Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
ÚJ GONDOLATOK,ÚJ ÉRZELMEK, ÚJ TÁNCN JEL V... „Nerh akarunk unatkozó hercegeket, Ferenc József-i kadétvilágot, vagy mitológiai alakokat táncolni: Inkább vállaljuk a kísérletezés gondját, és művészi veszélyét, a munkás útkeresést, a harcot saját bizonytalanságunkkal” — vallotta Eck Imre, a pécsi balett Liszt-díjas igazgatója néhány hete a Népszabadságban írt cikkében. Sajnos esztétáink közül eddig még senki sem vállalkozott, hogy a — ma már nyugodtan elmondhatjuk — híres balettegyüttes helyét megkeresse Európa modern együtteseinek sorában, sőt még arra sem, hogy elemző kritikáPécsre és itt rendkívül termékenyen kezdte megvalósítani álmait. Ez a színes, sokoldalú egyéniség igen jó pedagógusnak is bizonyult. A külföldi kritikusok szinte csaknem kivétel nélkül megemlítik az együttes jó szellemét, fegyelmezettségét, az egyes táncosok kiváló felkészültségét, ugyanakkor szerénységét. Ezeket a tulajdonságokat igen módszeresen lehetett csak kifejleszteni és ebben nagy szerepe van Ecknek. Méltó munkatársa és segítsége a fiatal, nagyon tehetséges karmester, Sándor János, az együttes zenei vezetője. Megalakulásakor a balett egyetlen tagja sem volt Árva Eszter és Tóth Sándor a „Concerto a szivárvány színeire” c. balettben. (MTI Foto — Friedmann Endre felvétele.) val, művészi szakmai tanáccsal elősegítse az újjal kísérletező fiatal csoport magabiztos fejlődését. Égy azonban bizonyos: amit ma Pécsett csinálnak, az művészet. Magas színvonalát, eredetiségét, emberiességét, életigénylést hirdető eszméit, de főleg korszerűségét nagy elismeréssel emlegetik az egyszerű táncot kedvélő nézők és kritikusok egyaránt, Pécsett, vagy Baján, Budapesten épp úgy, mint Helsinkiben, Drezdában, Beirutban, vagy Londonban. Hogyan lett ilyen ismert a pécsi balett? Eck Imre, a 34 éves koreográfus, négy éve költözött Pécsre Budapestről, 15 évi elismert operaházi szereplés' után és elvállalta a balettintézetben akkor végzett növendékekből álló együttes vezetését. A mostani balettigazgató már nagyon korán, 12 éves korában feltűnő szeretetet mutatott a tánc iránt. Nyaranta utazgatott szerte az országban, hogy eredetiben tanulja és gyűjtse a néptáncot. 1945-ben, 16 éves korában, Nádasy mester elé bátorkodik az Operában és ami csak igen ritkán fordul elő, az Operaház történetében, pár hónap múlva már kartáncosnak szerződtetik. 1950-ben kezd koreografálni és 1959-ben alkotja első nagy balettjét, Weiner Csongor és Tündéjét. Ám miközben a táncokat komponálja, eg"- re inkább új gondolatok kezdik foglalkoztatni, melyek már nem elégszenek meg a klasszikus kifejezési formákkal, s az új gondolatok, érzelmek számára új táncnyelvet kell alkotni. Ezért jött el még 20 esztendős. Róluk sajnos név szerint még nem igen emlékeztek meg az újságok. Most is» hely hiányában, csak néhányukat tudjuk igen szűkszavúan bemutatni. Talán a legkiforrottabb, leghatározottabb egyéniség Bretus Mária, aki főleg intrikus szerepeket kapott. Temperamentumos, erőteljes alakításokat szeret és ezeket mindig egyéni leleményességgel táncolja el. Árva Eszter eddig főként pozitív figurát jelenített meg elragadó alakításaiban. Stimácz Gabriellát a szenvedés, a fájdalom költészete vonzza leginkább, azért is tudott olyan felejthetetlent aV.iötnj a Radnóti- ihlette darabban (Oly korban éltem). Tóth Sándor főleg „fekete” szerepeket játszik. Teljesítménye mindig meggyőző és magávalra- gadó. Fodor Antal szerepeiben mozgósítani, feltüzelni igyekszik a nézőt, s általában sikerül is neki. Ö maga is tehetségesen ko- reografál. Csifó Ferenc elegáns mozgású, modern jelenség, intellektuális művésze a mozdulatoknak. Egyízben amikor Eck Imrével beszélgettem, megkérdeztem: milyen témákhoz vonzódik leginkább. így válaszolt: — A mai ember, mai fiatalság hétköznapjai érdekelnek, nagy általános problémái, olyan gondolatok és érzelmek, melyek közvetlen közelről érintik az embert. Például, mint a jóság, a gonoszság örökös harca, a közömbösség és a szenvedés, az öröm és a bánat Természetesen mindez sokszoros áttéteiben, a balett-nyelvére lefordítva. Másik problémakör, ami foglalkoztat, az erkölcs. A mi erkölcsünk, mint köztudomású, egészen más, mint a kapitalista erkölcs. Gondolok itt a férfi és a nő közötti kapcsolatra, az igazi megtalálásának gondjára. A nő helyzete a mi társadalmunkban alapvetően megváltozott, sokkal emberibb kapcsolatot alakíthat ki, mint azelőtt. A harmadik probléma, ami nagyon foglalkoztat: a munka, amely az ember célja és értelme, s örök harca a természettel. Már csak válasz közben jutott eszembe, hogy a kérdésre Eck már minden szónál érthetőbben válaszolt eddigi műveiben. Pl. a Derkovits fametszetei nyomán született Jánc-fantá- ziában, mely az 1514-es Dózsa- parasztlázadásról szól, hol a táncköltő az eredeti metszetekhez méltó drámában elevenítette meg a magyar történelem e csodálatos, mégis oly fájdalmas eseményét. Vagy kell-e tömörebb válasz a két nem kapcsolatára, minta „Változatok egy találkozásra” című mű? Ez külön- külön elmondja a fid és leány sikertelen találkozásait, majd kettőjük igazi egymásra találását. Lényege, hogy az embernek, aki már egészen fiatal korától keresi a neki rendelt egyetlent, minden lépésével elő kell készítenie a következő lépést. A KÓPIÁS SÁNDOR: KÜLVÁROS A gyárak fölött szürke a Hold, füst bozót burjánzik az ég árokpartján, mély medrű utcák ömlenek egymásba. Kibontom a neonfénybe csomagolt csarnokokat, a csillogó éj ablakait megzörgetem, a munka betonkerítéseit megsimogatom. Lépteim az idő fogaskerekeihez illeszkednek, s egy láthatatlan gépezet részévé válók. Képzeletem futószalagján óriás csillagokká formálódnak a fények. A gyárkémények függőleges, fekeíe fegyelme összetartja a meglazult várost, később — pillér k ént — alátámasztja az ívelő, hídszerű virradatot. KÄTAY ANTAL: Nem múlik el... Az est nem múlik el nyomtalanul néhány elkésett rovar beleszédül a víztócsákba, s a padlás zugában ultrahang sziréna riaszt denevérrajokat... S bennünk, hol parányok feszültsége dereng, hol viták ébrednek, s tagadás ellenpólusain hintáznak az érvek, bennünk sem múlik el nyomtalanul egyetlen hír sem, egyetlen perc vagy óra, mely ráül a már-már lecsúszó mutatóra, s olykor nehéz bíz tatni mást... Bennünk sem múlik el nyomtalanul a Szép varázsa, a Csúf lidérce, s mikor simítőn gyermekünk fejére hull a lemondás feszültségét oldó kezünk, a legszebb órában is emlékezünk valamire, valakire, s a hangtalan tudat ösvényein találva jó utat, mint esti denevérra jókat, bennünket is riaszt az ultrahang, A gép még nem szabadult el. De kevés önmagunk látomásait papírra vetni! Beszélni kell! Vésni, tervezni, vetni! Megőrizni a Béke lábnyomát! pécsi balettigazgalóra általában jellemző, hogy megkomponálja ugyanannak a témának két ellenpólusát. Például a találkozás ellensarka a pókháló, az embertelen szerelem tragédiája, a férfi drámája, -aki a döntő pillanatban gyengének bizonyul, nem tud választani a két nő között és ez szükségszerűen a vesztét okozza. Vagy másik két ilyen ellenpólusos mű a „Parancs” és az „Oly korban éltem”, ' A „Parancs”-naít mindenütt, ahol csak bemutatták, döbbenetes hatása volt. Az öt-tételes balettdráma cselekménye az atombombát Hirosimára dobó pilóta lelkiismereti válsága és megtébolyodása: ám e balett Az Etűdök N“ 2 című jelenetből. (MTI Foto — Molnár Edit felvétele.) nemcsak a cselekményt mondja el, hanem ennél sokkal többet, amit sem irodalomban, sem képzőművészetben, sem zenében, csak egyedül a mozdulatokkal lehet kifejezni. A táncból, s a táncosok kheki-színű egyenruhájából — mindenki egyforma trikóban van — belénk sajdul egy végsőkig militarizált társadalom iszonyatos képe. Az ellentörténet, az „Oly korban éltem” megejtően tiszta szerelmespárját is fenyegeti az aljasság, az erőszak. De ők szembeszállnak a parancsra ölökkel, s bármi legyen • is sorsuk, helytállásuk az igaz érzelmek, az emberiesség diadalát hirdeti. Érdekes műve a „Concerto a szivárvány színeire”. Egy ízben így beszélt erről: — Érdekes, amikor az ember fizikával foglalkozik, látja, ahogyan az üvegprizmán megtörik a fény, látja, hogy a fehér szín diadalmaskodik a legerősebb, a főkefe szín felett. Azt akartam megértetni, hogy a színek törvénye emberek törvénye is: ha az emberek összefognak, a legerősebb sötétséget is legyőzik. A pécsi balettegyüttes sokat jár külföldre, nemrégen is szerződéseket írtak alá, s a jövő év elején Luxemburgban, Ausztriában, Nyugat-Németországban és Svájcban vendégszerepeinek. Eck Imre pedig még az idén Lengyelországba és a Szovjetunióba utazik tanulmányútra. Szép sikereiket ért el eddig, úgy itthon, mint külföldön a fiatal pécsi balettegyüttes. Kísérletező múltját már ismerjük. Hogy jövője milyen lesz, az nemcsak ' tőlük, hanem kritikusainktól is függ, akik nagyon sc.kat segíthetnek elemző, jó- akaratú szaktanácsaikkal. Ez talán nem könnyű, de nélkülözhetetlen feladat, amely elől nem lehet kitérni. RAPAI PIROSKA
