Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-25 / 250. szám
4 tolna megyei népüjsag 1963. október 25. Megoldódott a Sarki fény rejtélye Azok a repülőgépen utazók, akiknek útjuk a Sarkkör közelében visz, sok alkalommal éjszaka pompás látvány részesei. Útvonaluktól északi irányban, mintegy 100 kilométer magasságban enyhén zöld, vagy vörös fényívet pillantanak meg. Olykor kárpit- szerűen helyezkedik el a fényjelenség, máskor sugárnyalábként, amelyet valami láthatatlan óriáskéz rajzolt az égre. Ez a fényjelenség a Sarki fény, amely a Föld mágneses sarkától 23 foknyi távolságig figyelhető meg leginkább. Néha azonban ennél jóval alacsonyabb szélességi fokon is látható. így például i. u. I. században Tiberius császár uralkodása alatt Róma egész helyőrségét riadóztatták, mert Ostia felől olyan vörös volt az ég, mintha a várost borzalmas erejű tűzvész pusztítaná. Csak amikor a felriasztott légionáriusok Ostiába értek, derült ki, hogy a Rómában őrt állt katona északi fényjelenséget vélt tűzvésznek. A sarki fény régebben sok fantasztikus feltevésre és babonás hiedelemre adott okot. Csak újabban sikerült mibenlétét pontosan megállapítani: a fényjelenség színképelemzése során kiderült, hogy tulajdonképpen széndioxidot és hidrogént tartalmaz, azután — mikor radarral is megvizsgálták —, kiderült, hogy a sarki fény atomjai elektromos töltésűéit, ionizáltak. Legújabban meteorológiai rakéták és műholdak segítségével az is kiderült, hogy a Föld mágneses erővonalainak elektromos töltésváltozásai okozzák a sarki fényt. Ez volt különben már a századforduló táján is efről több fizikus és asztronómus véleménye. Már akkoriban sikerült a norvég Birkelandnak laboratóriumában mesterséges sarki fényt előállítani, úgy, hogy egy mágnesezett kísérleti testet a Terellát, — amely a Földet jelképezte, — elektronokkal bombázott. A modern világűrkutatás derítette ki,, hogy a sarki fényt a HHWHII J^SIIEETI Am Napból származó részecskék okozzák. Ezek a részecskék másodpercenként 600—2000 kilométeres sebességgel repülnek a Nap felől a világűrben. Mikor földközelbe érnek, a Föld mágneses tere foglyul ejti a részecskéket, és azok eredeti haladási irányukból eltérítve, spirális pályára kényszerülnek a Föld mágneses erővonalai mentén. A nemzetközi geofizikai év egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy a két Van Allen sugárövezet lényegét sikerült kideríteni. A vizsgálatok során megállapították, hogy a Napból érkező részecskék spirális pályán közelítik meg a Földet és annak sarka felé igyekeznek. Az ott lévő mágneses erővonalak azonban taszítják a részecskéket, amelyek erre a Föld másik mágneses sarka felé igyekeznek. Ott ismét taszítják őket az erővonalak. Ez mindaddig így folytatódik, míg a Napon mágneses zavar nem keletkezik, mire a Föld mágneses erővonal-rendszerében „lyuk” támad. A Napról érkező részecskék ezen a „lyukon” keresztül behatolnak a Föld atmoszférájába, és nyomban összeütköznek a legfelsőbb rétegekben jelenlévő atomokkal. Az ütközéstől a földi atomok rezegni kezdenek és a bennük felhalmozódott elektromosság parányi villám formájában kisül. Ennek a jelenségnek milliárdnyi ismétlődése alkotja a sarki fényt. A Napból érkezett részecskék különben a Van Allen övezeten kívül, a Földtől mintegy százezer kilométernyire újabban felfedezett gyűrű körül is gyülekeznek. Hogy az ott összegyűlt részecskéknek milyen hatása van a földi életre, azt még nem tudták kideríteni. Az USA által 60, illetve 30 kilométer magasságban történt atomrobbantások alkalmával is megállapították, hogy a robbanás következtében elektromos részecskék halmozódtak fel a Föld mágneses erővonalai mentén. Ugyanakkor sarki fényjelenséget észleltek — az Egyenlítő mentén. Az első sarki fényt a természetben, amit az ember mesterségesen állított elő. Legújabb kutatások szerint az ismerten kívül egy másik, csak különleges vizsgáló eszközökkel észlelhető „sarki fény” is létezik, 300 kilométer magasságban, amely mintegy 700 kilométer széles, és sok ezer kilométer hosszú. Sajátosságait most igyekeznek megállapítani a nemzetközi geofizikai együttműködés keretében. (t. p.) 5. Brondell odasietett az asztal: mikrofonhoz, megnyomott egy gombot, és beleordított a készülékbe: — Müller őrnagy, hozzám' Yes! Az ezredeshez. .. Mindannyian leültek, anélkül, hogy Brondell hellyel kínálta volna őket. A szoba levegőjén érezni lehetett, hogy működik a légkondicionáló berendezés. Odakinn augusztusi, fülledt éjszaka volt, de idebenn szemernyi sem érződött ebből. A falakon hatalmas, függönyökkel eltakart térképek lógtak. A mennyezetről rejtett világítás áradt a szobára. A berendezés azt mutatta, hogy tulajdonosa igen magas pozícióban dolgozik. Nem a modern bútorok, nem is a földig omló, dúsan redőzött, nehéz függönyök, vagy a süppedő perzsaszőnyegek, hanem inkább a méretek hívták fel erre a figyelmet. Az ilyen hatalmas, mély fotelekből kettő se férne el egy kisebbfajta lakásban. Hatalmasak a falba épített szekrények is. Rejtett telefonapparátus működik az óriási íróasztalban, és óriásiak a térképek is. Brondell ezredes már nyolcadik esztendeje dolgozik ebben a szobában, pontosabban azóta, mióta az anyaországi központból áthelyezték Európába. Nem lehet több negyvennégy-negyvenöt évesnél, de már huszonkét éve tevékenykedik a hírszerző szolgálat kötelékében. A középiskola elvégzése után különleges tiszti iskolára jelentkezett, majd ennek elvégzésekor frontszolgálatra küldték. Hajlamai gyerekkora óta szinte mágnesként vonzották a hírszerző munkára. Ha kellett, zsarnok volt. ha úgy látszott kívánatosnak, akkor alkalmazkodó. Már korán felfedezte különleges nyelvtehetségét, és arra is rájött, hogy rendkívüli emlékezőtehetséggel rendelkezik. Arcokra, nevekre, adatokra, az életben csupán egyszer látott dolgokra is olyan pontosan vissza tudott emlékezni, mintha csak feljegyezte volna magának kis noteszába, vagy fényképen rögzítette volna a látottakat. Érzelmei — ha így akarta — soha nem befolyásolták ítéleteiben. így aztán nagyon természetesnek vette, hogy gyorsan haladt a ranglétrán. Huszonkilenc éves korában már a közép- európai osztályt vezette az anyaországi hírszerző központban. Néhány év múlva pedig átvezényelték Európába, és átvette a Keleten tevékenykedő hírszerző központ teljes apparátusának irányítását. Több ezer ember tartozott az irányítása alá. s immár nyolcadik esztendeje folytatta azt a láthatatlan, föld alatti birkózást a népi demokráciák elhárító szerveivel, amelyben időnként ő aratta a babérokat, más esetekben pedig az elhárítok. Ha most pontos listát fektetett volna fel nyolcesztendős működéséről, tulajdonképpen maga sem tudott volna számot adni róla, vajon pluszban vagy mínuszban van-e a mérlege. Mert el kell ismerni, hogy sok-sok, főleg tömegmunkára alkalmazott ügynöke számos hírt. jelzést, felhasználható politikai hangulatjelentést küldött. De ha a hírszerzés komolyabbik oldaPINTÉR ISTVÁN ' SZABÓ LÁSZLÓ' k0l ÖN&S Mtdádbal lát, a konkrét, nagy jelentőségű értesüléseket, tehát a legfontosabb katonai titkok megszerzését nézi — a végeredmény mínuszban marad. De Brondell ezredesnek, ha egyáltalán csinált is ilyen számvetést, ez most eszébe sem jutott, Sokkal inkább izgatta a magyarországi kémrezidentúra vezetőjének váratlan jelentkezése s a jelentés tartalma. Hej, de szeretne most ott lenni, a helyszínen ... Ö órák alatt meg tudná állapítani, vajon felfedték-e a B.26-OS kilétét. Sajnos, a B.26-os nem kaphatott modern kiképzést, régen telepített ügynök. Ennélfogva csak a régi módszerekkel tud dolgozni. Honnan is jutna eszébe ennek a bolondnak, hogy néhány trükköt alkalmazva ellenőrizze, vajon figyelik-e? De hát mindegy, a tények egyelőre adottak. Biztosan oka volt rá, ha a szigorú parancs ellenére is használta a fegyvert. — Garkins! Amíg Müller előkerül, szaladjon fel az adattárba, s hozzon egy zárójelentést a 6-os vegyipisztolyról. Ne a műszakit, a biológiait kérje el . . . Siessen... — adta ki a parancsot most már kissé higgadtabban Brondell. Garkins kiment. Néhány pillanat múlva megérkezett Müller. Az ezredes udvariasan hellyel kínálta a tagbaszakadt férfit. Külsejéről ítélve senki sem mondta volna róla, hogy ő a hírszerzőközpont elméleti osztáyának ve1 zetője. Inkább hasonlított egy páncélkasszákat szállító munkásra, semmint a hírszerzés elméleti kérdéseivel foglalkozó tudósra. Brondell ezredes nagy elismeréssel adózott Müller eszének, tudásának. Valahányszor nehezebb feladat elé került, mindig kikérte Müller tanácsát. Ez a Müller nem német, hacsak ősei között nem volt teuton, bár a neve németesen hangzik. A tengeren túlról jött ő is, akárcsak Brondell. Leült egy fotelbe, és figyelmesen hallgatta az ezredest, aki előadta, mi történt a B.26-ossal. Brondell azt akarta megtudni Müllertől, vajon vállal iák-e Sípos útbaindításának kockázatát. Müller az előkészületben levő nagy horderejű akcióról már az első perctől kezdve tájékoztatva volt. — Azt tegyék, amit a B.26-os kért. Futár útján kell eljuttatni az utasításokat. Úgy tudom, már nem sokáig várhatunk az akció megindításával... Abban a pillanatban, ahogy ezt befejeztük, indítani kell a következőt... Mi már dolgozunk is rajta ... — Tudom, Müller úr, tudom. De azt mondja meg nekem, mi történik, ha lefogják a B.26-ost. Kockáztassuk a Fecske I.-tervet? — Szerintem a tervet olyan értelemben semmiképpen sem kockáztathatjuk, hogy végleg összeomoljon. Legfeljebb majd a második variánst vesszük elő... Ha ez nem sikerül, a Fecske II—t még mindig megvalósíthatjuk. — Kár ilyen nagy kockázatot vállalni. Látni kell, hogy ez a Sipos a legalkalmasabb az akcióra ... — akadékoskodott Brondell. — De ezredes úr. . . csak nem akarja azt mondani, hogy nincsenek mások, akikből válogathatnánk? — Nem, nem. De tudja, hogy van az ember. Elsősorban az időt sajnálja ... Éveken át tanítjuk, aztán oktalanul lebukik! No de kár filozofálgatással tölteni a drága perceket. Adja ide, Garkins, azt a zárójelentést — szólt oda Brondell a dolgozószobába belépő kapitánynak. Az ezredes belemerült az iratok tanulmányozásába. Mindössze néhány oldalból állt ez a zárójelentés, és annál több, ábrákkal, kémiai jelekkel, számokkal ellátott mellékletből, meg néhány eredeti fényképből, amelyen egy-egy meztelen holttest különböző részei voltak megjelölve. Fenn, a jobb sarokban mindegyiken magyarázó szöveg. Az ezredes néhány percig nézegette az iratcsomót, aztán megnyugodva összecsukta a dossziét. — Semmiképpen sem jöhetnek rá az összetételre . . . Azt hiszem, a kesztyűt amiben dolgozott megsemmisítette. Ez nagyon lényeges, mert ha megtalálják nála, kész corpus delicti. „Az összetéltel felfedése könnyen nyomra vezethetné az elhárítást. Mi a véleményük, maradjunk meg a Fecske I-nél, vagy alkalmazzuk a Fecske IX-t? — Javaslom, hogy ne bolygassuk meg a vonalakat, s csak végső esetben nyúljunk a második variánshoz — mondta Garkins. — Én is ezen a véleményen vagyok, azzal a kiegészítéssel, hogy két nap múlva tájékozódjunk a B.26-os helyzetéről — szólalt meg most első ízben az a középkorú, kissé ápolatlan külsejű férfi, aki már a vetítőteremben is ott ült Brondell mögött. Rosszul beszélte a nyelvet, idegenes akcentussal, s érezni lehetett, hogy nem tengeren túli származású. Ez Farkas István, a hírszerző központ magyar szakértője. őt is mindig meghallgatta Brondell. Farkas öreg róka a szakmában. Valamikor a magyar vezérkarnál dolgozott, mint hírszerző, aztán a negyvenes évek elején a hírszerzés főnöke lett. 1945-ben tette át székhelyét Nyugatra, s azonnal igénybe vették szolgálatait. Abban a pillanatban, amikor kiejtette a száján, hogy a Fecske-terv első variánsát tartja a jelen pillanatban alkalmazhatónak Brondell már eldöntötte a kérdést. Igen a Fecske I-et valósítják meg. (Folytatjuk) I ( KOI UMBUS A XV. SZAZAD VEGEM, NYUGATI IRÁNYBAN A TÓID KÖRÜLHAJÓZÁSÁVAL AKARTA ELÉRNI INDIÁT. ÍGY KÖTŐÉ Kl tA92. BEN KUBÁBAN. KÖZEL 300 ÉVNEK neuen ELMÚLANIA, hogy az ELSŐ FEHÉR ember- -JAMES COOC - 1779. -BEN PARTRA SZÁLL HASSON HAWAII SZIGETÉN 4 BRIT TENGERNAGYI HIVATAL, kereskedelmi ÉS politikai okokból kifolyólag SZÜKSÉGESNEK TARTOTTA, HOGY AZ 52° ÉSZAK! SZÉLESSÉGEN TÉLÜL EGY ÁTJÁRÓT KERESSEN A CSENDES ÓCEÁNON, AMELY ISMERETÉBEN RÖVIDESE ICO ALAP ÉRHETIK EL AZ ANGOL HAJÓK ÉSZAK - -AMERIKA NYUGAT! PARTVIDÉKET. AZ ANGOL ADMI- RAUTÁS EZZEL AZ ESETLEGES FELFEDEZÉSSEL AKARTA MEGRÖVIDÍTENI A HOSSZÚ TENGERI UT őtartamát . A HARMADIK EXPEDÍCIÓ VEZERUAJOJA A RESOLUTION. kísérő-hajója a discovery, az expedíció pa- [ RANCSNOKÁVÁ JAMES í COOC-OT NEVEZZÜK KI! 1776 JULIUS IA.-EN A RESOLUTION KIFUTOTT A LA MANCHE CSATORNÁBÓL A NYÍLT TENGERRE I8.-AN MEGÉRKEZTEK A JÓREMÉNYSÉG FOKÁHOZ, HOGY ITT VÁRJAK BE A K/SÉRŐ HAJÓ DISCOVERY ÉRKEZÉST... „
