Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-17 / 243. szám
4 tolita megyei nüpűjsaö 1963. október 11 Emlékeztető Döbröközön A hajdani vár maradványai-a falak; amelyben Werbőczy a Tri- partitumot. a jobbágyságot 1514-ben a földesuraknak teljesen ki- szolgáltató törvénykönyvet megalkotta. A KÉT KERTÉSZ A főkönyvelő még egyszer a nyáron üzente, hogy náluk a kertészet a gazdaság dísze, érdemes benne körülnézni Néhány hét múlva, amikor találkoztunk, már a második szava a kertészet volt. Főleg az asszonyokat dicsérte és a két testvért, a két vezetői, akik páratlan szorgalommal buzgólkodnak és szinte „gyártják” a közösségnek a pénzt. Egyik testvér a brigádvezető, a másik a piacozó. Egész nyáron szállították az árut, egyszóval „a mi kertészetünkben érdemes körülnézni” mondta Török Béla. a decsi Alkotmány Tsz főkönyvelője, aki, amikor néhány napja a községben jártam, addig el sem akart engedni, amíg meg nem mutatta a kertészetet. Az ősz csalhatatlan nyomai a határ arcáról letörölhetet- lenek. Piroslik a paprika, sárgul, fonnyadozik a határ, de azt azért még mindig könnyű észrevenni, hogy ez a kertészet egész évben valóban dísze lehetett a gazdaságnak. Erről egyébként legjobban a bevétel tanúskodik. Ebben az üzemágban a szövetkezeti tagok nemcsak teljesítették, túl is teljesítették a bevételi tervet. Megismerkedtem Csáti Antallal, a brigádvezetővel, akinek első dolga volt bemutatni az általa kinemesített paprikafajtát. Nagy és húsos ez a fajta, és csípős. Számtalan jó- tulajdonsága mellett talán legfőbb érdeme, hogy bőven termő. Csáti Antal azonban, ahogy észrevettem, nemcsak a kertész-szakmában jeleskedik, otthonos a számok birodalmában is. Fillérnyi pontossággal sorolta el. miből, mennyi volt a bevétel, mennyit irt elő a terv és mennyi a túlteljesítés. A hozamokkal elégedett. 1 kertészbrigád jel dolgozott Csak sajnos kevés a munkaerő. Ha több lenne, a bevétel is jobb lenne. A munkaerő- hiányt főleg akkor érzik, amikor gyorsan kell leszedni a termést, hogy jobb árat kapjanak érte. A gyomirtással sem bírták utolérni magukat. — Egyelőre az a lényeg, hogy a kertészet a bevételi tervet teljesítette — mondta a főkönyvelő. — Ez a legfontosabb mondta a másik, a piacozó Csáti, aki kerékpárral érkezett valamerről, és mutatja a papírt a főkönyvelőnek, hogy ismét van egy jó üzlet. A két testvér sokat és szívesen beszél a szakmáról. Láttam rajtuk, reggelig is győznék. Szenvedélyesen magyarázták, hogy a nagyüzemben valóban lehet produkálni. Szóba került a növénytermesztés, amely az idén a jelek szerint ráfizetéses lesz. Sok a kiesés. Béla bácsi, a főkönyvelő az okokat kezdte sorolni, de a piacozó Csáti nem ért vele egyet. — Aranyos Béla bátyám, minden ráfizetéses, aminek nincs gazdája. S ebben neki igaza van, ahogyan mondják, ő egyéni gazda korában is kiváló tei- méseredményekkel büszkélkedett. Szorgalmát, sok hasznos tapasztalatát itt a közösségben gyümölcsözteti. Úgy dolgozik testvérével együtt a termelőszövetkezetben, ahogyan megszokta: gazdamódra. Enn»k a két testvérnek nagy érdeme van abban, hogy a decsi Alkotmány Tsz kertészete jól Jövedelmező, szép bevéte’t adó iizemág. Szp. 54. Sűrű és sötét éjszaka borul ránk két oldalt a vonat ablakából. A kocsi plafonján a kis égő. sárgán és jószándékúan pislog, s minden döccenésre ijedten megrebben. Most éjszaka van. az idő nincs kímélettel az emberre, el fog jönni a reggel, s bizonyos, hogy reggel hazaérünk. Nagyon szeretném megkérdezni Pétert.; mindez után, ami történt, milyen véleménye van arról, hogy mi célul tűzzük ki az emberi szellem felszabadítását. De egy szóit sem szólok róla, mert érzem, hogy erről beszélni mindkettőnknek méltatlan lenne. Azt is szeretném megkérdezni, mi történik ezután az irodalmi körrel, s ha Kláriékkal nem is beszélhetünk többet. szabad-e őket látni? Nem kérdezek semmit. Látom Péter arcán, soIs! mindent akar kérdezni. De ő sem szól egy szóit sem. Sárgán zötyög velünk a vonat, s kívülről gorombán burkolja a sötét. Igazán mindegy, hogy hol járunk. Pétéi' nemsokára kimegy a mosdóba. Amikor visszajön, csuromvizes a haja, és ugyanúgy hátra van fésülve mint eddig. Az elválasztás nem látszik, s ami a homlokára volt fésülve, már az sem úgy van. Péter után kimegyek! én is. Megmosom az arcomat, s a csap alá tartom a fejem. Botütésként éri a hideg vízsugár, s én még jobban megengedem a csapot. És hátrafésülöm ismét. Érzem, hogy a fésű vágja a fejem bőrét, de ez teljesen mindegy. Amikor visszamegyek, Péter az ablak előtt áll. Sötéten bámul a sötétbe. — Egy motort akartunk venni, vitézlő, s köziben elvesztettük magunkat. — El is adtuk! — Nem vettünk semmit, s eladtunk mindent — bólintott Péter — s én is bámulom a sötét ablakot. — Milyen egyszerű lett volna az egész. Csak egyetlen szavunkba került volna: megmondani Janinak, hogy mi nem vagyunk madarak! Mert az, aki onnan jön. ahonnan mi, az nem válhat madárrá. Akinek az anyja kékrefagyott kézzel főzte este az ételt, hogy a fiát meleg vacsorára várja, hogy a fiának legyen ereje emberré válni, hogy nőjön nagyra, s legyenek széles vállai, mint másnak, és ha ezt valaki el tudja felejteni, csak egy éjszakára is, az madárrá válik —, mi lesz akkor az emberi szellem felszabadításával, mivé lesz akkör az élet és az ember? Búsulunk újra, elveszett minden! Nem tudjuk, kik vannak rajtunk kívül a kocsiban, nem látjuk, kik mennek' keresztül a fülkén, csak azt érezzük, akármilyen hosszú ez az éjszaka, egyszer vége lesz. eljön a reggel, s nekünk reggelre haza kell érni. — Vitézlő, nem gondolkoztál rajta, hogy mennyire furcsa volt Pesten? — Micsoda, barátom?! — Az utca, vitéz, az utca! Egyáltalán nem is láttok, hogy van ég, s azt sem vettük észre, hogy úgy kéklik-e. mint másutt. — Te láttad, vitézlő?! — Igen barátom — felelem, — de azért ne feledd, hogy minden városnak ezer az arca! És mi most Pest ezer arcából csak ezt az egyet láttuk! Nem a város tehet róla. hanem mi! — Emlékszel? — kérdezi Péter —. mennyire könnyű volt nekünk a le'künk még akkor? Amikor Chopin-mazurkát hallgattunk, s számoltuk a lányokat az utcán? — Ne bántsuk egymást, bará- I tóm — mondom Péternek —, ne | bántsuk egymást... Péter beburkolja magát a csendbe, s én is a saro cban be- ' t?,Varom magam- - fáradt 1 szürke színű csenddel. HOLNAP VÉGH ANTA*» VASÁRNAP Aztán Péter, mintha nem is nekem mondaná: — Barátom, itt nem volt mienk az utca... Egy percre sem éreztem, hogy a mienk lett volna . . . milyen különös ... nem fogadott be bennünket egyetlen tér, s egyetlen utca sem. S mi sem tudtuk magunkhoz ölelni, akar egy percre ... Sokáig mondja még magában, s a szemén látszik, hogy furcsán és mélyen álmélkodik rajta ... — Milyen különös, itt nem volt mienk az utca ... — Hé! Nézd már Péteróket! — kiált egy fiú, s meghúzza a másik kabátját. Megismerjük mi is őket. Varga Miklós, meg Jóska. Együtt jártunk velük elsőtől nyolc évig. Miklóssal nyolcig. Jóska vagy kettővel feljebb járt. örülnek, hogy találkoztak velünk. Mióta mi a városba kerültünk, alig láttuk azóta őket. Néha nyáron, ha valahol találkoztunk velük, olyankor beszélgettünk, hogy jártunk napokig a tanító úr kacsáját keresni, tanulás helyett Aztán amikor ta- nxtóné asszony kenyeret sütött, nem kelt meg, berakta a dunyha és párna közé, a melegre. Mikor vetették az ágyat, akkor vették észre, hogy kimaradt egy kenyér a forró kemencéből. Én, meg Jóska szaladtunk végig a falun a sületlen kenyérrel, hogy kinél fognak még aznap kemencét fűteni, kárba ne vesszen a tanító- né asszony kenyere. —f Emlékszel, Jóska .:. ■— kérdeztem tőle. S kezetrázunk, leülnek hozzánk. — De mennyire, testvér! Mintha csak tegnap lett volna! Aztán mi Péterrel tanulni mentünk, a két Varga fiú otthon maradt, gazdálkodtak az apjukkal, és kulákok lettek. Emlékszem, az egyik még a falusi futballcsapatban sem játszhatott egy idő tájt, mert a párt- titkár azt mondta: nem engedi kiállni a csapatot más falu ellen, ha kulák is lesz benne. Elég erősek vagyunk mi kulákok nélkül is! Még a végén a kulák becsap bennünket, átáll az ellenfél csapatához. Ébernek kell lenni! Aztán még egy ideig Jóskáék otthon dolgoztak és egyszer csak hallottuk, hogy a két Varga fiú Pestre ment dolgozni. — Nem is jösztök haza? — kérdezi tőlük Péter. — Mi testvér? Ha meg volnánk őrülve! Süljön meg ott a falu a zsírjában, ott ahol van! Mi oda többet a lábunkat nem tesszük! Esetleg vendégnek — mondja Miklós — azt is csak rövid időre. Jónapot, megvizitál- juk az öregeket, jónapot, s már ott sem voltunk. — S mindketten egészségesen kacagnak hozzá. — Látom, ti is Pesten voltatok! S igaz, hogy tanítók lettetek? — kérdezi Jóska. — Igazatok van, küszködjön a téeszbe a rongya. Mert ha legalább még úgy lenne, mint az állami gazdaságban, hogy havonta fizetnék az embert. De most munkaegységet adnak, felépíttetnek a tagokkal mindent, s utána kihúzzák talpuk alól a talajt — tart szóval bennünket Jóska. — Szóval Pesten voltak a tanító urak?! Igazatok is van. — Pesten van élet, igaz Miklós? — Látom, van rendes culátok, el-el ruccan tok egv-egy * fővárosi portyára. Igazatok van! — s közben röhög hozzá. — Van lóvétok, vannak nők, sokkal okosabb Pesten csinálni az ilyesmit. Ott ránéz az ember egy vastagmellű nőre. megkérdezi, dobja-e a testét. s ha igen — rendben van mindé?!. Igaz Pista? — Hogy ti nem ezért voltatok? — s szélesen terengeti hozzá a karját. — No, tanító urak, ne játszatok meg a bazári majmot, látszik a színeteken, hogy mióta felmentetek, végighajtottátok a belvárosi nőket. Nem kell restellni megesik az ilyesmi ebben a korban. Én a Péter arcát néztem, valóban mennyire sárga, s látom, hogy ő is titokban az enyémet nézi, s a maga álmatlan, gyűrött arcát az enyémben látja. Aztán a két Varga elmondja, hogy a Gyárkémény Építő Vállalatnál dolgoznak, mind a kelten. most két hétre vidékre mennek. — Pedig nektek otthon is lenne helyetek — mondta Péter. — ti jól tudtok gazdálkodni, szép fekete lovatok volt mindig, emlékszem rá, ha ősszel belép a falu a csoportba, igazán hazajöhetnétek. — Csak nem vagyunk megőrülve, Péter! — tiltakoztak mind a ketten. — Veszekedni munkaegységre? — Dolgozni, és nem tudja, mit kap érte az ember? — Meg, hogy majd néhánv hónap múlva, ha bemegy mindenki, tartsuk majd mi is a csajkát? — Ugyan, ne vicceljetek már, hisz ti tudjátok legjobban, hogy nem rossz az üzemi koszt, s az üzemi koszt nem csajka. — Nálunk nem — mondja Jóska —, nálunk az üzemben olyan konyha van, meg olyan ebédlő, hogy az asztalra minden délben friss virágot tesznek! — De a téeszcsébe nem úgy lesz! A parasztnak jó lesz a csajka is. Azzal meg lehet csinálni! — s mind a ketten mogorvák lesznek, mint a darázs. — Te, Jóska, *- mondja nekik Péter —, hát csakugyan ne vicceljetek már, ti is tudjátok* hogy az állami gazdaságban is parasztok dolgoznak, s épp olyan ott is a konyha, mint nálatok az üzemben. Különben nálatok sem kötelező az üzemi konyhán étkezni! Ha a téeszekben majd lesz üzemi könyha, ott se fognak kötelezni senkit, hogy ott egyen akkor is, ha nem akarja! — Nyilván tudjátok, hogy a parasztasszonynak lesz könnyebb, olcsóbb, meg jobb is az üzemi konyha. A két Varga-fiú összenéz, már nem mosolyognak, mint amikor leültek, ide hozzánk a fülkébe, a. padra. Azt mondja Jóska: — Te Péter! Hallod, én igazán csodálkozom rajtad! Hát édesanyád, szegény nem szenvedett eleget abba a csoportba?! Láttuk mi, hogy mennyit dolgozott, s amit megkeresett egy év alatt, azt két-három szekérrel hazahozták neki. A pénze se lehetett nagyon sok. — Pedig láttuk, hogy amikor már senki se járt a határba a csoportból, édesanyád akkor is ment cukorrépát ásni! Láttuk mi! Péternek megváltozik az arca, elsápad, kiszárad a szája. — Éppen erről van szó — mondja. — Azért nem mentünk mi el a faluból, hogy segítsünk műveltté tenni az embereket, ha lesz kultúra, ha megértik egymást, akkor majd másképp megy minden. Akkor háromszor annyit fognak termelni, mert. nem csalnak, nem csalják be egymást, s nem csapják be magukat se. De ehhez az kell, hogy az emberi szellem fel- szabaduljon — s Péternek megpirosodik pz arca. & szeme is ~gészen más. — Gyertek haza ti is, és dolgozzunk érte! (Folytatjuk)
