Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-25 / 250. szám

1963. október 25. ÍTOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A Minisztertanács beszámolója az országgyűlésen (Folytatás a 2. oldalról) a minisztériumi és helyi vezetés jobb munkája, megvan a lehe­tőség a mezőgazdasági termelés gyorsabb és biztonságosabb nö­velésére. Fock Jenő ezután rámutatott: a népgazdaság fejlődését vissza­tükrözi a nemzeti jövedelem * alakulása. Az ipari és a mezőgazdasági ter­melés alakulása lényegében meg­határozza a nemzeti jövedelem nagyságát, növekedését Hazánk­ban az elmúlt két évben az ipari termelés növekedése gyorsabb volt a tervezettnél, a mezőgaz­daságé lassúbb. így a nemzeti jö­vedelem két év alatt csaknem 11 százalékkal nőtt, ez megközelíti az ötéves tervben figyelembe vett ütemet. A nemzeti jövedelem növekedésének üteme tehát kielé­gítőnek tekinthető; lényegesen gyorsabb, mint a tőkés országoké általában és biztosítja, hogy íej- lődcr'' \ lépést tartson a többi szoc a országgal. A nemzeti jövedelem emelke­dése lehetővé teszi, hogy a fo­gyasztás, és a felhalmozás, a be­ruházás egyaránt növekedjék. Az ötéves terv első két évében a be­ruházások mintegy öt milliárd forinttal meghaladta az eredeti­leg számításba vett összeget. A beruházásokkal kapcsolatos elő­készítő, tervező és kivitelező munkát fejlődés, fokozatos javu­lás jellemzi. A beruházási tervet azonban gyakran elaprózottan, kisebb, kevésbé fontos beruházá­soknál teljesítik túl. Ugyanakkor néhány, a népgazdaság fejlesztési arányai szempontjából jelentős beruházás megvalósításának üte­me — különféle szervezési okok, hazai és külföldi gépszállítási ké­sedelmek miatt — elmarad a tervezettől. A lakásépítési tervet 1961- ben és 1962-ben túlteljesítet­tük. A lakóház-építési idő az előző évek 14—15 hónapos időtartamával szemben 11 j hónapra csökkent. Változatlanul hosszú azonban az ipari beruházások megvalósításá­nak időtartama. A korábbi évek­hez képest javult a beruházások üzembehelyezésének tervszerű­sége, de még mindig nem kielé­gítő. Beruházási és ipartelepítési te­vékenységünk fontos része Buda­pest ipari súlyának csökkentése, a vidék fokozottabb iparosítása. Intézkedéseink eredményeként Budapesten némileg csökkent a foglalkoztatottak aránya. 1960- ban az állami ipar dolgozóinak 45.1 százalékát foglalkoztatták a fővárosban, 1962-ben 44.2 szá­zalékát. A tervek szerint ez az arány az idén tovább javul. A nagyobb beruházásokhoz igényelt létszámnövekedés 84 százaléka vidéken jelentkezik. Az iparilag elmaradott megyékre jut ipari beruházásaink több mint 28 szá­zaléka a létszámnövekedés 52 százaléka. Ennek ellenére a kormány az előrehaladás ütemével elégedet­len. A beruházások előkészítésé­nél szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a főváros túlzsúfolt­ságának enyhítésére irányuló kö­vetelményeket a vállalatok és az irányító szervek, különféle okok­ból még mindig nem teszik kö­vetkezetesen magukévá. A vidék iparfejlesztése számunkra nem egyszerűen gazdasági kérdés; ez szocialista fejlődésünk egyik alapkérdése is. A mezőgazdaság fokozatos gépesítésével felszaba­duló munkaerő foglalkoztatását, a termelőerők ésszerű területi el­helyezkedését így tudjuk megol­dani. Az ipartelepítés feladatai világosak, pártunk VIII. kong­resszusa ismételten aláhúzta en­nek jelentőségét. A határozatok végrehajtására további intézkedé­sek szükségesek, s ehhez jó ala­pot adnak a már eddig elkészült felmérések, az úgynevezett regio­nális tervek is. A kormány a kö­zelmúltban újabb határozatokat hozott a területi tervezés tovább­fejlesztésére. A megyei pártbi­zottságok és a tanácsok általában helyes kezdeményezésekkel segí­tik az ipari elmaradottság meg­szüntetését, a foglalkoztatottsági problémák csökkentését. Több megyében időben gondoskodnak a szakmunkásképzésről, közművesí­tésről, javaslatokat tesznek a he­lyi lehetőségek kihasználására. A kezdeményezéseket jobban kell támogatni. A beruházások és a termelési feladatok elosztásánál a vidéket előnyben kell részesíteni Budapesttel szemben. flz életszínvonal növekedése Fock Jenő ezután az életszín­vonal alakulásával foglalkozott. Rámutatott: a bérből és fizetés­ből élők egy főre jutó reáljöve­delme 1962-ben — 1960-hoz vi­szonyítva — 3 százalékkal nőtt. őszintén meg kell mondanunk — mint ahogy erről már több alka­lommal szóltunk — hogy eredeti­leg a reáljövedelmek gyorsabb emelkedésével számoltunk. A jö­vedelmeket azonban csak olyan mértékben emeljük, ahogy ezt a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyisége és összetétele megengedi. így biztosítható, hogy az áruellátás egyre bőségesebb le­gyen. Büszkén mondhatjuk, hogy hazánkban évről-évre javul az el­látás, gazdagodik a választék. Ebben az évben — terveinknek megfelelően — gyorsabb a reáljö­vedelmek emelkedése. Már az év elején több intézkedést hoztunk az életszínvonal emelésére: töb­bek között leszállítottuk egyes fo­gyasztási cikkek árát, növeltük az özvegyi nyugdíjakat, a fizetett szülési szabadságot és hasonló intézkedéseket tettünk. Emeltük az átlagbéreket. Terveztünk egyéb központi intézkedéseket is az életszínvonal emelésére, s bár ezeket ebben az évben nem tud­juk megvalósítani, a reáljövedelmek növekedése a tervnek megfelelően az idén több mint 5 százalék lesz. Ezt részben az egyes mezőgazda- sági cikkek — főleg a zöldség- és gyümölcsfélék — tavalyinál lé­nyegesen alacsonyabb fogyasztói ára és a tervezettnél gyorsabb át­lagbéremelkedés teszi lehetővé. Már most bejelenthetem, hogy a Központi Bizottság javaslatára a kormány a jövő évi népgazdasági tervben előirányozza mindazokat az életszínvonal emelésével kap­csolatos központi intézkedéseket, | amelyeket — bár terveztük — eb- 1 ben az évben nem tudtuk meg-' valósítani. Ennek kapcsán elő­ször a MÁV és a posta dől-1 gozóinak bérét emeljük. A jövő évben növeljük a bérből és fizetésből élő kétgyermekes csa­ládok családi pótlékát is, sor ke­rül egyes közalkalmazotti kategó­riák bérrendezésére. Tovább nö­veljük azoknak a fizikai dolgo­zóknak a körét, akik csökkentett munkaidőben dolgoznak. Gazdasági helyzetünk nem ad lehetőséget más dolgozó csopor­tok bérének emelésére, noha tud­juk, hogy ez — többek között a pedagógusoknál, a kereskedelmi dolgozóknál — indokolt. Bízunk azonban abban, hogy ennek felté­teleit 1965-re meg tudjuk terem­teni. A parasztság fogyasztásának reálértéke az elmúlt két évben nőtt. A paraszti jövedelmeknek egyre nagyobb hányada a kész­pénzben fizetett munkaegységré­szesedés. Az Idén szeptember végéig a munkaegység-előlegekre ki­fizetett összeg több mint 20 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. A paraszti jövedelmekben a kész­pénz-bevétel arányának növelése helyes folyamat. Ez ösztönöz az árutermelésre, s biztonságosabbá teszi a parasztság életkörülmé­nyeit. A lakosság jövedelmeivel össz­hangban emelkedik a kiskereske­delmi forgalom. Az idén három­negyed év alatt havi átlagban 15 százalékkal több árut adott el a kiskereskedelem, mint 1960-ban. Jelenleg a forgalom összetételé­ben az elmúlt évitől eltérő, ked­vező tendenciák érvényesülnek. Lassúbbodott a bolti élelmiszer- forgalom növekedése, jelentősen nőtt az iparcikkek forgalma. A ruházati forgalom két éve tartó csökkenése megállt, sőt a ruháza­ti cikkekből háromnegyed év alatt több mint 5 százalékkal na­gyobb mennyiséget adtak el, mint tavaly az év azonos időszakában. Segíti a lakosság ellátását, a forgalom növekedését az egyre ki- terjedtebb áruhitelakció és a la­kosság körében népszerű, rend­szeressé vált szezonvégi kiárusí­tás. A legutóbbi szezonvégi kiáru­sítás során a lakosság több mint 100 millió forintot ta­karított meg. Hitellevélre 1963. első felében — az előző év azonos időszakához képest — 450 millió forinttal vá­sároltak többet. Ebből 210 millió forint volt a bútorvásárlás és 200 millió forint a tartós fogyasztási cikkek (televízió, motorkerékpár, stb.) vásárlásának értéke. A vásárlási kedv növekedésével együtt általában javult az áruel­látás is, bár még sok vonatkozás­ban nem felel meg teljesen a la­kosság igényeinek. Viszonylag bőséges volt a gyümölcs- és a zöldségellátás. A ruházati cikkek választéka még nem elég gazdag. Egyes más iparcikkekből — a bő­vülő választék ellenére — idősza­konként kevés kapható a boltok­ban. A lakosság növekvő életszínvo­nalát mutatja az is, hogy a taka­rékbetétek — háromnegyed év alatt — 2,9 milliárd forinttal emelkedtek, s megközelítették a 11,7 milliárdot. Ezután arról szólott az előadó, hogy az elmúlt évi kedvezőtlen téli tapasztalatok alapján a kormány a jó téli felké­szülés érdekében határozato­kat hozott az energiahordo­zók termelésének fokozására, a tüzelőanyag-importra, az ellátás és a szállítás bizton­ságának növelésére. A szénbányászat termelési fel­adatát 1 millió tonnával emeltük. Ebből csaknem 800 000 tonnát szeptember végéig termeltek ki derék bányászaink, részben va­sárnapi munkával. Arra számí­tunk, hogy november közepéig a bányászok teljesítik a terven fe­lüli feladatot. A külkereskedelem szerződésben már biztosította az előírt szén- és brikett-importot. Az importáru folyamatosan érke­zik. Mindenekelőtt a villamos- energiaipar és a közlekedés fű­tőanyag-igényét kellett megnyug­tatóan kielégíteni. Fokozatosan megszüntethető minden fennaka­dás a lakosság tüzelőanyag-ellátá­sában is, ebben azonban a lakos­ságnak is segítenie kell. Ez év második és harmadik negyedében a belkereskedelem 19 százalékkal több tüzelőt adott el a lakosság­nak, mint az előző év azonos időszakában. Ennek ellenére több tízezren nem kapták meg a meg­rendelt tüzelőjüket, helyenként sorban állnak az emberek tüze­lőért. A vásárlásoknak a szoká­sosnál kétszer nagyobb emelkedé­se arra utal, hogy a lakosság egy része az idén — az előző évektől eltérően — egész évi tüzelőanyag­szükségletét a tél beállta előtt igyekszik biztosítani, sőt felesle­gesen is tartalékol. Ez indokolat­lan, és nehezíti az ellátást. Az időjárás — egyéb körülmé­nyekkel együtt — nehézségeket okozott a szállításban is. A nép­gazdaság minden területén érez­hető, hogy a közlekedés az utób­bi időben nem zavartalan, s'zalli- tási feladataink az idén rendkí­vüliek. Az év elején — különbö­ző korlátozások miatt — a szál­lítás egy része elmaradt. így tu­lajdonképpen április óta a vasúti és a tehergépkocsi-közlekedésben a forgalom a szokásos őszi csúcs- forgalom szintjén áll. Ez különle­ges intézkedéseket követel a vas­úttól, a közúti fuvarozástól és a | szállíttatóktól, egyaránt. Elmond- I ' hatjuk, hogy a követelményeknek ' | eleget is tesznek. Erre mutat, hogy az év eleje óta felgyülemlett 3.2 millió tonna áruszállítási elmaradásból már mintegy 2.5 millió tonnát bepótoltak. Bízunk abban, hogy a továbbiak­ban is eleget tesznek a felada­taiknak. Nagy problémáink vannak az építőipari terv teljesítésében. Az év eleji nehéz­ségek, az energiaellátási és szál­lítási gondok, majd a munkaerő- hiány zavarokat okozott a mun­kában, s ez — párosulva a mun­kaszervezés, a vezetés, az irányí­tás fogyatékosságaival — számot­tevő lemaradáshoz vezetett. Ma már nyilvánvaló, hogy az építő­ipar a lemaradást nem tudja be­hozni, s így idei tervét nem telje­síti, annak ellenére, hogy év köz­ben a kormány több intézkedés­sel sietett az építőipar segítségé­re. Most mindenekelőtt az szüksé­ges, hogy az erőket a kiemelt és befejezendő építkezésekre kon­centrálják. A jövő évi lakásépí­tési terv teljesítésére úgy kell fel­készülni, hogy az áthúzódó épít­kezések készültségi foka minél magasabb legyen. Elvárjuk az építőipar vezetőitől, hogy jobb munkaszervezéssel használják ki a rendelkezésükre álló lehetősé­geket. Íz ipari átszervezés A továbbiakban Fock Jenő a gazdasági vezetés továbbfejlesz­tésének feladatai közül az ipar irányításának átszervezéséről szólt. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy a jelenleginél kedvezőbb szervezeti feltételek jöjjenek lét­re a vállalatoknál a műszaki fej­lesztés gyorsítására, a magas szín­vonalú technika és technológia alkalmazására, a korszerű, jómi­nőségű termékek gazdaságos elő­állítására. Mindenekelőtt tehát a termelés szervezetét, a termelést közvetlenül irányító vállalati ve­zetés munkáját kívánjuk javíta­ni, intézkedéseinkkel korszerűen szervezett és vezetett nagyválla­latokat kívánunk megteremteni. A vállalatok szervezetének to­vábbfejlesztése mellett változik az ipar felső irányítása, a minisz­tériumi vezetés is. A minisztériu­mok a továbbiakban az eddiginél sokkal hatékonyabban foglalkoz­hatnak az ipar legfőbb kérdései­vel, megalapozott, távlati fejlesz­tési elgondolásra építve irányít­hatják a vállalatokat. Az átszervezés a lehetőségek sokoldalú mérlegelését, a külön­böző szervezeti formák alkalma­zását, a leghatékonyabb meg­oldások kiválasztását kívánta meg. A vállalatok összevonása nem öncél, nem mindenáron megvalósítandó feladat. Csak alt­kor hajtandó végre, ha a változ­tatás gazdasági előnyökkel jár, megteremti a gazdaságosabb ter­melés feltételeit. Az átszervezést úgy kell vég­rehajtani, hogy az egyetlen területen se zavarja a ter­melés és irányítás napi feladatainak megoldását, sőt mielőbb járuljon hozzá a fejlődés meggyorsításához. 1964. január 1-én végrehajtan­dó átszervezésekkel a miniszté­riumi iparban —■ az építőipar kivételével — az átszervezés lé­nyegében befejeződik. A már átszervezett vállalatoknál fontos feladat az új szervezet meg­szilárdítása, a nagyobb egységnek megfelelő munkastílus kialakí­tása. Ez a feltétele annak, hogy mielőbb megvalósulhasson az át­szervezés fő célja: a termelés, a termelőerők valóságos koncentrá­ciója. A vállalatok összevonása csak a munka kezdetét jelenti. A koncentrálás, a termelési pro­filok helyes elhatárolása, a ter­melés ésszerű specializációja a következő évek tervszerűen meg­valósítandó feladata. Ahhoz, hogy az új szervezet eredményesen működhessék, tö­kéletesítenünk kell a tervezés, az ösztönzés, a finanszírozás, az elszámolás rendjét. A kormány utasítása alapján az illetékes ál­lami szervek e feladatok meg­oldásán már dolgoznak. Javas­lataikat a jövő év első felében terjesztik a kormány elé. Gazdasági kapcsolataink Tiszteit Országgyűlés! Külföldi kapcsolataink további bővítése, népgazdaságunk fej­lesztése szempontjából igen nagy jelentőségű, hogy hogyan veszünk részt a nemzetközi munkameg­osztásban. Gazdasági struktúránk­ra az a Jellemző, hogy a nyers­anyagok jelentős részét külföld­ről kell beszereznünk, amiért mindenekelőtt késztermékkel fi­zetünk. 1962-ben az ipar áru­termelésének mintegy egy harma­da a kivitel céljait szolgálta Egyes iparágakban ez az arány még ennél is nagyobb. A külkereskedelem általában teljesíti népgazdasági feladatait, munkájával hozzájárul gazdasági fejlődésünkhöz. A gazdasági kap­csolatok bővítésével, az általá­ban színvonalas és megbízható kereskedelmi tevékenységgel hoz­zájárul az ország nemzetközi el­ismerésének megalapozásához. Ebben az évben a külkereskede­lem előreláthatólag teljesíti ter­vét. Különösen jelentősnek tart­juk. hogy az eddig eltelt három­negyed év alatt, a tőkés pia­cokra irányuló kivitel tervét több mint 5 százalékkal túltelje­sítette. Hazánk 108 országgal tart gazdasági kapcsolatot. Külkereskedelmi forgalmunk­nak több mint kétharmadát szocialista országok piacain bonyolítjuk le, itt a forgalom növelését összetételét alap­vetően hosszúlejáratú állam­közi szerződések határozzák meg. Ezért e piacok számunk­ra nagy biztonságot nyújta­I Gazdasági kapcsolataink a szocialista országokkal számunkra egész fejlődésünk szempontjából alapvetőek. Saját tapasztalatunk alapján vagyunk arról meggyő­ződve. hogy népgazdaságunk szocialista fejlődése csak a test­véri országokkal együttműködés­ben mehet végbe. Fock Jenő elvtárs ezután rész­letesen beszélt az ipar és mező- gazdaság terén előttünk álló feladatokról. Fock Jenő nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett, majd Beresz- tóczy Miklósnak, az országgyű­lés alelnökének elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. A vitában felszólalt Bondor József budapesti, Nagy Lajos Rács-Kiskun megyei képviselő, majd dr. Bartha Tibor képviselő, református püsp>ök kért szót. Felszólalt a vitában Balogh Lász­ló Csongrád megyei, Bognár Jó­zsef Somogy megyei képviselő, majd Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter emelkedett szólás­ra. Ezután az elnök Hodek Jó­zsef Komárom megyei képviselő­nek adta meg a szót, ezt köve­tően fjedig Rapai Gyula Bara­nya megyei képviselő szólalt fel. Az országgyűlés hétfői üléssza­kán felszólalt még dr. Sivó Jó­zsef Somogy, Vendel Zoltánná Zala, Bódi László Csongrád, dr. Feszki István Szabolcs-Szatmár, Dezse Béláné Baranya, Csedreki László Hajdú-Bihar megyei, dr. Udvardi Károlyné budapesti, Fegyveres István Vas, dr. Zsig- mond László Vas, Fekécs Margit Békés, dr. Bélák Sándor Veszp­rém, Bartha András Heves me­gyei képviselő. Az országgyűlés ma tovább folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents