervező munka már folyamatban van. Ezenkívül sok kisebb beruházást valósítot­tak meg ebben az esztendőben; Nyíregyházán hat tantermes, Mis­kolcon nyolc tantermes és Győ­rött ugyancsak nyolc tantermes új gyógypedagógiai iskolát építet­tek. A miniszter befejezésül kijelen­tette, hogy az építkezéseknek ezt , az ütemét a minisztérium — anyagi erőihez mérten — fokozni szeretné és így remélhető, hogy ezt a problémát belátható időn belül megoldják. A miniszter válaszát az inter­pelláló képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Gazsó Sándor interpellációjá­nak második részére Dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari miniszter válaszolt. Elmondotta, hogy a gumiabron­csokból az országos gumiipari vállalat teljesítette esedékes ter­vét. s az előirányzott mennyisé­get a kereskedelem rendelkezé­sére bocsátotta. Sőt, az autó- közlekedési vállalatoknak már a harmadik negyedévben leszállí­tott 1000 olyan gumiköpenyt, ami csak a negyedik negyedévi terv­ben szerepel. A miniszter be­jelentette: tudomása szerint a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium keretemelési kérelem­mel fordult az Országos Terv­hivatalhoz. ahol most foglalkoz­nak a probléma megoldásával. Dr. Lévárdi Ferenc a továb­biakban elmondotta: az Orszá­gos Gumiipari Vállalat, ismerve az autóközlekedés nehéz hely­zetét, a vidéki útviszonyokhoz legalkalmasabb köpenyekkel elé­gíti ki az autóközlekedési válla­latok igényeit. Ezen túlmenően állandóan javítják a gumiabron­csok minőségét, így ezek élet­tartama is nő. A Nehézipari Minisztérium felkészült a teher­gépkocsikhoz szükséges köpenyek gyártásának mennyiségi fejlesz­tésére is, s jövőre 20—25 száza­lékkal tud többet előállítani. Ennek feltétele az import-nyers­anyag biztosítása, aminek érde­kében már megkezdődtek az elő­készületek. A válaszokat mind az inter­pelláló képviselő, mind az or­szággyűlés elfogadta. Szapor Kálmán, Vas megye képviselője a megye ! tanácsi építőiparának anyagellá­tási nehézségeivel kapcsolatban intézett kérdést az építésügyi miniszterhez. Elmondotta, hogy az utóbbi időben többféle építő­anyag késve, vagy egyáltalán nem érkezik meg. Szóvátette. hogy véleménye szerint az építő­anyagot értékesítő vállalatok a minisztérium építőiparát előny­ben részesítik a tanácsi iparral szemben. Trautmann Rezső, építésügyi miniszter válaszában elmondotta, hogy a szállítási ne­hézségek ellenére mind az ÉM. vállalatait, mind a tanácsi vál­lalatokat igyekeztek ellátni épí­tési anyagokkal. Vas megye tanácsi építőipárá­nak például szeptember 30-án téglából 92 napi készlete tolt. A betonáruk nagy része is ren­delkezésre áll. Néhány fajta épí­tőanyagból ebben a megyében is, és másutt is hiányok voltak, amit a minisztérium igyekszik sürgősen felszámolni. Egetett mészből például országosan estik 98 százalékban tudták kielégí­teni az igényeket. Vas megye ennél az átlagnál kevesebbet* szükségletének mindössze 89 százalékát kapta. Ennek az az oka, hogy a megye körzetéhez tartozó mészüzem csak 80 száza­lékra teljesítette tervét.' Fenn­akadások voltak a betoncsövek szállításában is. A minisz+érium intézkedik, hogy jövőre ne is­métlődjenek meg hasonló zava­rok. Hangsúlyozta, hogy az Épí­tésügyi Minisztérium szigorúan megköveteli értékesítő szervei­től, hogy a rendelkezésre álló készleteikből megkülönböztetés nélkül lássák el mind az ÉM.* mind a tanácsok építőiparát. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ egyhangú­lag elfogadta. Horváth Károly, budapesti képviselő a 15 éves lakásépítési programmal kapcso­latban interpellált. A többi kö­zött elmondta: helyesnek tarta­ná, ha a lakásépítés távlati ter­vét ötéves és éves tervekre, sőt területileg is lebontanák. Dr. Ájtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke hangsúlyozta, hogy a 15 éves lakásépítési program reális, és végrehajtása — az idén fel­merült nehézségek ellenére is — bizonyosra vehető. Válasza to­vábbi részében részletesen szólt a lakásépítés különböző oroblé- máiról és bejelentette, hogy a kormányzat már 1964-ben gyor­sítani kívánja a lakásépítkezé­sekhez kapcsolódó, úgynevezett járulékos beruházásokat, az új telepek ellátását szolgáló létesít­mények építését is. A tervhivatal elnöke ezután arról beszélt, hogy a 15 éves la­kásépítési programot egyelőre nem tudják úgy felbontani, ahogy az interpelláló képviselő kérte, mert a távolabbi évek részletes tervadatai még nem állnak ren­delkezésre. Az országgyűlés szombaton be­fejezte munkáját. Az ülésszakot az elnöklő Vas« Istvánné zárta be.

Next

/
Thumbnails
Contents