Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-19 / 245. szám
xvtz. oKYSber 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A harc tovább folyik Algériában Az algíri rádió különtudósítója a harci övezetben tett szemleút- járól visszatérve közölte, hogy az algériai csapatok csaknem tízszeres túlerővel szemben küzdenek. Több támadás visszaverése után Tindjoubból körülbelül 15 kilométerrel visszavonultak, hogy teljes erővel tarthassák Hassi Beidét és térségét. A marokkói csapatokat a légierő, páncélkocsik és tankok támogatják, de ennek ellenére az említett térségben további előrenyomulást nem hajthat tak végre. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint mind algériai, mind marokkói részről további csapaterősítések történnek. A constantinei prefekturán továbbra is tömegesen jelentkeznek Erhard kormánynyilatkozata Erhard, az NSZK újonnan megválasztott kancellárja pénteken ismertette a bonni parlamentben kormányának programját. Beszéde külpolitikai részében lényegében megismételte az Ade- nauer-kormány által hangoztatott külpolitikai célokat, s a német kérdésnek Bonn szájaíze szerinti megoldását tűzte ki legfőbb célként a kormányprogram zászlajára. Erhard hangoztatta, hogy a világban mutatkozó feszültség fő oka a német kérdés megoldatlanságában rejlik. Kijelentette: kormánya semmi esetre sem hajlandó elfogadni olyan enyhülési lépést, amely a Német Demokratikus Köztársaság elismeréséhez, vagy pedig akárcsak „nemzetközi felértékeléséhez” vezetne és „szentesítené országunk természetellenes kettéosztottságát”. Külön kitért a szocialista országokkal való viszony kérdésére. „A kormány nagy figyelmet szentel majd az NSZK és a kelet-európai államok közötti. viszony további megjavításának. Hajlandó minden kelet-európai országgal együtt lépésről lépésre megvizsgálni, hogyan lehetne mindkét részen megszüntetni az előítéleteket és kihúzni a talajt a fennálló gondok és aggodalmak alól” — mondotta. — A kormány kész arra is, hogy lehetőségei keretei között kiszélesítse a gazdasági csereforgalmat ezekkel az országokkal. Erhard hangsúlyozta, hogy a NATO továbbra is alappillére a nyugatnémet politikának és a kormány tevékenyen támogatja a sokoldalú atomhaderő megteremtését. A nyugati táboron belül folyó vitában Erhard — mint ez várható volt — inkább, az angolszász álláspontot támogatja és szembehelyezkedik Dé Gaulle-nak azzal a törekvésével, hogy a gazdasági elzárkózás politikáját kényszerítse rá a Közös Piac országaira. Beszédének belpolitikai részében az új kancellár a gazdaság- politika fontos céljaként tűzte ki a további áremelkedések megakadályozását és a valuta stabilizálásának biztosítását. Elismerte, hogy a mezőgazdaság súlyos nehézségekkel küzd és megígérte, hogy a kormány a Közös Piacon belül folytatandó tárgyalásokon minden erővel igyekszik megvédeni a nyugatnémet mezőgazdaság é'rdékerr ” • az algériai önkéntesek. Számuk meghaladja a százezer főt. Az algériai néphadsereg politikai bizottságának vezetősége a rádió útján az algériai szabadságharc volt katonáihoz intézett felhívásában hangsúlyozza, hogy az algériai nép elszánt harcával el fogja söpörni a kalandorokat a határoktól.- Ben Bella elnök pénteken délutánra munkaszünetet rendelt el, a kabiliai zendülés és a marokkói agresszió során elhúnyt személyek temetése alkalmából. Ben Bella államelnök és Bu- teflika külügyminiszter nem indul el New Yorkba, az ENSZ-közgyű- lésre. A határhelyzetre tekintettel az utazást egyelőre elhalasztották. Tito, Kennedy nél Joszip Broz Tito jugoszláv köz- társasági elnök csütörtökön befejezte hivatalos washingtoni látogatását. Este a Fehér Házban felkereste Kennedy elnököt. Tárgyalásaikról közös közleményt adtak ki. Mint a közös közleményből kitűnik, a két államfő egyetértett abban, hogy a moszkvai részleges atomcsend-szerződés fontos lépés volt a nemzetközi enyhülés útján. Arra a következtetésre jutottak, hogy a háború veszélyét tovább lehet csökkenteni, a világbékét meg lehet szilárdítani, ha minden ország segédkezet nyújt ehhez. Tito elnök később újságírókkal közölte, hogy meghívta Kennedy t Jugoszláviába. Kennedy a meghívást elvben elfogadta. Tito csütörtökön este éjjeli szállására: a Virginia állambeli Williamsburgba repült. Pénteken folytatja körutazását az Egyesült Államokban. l»W^W^WW/;/W.WW»WVMWW»WWWIWHI'WW'MW/WWVWVArVWWtVWJ „ 56. Megmondjuk bátran, nekünk Km kell birka! — Meg vannak ezek már megint bolondulva — dörmög apám egyre, s a juhokra nagyot üt a cseresznyefa-bottal. Apám, s anyám arcát nézem, Péter is nézi. Tudjuk, hogy a büntetésünk első részét töltjük. Szigorúan, keményen és megérdemelten. Aztán kiszalad Zsófi. Az őzszemű kis .aranyos, borzas hajú Zsófi. Én csak az arcomat tartom oda Zsófinak, s nem akarom, hogy a számat csókolja meg. Csupa újság, amit tud: — Jött egy másik fiatal tanító néni, tegnap költözött, Évának hívják. Nagyon szépek és kedvesek — s csillog a Zsófi szeme. — Öt tegnap este megcsókolta Klári tanító néni, mert segített a ruhákat a ládából a szekrénybe rakni. Nézzük egymás arcát Péterrel. A büntetést töltjük, kíméletlenül, megbánással és megérdemelten. Zsófi is az arcunkat nézi: — Mi van veletek? Becsszó, nem szóltam neki egy szót sem! •— S ő is bűnbánó arcot vág. Tovább újságol. — Várjatok még! Tegnap este voltunk a kultúrházban. Klári tanító néni zongorázott, olyan szépen tud zongorázni, azt mondta, azt játssza, amit az előadáson fog, amelyiket ti rendeztek majd! Péter szeme az enyémet nézi, én az övét. — Töltjük a büntetésünket, szenvedve, szótlanul megérdemelten. És Zsófi csodálkozva nézi, hogy mi nem szólunk egy szót sem. ■— No, mi van már veletek — mondja, a kezemet rázza: — Nem szóltok rá semmit? Aztán elfelejti, s tovább újságol: — Jaj, igen. Utána meg Éva tanító néni nagyon szépen szn vált, egy gyönyörű verset. Azt HOLNAP VÉGH ANTAL: VASÁRNAP niniininiiniiiiiixiiiixiininiiiinniiii] mondta, ő azt szavalja majd az előadáson. Az a címe a versnek, hogy „Mondd kedvesem, milyen a tenger.” Ti még ezt a verset nem hallottátok? Péter elfordul, s nekem a torkomat szorítja valami, mint gyermekkoromban, mikor arról mesélt az anyám, hogyan rabolták el a tisztaszívű tündéreket a feketelelkű manók. — Oh, hogy ti milyenek vagytok! — Sértődik meg Zsófi —. Pedig mennyire vártuk már Éva tanító néniékkel, hogy hazajöjjetek, most meg nem Szóltok egy szót sem! Apám káromkodva hajtja ki a juhokat az udvarról, azt hiszem, most az egyszer igazán haragszik ránk. » Aztán nézünk egymás arcába és tudjuk; mindketten arra gondolunk, hogy holnap vasárnap. Anyám hív, hogy menjek feküdjek le, megveti az ágyat — mondja —, olyan rossz színben van az arcunk. Biztosan nagyon elfáradtunk. Péter hazaindul, azt mondja anyáimnak, ne hagyjon sokáig aludni, mert rengeteg a dolgunk. Délután eljön, s én addig írjam fel amiről majd beszélni akarunk a Tejesköcsög Síkság szélénél, a fatörzsön. Ami eszébe jut, ő is felírja. Estére pedig besétálunk a Bárka felé. — Ugye velünk jössz, Zsófi? A nap előviláglik a ház sarki mögül, s nekünk csak most jut eszünkbe, hogy nem láttuk a napot, amióta odavoltunk ... (Vége) Nemzetközi SZEMLE Remények és aggodalmak — Pont, vagy kettőspont egy veszedelmes korszak után Az események gyorsan váltják egymást, az elmúlt héten is minden egyes nap hozott valami újat a nemzetközi politikában, azonban az alaphelyzet nem változott. A közvélemény változatlanul bizakodó. Az ENSZ jelenlegi közgyűlésén elhangzott felszólalások többsége arról tanúskodik, hogy a népek képviselői egyre inkább magukévá teszik a népek óhaját, kívánságát, az atomcsend megkötésével kapcsolatos „moszkvai szellem” New Yorkban is tovább él és a jelek szerint a jövőhen számos lényeges kérdésben várható közeledés, vagy éppen újabb megállapodás a nagyhatalmak között. Az általános és teljes leszerelésért vívott küzdelemben kétségtelenül kedvezőbb helyzetbe jutottak a haladó erők, mint a korábbi években bármikor, de a jogos reményeket kiváltó cselekedetek mellett, sajnos, még a közelmúltban is számos olyan esemény történt, amely súlyos aggodalomra ad okot. Jelenleg három válsággóc alakult ki a világon, mégpedig Északnyugat-Aírikában, Közép-, és Dél-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában. Ezek közül az elmúlt héten leginkább az algériai válság éleződött ki. Ben Bellát a közelmúltban, mint ismeretes, elsöprő szavazat aránnyal köztársasági elnökké választották. Politikai ellenfelei azonban 'nem nyugodtak, bele! dülyezfá':ü ftácitlanítást, a békéCseh és német KONYHABÚTOROKBÓL minden igényt kielégítünk! óriási választék a NÉPBOLT bútorszaküzleteiben ! Szekszárdon, Tolnán, Pakson és Bonyhádon. Most érdemes vásárolni! (120) ebbe a vereségbe és Hadzs ezredes vezetésével Kabil-földön nyílt zendülésben törtek ki. ^ Mivel a zendülőknek nem volt komoly támaszuk a lakosság körében, a kormány gyorsan úrrá lett a helyzeten, a válság azonban nem szűnt meg. mert a harcba idegen erők is beavatkoztak. A Szahara nyugati részén több ezer főnyi marokkói katonaság tankok és repülőgépek támogatásával hétfőn betört Algéria területére. Először csupán kisebb határincidensről beszéltek a jelentések, de az összecsapások a hét közepére már valóságos háborúvá fejlődtek. A válság oka pontosan még nem állapítható meg, de neo- kolonialista törekvések máris világosan felismerhetőek. Ben Beli^ határozott politikája nagy nyugtalanságot váltott ki bizonyos búrzsoá körökben, az ország határain kívül és beiül egyaránt, yilágosan felismerhető, hogy a marokkói támadás időzítése nem véletlen, hanem szoros összefüggésben van mindkét ország belpolitikájával és minden bizonnyal nem nélkülözi az imperialista hatalmak neokolonialista köreinek sugalmazását. A marokkói monarchia nem jó szemmel nézi a szomszédos ország szocialista fejlődését és II. Hasszán király elhatározásában nagy szerepet játszott trónjának féltése is. Sokan ugyanis Marokkóban is szívesebben látnák, ha az idejét múlt monarchia helyébe a haladásnak megfelelőbb államforma és társadalmi berendezés lépne. Éppen ezért akarták kihasználni a marokkói reakciós körök a kabil-zendülés okozta algériai belpolitikai válságot, hogy támadásukkal aláássák a szomszédos ország társadalmi . és gazdasági reformkísérletét, ugyanakkor pedig Marokkóban a nacionalista szenvedélyek felszításával megosszák az ellenzéki erőket. Marokkóban ugyanis a politikai baloldal, különösen a szakszervezeti mozgalom sohasem nyugodott bele teljesen Hasszán király nagymértékben személyes közigazgatási • módszerébe. Ezek a rétegek nyilván bíztak abban, ha Algírban megveti lábát a szocializmus, akkor az hamarosan átterjedhet Rabatra is. Korai volna még jóslatokba bocsátkozni, hová fejlődik az algériai helyzet, mindenesetre e harcban Algéria nem áll egyedül. Az imperialisták megpróbálják érdekeiknek megfelelően kihasználni a Marokkó—algériai konfliktust, de a világ haladó erői a függetlenségért és jobb jövőért harcoló algériai nép mögé sorakoznak fel. • Nagy érdeklődéssel figyelte a világ közvéleménye a héten az Angliából, iUetve Nyugat-Német,- országból érkező őrségváltási híreket is. A figyelem elsősorban az NSZK-ra terelődött, hiszen Macmillan távozása az angol politikai életből a jelek szerint nem jelent politikai, csak személyi változást. Valami új az angol külpolitikában előreláthatóan csak akkor várható, ha a legközelebbi választásokon az ellenzék győz. Ennek az ellenkezőjét egyértelműen Nyugat-Németország esetében sem állíthatjuk. Mindenesetre Adenauer távozása után meg van a lehetőség arra, hogy a nyugatnémet politikusok pontot tegyenek egy veszedelmes korszak után. Az Adenauer- korszak ugyanis egyet jelentett a potsdami egyezmények szabo- tálásával. Ez a korszak megakaszerető Németország megteremtését. Esztelen fegyverkezési haj- skáf'’ihdítótt el. életre kéltette a revansizmust és lábbal tiporta a demokratikus szabadságjogokat. Természetesen mindez a nyugati szövetségesek beleegyezésével történt. Ezek a szövetségesek azonban ma már korántsem olyan egységesek, mint korábban voltak. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy addig, amíg az Egyesült Államok és Anglia aláírta az atomcsend-egyezményt, De Gaulle Franciaországa légköri atomrobbantásokra készül. Pont, vagy kettőspont következik-e a nyugatnémet politikában, erről cikkeznek mostanában a nagy nyugati lapok. A nemzetközi események alakulása, a moszkvai atomcsend-egyez- méhnyel megkezdett enyhülés további sikerei feltétlenül kihatnak majd az NSZK politikájára és erősíteni fogják a változásokért síkraszálló belső erőket. Az új kancellár, Erhard pontot tehet a revansra vágyó adenaueri korszak végére de a nyugatnémet reakciós körök változatlanul azon fáradoznak, hogy csak kettőspont következzék és Bonn változatlanul kövessen el mindent, hogy megakadályozza a Kelet és Nyugat közötti további egyezményeket és állja útját az általános leszerelés felé vezető lépéseknek. A világban kialakult új erőviszonyoknak megfelelően azonban egyre nagyobb teret hódít a békés egymás mellett élés gondolata, amely megköveteli a bonni politika' reálisabb alapokra való helyezését is. Ez a felismerés némi erjedest eredményezett a a nyugatnémet politikai életben, sőt még az -uralkodó Keresztény Demokrata Pártban is. Ennek a belső mozgásnak az eredménye Adenauer távozása és ez a belső mozgás feltétlenül bizonyos reményekre is okot ad... KONCZ ANTAL
