Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-22 / 247. szám
1ÖC3. október 22. I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Közvetítési kísérletek az algériai- marokkói konfliktus megoldására Bankár-kongresszus Különleges látvány lehetett: Könnyen lehet, azéri tartják kongresszust tartottak München- éppen most (a háború után ben a bankárok. Ezer pénzmág- mindössze második) összejövetcAz algériai főváros élénk diplomáciai tevékenység színhelye volt, vasárnap több afrikai ország megbízottai tanácskoztak algériai hivatalos személyekkel. Botsio ghanai külügyminiszter, aki Hasz- szán királlyal folytatott megbeszélése után Marokkóból Algériába érkezett, vasárnap adta át Nkrumah ghanai elnök személyes üzenetét Ben Bellának. A ghanai hírügynökség értesülése szerint Hasszán király már válaszolt is Nkrumahnak. Vasárnap érkezett Accrába egy üzenet, amelyben a marokkói király késznek nyilatkozott arra, hogy az afrikai egység és szolidaritás érdekében véget vessenek a harcoknak. Jifru etiópiai külügyminiszter vasárnap Algírban folytatott tanácskozásai után Rabatba repült. Ugyanazon a gépen utazott Marokkóba Buteflika algériai külügyminiszter, aki nyomban megérkezése után a Rabatban tartózkodó Hailé Szelassziét kereste fel. Az etiópiai császárnak eredetileg hétfőn kétnapos látogatásra Párizsba kellett volna érkeznie, de ezt a látogatást elhalasztotta, egyelőre még Rabatban marad, és hírügynökségi jelentések szerint valószínűleg ellátogat Algírba is. Szmaine algériai igazságügyminiszter vezetésével egy négytagú algériai küldöttség érkezett Kairóba, hogy az Arab Liga vezetőivel tárgyaljon a határvitáról. Mint ismeretes az Arab Liga vasárnap felszólította Algériát és Marokkót, hogy csapataikat vonják vissza azokba az állásokba, ahol a harcok megkezdése előtt tartózkodtak, ezenkívül a liga kinevezett egy hattagú közvetítő bizottságot, hogy mozdítsa elő a konfliktus rendezését. Jazid, Ben Bella különmegbiMagyar ifjúsági küldöttség érkezett Bukarestbe Bukarest, (MTI). Várnai Ferencnek, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vezetésével vasárnap este Bukarestbe érkezett a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség öttagú küldöttséMegkoszorúzták a palánki KISZ■ üt évvel ezelőtt helyezték át Csé'oy László hamvait örök nyugalomra a budapesti Kerepesi temetőbe. Az évforduló alkalmából Budapesten a Kerepesi temetőben a Palánki Mezőgazda- sági Technikum. Cséby László KISZ-szervezetének tágjai elhelyezték koszorúikat névadójuk sírján. A koszorúzási ünnepségen megjelent a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége, Bárdcs István vezetésével, valamint Cséby László ma is élő testvérei, Cséby ge. A küldöttek a Román Ifjúmunkás Szövetség vendégeként 12 napot töltenek Romániában, tanulmányozzák az ifjúsági szervezetek életét, munkáját. névadójuk sírját szervezet tagjai Gizella és Cséby Ida. A fiatalokat elkísérte az ünnepségre Mártonfai Dénes, a mezőgazda- sági technikum igazgatója és Vadász Imréné, Cséby László egvkori harcostársa. A sírnál Szabó Imre KISZ- titlcár mondott beszédet, majd ezt követően a hozzátartozókkal és volt harcostársakkal együtt elhelyezték a kegyelet koszorúit a Magyar Tanácsköztársaság, szekszárdi hősének, Cséby Lászlónak sírján. A szekszárdi úttörők részt vesznek zottja vasárnap New Yorkban a megbeszélések sorozatát kezdte el, hogy támogatást szerezzen az algériai álláspontnak a szaharai konfliktus ügyében. Jazid egy órát tárgyait U Thant ENSZ-fő- titkárral, majd utána újságíróknak kijelentette, a tűzszünet feltétele, hogy a marokkói csapatok kivonuljanak Algéria területéről hozzátette, hogy Algéria közvetlen tárgyalásokat szeretne Marokkóval, de nem zárja ki nemzetközi szervezetek közbenjárását sem. Algériai jelentés szerint elszórt harcok folytak Hasszi Beida övezetében. Az algériaiak azonban továbbra is cáfolják azt a marokkói jelentést, hogy Ich-ben algériai katonák kiszorították volna a 35. tagú marokkói helyőrséget nás találkozott. Egy német anekdota szerint a bankár olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, de ha az első csepp eső leesik, tüstént visszakéri. Persze nemcsak esernyőt tartanak kezükben, hanem az állam és a társadalom vagyonának javarészét is. Elnökük a katonásan csengő nevű Gotthard Freiherr von Falkenhauser, a kongresszus főelőadója Abs, aki Adenauer- naJk, s előzőleg a náci időknek bankárja volt, s akit általában „a pénz diplomatájának’' neveznek. Talán azért, mert a nyugatnémet diplomaták tudják, hogy — a tőle származik. lüket, mert a nyugatnémet politikában változás állott be. Uj kancellárt választottak. Tudjuk, hogy a pénzügyi érdekeltségek nem mind húznak egyfelé, ki rossz, ki pedig rokonszenvesebb irányban, már ahogy üzleti érdekeik megkívánják. N;m tudjuk, mit határoztak a müncheni konferencián, mindenesetre akkor cáfolnák meg leghatásosabban a cseppet sem hízelgő ese; nyö- anekdotát, ha nem akarnák mindenáron, hogy politikusaik és tábornokaik radioaktív esőt idézzenek elő. S akkor nem is lenue szükség esernyőre. T. I. Algír és Colomb Bechar között! több napja légihíd működik* amely katonai megerősítéseket, szállít a harci övezetbe. A harcok* színhelyén van az algériai ellen-] állás egy hírneves vezetője, Chaa-i báni ezredes, a 6. vilaja volt pa-] rancsnoka is. Az Algírba érkezett i értesülések szerint az algériai] csapatok tartják kezükben Hassi] Beida és Tindjoub völgye felett* az északi hegygerincet, elzárva a! Colomb Bechartól Tindoufba ve-i zető utat, amely úgy látszik, aj marokkóiak fő katonai célpontja.) A hadműveletek színhelyéről! csak kevés hír érkezik, ezek) azonban arra mutatnak, hogy! egyik fél sem vetette be a harcba erőinek maximumát, de Al-j gírba arra számítanak, hogv a‘ hét folyamán nagyobb szabású hadműveletekre kerülhet sor. j Algériai katonai hatóságok köz-! lése szerint marokkói vadászgé-j pék megsértették Algéria légiterét! és az algériai hadsereg egy heli-’ kopterét leszállásra kényszerítet-j ték marokkói területen. A heli-j kopter — mint e hatóságok hang-! súlyozzák — a hadsereg szállító! szolgálatának kötelékébe tarto-j zott és fegyvertelen volt. t Soraya kontra Denning Baronet Arthur Denning, Nagy- Britannia legfőbb bírája, a Pro- fumo—Keeler ügy nevezetes Denning-jelentésének szerzője, a világhírű közjogász néhány hónappal ezelőtt megpályázta az Edinburgh-i egyetem rektori méltóságát. Most — ahogy azt angol és nyugatnémet lapok, köztük a „Der Spiegel” jelentik — a baronet visszavonta a rektor- ságra való igényét. Nem tudását, vagy önbizalmát vesztette el: gesztusa mögött „gentlemanlike” motívumok húzódnak, ugyanis a nagyhírű, ódon Edinburgh-i egyetemre megérkezett Soraya, egykori iráni sahné — és jövendőbeli filmsztár — pályázata. A zöld szemű hölgy, aki jelenleg Maximilian Schell társaáágábürt éli — három világrészben — „édes élet”-ét, úgylátszik tudományos, sőt pedagógiai babérókra is vágyik és szívügyének tekinti az Edinburgh-i egyetem rektori pozícióját. Nem tudjuk, lovagiasság-e a 64 esztendős Denning részéről, hogy egy virágzó, ifjú hölgynek engedi át — mint egy helyet az autóbuszon — a rektorságot? Vagy talán gúny, ami Voltaire egy híres gesztusához hasonlatos? Amikor ugyanis a nagy francia íróhoz — már abban az időben, amikor az egész művelt világ joggal tisztelte őt — bevezettek egy illatos ficsurt, akit a mester nagy reverenciával köszöntött, valaki megkérdezte Voltairet: „Nem szégyen, hogy egy ilyen alaknak magas méltósága van?" A „ferneyi remete” erre így felelt: „ Na és, Caligula a lovát nevezte ki konzulnak. Ez az alak legalább nem nyerít". Baronet Arthur Denning persze nem Voltaire, de nem lehetetlen, .hogy — mielőtt visszavonta volna jelölését — eszébe jutott ez a kis Voltaire-i történet. A. Éjjel a miniszterelnöknél az „Üttörőexpedíció a jövőbe'’ mozgalomban A szekszárdi általános iskolák úttörői csatlakoztak az „Úttörő- expedíció a jövőbe” mozgalomhoz. A város és a külterület 11 úttörőcsapata 115 őrséből 106 jelentette be a mozgalomban való részvételét. Az úttörőpróbák a mozgalom alapvető követelményeinek teljesítése, színessé teszi az úttörőéletet és romantikus keretet ad a fiatalok kezdeményezőkészségének. A jobb tanulmányi eredmények elérésére való törekvés a gyengébb tanulók segítése mellett az úttörők annak felderítésére vállalkoztak, hogy Szek- szárd város mennyivel lesz gazdagabb a második ötéves terv végére. Szárnyaló képzeletükkel azt kutatják, milyen lesz életük a felépült szocializmusban, a kommunizmusban. Az expedícióban részt vevő szekszárdi őrsök, rajok tagjai a tervek szerint expedíciós kiállítást rendeznek, a városban összegyűjtött naplók, makettek, tablók, szakköri fotófelvételek, fantasztikus tervek, írások, rajzok bemutatásával. Minden expedíciós őrs egy maradandó készítménnyel, dokumentációval, gyűjteménnyel segíti iskolája szertárának gazdagítását. A sióparti városi úttörőtábor és vízitelep felépítésében, fásításában, parkosításában. társadalmi munkában részt vesznek. Az expedíciós őrsök részére körzetenként vetélkedőt rendeznek. A vetélkedő kérdéseit a próbakövetelmények kérdéseiből állítják össze. Rendeznek kirándulásokat, túrákat, s a legjobb őrsök részt vesznek az expedíciós őrsök nagy nyári táborozásán, Csillebércen. A szocialista országok mezőgazdaságának gépesítése Moszkva (MTI). A szocialista országok mező- és erdőgazdasága területén folytatott tudományos kutatások egybehangolásával foglalkozó 5. konferencia határozata értelmében Moszkvában összeült a KGST-nek az a nemzetközi munkacsoportja, amely a tőkeberuházások gazdasági hatékonyságával az új technikának a mezőgazdaságban történő bevezetésével foglalkozik. A tanácskozás munkájában részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió képviselői, s azon megfigyelőként jelen voltak Jugoszlávia, valamint a KGST titkársága mezőgazdasági osztályának képviselői is. Az értekezlet több ajánlást fogadott el a jövőbeni munkára, valamint az 1964—65. évben végzendő tudományos kutatómunkák koordinációs tervére vonatkozóan. Már sorraszedtem minden ismerősömet, hogy összeköttetést szerezzek a délafrikai miniszter- elnökhöz, de mindenki csak hírből ismeri. Azt mondják, hogyha ismernék személyesen, akkor se nagyon dicsekednének vele, dr Verwoerd az az ember, aki becsületben nem fog megőszülni Protekció híján kénytelen voltam lemondani a dél-afrikai utazásit, hó végén különben is hiányozna az a pénz, maradt tehát a másik megoldás az interjúra: álmában keresem fel és úgy diskurálok vele. A miniszterelnök lecsukott szemmel, fekve fogadott, de kicsit vámom kellett, mert éppen ketten voltak nála álmában. Sokáig tartott a megbeszélés, majd egy tömött bajuszú és egy kopasz férfi távozott tőle. kar- lendítéssel. Valahol már láttam őket, talán 42-ben az UFA-hír- adóban. de az is lehetséges, hogy tévedek. Mikor beléptem, egy díszesen berendezett álmot láttam magam előtt, a falakon ilyen jelszavakkal: „Nem adjuk az országunkat!” „Megállj, ENSZ!”. A íni- niszterelnök mahagóni íróasztalánál ült, néger rabszolgák strucclegyezőkkel frissítették. Látva csodálkozó arcomat, megszólalt: — Látja, kérem, így üldözöm én a négereket. Még a palotámba is jutott egypár hűséges ember. Sajnos, csak ennyit találtam, így hát a többit vidékre küldtem, az őserdőkben jobb a levegő, mint ebben a poros, füstös fővárosban. — Tudja ön. hogy megvetik? — Disztingváljunk kérem! A történelem kimagasló alakjainak mindig vannak híveik és ellenségeik. ön kikről beszél? — Általában az emberekről. — Kérem, nálunk Dél-Afriká- ban egészen speciális helyzet alakult ki. Itt nemcsak emberek élnek, hanem négerek is. — Igen. én is hallottam már arról, hogy itt négerek nem úgy élnek, mint az emberek. Erre gondol? — Nem precíz az értesülés, ön sajátos szemszögből figyeli országunk életét. Legalább is a kérdésből azt vettem ki, hogy nem egészen helyesli országunk politikai vonalvezetését. — Miniszterelnök úr, az ön nézeteit osztja az ország? — Mondjuk pontosabban: a fehér lakosság. — Úgy tudom, az ország lakosságának többsége néger. — Éppen itt a bökkenő. Nyugtalankodnak az utóbbi időben, és megtámadják lövöldöző rendőreimet. kőházakban akarnak lakni, akárcsak mi, iskolába akarják járatni a gyerekeiket. Hát nem látják, hol élnek? Persze én is szeretném, ha elégedetten élnének, és éppen ezért dolgoztam ki azt a tervet, hogy összegyűjtjük őket a protektorátusokban. így egymás között lehetnek, nem látják, hogy miként élünk, nem támadnak bennük káros kívánságok, nem kell az éttermekből meg a vasúti kocsikból kizavarni őket, megszűnnek a sortüzek. Nagyon örülök, hogy erre rájöttem. — És a négerek? — Kérem, itt van Swaziföld királya. Múltkor hozzám fordult, hogyha nem gátoljuk meg idejében, az alattvalói szavazni fognak. Mégpedig úgy, hogy egy néger, egy szavazat. Irta a király, hogy ebbe nem mehet bele, nyugodtan szavazhatnak rá együttesen is, ezt ő hódolatnak veszi, de nem tudja, milyen pályát választ, ha a négerei leszavazzák. Ehhez mit szól? Persze, mi nem engedhetjük meg, hogy a királynak, bár néger, egy hajszála is meggörbüljön. Nálunk egyenjogúság van, mi megvédjük a törzsfőnököket is, nemcsak a fehéreket. — Az ön tervének nincs jó visszhangja. Olvastam, hogy az angolok... — Ne említse az angolokat, eleget emlegetem én az őseiket, akik elvették a saját gyarmatunkat, most meg nem akarnak beleegyezni, hogy a négereket e protektorátusokba telepítsük. Pedig ezek az övék, és azt se akarják, hogy a protektorátusok velünk kereskedjenek, pedig a mieink. Felháborító! Gondoltunk már arra is, hogy kis fekete-államokat fabrikálunk, ezek majd egymást tartják sakkban, mi pedig segítjük őket. És egyik szemével rám kacsintott a miniszterelnök úr. Hogy ugyebár értem, mire gondol. Értettem. Hajnal felé járt az idő, gondoltam, nem veszem igénybe tovább az alvásra szánt idejét, — Ha az egész világ összefog ellenem, akkor is megoldjuk a négerek elkülönítését — mondta búcsúzásul. — Nálunk nem a tömeg fog uralkodni! — Arról ön ne álmodjék — szóltam, és kiléptem az épszakából. Milyen keserves lesz az ébredése... (marthy)
