Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-23 / 248. szám
V 4 TOLNÁ SIEGTET ÍTEEEJSAG' 19B3. oktöfter 23'; BmJUk MUláp V. Húszmilliós városok? Az ember a Föld lakója. Lakni sokféleképpen lehet; barlangban, sátorban, tanyán és városban, A legnagyobb változás ezen a téren évezredek óta: a sok millió lakosú mammut- városok kialakulása. Nem természeti képződmények ezek, hanem az ember művei. Uj környezetet jelentenek az ember számára, új problémákkal. Az idegesség forrása? D. Müller-Hegemann berlini (NDK) professzor könyvében — A modem ember idegessége — külön fejezet szól a nagyvárosi élet és az idegmegterhelés összefüggéseiről. Kétségtelen, hogy a városokban sokkal több az érzékszervekre ható, az idegrendszert foglalkoztató inger, mint falun. Az autók tülkölését, a villamosok csengetését meg lehet, meg is kellett tiltani, de a közlekedés még mindig igen nagy. alig kiküszöbölhető lármával jár. örülünk, ha este fényárban úszik a város, kell is, hogy így legyen. De mit mond a pszichológus? Az esti fényözön a nappal káp- rázatával téveszti meg a városlakót; úgy érzi, még nincs itt a nélkülözhetetlen pihenés ideje... Egyik szórakozóhelyről a másikra megy, dohányzik és alkoholt fogyaszt — pedig a másnap reggel kezdődő munkához szüksége lenne idegeinek minden erejére. Csökkentsük tehát a forgalmat és a kivilágítást? Erről szó sem lehet, nein is akarja senki. Azon sem lehet egyelőre változtatni, hogy minden mammut-városban a zsúfoltságtól szinte már csődöt mond a közlekedés (Londonban sokkal rosszabb, mint Budapesten!), s a lakáshelyzet is messze van attól, amit kielégítőnek nevezhetnénk. A mai ember idegességének egyik forrása kétségtelenül az urbanizálódás, a városba tömörülés. Csakhogy ez nem valami „természeti csapás”, és nincs igaza F. Heinemann egzisztencialista filozófusnak, aki ezt állítja: „A modem ember elidege- nedési érzése, személytelenné válása azzal függ össze, hogy a nagyvárosokban milliószámra élnek a természettől elszakított emberek”. Nem tekintve, hogy ez a bizonyos „elidegenedés” nem általános tünet, hanem határozott társadalmi okokból csak a tőkés társadalom polgári rétegeinél tapasztalható, mint látni fogjuk, nem is szükségszerű következménye a nagyvárosi életnek. Kétféle város Helytelen lenne úgy elképzelni, hogy a nagyváros valamilyen „emberfaló szörnyeteg”. A településnek ezt a fajtáját is az ember alakította ki, s vele új környezetet teremtett magának. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár Bp. XVIII. Győmrői út 79—83. azonnali belépésre keres külsőszerelési telephelyekre kiúszol gálatos munkakörbe: műszerészeket, lakatosokat, hegesztőket, csőszerelőket, és férfi segédmunkásokat Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (415) Alkalmazkodott is hozzá, különben nem lenne képes nagyvárosban élni. Más kérdés, hogy mindig javítani igyekszünk az új környezet létfeltételeit. A kapitalizmus nem törekedett és ma sem törekszik erre. A régi bérkaszárnyák egeszség- telen zsúfoltsága közismert. Még jellemzőbb, hogy ma a nyugati világvárosokkal együtt növekednek a nyomornegyedek. Amerikában 17 millió ember él, olyan lakásban, amelyet nem érdemes, de nem is lehet már renoválni. Néhány évvel ezelőtt írta egy nyugatnémet orvos: „A nyomor- negyedek megmaradásának oka, hogy a magántőke érdeklődését nem sikerült kellő mértékben felkelteni a nagyon költséges építési tervek iránt”. Nézzük meg ezzel szemben Dunaújvárost, nagyvárosaink új lakótelepeit, új falvainkat. Nálunk. és más szocialista országokban nincs arról szó, hogy „sikerül-e felkelteni a tőke érdeklődését'’.. Ezen a példán is szembetűnő, mennyire döntőek a társadalmi viszonyok az ember és világ kapcsolatának alakításában, végső soron a természeti erők felhasználásában. Itt említjük meg. hogy a rengeteg terv közül hogyan építsék a jövő városait, szovjet mérnökök elképzelése a legmerészebb, s egyben a legreálisabb. Szibériában például olyan várost terveznek, amelynek utcáit, az egyenletes hőmérséklet biztosítására műanyag fedél borítaná. Merésznek merész terv, de mennyiben reális? — kérdezhetné valaki. Annyiban, hogy megvalósítása nem ,.a tőke érdeklődésétől” függ. A cél: a városi életforma Nem mondhatunk le a nagyvárosi életről — ez a fejlődés útja. Nem nélkülözhetjük a modern nagyváros higiénikus előnyeit, amilyen a víz- és gázszolgáltatás, a csatornázás, továbbá ezernyi más egészségügyi és kulturális komfort. Az előnyök túlsúlyban vannak a hátrányokkal szemben — ezért vagyunk tanúi a lakosság városba özönlésének. Minden előny azonban csalt lehetőség; jól kell élni velük, hogy valóban hasznunkra váljék. A nagyvárosi élet ugyanis önmagában nem „természetes”, de nem is „természetellenes”. A modern ember új „természetet”, életformát alakított ki magának, s keresi hozzá a legjobb megoldásokat. Nagy hiba lenne, ha a vakvilágba hagynák növekedni a városokat. Tíz- és húszmilliós emberdzsungelek nem kívánatosak. Ilyen zsúfoltságban minden előnyös szervezettség és koncentráltság az ellenkezőjébe, a szervezetlenségbe és káoszba csapna át. A másik, helyes megoldás: levegős lakótelepek, kertes peremvárosok kialakítása. Olyan méretekben, hogy végül egész országokra terjedjen ki a városi életforma. Mert az a végső cél, hogy ne legyen különbség a falu és város higiénikus és kulturális életmódjában. Ezen az elven alapulnak a mi városrendezési, faluépítési, ipartelepítési terveink, ezt szeretnék a legjobbak a tőkés világban is. Nem kétséges, hol válhatnak valóra előbb ezek a tervek. Ahol nem áll útjukban a magántőke érdekeltsége, a profit-éhség. Ember és világ kapcsolatában új tényező, rendezésre váró probléma a városiasodás. Sokrétű, égető probléma — csak a legfontosabb mozzanataira utaltunk. Nem oldódik meg önmagától. de van rá megoldás. GYENES ISTVÁN 3. Nappal 36 fok meleget mértek árnyékban, s mindenki menekült a hűvös szobákba, még este is. Pálos a legszívesebben kiült volna a Margitszigetre egy csendes pádra, hogy rendbeszedje gondolatait. De aktatáskájában ott lapultak a bizalmas iratok, s különben is megígérte, hogy ma este korán hazamegy. Négy gyermeke közül kettő tegnap este érkezett meg vidékről, a nagyszülőktől. Illendő volt hazamenni, s gyermekeivel tölteni az estét, hiszen július eleje óta alig találkozott velük. Mert hol az egyik nyaralt úttörőtáborban, hol a másik, s amikor megjöttek a táborozásból, már rohantak a nagyszülőkhöz. Pálos tehát hazafelé indult, s elköszönt Liszkai főhadnagytól. Ebből azonban egy kis bonyoda- iom támadt, mert Liszkai azt állította, hogy neki hazáig kell kísérnie az őrnagy elvtársat már most is. Pálos viszont határozottan ragaszkodott hozzá, hogy csak holnap reggel vegye át ezt a szolgálatot. Végül is elváltak. * Münchenben, vagy inkább München mellett, ahová már nem jut el a város zaja, egy tölgyerdő kellős közepén hatemeletes épület nyúlik a magasba. Modern stílusban építették, szokatlanul széles ablakokkal, ami olyan külsőt kölcsönöz neki, mintha üvegből lenne. A nagy tisztáson néhány tucat fabarakk áll, éles ellentéteként az üvegpalotának. A barakkok előtt ápolt kis virágágyások, muskátlival, tulipánnál és szegfűvel. Távolabb szögesdrót- akadály riasztja meg az idegen szemlélőt. Nem messze tőle ugró- palánkokat emeltek. S ha valaki abból az egyszerű tényből, hogy állig felfegyverzett őrszemek strázsálnak a hatalmas területet övező kerítés mellett, nem jönne rá az épület katonai jellegére, a szögesdrót-akadályok, a palán- kok, egyszóval a gyakorlótéren felépített katonai létesítmények félreérthetetlenül tudomására hoznák... Késő este volt már, de az épület harmadik emeletén még véges-végig égtek a villanyok. Itt volt a házi vetítő is. öt-hat civilruhás férfi figyelte a vásznon pergő filmet. Különös film volt ez. Húszhuszonöt éves fiatalemberek álltak egy golyófogó domb előtt, és nagy távolságból célba lőttek. A film egészen közelről mutatta a. lőlapokat is, amelyeken meglepően pontos találati eredményeket lehetett látni. A következő kockákon ugyanezek a fiatalemberek cselgáncsoztak. Majd ismét célbalövés következett, de mozgó, futó alakokra. Aztán egy sötét folyosót lehetett látni, ahol váratlanul kigyulladt a villany, és egy fiatalember a felvillanó fény mellett kapásból makett- figurákra lőtt. Ezt követően víz alatti úszópróbákon vettek részt a film szereplői. A vetítés hirtelen megszakadt, mert az egyik civil néző felkiáltott: — Állj! Brondell ezredes, aki álljt parancsolt, felemelkedett a székről, s odafordult a mellette ülő Gar- kins kapitányhoz. — Hány óránál tartanak? — Némelyiken már három órája rajta van a fémruha — válaszolta Garkins. — Ez elég is. Nem kell túlerőltetni őket — folytatta Bron- deli. — Adja csak ide a stopperóráját — kérte a kapitányt, majd a kezébe véve a stoppert, ismét jelt adott a film folytatására. A fiatal filmgépész azonnal beindította a masinát. Hozzá lehetett szokva a könyörtelen parancsvégrehajtáshoz, mert olyan villámgyors mozdulatokkal dolgozott, mintha külön utasították volna erre. Brondell ezredes visszaült a helyére, és tovább figyelte a vásznat. A film szereplői ezúttal légzőgyakorlatokat tartottak, s azt próbálgatták, lei tudja tovább visszatartani a levegőt. Egyik- másik egészen szép eredményeket ért ei. Megelégedetten csetPINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • KO ÖNÖS V&dúAitAtl tintett, nyelvével az ezredes is. Stopperral mérte az időt, s megállapította, hogy van a fiúk között egy-kettő, aki egy perc huszonöt másodperces időt is elér ennél az egyébként nehéz gyakorlatnál. Majd újabb gyakorlatok következtek. Ezúttal a késelést, vagyis á rugóskés, a finn tőr és a hajlított pengéjű, keskeny japán tőr használatát gyakorolták. A nagy tornateremben kitömött bábuk lógtak, s ezeken próbálgatták a szereplők, szigorú vezényszóra, a halálos döféseket. Csak a vezényszavak pattogtak, egyébként minden hangtalanul történt a vásznon. Pontos, fegyelmezett gyakorlatokat mutattak be. Ezt a filmet néhány héttel a vetítés előtt készítették a hírszerzőiskola parancsnokai számára, hogy a legpontosabban rögzítsék a növendékek felkészültségét. De még a legkritikusabb szem sem találhatott volna kifogásolni valót a halált osztó mozdulatokon, oly tökéletes beidegződéssel mozogtak a fiatalemberek. Nem csoda, hiszen évek óta gyakorolták, régóta készültek a bevetésre. S bár egyikük arcán sem látszott a várakozás izgalma, amelyet az emberek többsége nem tud palástolni. ha veszélyes helyzetekre készül, egyik-másik növendéken azért észre lehetett venni a kínzó fáradtságot, az évek óta tartó hajsza nyomait. Egy olyan „tudomány” elsajátításáért küzdöttek, amelyet sokféle meggondolásból lehet hasznosítani: pénzért, hazaszeretetből, becsvágyból, vagy egyszerű kényszerből. Aligha volt kétséges a nézőtéren hely etfoglaló magas rangú tisztek előtt, hogy ezek a fiatalemberek miért csinálják oly halálos pontossággal mindazt, amit megparancsolnak nekik. A hírszerzőközpont parancsnokai olyan természetes közvetlenséggel, mondhatni egyszerűséggel tárgyaltak halálról, gyilkosságról. robbantásról, mintha éppenséggel ebéd után a következő golfparti esélyeiről csevegtek volna. Brondell ezredes, ez a szokatlanul magas termetű lágy arcú. szürke szemű, szikár férfi elővette noteszét, s jegyezgetett. számokat, helyzeteket rögzítő szavakat írt fel, a filmet kritizálta. De nem sok kifogásolni valója akadhatott, mert hagyta, hogy tovább pergessék. — Ám amikor egy külön álló, fürdőnadrágos fiatalember döfött az egyik kitömött bábuba. Brondell ezredes halkan felkiáltott' — Megállni! (Folytatjuk) A koriander-termesztés újabb módszere A Duna menti tájterületen már több évtizede termelik a koriandert, kisebb-nagyobb eredményességgel, minthogy a talaj tekintetében nem túl igényes és az egyéves növény a vetésforgóban jól elhelyezhető. Mégis az utóbbi években a mezőgazdasági munkaerő-csökkenés következtében termelése visszaesett. Hozama is csökkent 4—5 mázsára kh-ként, a növényápolási munkák elmaradása miatt. A régi növényápolási módszer 36—48 cm-es sortávolságra történő vetést írt elő, többszöri kapálással egybekötve. A folyó évben az Ujfehértói Állami Gazdaság és Gyógynövény Kutató Intézet Budakalászi Gazdasága vizsgálatot folytatott a gyomirtó herbicidek felhasználását illetően és megállapította, hogy az A 1114-es jelzésű vegyszerrel kezelt és gabona-sortávolságra vetett koriandernél semmiféle károsodás nem volt észlelhető. A gyomirtó vegyszer az egész tenyészidő alatt gyommentességet biztosított a növénynek. A 2 kg/kh A 1114 jelzésű gyomirtó vegyszer a vetést követő napon RS—09 jelzésű szántóföldi permetezővel került kiszórásra. Az ősszel mélyszántott, s kora tavasszal elsimított, porha- nyított talajba a fenti módszerrel gabona-sortávolságra vetett koriander a folyó évben 8 q/kh termést adott. Illóolaj-tartalmú termése igen fontos gyógyszeripari nyersanyag, s így termesztése a gyógyszergyártás szükségletének biztosítására szükséges. Bár a Német Demokratikus Köztársaságban, Romániában és a Szovjetunióban igen nagy területen termesztik — mégis export szempontjából igen ke resett cikk — termése a Cori- andri Fruktus. A Herbária Központ a belföl di és export-igények kielégítése céljából a jövő gazdasági évben 600 kh területen kíván koriandert termeszteni. Ezért felkéri a termesztésben részt venni kívánó termelőszövetkezeteket, hogy ezirányú ér deklődéseikkel forduljanak a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályaihoz J ahol a termeltetési szerződést megköthetik. (135)
