Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-17 / 243. szám
1963. október l?. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mi legyen a paksi szociális otthon helyén ? Két hét óta, — hogy a paksi szociális otthon lakói útrakeltek, — ez a kérdés foglalkoztatja a község lakosságát, „Mi lesz a szociális otthon helyén, hogyan hasznosítják a felszabadult épületet?". Egyesek szerint bölcsödének kellene átalakítani, mások, akiknek a h-kásigénylésük bent fekszik a községi tanácsnál, olyan döntésről hallanának a legszívesebben, hogy az épületet magánlakás céljára adják át Szó van még arról is. hogy a tőmegszervezeteket helyeznék el a volt szociális otthonban, és van még egy javaslat: A járási tanács egészségügyi osztályának javaslata, amely úgy szól: az épület maradjon az egészségügy szolgálatában, alakítsák át orvosi rendelőintézetnek. Pakson, a csaknem 15 ezer lelket számláló községben jogos az igény. Jelenleg három körzeti orvos végzi a betegellátást. A negyedik státusz még nincs betöltve. Három orvosra hárul egy olyan községben a beteg- ellátás, mint Paks, ahol a biztosítottak száma napról napra emelkedik. Érdemes szétnézni az orvosi rendelőkben, amelyek küllemi- leg is a „mostohagyerek" képét mutatják. Dr. Illés János körzeti orvos a Templom utca 6. s?ám alatti házban rendel. Az orvosi rendelőre a legjobb szándékkal sem lehet ráfogni, hogy korszerű. A várószoba sötét és kicsi. Látogatásunkkpr tele .volt emberekkel. A rendelésre várók, akik nem fértek be, az udvaron ácsorogtak. A napfényes délelőí- tön kellemesebb a tartózkodás kint, mint bent. A pincéből — ■ amelynek lejárata az orvosi várószobából nyílik —, hideg, dohos pinceszag árad. A rendelő sem mutatott sokkal vigasztalóbb képet, bár az ha hideg is, de legalább világos. Nagy baj még a vízhiány. Hasonló körülmények között rendel dr. Szántó Árpád, a konzerv gyár-környék körzeti orvosa is. A mosókonyhából átalakított várószobában ötvenhatvan ember vár türelmetlenül a sorára. Néhányan az udvaron sütkéreznek, de vajon meddig sütkérezhetnek? Addig, amíg az időjárás engedi. Ha beköszönt a hideg, esős idő. majd a tél. a betegek nem várhatnak az udvaron. A rendelő higiéniájáról az orvosfelesóg — aki férje mellett az orvos írpoki teendőket látja el — gondoskodik. Ehhez tartozik a rendeléshez szükséges víz hordása is. nem kevesebb, mint ötszáz méter távolságból. Dr. Szántó Árpád orvosi rendelőjét még kollégájáénál is mostohábbá teszi az a körülmény, hogy nincs telefon. Esetenként a szomszédos konzervgyárba iáinak át telefonálni. A látónak, tapasztaltak alapján sürgősen javítani kellene Pakson az egészségügy helyzetén. A célszerűséget az szolgálná. ha a volt szociális otthont — úgy. ahogy a járási tanács egészségügyi osztálya is javasolja —. központi rendelőintézetnek alakítanák át. Az épületben hét használható helyiség van. Ez elég lenne megfelelő átalakítással orvosi rendelőknek, az. ámbitusos folyosó beüvegezésével pedig meg lehetne oldani a váróhelyiség problémáját. összpontosítani lehetne az orvosi berendezéseket. Naponta folyamatosan két-két orvos rendelhetne. Az orvosok munkájába munkarendet vihetnének. Megoldódna a gyors orvosi segély- nyújtás is. Külön íéhfetne választani a csecsemő-tanácsadást a terhes-tanácsadástól. A párhuzamos rendeléssel 'megszűnne az orvosi várószobák zsúfoltsága, gyorsulna a betegellátás. És ami igen fontos. a centralizáltság lényegesen megkönnyítené az orvosok gyógyító munkáját. Az épület átalakításával. az épületet körülvevő kerítés lebontásával parkosítani lehetne a környéket. Ez községrendezés szempontjából is jónak látszik. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiniiiii A Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat készít az országban egyedül öntözőcsöveket. A csövek összekötéséhez szükséges keresztidomokat hegeszt! Pámer János, a vállalat dolgozója. Á föld felszántásra vár Az ellentétes véleményt vallók báj- elismerik, hogy az orvosi ellátás, ahogy jelenleg van, nem megoldott, mégis magánlakás céljára szánják a volt szociális otthont. Azt vallják. a régi épület átalakítása helyett a községi tanács harcoljon egy új rendelőintézet építéséért. Erről egyébként már volt is szó, de hogy mikor kerülhet sor arra. hogy a község egészségügyi cé- lolcra nagyobb beruházást kapjon, maga a községi tanács sem tudja. Végleges döntés a volt szociális otthon hasznosítására eddig még nem történt. Mielőtt erre sor kerülne. mérlegre kellene lenni az igényeket, s az igényekkel kapcsolatban felsorakoztatott érveket, ellenérveket. Amennyiben az épületet lakásnak alakítják át. esetleg két család elhelyezése lenne megoldva. Viszont, ha olyan döntés születne, hogy az épületet továbbra is az egészségügy szolgálatában hagynák, lényegesen javíthatná a betegellátást és könnyíthetne az orvosok gyógyító munkáját. Végső soron azt j kellene eldönteni: Pakson két család lakásgondjának megoldása, avagy a község egészségű gvi helyzetének a javítása-e az előbbre való? Pozsonyi Ignác ne A kukoricaszárat minél előbb le kell vágni. A tamási Vörös Szikra Tsz tagja. Schneider Jánosné szorgosan végzi ezt a nem éppen könnyű munkát. (Fotó: Zsiga Mária) cJt d&t/ilö lépés atái/L — Cigány vagyok, ezt nem tagadom. — Ez rendben is van. Viszont azt mondják magáról, hogy nem törődik a családjával, el- dorbézolja a keresetét. Horváth János felpaprikázó- dik: — Én? Menjenek el a lakásomra, nézzék meg. Ne a mendemondára alapozzanak. Deli György, a Simontornyai Bőrgyár főrendésze közbeszól: — Ez oz állítás így nem igaz. Aki ezt mondta, csak a régi Horváth Jánosra emlékezik. Horváthnak láthatóan jólesik, hogy ilyen határozottan kiállnak mellette. — Hét gyermekem van, a legkisebb négyéves, a legnagyobb tizenkettő. Igaz, hogy nem járnak úgy, mint a grófok gyerekei, de azért van ruhájuk, mindenük. A feleségemet azért vettem ki a munkából, hogy legyen ideje a gyerekekkel törődni. — Honnan telik a családra? Milyen a kereset? — Segédmunkás vagyok a gyárban. Keresek havonta 1350 forintot. A családi pótlék 720 forint. Szabad időmben kosarakat fonok. Ez is 6—700 forint. Zenélni is eljárok néha, az is hoz egy kis pénzt. Sokan vagyunk, sok kell, de azért beosztva szépen megélünk belőle. — Régóta dolgozik a gyárban? A kérdésre elpirul, nem tudja, mit válaszoljon. Kérdőn néz Deli Györgyre. — Mondd csak meg nyugodtan. A jellemhez az is hozzátartozik, hogy nem tagadjuk le. ami megtörtént. Megköszörüli a torkát. Érződik, hogy erről a témáról legszívesebben hallgatna. Végül azonban összeszedi magát. — Hát, ami igaz, az igaz, dolgoztam én korábban is itt a gyárban, de... De azt mondták, hogy menjek a munkakönyvemért. Igazuk volt, akkoriban tényleg sokat ittam. Meg a családommal sem törődtem. — Úgy bizony, János, ez is igaz. Azt viszont én állíthatom, hogy mindent elkövettünk érdekében. Próbálkoztunk szép szóval, erélyesen, de nem használt a szó. Ami aztán a leglényegesebb. a sok italozásnak az volt a következménye, hogy hol megjelent a munkahelyén, liól nem. Végül nem volt más megoldás — mondja Deli György. Horváth Lesüti a szemét, hallgat, Kisvártatva megszólal: — De használt az elvonókúra, Most ki is jönne belőlem, ha többet akarnék inni. mint. amennyi elég. Deli György közbevág: — Éppen ezért vettük vissza. Azt néztük, hogyha az utcán csavarog, munka nélkül, akkor éhezik a család, ő pedig sosem fog megjavulni. Időközben többen összeverődtünk a szobában. Valaki beszélgetés közben megjegyzi: — Nem tudom, miért kell ennyire szépíteni a dolgot. Én meg tudnám mondani, hogy milyen ember a Horváth. Horváth János megszeppen. Az imént jólesett neki, hogy kiálltak mellette, most ha nem is ugyanattól a személytől, de szerinte ugyanarról az oldalról támadás éri. Sejtem a közbeszólásban a rosszindulatot, de nem tehetek egyebet, ezt mondom: — Nos, kivele, halljuk! — A minap is a kocsmában láttam. Kártyázott. Méghozzá pénzre. Megmondom én egy szóval, hogy milyen ember Horváth: cigány! Horváth közbevág: — Nem loptam a pénzt, amit a kocsmába vittem, megdolgoztam érte. Azt sem loptam, amin kártyáztam. Vasárnaponkint nekem is kell egy kis szórakozás. Az előbbi közbeszólóhoz fordulok: — Mondja. Simontornyán csak a cigányok járnak a kocsmába fröccsözni, és csak ők kártyásnak pénzen? — Hát. más is. — Talán maga is eljár? Mondja, ami másnál természetes, miért elítélendő a cigánynál? Deli György közbeszól: — Látta Horváth Jánost az elvonókúra után az árokban henteregni, mint azelőtt? Be tudja bizonyítani, hogy elmulatja a keresetét, mint azelőtt? — Én nem láttam, de a cigány akkor is cigány. A múltkor is mondták, hogy veszekedett a feleségével, — Csak a cigányoknál szokott előfordulni ilyen perpatvar? — A százast is összetépte! — Két éve. Mondja, maga mit szólna ahhoz, ha az egykor elkövetett hibáit örökké hány- torgatnák? Amikor elcsitul a vita, Horváth János ismét megszólal, persze anélkül, hogy valakit is vádolna a súlyos megjegyzések miatt: — Én csak azt mondhatom, hogy dolgozok, igyekszünk tisztességesen élni. A gyári beszélgetés után a Sió-hidon sétálgattam. Odalépett hozzám egy ember: — Hallottam, hogy bent a Horváth után érdeklődött. Nincs semmi közöm hozzá, de azért én csak annyit mondhatok, hogy a cigány az cigány. Vele is folytattuk az előbbi vitát. Szabó Sándor, a gyár üb-tit- kára viszont bejött a szerkesztőségbe, hogy egy vitás ügyben kiálljon Horváth János mellett. Az igazság vitathatatlanul azok oldalán van. akik' a gyárban próbáltak és próbálnak embert faragni egy javíthatatlannak vélt cigányból, s akik észrevették, hogy ez az ember már nem a régi, több egykori cigánytársainál. Több, mert dolgozik, mert a családjára is gondol, és mert szakítani tudott egykori életmódjával. Igaz, még sok van benne a régiből, sőt, lesz is. A döntő lépést azonban megtette. Ebben azok segítették, akik most kiállnak mellette és közügyet csinálnak problémáiból. Viszont gátolják emberré formálását, akik csak a régit látják, elfogultak, azért is megszólják Horváth Jánost, amit másnál természetesnek vesznek, s csak legyintenek: ...4 cigány az csak cigány’'. ti. F.
