Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-25 / 250. szám
8 •tolná megyei népújság 19G3. október 25. Ki a felelős? Pupi Tónika, 45 éves, nős, kétgyermekes családapa, állítólagos felnőtt ember, egy alkalommal úgy lopott, hogy észrevették és nyakon csípték. A lopás tényét nem tagadta, azt viszont megjegyezte, hogy azért jutott a bűn útjára, mert a társadalomból. a szű- kebb kollektívából hiányzott a felelősségérzet. Vele egy- időben csukták be Tambura Viktor nőtlen, 21 éves csavargót is, aki szintén mindent bevallott, de megjegyezte: jó, jó, de hol volt a társadalom és a szúkebb kollektíva? A lapok foglalkoztak mindkét üggyel, megírták és kommentálták, az egyik riporter így írt: „Sajnálatos esemény történt. Egy talpig becsületes családapa került a vádlottak padjára. Pupi Antalt, ezt a derék embert a társadalom engedte el a lejtőn, mert a kellő pillanatban senkiben sem volt annyi becsület, hogy ennek a tisztességes férfiúnak megfogja a kezét. Ki a felelős? Mi, mindannyian. Mi vagyunk a bűn előidézői, s ezért la- kolni kell. Bűnös persze a kollektíva is, ahol Pupi Antal dolgozott. Hol volt a szakszervezet, a Vöröskereszt, a nőtanács? Sehol! Magára hagyták Pupi Antalt”! — ezzel a drámai felkiáltással fejez^ött be a kommentár. J Ebből aztán megtudhattam. hogy a Pupi-ügyben, mint a társadalom egyede, én is ludas vagyok. A helyzet elkeserített, már-már arcul akartam köpni magam, amikor a lapokból arról olvastam, hogy Tambura Viktor esetében még nagyobb galádságot követtem el. A Tam- bura-fiút ugyanis úgy emlegették, mint egy szánnivaló, és jobb sorsra érdemes zsengét. Alaposan rá- pirítotUik viszont egy nyugalmazott tanárra. aki Viktor gyereket tízvalahány éve tanította és most kijelentette: „A Viktor egy mihaszna kölök, ezt én már rég megmondtam”. Több sem kellett, a tanár úr felelőtlensége ezzel fényesen beigazolódott. Szorult a házmester is, kapott egy szövetkezeti gazda is, aki villamoskalauzként tevékenykedik Budapesten. Viktor szülei is megkapták a magukét, nem különben a KISZ, a nőtanács, a Vörös- kereszt, és természetesen a szűkebb kollektíva. Végül egyetlen tisztességes embert lehetett felfedezni a Tambura- ügyben, s ez maga Tambura Viktor volt. Mit lehet tenni? Az ember elfogadja a bírálatot,- de én azért úgy érzem, a Pupi-ügyhöz legtöbb köze Pupinak van, a Tambura-ügyhöz legtöbb köze Tam- burának van. S erről nem ártana időnként a közvéleményt tájékoztatni, mert utóbb még Tambura Viktor meg fog sértődni, s azt fogja mondani: legyen szíves és ne akarjon a társadalom mindenáron idegen toliakkal ékeskedni. szp. A törvény előtt felelniük kell Mi történt a majsai szociális otthonban ? Baleseti krónika ....: — tanulságokkal L egutóbb örömmel jelentettük, hogy balesetmentesen telt el a megyében négy nap. A jó folytatás azonban elmaradt, mert a tanulságok levonása nem mindenütt talált gazdára. A figyelmetlenség, a nemtörődömség még mindig sokszor tapasztalható, s természetesen a következmény sem marad el. íme néhány példa: A Szekszárdi Állami Gazdaság vontatóvezetője, Bene László Bátaszék határában az első kerékre defektet kapott. A defekt nyomán, nem tudva uralkodni a vontató felett, nekicsúszott egy személygépkocsinak. Szerencsére sérülés nem történt. A tanulság azonban nem maradhat el. A defekt — ebben az esetben — azért következett be, mert a vontató első gumijainak futófelülete teljesen lekopott. Nagyobb ellenőrzés mellett ilyen gumikkal nem lett volna szabad közúti közlekedésbe engedni a járművet. Szabálytalanság okozott balesetet Madocsán. A termelőszövetkezet vontatója két pótkocsival almát szállított rekeszekben. Mivel exportra indított almákról volt szó, a rakományt nem engedték lekötni. Ez is szabálytalan. Ehhez járult még, hogy a kísérők — Szabó István és Tasi István — a második pótkocsin álltak, a ládák hátracsúszását akadályozni. Ez is szabálytalan, mert az első pótkocsin kellett volna lenniök, ahol rendes helyük is van. E kétszeres szabálytalanság meg is bosszulta magát, mert egy döccenőnél a lekötetlen almás-ládák ledőltek, magukkal sodorva a két kísérőt is. Szabó István az esés következtében súlyos sérülést szenvedett. A gondatlanság miatt okozott anyagi kárt Forrai János, az MHS tehergépkocsijával. Bony- hádvarasdról haladt Bonyhád felé, s egy kanyarban akart cigarettára rágyújtani. Közben nem az utat figyelte, hanem a cigarettát így ment a kocsi először a baloldalon két kerékvető kőnek, majd a jobboldalon egy diófának. Emberéletben szerencsére nem esett kár, sérülés sem történt „csak” a gépkocsiban keletkezett mintegy 15 ezer forint értékű rongálódás. A tanulsághoz — ebben az esetben — úgy gondoljuk nem kell kommentár. (sz) Majsa-pusztán van a tamási járás szociális otthona. Több mint száz idős ember eltartásáról gondoskodik itt az állam. Az alkalmazottak nagy többsége hivatásának tekinti a választott pályát, s mindent megtesznek azért, hogy az öregek gondtalanul éljenek. Éppen ezért háborította fel őket is, az idős embereket is Ágoston Zoltán és Zlamál János embertelen, minősíthetetlen viselkedése. Ezek az emberek visszaéltek helyzetükkel. Van az otthonnak két érdekes lakója: ök, ha kicsit megmelegszenek, szűknek bizonyul számukra az otthon emeletes háza, a fákkal, virágokkal ékesített park, s szélnek eresztve magukat, észrevétlen pillanatban kisurrannak a kapun. Ilyenkor néhány napig járják a környéket. Van amikor maguktól is visszatérnek, de legtöbbször értük kell menni, így történt ez a hónap elején is, amikor Pincehelyről telefonáltak, hogy a két öreg ott van, menjenek értük. Az otthon vezetője szabadságon volt: Helyettese Ágoston Zoltán élelmezésvezető, kapva kapott az alkalmon, a! parádéskocsira ült, s elhajtott ’ Pincehelyre, Zlamál János kocsissal. Mire hazaértek, már al- konyodott. Az öregek vacsora előtti sétájukat végezték, amikor befordult a kapun a hintó. Meglepődve látták, hogy társaik véres kabátban, dagadt fejjel ülnek a kocsin. Hirtelen nem tudtak mire gondolni, csak később tudódott ki a szomorú eset... Az történt, hogy a két férfi véresre verte Almási István és Patkó József gondozottakat. Arra hivatkozva, hogy nem akartak visszatérni az otthonba, le akartak ugrani a kocsiról. Furcsa mese! Két erőteljes fiatalember csak úgy bír el két, magával is tehetetlen öreggel, ha véresre verik őket! Almási bácsi így mondta el a történteket: — Amikor elindultunk Pincehelyről, Ágoston és Zlamál betértek egy pohár sörre a faluszéli kocsmába. Amikor kiértünk a faluból, ahol senki se látott bennünket, Ágoston hátra lépett az első ülésről és mindkettőnket ütlegelni kezdett. Ez többször is megismétlődött, de akkor már ketten ütöttek, Zlamál kocsis is segített Ágostonnak. Később már vizes törölközővel ütöttek bennünket. Karba tett kézzel kellett ülni és Ágostonnak azt kellett mondani, hogy százados úr. Majd Ágoston és Zlamál újból megszomjaztak, s a hidegkúti pálinkafőzőbe is betértek egy pohár borra. Az eset eléggé felbolygatta az otthon lakóinak életét. Csoportokba verődve napokon keresztül beszélgettek erről. Különösen aggasztotta őket, hogy mindkét ember, Ágoston is, Zlamál is továbbra is ott dolgoztak, mintha misem történt volna. Azt hitték, hogy a bűnösök nem nyerik el méltó büntetésüket. Az egyik gondozott kétségbeesett levelet írt szerkesztőségünknek, amiben kéri, hogy legyünk segítségükre, mivel a tettesek „fütyörészve járnak, kelnek, s olyat is mondtak, ha valaki szóváteszi a dolgot, háromszorosát kapja .. De erre már nem kerülhetett sor. Szinte az egész puszta összefogott a két öreg védelmére; az otthon vezetői, a termelőszövetkezet vezetősége, akik közül többen látták milyen állapotban tért haza a két gondozott. Szomorú történet. S mennyi lelki vívódást, nyugtalanságot okozott. De a gondozottak láthatják, hogy védelmükre keltek, S ezen túl is szeretettel vigyáznak rájuk. Az öregek több mint fele, ágyban fekvő. Róluk megkülönböztetett figyelemmel, tisztelettel gondoskodnak az ápolók. Az otthon vezetője is mindent megtesz azért, hogy az idős emberek jól érezzék magukat: a lehetőségen belül még szórakozást is biztosítanak számukra. Különösen a téli hónapok igényelnek sok figyelmességet, hiszen a zord idő szobába kényszeríti őket, ilyenkor több idő jut töprengésre, előbb jelentkezik a sok-sok munka után elfáradt test fájdalma. Az otthon vezetősége külön társalgót Rendezett be, ahol van rádió, televízió, s egy csomó olvasnivaló. így van mivel eltölteni az időt. Tisztelet illeti a gondozókat is, hiszen az öregkorral járó türelmetlenség, érzékenység sok megértést, emberséget kíván. A két gonosz ember elkerült aa intézetből. De ezzel még nem nyerték el méltó büntetésüket, hiszen olyat tettek, ami túlnő a hivatali büntetés keretein. Tetteikért felelniük kell a törvény előtt is! Kerekes Miiklósné — Megjelent az Egészségügyi tájékoztató októberi száma, a Tolna megyei Tanács Balassa János Kórházának kiadásában. A tájékoztató a szokásos rovatokban hasznos írásokat, útmutatásokat, kutatási eredményeket közöl szakemberek számára. — Takarékoskodnak a szalmával. A pincehelyi Vörösmarty Tsz- ben csak a növendékmarhák és a malacok alá tesznek szalmát. A többi jószág almozásához tépett kukoricaszárat használnak, s erre a célra két szártépőt vett a szövetkezet. — A Televízió műsora: 10.00: Tv-híradó (ism). 10.15 Telesport. (ism). 10.30: Nagy nevettetők. (A fantázia világából ism.) 11.15: Péter és a varázslátcső (NDK kisfiún.) 11.35: Először (Magyar kis- film). 11.45: A jövő hét műsora. Időjárás Felhőátvonulások Várható időjárás ma estig: Kisebb felhőátvonulások eső nélkül, mérsékelt keleti, északkeleti szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet 13—16 fok között. Egy hónap múlva államkölcsön-sorsolás Az elmúlt évek hagyományai-1 tói eltérően az idei utolsó ál- lamkölcsön-sorsolásokat korábban rendezik. Az Országos Takarékpénztár egy hónap múlva, november 25-én és 26-án, Budapesten bonyolítja le a 2., a 3. és a 4, Békekölcsön 1963. második félévi húzását. Az első napon a 2. békekölcsönt sorsolják, 143 000 kötvényre 28,2 millió forintot. A sorsolás második napján a 3, ás a 4. Békekölcsön húzását bonyolítják le. A 3. Békekölcsönből 200 ezer kötvényre 51,5 millió ío- rintf a 4. Békekölcsönből pedig 146 000 kötvényre 31,5 millió forint jut. Az idei utolsó államkölcsön- húzáson a három Békekölcsönből összesen csaknem félmillió kötvényre 111,2 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvénytulajdonosoknak. Bejegyzője — ismeretlen. Reprodukció-gyűjtők és társaik —* Vélemény az utolsó lapon A közelmúltban féltucatnyi könyvecskét vittem magammal haza a könyvtárból. Néhány művészettörténeti dolognak kellett utánanéznem és erre legalkalmasabbnak látszott az a néhány kötet, amely a Művészet kiskönyvtára sorozatban jelent meg. A könyvek címe által ígért ismereteket azonban sajnos nem tudtam megszerezni. Nem azért mintha ezekben a könyvekben nem lenne megfelelőképpen ösz- szefoglalva egy-egy kor jellemző sajátossága, hanem mert ezek a könyvek többségükben csonkák voltak. Jónéhány reprodukció hiányzott belőlük, és hiába a tartalmas összefoglaló bevezető, amikor nem tudtam magukat a műveket szemügyre vermi. Amikor erről panaszkodtam, a könyvtárosok még újabb és újabb adalékokkal szolgáltak a szándékos könyv- rogálók jellemrajzához. Közismert könyv például a XIX. század magyar festészete című. Ezzel a könyvvel történt meg, hogy végül is a gazdag reprodukciós anyagból talán három kép maradt meg a lapokra felragasztva. Bosszantó ez már azért is, mert ha éppen valaki, valamilyen okból kifolyólag szert akar tenni olyan képekre, mint amilyenek ebben a kötetben voltak — pár forintért vásárolhat belőlük akármelyik könyvesboltban vagy papírüzletben. Az már végképp érthetetlen — pedig ilyenre is tudnak felhozni szép számmal példát a könyvtárosok —, hogy regényekből, szakkönyvekből tépnek ki oldalakat, néha egy-egy marokkal is. A könyvrongálók egy másik jellemvonása, hogy véleményüket egy-egy könyvről úgy tudatják a nagyközönséggel, hogy be- -?y?ik azt az elolvasott könyvbe. Néhányan erre komoly időt fordítanak, de szerencsére többségük lakonikus rövidséggel fejezi ki magát, például így: „Ez egy cuki kis könyv’’, „Ez pocsék”! Ha valaki gyűjteményt csinálna ezekből a bejegyzésekből, itt találhatna olyanokat is, mint „Kimentem a tanyára, Gyere utánam!”, vagy „Reggel hatkor ébresszetek”. Külön érdekességnek számítana ebben a képzeletbeli gyűjteményben az a vélemény nyilvánítás, amellyel olvasója így vélekedik Jókai Mór: Fekete gyémántok című könyvéről: „Ez is egy propaganda regény”. Ez a pár példa is élég bizonyíték arra, hogy a könyvron- gálóra joggal panaszkodik a könyvtáros, de az olvasó is. Természetes rongálódás amúgy is előfordul a könyveknél, hiszen szándékos kártétel nélkül is egy- egy keresett könyv öt év alatt szinte ronggyá olvasódik, úgy, hogy azt már újra kötni sem lehet, Ezzel az elhasználódással számol is a könyvtár a törlések során, de a szándékos könyvrongálás egyáltalán nem kívánkozik ide. A megyei könyvtárban szerencsére arról is hallottunk, hogy az elkövetkező időkben nagyobb gonddal lesznek az „olvasás vámszedői” iránt. Részleges, teljes értéktérítéssel, illetve büntetéssel szokatják le azt a néhány könyv- rongálót, aki annyi bosszúságot szerez olvasó társainak. V. M. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapjo Főszerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállatato Fe'elős kiadó; Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd. Mártírok tere 15—1?. Telefon: Szerkesztőség: 20—11 Kiadóhivatal: 20—10 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca *to. Telefon: 21—21. 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési dfi egy hónapra 12 Ff Index-szóim 29 009.
