Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-19 / 245. szám

A T TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. október 19. Befejeződött a szüret a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetében Magas cukorfok, megfelelő színeződés Az idén a szokottnál korábban kezték meg a szüretet a szek­szárdi állami szőlészetben. Szé­kely János, az állami gazdaság főkertésze annak idején szomorú­an nyilatkozott erről. Az emlékezetes eső (száz milli­méter körül hullott le egy nap alatt) után azonban szerencsére igen kedvező időjárás követke­zett. Ennek köszönhető, hogy nem következett be az a nagymérvű rothadás, mint amire kilátások toltak, sőt a kintié vő szőlő cu­kortartalma állandóan növeke­dett. — Mennyiségben ugyan némi csökkenés mutatkozott — mon­dotta Kedves Béla, a főkertész helyettese a szüretről. — Ez vi­szont azt jelentette, hogy a cu­kor jobban koncentrálódott, így igen jó volt a must cukorfoka. Általában 20—22 cukorfokos volt a mustunk. Kékfrankosnál 26, rizlingnél pedig még ennél na­gyobb cukorfokot is sikerült el­érnünk. Volt olyan must, hogy a cukorfokot csak úgy tudtuk meg­mérni, hogy előzőleg felhígítottuk. — Milyen a borok színeződése? — Az idei évre nem panaszkod­hatunk e téren sem. A vörösbor színeződése eléri az átlagos szin­tet, a kékfrankos és oportó szí­neződése pedig kitűnő. A gazdaságban 211 hold termő szőlőről szüreteltek az idén. A betervezett átlagtermés 32 mázsa volt. Ezzel szemben 42 mázsa és 23 kiló szőlőt szüreteltek átlago­san holdanként, annak ellenére, hogy a rothadással mennyiség­csökkenés állott be. A termőterü­letnek mintegy fele újtelepítésű volt. A fiatal újtelepítésű tőkék­ről szüretelték a kiváló csemege- szőlőt, amelynek nagy részét ex­portálták. Körülbelül hat vagon csemegeszőlő ment a gazdaságok­ból a külföldi és belföldi piacok­ra. Á tudomány ma összefügg a napi munkával Megnyílt a bonyhádi tsz-akadémia A bonyhádi Vörösmarty Mihály járási művelődési ház KlSZ-klub- íermében csütörtök este megkez­dődött az új ismeretterjesztési deny tsz-akadémiai első előadá­sa. Az első tsz-akadémia meg­nyitón részt vettek a megyei ta­nács művelődési osztályának és n megyei TIT képviselői, köztük ir. Prantner József, a tudomá­nyos társulat megyei elnöke és Szállási Ernő, a TIT megyei szer­kezetének titkára. — A termelőszövetkezeti aka­démia elöiskolája a szakmunkás- képzésnek, bővíti a szakmai és az általános műveltséget. A két­hetenként, minden második csü­törtökön megtartásra kerülő, ösz- szesen tizenkét előadásban — amelyeket 15 keskenyfilm vetíté­sével kísérnek — a földrajz, a történelem, a csillagászat és fő­leg a mezőgazdaság érdekes és hasznos tudnivalóiról hallanak az akadémia hallgatói — vázolta megnyitójában Csömör Ferenc, a járási tanács agropropagandistá­ja­Szőts Gergely geográfus, járási tanulmányi felügyelő a Föld bel­ső erőinek működéséről és a föld­rengésekről tartott filmvetítéssel kísért előadást. Az idős éiőadó utalt arra, hogy ma már minden tudománynak a termelés szolgá­latában kell állnia, beszélt arról, hogy a földrajz és a geológia tu­dománya is mennyire összefügg a napi munkával. — Mi közünk ne­künk ahhoz, ami sok ezer, sőt sok millió évvel ezelőtt volt? — kérdezte. — Bizony, nagyon sok — válaszolta. Úgy tudjuk feltárni a Föld kincseit is, például a bá­nyákban. Lebilincselő előadásában szin­te megelevenedett bolygónk törté­nete, és kiderült a Föld belsejé­ben működő iszonyatos erőknek a titka, amelyek többek között a szkopjei földrengést is előidéz­ték. B. L Hogy közönsége legyen az újnak... A itégrszínházas vállalkozóa — Művek és alkotók — Napirenden a külterület Amikor a terv szóba került, olyan vélemény is volt, hogy nem szükséges ez a felújítás. A szük­ségességet azért vonták kétség­be, merthogy úgyis felépítésre ke­rül az új és akkor a város igazi művelődési kombináttal büszkél­kedhet. Ez azonban hosszú éveket jelenthet és ezért helyesen úgy szólt a döntés, hogy „240 ezer fo­rintot fordítunk a Szekszárdi Soós Sándor Városi Művelődési Ház felújítására”. Aki gyakran megfordult ebben az épületben, az tudja igazán, mennyire szükség van erre. Mit old meg a berendezésre fordí­tott 100—110 ezer forint és a fel­újításra szánt többi, ami az egész összeget jelenti? Megvalósul a lejtösített nézőtér Nem lesz többé panasz, hogy a hátsó sorokból alig lehet a szín­padra látni. Megszűnik a kényel­metlen székeken történő szoron­gás, mert a több mint négyszáz ülőhely számát 378-ra csökken­tik és azok is kényelmes, bőrülé­ses székek lesznek. Az erkélyről nem hallatszik előadás közben többé a zavaró padlónyikorgás és ugyanott a sza­kadozott kárpitokat is újjá vará­zsolják. Korszerű világítást kap a színpad, és az egykori recsegő hangszóró helyett beépített, mo­dern hangerősítők továbbítják az éneket, a szavalatot a színházte­rem leghátsó sorába is. Krassay Gyula, a művelődési ház igazgatója a kényelmességen, az új köntösön kívül még mást is lát e munka mögött: — Elképzelhetetlen lett volna a további munka ilyen körülmé­nyek között. Sajnos, még a mun­ka befejezése után is lesznek gondjaink,' amelyeken nem tu­dunk segíteni. Ez pedig, gz lesz, hogy a falakat nem tudjuk „szét­tolni”, továbbra is szűkében le­szünk a helynek. — Remélem azonban, hogy majd ezekkel a megváltozott kö­rülményekkel eleget tudunk ten­ni feladatainknak. — Sok szó esett az új, majdan felépülő művelődési kombinát­ról. Nos, az odajáró közönséget nekünk kell kinevelnünk. Szinte bizonyos Vagyok benne, ha ezek az áldatlan állapotok megmarad­tak volna, munkánk nem járt volna teljes sikerrel. Érdemes megvizsgálni, mit is tesz a művelődési ház azért, hogy ezt az új közönséget kinevelje, a meglévőket továbbra is megtart­sa. Korábbi években sok szó esett arról, hogy a szekszárdi kö­zönség nem egyszer közömbös volt egyes rendezvények iránt. Még színházi előadások is zajlot­tak le fél ház előtt, bármilyen jó is volt a produkció... A részvétlenségnek persze volt egy olyan oka is, hogy a nézőkö­zönség számára nem volt biztosít­va a rendszeres színházlátogatás állandó társulat nem lévén — az alkalmi előadásokra meg ter­mészetesen kevesebben jártak. Ezen kíván segíteni a tervbe vett színházi program. A mos­tani színházi évadra, november­től májusig kombinált színházi bérletet bocsát ki a művelődési ház. Négy színház — az Állami Déryné Színház, a Pécsi Nemzeti Szín­ház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház és a Kecskeméti Kato­na József Színház — művészgár­dája biztosítani fogja a havon­kénti rendszeres két előadást. A játéknapok kiválasztására is ügyeltek a program összeállítása­kor, és az előadásokat pénteki napokra ütemezték be, amikor a televízióban nincs közvetítés. A kombinált bérletneic az az előnye is megvan, hogy a bérlet ára hét havi részletben lizethető ki. Az előzetes műsorterv airól is tanúskodik, hogy összeállításakor figyelembe vették a különböző igényű nézők várható kívánsá­gait is. Ezek szerint a műsorban ott találhatjuk Strauss, Ábrahám Pál, Huszka Jenő operettjeit, Molnár Ferenc Hattyúját, de O’Neill Amerikai Elektráját, Schiller Stuart Máriáját, Tolsztoj Anna Karenináját is Ígéri a program. I színházi autóbusz megszervezése is a megvalósu­lásra váró tervek között van, amivel egy-egy színházi elő­adásra bejöhetnek és haza is mehetnek az ózsáki és szőlő­hegyi érdeklődők. Különben nem ez az egyetlen momentuma annak a munká­nak, amelynek során a külterü­let lakóit is be kívánják kap­csolni a kulturális élet pezsgé­sébe. A helyszínre kivitt isme­retterjesztő előadások, műkedvelő csoportok is ezt a célt kívánják szolgálni. Ismét megrendezésre kerülnek a különféle akadémiák, amelyek­NEM EMLÉKSZEM PONTO­SAN a statisztikára, de annyi bi­zonyos, hogy a megye lakóinak legalább az egyharmada kültel­ken, újtelepen, vagy a falu köz­pontjától egyéb távoleső helyen lakik. Az ilyen részeket egyszerű­en perifériáknak nevezik. E szó nemcsak egyszerűen földrajzi megjelölést jelent, hanem olyan életmódot, ami sok tekintetben az átlagszínt alatt van. Nincs villany a házakban, még az új épületekben is petróleumlámpa ég. Ha ősszel kilépnek az utcára, bokáig sáro­sak lesznek. Alig akad valami szórakozási lehetőség. A perifé­riák lakóinak általában nem ada­tik meg mindaz, ami a falusiak részére ma már természetes. Talán mondanom sem kell, a tanácsoknak rendkívül nagy gon­dot jelent a perifériák helyzete. Az itt lakók igénye is éppen úgy nő, mint akárki másé. Villanyért, járdáért, útért és hasonló közcélt szolgáló létesítményekért kopog­tatnak a felsőbb szerveknél. Kí­vánságuk, kérésük nagyon is ter­mészetes, annál is inkább, mert legtöbb ilyen periférikus rész nem fog megszűnni belátható időn belül, az újtelepeken pedig szaporodnak a házak, lakók, így a kérésnek mind nagyobb és na­gyobb nyomatéka van. A termé­szetesség mellett azonban ott áll a másik oldal is: az ilyen részek közművesítése, megfelelő közcélt szolgáló intézménnyel való ellá­tása sokkal költségesebb, mint a A perifériákra is... hagyományos, zárt településeké. Szétszórtak a házak, ebből követ­kezik, hogy azonos hosszúságú vezetékre kevesebb fogyasztó jut. Hasonló a végeredmény, ha az út-, vagy járdaépítést vesszük alapul. A pénz pedig — tudjuk — nem penészesedik meg egy ta­nácselnök fiókjában sem ... AZ IGAZSÁGHOZ TARTOZIK, hogy hosszú időn keresztül nem is tartották sok helyen szívügy­nek a perifériák helyzetét, így azt sem tették meg érdekükben, amit megtehettek volna. Mosta­nában azonban örvendetes a vál­tozás: egyre többet szerepel napi­renden a perifériák helyzete. Sőt, gondjaikkal már nemcsak a köz­ségi tanács foglalkozik, hanem a járási és megyei tanácsi szervek is. A minap az egyik értekezle­ten, amelyre a megyei tanács vb épületében került sor, szá- monkérték, hogy mit kapnak a perifériák a községfejlesztési munka során. Volt mit válaszolni a kérdésre, mert a megyében igen sok történt. A DECSI GYÖNGYÖSOLDA­LON például iskola épült, így ma már sokkal kisebb gond a mű­veltség. a tudás terjesztése. Az egész falu hordta a téglát, segí­tett mindenki a tanács kezdemé­nyezésére. - Egyszer meglátogat­tam ezt az oktatási intézményt. Alig tudtuk megközelíteni, pedig nem is téli, sáros idő volt. Az összefogásból tehát már arra is tellett, hogy enyhítsenek ennek a rideg, eldugott résznek a perifé­ria jellegén. Ha már Decsnél tartunk, em­lítsük meg, hogy a tanács drága pénzen elvezettette a villanyt az újtelepre. Ezzel szinte egycsapás- ra megváltozott az újtelep jellege. A szidott, gúnyolt „adósságtelep- ből” irigyelt, kedvelt falurész lett. A Pakshoz tartozó Cseresznyés­pusztán megszólalt a telefon. Ez­zel közvetlen kapcsolatba került a paksi homoksivatag lakossága a külvilággal, s már nem gond, ha valahova sürgős értesítést kell el­juttatni. Rácegres-pusztán kigyulladt a villanyfény a múlt évben. A ház­sorok előtt betonjárda vezet. A puszta már nem is igen puszta, jobban hasonlít egy takaros kis falura. Tengelic-szőlőhegy lakossága birtokába vette az új művelődé- dési otthont. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy sok nagy köz­ség sem dicsekedhet ilyen mű­velődési otthonnal. A PÉLDÁKAT TOVÁBB IS sorolhatnám. Valamennyi két dolgot igazol. Első: a perifériák jellege kezd megváltozni, a szó fokozatosan új értelmet kap. Második: a fejlődés előrehaladás sehol sem valami adomány ered­ménye, s ezen van a hangsúly, mert ez mutatja a holnapi tenni­valókat is. A tanácsnak minde­nütt kemény munkát kellett vé­geznie. Ezt a kemény munkát ter­mészetesen nem az irodákban, tanácstermekben kellett kezdenie, hanem közvetlenül a lakosság körében: szükséges volt, hogy megnyerjék a közös ügynek az egész lakosságot, mert csak így számíthattak támogatásukra. Ahol ezt megtették, támogatás­ban nem is volt hiány. Ez tör­tént azokon a helyeken, ahol már megvalósult a kívánságok egy ré­sze, s rendszerint ezt mulasz­tották el, ahol még nem sok min­den történt. Az is igaz, hogy sürgető felada­tok voltak, sőt vannak a közsé­gek belterületén. Véleményem szerint azonban ezzel nem lehet indokolni, hogy néhol alig törőd­nek valamit a perifériákkal. Amint a felsorolt példák mutat­ják, meg lehet teremteni azok fejlesztésének is a lehetőségeit. Csak akarni kell. B. F. hez bőséges tapasztalatokat sze­reztek az elmúlt év során. így a nők, az ifjúsági, a munkás- és a termelőszövetkezeti akadémiák újból beindulnak, sőt havonta egy szabad akadémia megszer­vezésére is sor kerül, ahol neves művészek, tudósok, közgazdá­szok tartanak majd illusztrált előadásokat napjaink politikai, gazdasági, művészeti problémái­ról. A múlt évadban sikeres ifjú­sági hangversenysorozat folyta­tására most is sor kerül. Ezen­kívül a bőrdíszművel, a bor- kombináttal és a Garay Ter­melőszövetkezettel kötöttek meg­állapodást arra, hogy Komolyzene — könnyűzene címmel a zeneiskola tanár­előadóival sorozatot indítanak be. A különböző vállalatok kultúr- munkájába kíván bekapcsolódni a Képzőművészeti Alappal és a Képcsarnok Vállalattal együtt a művelődési ház akkor is, ami­kor nagyobb vállalatoknál meg­rendezik a Művek és alkotók című tárlatokat. Ezek a kiállítá­sok képvásárlásokkal lesznek egybekötve és a tervek szerint az Építőipari Vállalatnál, a nyomdában, a KlSZÖV-nél, a bőrdíszműnél, a városi tanácsnál, a borkombinátban, a MESZÖV- nél kerülnek megrendezésre. A programból említhetnénk még az író—olvasó találkozók, az ifjúsági klubrendezvények, a szakkörök, az öntevékeny szín­játszó csoport terveit is. vagy azt az érdekesnek ígérkező kez­deményezést, hogy negyedéven­ként kulturális tájékoztató ki­adását tervezi a városi művelő­dési ház. Mindez csak arra bi­zonyság, hogy nem közömbös az új közönség kinevelése már a mostani művelődési otthonnak sem... V. M. A szekszárdi Vasipari Vál­lalat 1964. évre lakatos, esztergályos, marós, és gyalus munkát vállal. (93)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents