Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-25 / 250. szám

1963. október 25. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG s Mert megmondtam az igazat A szűkebb körű megbeszé- •' lésen felszólalt egy nagy­tudású igen lelkiismeretes szak­ember. Kimondotta, milyen hibá­kat tapasztal a munkaterületé­hez közel álló szakmában és részi- letesen kifejtette javaslatait is. Felelősségérzés beszélt belőle, s minden szavával bizonyította, hogy a rendszerhez tartozik, nem vezeti őt semilyen más gondolat, egyedül és kizárólag a tiszteletre­méltó tenniakarás. Az, hogy ami eddig jónak látszott, az még jobb legyen. Elképzelhető a meglepe­tés, amikor felszólalását így fe­jezte be: „Hozzá teszem elvtársak, hogy ezt csak itt mondom, má­sutt már nem biztos, hogy el merném mondani”. A jelenlévők együttérzően bólogattak, holott az lett volna a természetes, ha megütköznek, meglepődnek, vagy legalábbis csodálkoznak. Ez lett volna a természetes, mert 1963-at írunik. Ismerjük a VII., a Vili. kongresszus határozatát, nap mint nap érezzük, érzékeljük a párt politikájának termékenyítő hatá­sát, s mindezt' tudva, ugyan miért kellene félni, bátortalan­nak lenni, akkor amikor az em­ber a közösség érdekeit szem előtt tartva olyan kérdéseket fe­szeget, amelyek esetleg eddig még nem találtak értő füle írre. s amelyek károsak, rosszak, elvet- nivalók. Egy másik eset. Nemrég Be- lecskán tsz-tagokkal beszélget­tem. a szövetkezeti gazdák mon­dogatták, hogy náluk elég sok a baj. Amikor viszont részletezés­re. konkrét tényekre került volna sor, arra hogy hol a baj, kikben van a hiba, a tsz-tagok nyomban begubóztak és kijelentették: mi. kérem nem tudunk semmit, nem mondunk semmit, mert aki so­kat beszél, az könnyen megüti a bokáját. Vitatkoztam velük, kér­tem őket, mondjanak egyetlen ]\f indenesetre nem árt tisz- iTi tázni ezzel kapcsolatban néhány olyan dolgot és tényt, amely nem új és nem titok. Elő- I hát a tagnak van joga kiáltozni, ordítozni? A tagnak sincs joga! A szövetkezeti gazdák nyilvánít­sanak véleményt, bíráljanak, de szőr is azt, hogy kinek van ma megfelelő hangon, ne csak ön oka hazánkban féini? Csak an­nak, aki a rendszer ellenségeként kárt tesz, így, vagy úgy megsze­gi törvényeinket. Ez így van, ez így igaz. Ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy feltevések alap­ján senkit sem ítélnek el, senki­re nem foghatják rá, hogy a népi demokrácia ellensége, szabotáló, stb. Abból aztán végkép nem származhat tehát senkinek baja. hogy szókimondó. Még akkor sem származhat baja, ha nincs mindenben igaza, sőt a szöki- mondásból a társadalom legfel­jebb nyer. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy kellemetlenségek még ma is előadódnak és származnak. Volt arra mái- példa, hogy az egyik termelőszövetkezetben arra az emberre, aki követelte a ta­karmányok pontos kiszállítását, követelte a rendet, bírálta a bri­gádvezető hanyagságát, arra az emberre ráfogták: összeférhetet­len. Megnehezítették és megke­serítették életét, minden alkal­mat megragadtak, csakhogy bor­sot törjenek az orra alá. De ami­kor ez az ember a járási szer­veknél panasz) tett, végül is neki adtak igazat, és a brigádvezetőt leváltották. Előfordul az is. hogy aki „ami a szívemen, az a szá­mon” felfogás szerint beszél, azt munkahelyén annyi tűszúrás éri, hogy végül nincs maradása, nincs percnyi nyugalma. Arra is akadt példa, hogy a becsületes szán­dékú és bátor bíráló egyszercsak azon veszi észre magát, hogy ra­vasz és gonosz praktikákkal „há­tulról” támadják, s nem azért kezdik ki, amiért kinyitotta a száját, hiszen túlságosan kilógna így a lóláb, hanem egészen más­ért . . . Ezek a praktikák viszont a párt előtt ismertek, rendsze- és rend­, ■ • ! szerint a végén csattan az ostor. " I Érhetik tehát a jószándékú em­példát ai*ra, hogy hol és ki ütőt­ÄÄÄ te i zonygattam, hogy más a és más az őszinte, segíteniakaró szó. Elismerték, azt is elismerték, hogy Belecskán hosszú évek óta attól még nem történt baja sen­kinek, mert bírált, elismerték, de azért az a véleményük: ne szólj szám, nem fáj fejem. Mi a magyarázata a felesleges és itt-ott mégis fellelhető bátor­talanságnak? Miért félnek ok nélkül? Legtöbbször azért és leg­többször azok, akik nem ismerik jól pártunk politikáját, annak lényegét, erejét, tisztaságát. Ma­gam is úgy éreztem, hogy be- lecskai beszélgető társaim tuda­táig még nem jutott el annak a felismerése, hogy a párt Belecs­kán is erős: az őszinte, a jószán­dékú embert megvédi mindenféle zaklatástól, vagy üldözéstől, ha ilyesminek bárki is ki lenne té­ve. Persze a belecskai tsz-tago- kat még csak meg lehet érteni, de egy politikailag is művelt szakember szájából rosszul hang­zik, a „nem biztos, hogy el mer­ném mondani” — kijelentés. bért megpróbáltatások, de az is igaz és bizonyos, hogy a párt politikája e téren minden eset­ben maradéktalanul érvényesül. Nincs ertelme tehát attól tartani, hogy baj lesz abból, ha az em­ber megmondja az igazai. Viszont, ha már itt tartunk, érdemes szóvátenni azt is, hogy a javaslatok és a bírálatok nem mindig találnak célba, hiszen senki sem csalhatatlan, a hang sem mindig megfelelő, s ez már alaposan megcsorbítja a szándék tiszteletreméltóságát. Rengeteg- szer előfordul, különösen a ter­melőszövetkezetekben, de bizo­nyára az üzemekben is a magas C. Nemrég Sárpilisen voltam fül­tanúja annak, hogy az egyik tsz- tag ordítozva hadarta el kifogá­sait. A főagronómus is felcsat­tant, annál is inkább, mert a bí­rálónak nem volt igaza. Egy ilyen szituáció után a főagronó­mus könnyen megkapja „nincs joga durván beszélni a tagokkal”. Hát persze, hogy nincs joga, de­magukkal szemben igényeljék az emberséges bánásmódot, ugyan­ezt viszonozzák is. A bírálatoknál gyakran hiány- zik a kellő körültekintés. A bíráló sokszor önmagát csal­hatatlannak hiszi, s ha érveit józan tényekkel cáfolni akarják, akkor tárgyilagosság helyett ar­ról kezd kiáltozni, hogy megtor­lás készül ellene, elfojtják a kri­tikus szavakat és így tovább. De hát legyünk csak őszinték. Min­dig igaza lehet az embernek? Nem! Még akkor sem. ha erről az adott helyzetben szentül meg­van győződve. S ha egyszer ki­derül, hogy mégiscsak nincs iga­za a bírálónak, akkor az is hoz­zátartozik a tisztességhez, hogy ezt elismerje, bevallja. Ilyesmi azonban ritkán fordul elő. emiatt hiszik nagyon sokan, még ma is. hogy félni kell és meg kell vá­lasztani a helyet, hogy hol lehet beszélni és mikor nem tanácsos szólni. Azoktól indulnak ki ezek a téveszmék, akik csalhatatlan­sági mániában szenvednek. S. miután, ahogy szokás mondani, az éremnek két oldala van. eb­ben az esetben ezek is hozzátar­toznak az érem egyik oldalához. A bánatos képű emberelv például akik úton-útfélen mondogatják: mellőznek, mert megmondtam az igazat. Némi utánjárással ilyen­kor rendszerint kimutatható, hogy másról van szó. Arról, hogy az ilyen emberek többsége kép­telen megérteni, hogy ő is téved­het, nem hajlandó elismerni a túlzásokat, a ferdítéseket, vagy éppen tájékozatlanságát. Szemé­lye iránt irányuló támadásnak könyveli el, ha tévedéseire rá akarják vezetni. Száz szónak is egy a vége. Érdemes bátran bí­rálni, nincs értelme különféle megtorlásoktól tartani. De ne csak arra formáljunk jogot, hogy ■ mi bíráljunk, azt is ismerjük el, ha tévedtünk a bírálatban és a tévedést ne úgy tüntessük fel, mintha betörnék a fejét annak, aki igazat mond. A kenyérgabona-vetésterv teljesítése a megyében befejezéshez közeledik A Bölcskei Gépállomás körzetében teljes erővel folytatják az őszi mélyszántást A megye termelőszövetkezetei­ben a kenyérgabona -vetésterv teljesítése befejezéshez közeledik. Ha az időjárás engedi, szomba­ton, de legkésőbb vasárnap a terv teljesítve lesz. A közös gazdasá­gok többségében, a határban szé­pen díszük már a kikelt növény. Máris látni, hogy a traktorosok és a vetőgópekhez beosztott szö­vetkezeti gazdák általában kifo­gástalan munkát végeztek, csak itt-ott van probléma a vetés be- állottságával. Mindössze néhány közös gazdaságban folyik még a vetés. Úgyszólván óráröl-órára ér­keznek újabb táviratok, ame­lyekben a termelőszövetkezetek a terv teljesítéséről adnak jelen­tést. Csütörtökön a déli órákban ilyen távirat érkezett a nagyszé- kelyi Egyetértés Tsz-ből, a bo­gyiszlói Duna Gyöngye Tsz-ből, a bonyhádi Petőfi Tsz-ből, a Paksi Járási Tanácstól. A Bölcs­kei Gépállomás egyik dolgozója telefonon közölte, hogy a gépál­lomás körzetében a kenyérgabo­na-vetéstervet a termelőszövet­kezetek teljesítették. Simon Fe­renc traktoi'os 780 holdon vetett el gabonát, Varga Bálint 570 hol­don. Madács József szintén 570 holdon. A Bölcskei Gépállomás dolgozói sokat fáradoztak és nagy erőfeszítéseket tettek a határ­idők betartása érdekében. Fára­dozásuk nem volt hiábavaló. E gépállomás körzetében egyébként most teljes erővel folytatják az őszi mélyszántást. LAPZÁRTAKOR érkezett A paksi járás, a tamási járás és a szekszárdi járás teljesítette a kenyérgabona-vetéstervet Varga István elvtárs. a paksi járási tanács vb-elnöke jelen­tette a megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak, hogy a járás közös gazdaságai az öt százalékkal megemelt vetéster­vet teljesítették. A terv 18 375 hold volt, a teljesítés eddig 18 388 hold. Csütörtökön a késő és a tamási járás is közölte a kenyérgabona-vet és terv teljesí­tését. így tehát jelenleg a bony­hádi járás kivételével a többi járásban a megyei párt vb. és a megyei tanács vb-hatarozatá- nak megfelelően nagyszerű helyt­állással eleget tettek a követel­ményeknek a termelőszövetkeze­délutáni órákban a szekszárdi J tek és a gépállomások. Sárközi kerámiák Dél-Amerikában Gyarapodik, a sárközi kerámia 1 száz kis vil ágvázát a népi ipar­Szekulitv Péter i hírneve: Berlin, Róma. Párizs, Helsinki, New York volt az idén a szekszárdi fazekas népművé­szet remekeinek az útja. Újabban dél-amerikai kivitelre készítenek négyszáz fali dísztányért és négy­művészet mesterének: Steig Ist­vánnak, a Népművészek Házi­ipari Termelőszövetkezete tagjá­nak szekszárdi műhelyében. A tetszetős tányérok és vázácskák mindegyike más színű és mintájú. Késsül a tv-szer vigasztal nullszériája Uj termék, a televízió-szerviz- asztal gyártását kezdték meg a Tolnaj Fémipari és Szerelő Ktsz- ben. A televíziótulajdonosok szá­mának rohamos növekedésével ugyanis meg kell szervezni a készülékek javítását, rendszeres karbantartását. Az ezzel foglal­kozó vállalatokat, szövetkezete­ket el kell látni a javításhoz szükséges berendezésekkel. A tolnai ktsz a helybeli asz­talos ktsz-szel együttműködve vállalkozott a szervizasztal gyár­tására. Az egyszemélyes munka­asztalon praktikus elrendezésben helyet kapnak a televízió- javításhoz szükséges összes szer­számok, műszerek, készülékek. A közepén lévő forgó-kocsin bármely helyzetben elhelyezhető a javításra váró televíziókészü­lék, azt javítás után a kocsival együtt lehet a raktárba, vagy a kiadóba vinni. Az idén huszonöt darabból álló nullszéria elkészítésére kapott megbízást a szövetkezet, ezt ket­tővel megtoldottak, mivel két szervizasztalra a rádió- és tele­víziójavítással ugyancsak fog­lalkozó ktsz-nek van szüksége. A huszonöt darabot az ország más részein működő javítóműhe­lyek kapják. Januárban meg­kezdik a sorozatgyártást, a na­gyobb sorozatban készülő tv- szervizasztalok többségé exportra kerül. Régóta ismerem, hi­szen gyakran találko­zunk. Többnyire a kü­lönféle megyei fórumo­kon. Alig múlik el va­lamilyen párt-, vagy ta­nácsi rendezvény, ame­lyiken ő ne lenne ott. Hadd tegyem mindjárt hozzá, nem puszta jelen­létére figyeltem fel már évekkel ezelőtt. Azok közé tartozott régebben is, akiknek mindig, min­den témáról volt mon­danivalója, s amikor vi­tára került sor, nem fu­karkodott á vélemény- nyilvánítással. Báli Zoltán a nagy felfejlődés óta a báta- széki Búzakalász Terme­lőszövetkezet elnöke. Annakidején — emlék­szem — nagy falugyűlé­sen választották meg. Falugyűlés volt az, hi­szen az egész község pa­rasztsága jelen volt. Bi­zalommal voltak iránta, mint ember iránt, mint vezető iránt egyaránt. Már korábban is ismer­ték őt, az egykori gyári munkást, így aztán az előlegezett bizalomnak nyomós alapja volt. Amikor felszólal — megfigyeltem —, arról tesz tanúságot, hogy nagyszerű szószólója a közösség ügyének. Hol amellett érvel, hogy jut­tassanak több gépet a tsz-nek. hol pedig a tsz gazdálkodását akadályo­zó bürokratikus megkö­töttségeket ostorozza. CSAK FOLYTATOM... — Amit annakidején ígértünk a parasztság­nak — mondta a minap — meg is kell adnunk, nem tagadhatjuk le. Ezért viszont valameny- nyiőnknek meg kell dol­goznunk. Hogyan néz­nénk a parasztok szemé­be, ha nem ezt tennénk. Bátaszék valahogyan a szívéhez nőtt az évek során. Az itteni közös munka, erőfeszítés hozta ezt magával. Nem csoda hát, hogy amikor a falu ügyéről van szó, fárad­hatatlan. A szövetkezet érdekében éppen ügy szót emelt alkalomad­tán, mint a vízmű, vagy egyéb közcélt szolgáló teljesítmény mellett. Az egyik szószólója volt an­nak is. hogy Bátaszék kapjon gimnáziumot. Pedig hát ez nem ki­mondottan tsz-ügy. De rá kellett jönnöm arra is, hogy nemcsak Bátaszék nőtt Báli Zol­tán szívéhez. Gondolata mindig túljutott a köz­ség határán, a bátaszéki ügyeket mindig beleil­lesztette az országos ügyekbe. Ugyan Báia- széken élt. de felfigyelt arra is, mi történik há­rom megyével odébb, mi az egész ország gondja, s ezekről úgy beszélt, mint aki személyileg nagy felelősséget érez mindenért, ami társa­dalmunkban történik. Bátaszéken kialakult az á gyakorlat, hogy ha valakinek személyt problémája akadt, amit máshol nem tudott elin­tézni, hozzá fordult ta­nácsért, segítségért. Ezt is bizalommal tették, mert tudták, hogy a sze­mélyes ügyekben is ép­pen olyan odaadóan in­tézkedik, mint nagy, kö­zösségi ügyekben. Ültünk együtt vele fé­nyes autóban. Több me­gye képviselőjének volt Pálfán tapasztalatcseré­je, oda igyekeztünk. Az­tán találkoztam vele a bátaszéki határban, amint bokáig érő sár­ban, ruhája tclefröcs kölve, rozoga kerékpár­ral siet valamilyen gaz­dasági ügyet elintézni. Sokszor a tsz-tagok még az* ágyban nyújtóznak, ő már dolgozik, s ami­kor a tagok már lefe­küdtek, ő még nem, csukhatja le szemét. „Ennek az embernek vérévé vált más embe­rek sorsa" — mondta valaki róla találóan. A télen ott voltam a gyűlésen, ahol őt jelöl­ték képviselőnek. Ez a gyűlés, hivatalos aktus akkor már formaság­nak hatott: Báli Zoltán már előbb, a dolgos hét­köznapokban a környék képviselőjévé vált. A je­löléssel, majd a. válasz­tással így aztán már csak formailag hitelesít­hették, ami úgyis még­volt. A minap meglátogat­tam Báli Zoltánt, hogy megírjam, mit tesz. amióta képviselő. A kér­dés látszólag nagyon egyszerű. Viszont ilyen „nehéz” kérdést azt hi­szem, nem igen tettek fel neki mostanában. Ha a tsz akármelyik rész­kérdéséről. vagy körze­tének problémáiról ér­deklődöm, pontos, hatá­rozott választ kapok. Erre a kérdésre nem so­kat tudott mondani: — Ezen még nem gon­dolkodtam. Én úgy ér­zem, hogy semmi külö­nöset, csak folytatom, amit azelőtt is tettem. A kérdésre végül is nekem kell megfogal­mazni valami váiaszfé- lét. — Jó, hogy „csak” folytatja a régit. Ezt várták tőle, ezzel szol­gál rá minden nap a bi- za lomra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents