Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

1963. október IS. fOLNA MECSTEI NÉPÜJSAÖ 3 Mivel foglalkoztak a taggyűléseken a dombóvári járás kommunistái? Az elmúlt hetekben taggyűlést tartottak a dombóvári járás alap- szervezetei. A tsz és falusi alap- szervezetek súlyponti kérdésként foglalkoztak az őszi munkákkal. Éppen ezért meghívtak a vitára több élenjáró tsz-gazdát is. Az ipari üzemek alapszerveze­tei elsősorban a tervteljesítéssel, s a lemaradás pótlásával foglal­koztak. A ktsz-ek kommunistái több említésre méltó eredmény­ről adhattak számot, az Építő­ipari Ktsz például pótolta a terv­lemaradását, a Vasipari Ktsz pe­dig 103 százalékra teljesítette az éves arányos tervét. A II. számú téglagyárban balesetvédelmi kér­déseket vitattak meg. A Cement­ipari Vállalat kommunistái el­mondották, hogy nincs elegendő kavicskésziet, s ez gátolja a fo­lyamatos termelést. A Fémtö­megcikkgyártó Vállalatnál egye­bek közt a KISZ-szervezet mun­kájával foglalkoztak. A tejüzem­ben az ex port terv teljesítését és a munkafegyelem helyzetét vi­tatták meg. A MÁV-alapszerve- zetek taggyűlésein Sok szó esett külpolitikai kérdésekről, minde­nekelőtt a moszkvai egyezmény­ről. A lápafői termelőszövetkezet taggyűlésén a kommunisták az őszi vetés határidő előtti befeje­zése mellett foglaltak állást. A taggyűlésen felvetették, hogy egyes traktorvezetők ittasan ve­zetnek, s ebből baleset származ­hat. A kurdi községi alapszerve- zet arra hívta fel a figyelmet, hogy a tsz-ben vontatottan ha­ladnak az őszi munkák, s így veszélyben a határidő. A naki tsz-ben a balesetvédelem aktuá­lis kérdéseit vitatták meg. Töb­ben elmondották, hogy egyesek italoznak munkaköziben, ezért felhívták & tsz-elnök figyelmét, hogy megfelelően járjon el az italozó tagokkal szemben. A vá- rongi tsz taggyűlésén megvizs­gálták, hogyan alakulnak az egyes gazdasági mutatók. A járási tanács taggyűlésén a községfejlesztési munkával fog­lalkoztak. A földművesszövetke­zetné] a munkavédelem helyze­tét vitatták meg. A kis család offhonra leit három-négy fordulót tudtak meg­tenni, estig összesen háromszáz- huszonegy tonna cukorrépát szál­lítottak a bölcskei állomásra. Bonyhádról, az Ezüstkalász Tsz- től három gépkocsi negyvenkét tonna, Kisdorogról ugyancsak három teherautó ötvenhárom ton­na cukorrépát vitt el a vasút­állomásra. Különösen jó ered­ményeket értek el Decsen. Az ide vezényelt három tehergép­kocsi egyenként tíz fordulót tett meg silótakarmánnyal, összesen kilencvenhárom tonnát szállítot­tak be a tsz majorjába. Itt volt egyébként a legkevesebb állás­idő, a gépi rakodással elérték, hogy az egy tonna fel- illetve lerakásához szükséges idő mind­össze 10—12 perc volt. Egyedül a tamási U.i Élet Tsz-ben nem szervezték meg jól a vasárnapi szállítást. A két gépkocsinak igen sok volt A XI. herüleii pártbisottéág képviselői Ssekssárdon Kedden, október 15-én Szek­szárdiba érkeztek a budapesti XI. kerületi pártbizottság képviselői: Németh József elvtárs, a pártbi­zottság csoportvezetője, Takács Imre, a pártbizottság tagja, a sasadi tsz párttitkára és Müller Mihály, a kurdi tsz-t patronáló Budapesti Hőerőmű megbízottja. A XI. kerületi pártbizottság kép­viselői megbeszélést folytattak a patronálás helyzetéről Horváth József elvtárssai, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályá­nak vezetőjével és Fenyvesi Fe­renc elvtárssal, a megyei pártbi­zottság munkatársával. wwwvw/WMVrt.WMwwi imvHvi»; rH///vzAnnlv>j'/w/uvvvuu<AnwvvvvAkP4 Pincehelyen sokáig vajúdott a fiatalok szervezeti élete, sokszor csak formális volt a KISZ léte, a sablonos munka nem vonzotta a fiatalokat. Márciusban összedug­ták a fejüket a KISZ vezetői, élén Skiba Anna tanítónővel, s kiokoskodták, hogy létrehozzák az ifjúsági klubot. Helyiséget a mű­velődési házban kaptak, egy üres termet. Nehéz volt a kezdet, hi­szen sem pénzünk, sem berende­zésünk nem volt. A szoba testet­len, piszkos. Először a lányoa fogtak a festéshez, majd Segítsé­gükre siettek a fiúk is. ■Skiba Anna klubtitkár kalau­zolt el a művelődési házhoz. A fiatalok széppé varázsolták a he­lyiségüket. Mindkét ablakán ma­gyaros függönyök. Virág teszi még bensőségesebbé a kedves otthont, zongora áll a sarokban. Paprikát szednek a bikácsi Béke Tsz-ben A bikáeSl általános iskola fel­ső tagozatos tanulói három napra a termelőszövetkezet segítségére siettek. így a fontos őszi mun­kákról ném kellett elvonni em­bereket. Most a paprikaszedés­ben segítettek. A tanulók mázsán­ként harminc forintot kapnak a tsz-től. A pénz egy része kiosztás­ra kerül, a másik részt az iskola felszerelésére fordítják. A diákok az ősz folyamán többször dolgoz­tak már a tsz-ben. A jövő,héten szüretre hívták a termelőszövet­kezet vezetői az iskolásokat. — A berendezés nagy részét rendezvényeinkből vettük — mondja Anna. — A zongorához mi is adtunk kétezer forintot, a többit a tanács és a termelőszö­vetkezet. Harminchét állandó ta­gunk van, de gyakran hatvanan Is vagyunk ... Mozgalmas lett a művelődési ház KISZ-terme március óta. He­tenként két alkalommal van kö­tött program, de majdnem min­den este megfordulnak itt a fia­talok. Hol népi táncot tanulnak, máskor a zenekar próbál. Keddi napokon előadásokat, vitákat tar­tanak filmekről, a kulturált vi­selkedésről, barátságról, szere­lemről. — Az első napok — emlékszik vissza Anna — nagyon elkedve­retettek. Többen voltak közöt­tünk olyanok akik nem vigyáz­tak a rendre, kiabáltak, a fiúk udvariatlanok voltak a lányok­kal, hangoskodtak, alig értettük egymás szavát. De a fiatalok ma már kulturáltan viselkednek ... Most már büntető szankciókat is alkalmazunk, akik megsértik a házirendet, szombaton nem jö­hetnek el táncolni. — Mosolyog Anna, s hozzáfűzi: — Nem vala­mi erős rendszabályozás ugye? De annak örülök, — folytatja — hogy nem kell gyakran igénybe venni... így élnek most a pincehelyi fiatalok közül azok, akik már otthonra leltek a klubban. Re­méljük, hogy egyre többen lesz­nek, de mint mondják, már most is kicsinek bizonyul a helyiség. <k—i.) Az őszi munkák hírei Ötszázhatvanhárom tonna terményt szállítottak be a földekről Váltott pótkocsikkal gyorsítják a betakarítást a Fornádi Állami Gazdaságban (Folytatás az 1. oldalról) Mint lapunk vasárnapi számá­ban jeleztük, a szekszárdi AKÖV — ezúttal elsőízben — nagyará­nyú mezőgazdasági szállításra ké­szült fel. Bár a programot nem sikerült teljes egészében meg­valósítani — a pincehelyi Vörös­marty Tsz lemondta az általa igényelt tíz gépkocsit — a teg­napra befutott jelentések arról tanúskodnak, hogy a szövetkeze­tek többségében jól szervezték meg a szállítást. Harminckét tehergépkocsi vett részt a vasárnapi beta­karítási munkában, összesen ötszázhatvanhárom tonna ter­ményt — cukorrépát, kukori­cát és siló takarmányt — szál­lítottak el a földekről. A legjobban a bölcsikej Rákóczi Tsz-ben szervezték meg a mun­kát. Vasárnap reggel tizenhat te­herautó érkezett a szövetkezet cukorrépa-tábláira, a gépkocsik megrakásánál segített a szövetke­zet apraja-nagyja. A teherautók az üresjárata, majorról majorra mentek, míg útbaigazították őket és Így sem biztosi tot talc kellő szá­mú dolgozót a rakodáshoz. Ezért az egyik két, a másik pedig csak egy fordulót tudott megtenni ku­koricával megrakat tan a dalman- dd hibridüzembe. * A Fornádi Állami Gazdaság­ban e hét Végére szeretnék befe­jezni 1600 hold kenyérgabona ve­tését, s meggyorsították a beta­karítást és a talajéiőkészítés t. A kézierőn kívül hat csőtörőgép dol­gozik az 1350 hold kukoricától - dön és éjjelenként tizennégy erő­gép szántja, tárcsázza, készíti elő a talajt. Eddig hétszáz holdról betakarították a kukoricát, s elő­reláthatólag csütörtökig befejezik a kettőszáz holdnyi burgonya sze­dését is. A betakarítás elősegítésére a gazdaságban példamutatóan meg­szervezték a termények hordását a földekről, váltott pótkocsikkal is szállítanak. A tároló- és rakodóhelyeken nem kell sokáig várakozniuk a vontatóknak, mert állan­dóan ott állnak a váltókocsik amelyekre az erőgépek távol­létében rakodhatnak. Mire visszaérnek a szállítójármű­vek, már megrakva találják a váltó pói kocsikat, amelyeket az üresekkel kicserélnek. Ahol szük­séges, a talaj munkákból felszaba­duló gépieket is arra csoportosít­ják, odairányítják a külön rako­dóbrigádokat. Az előrehaladást kedvezően befolyásolja, hogy a gazdaság vezetői közvetlenül irá­nyítják a munkát, napjában több­ször is felkeresik a fontosabb munkahelyeket. Kedden a napos időt kihasznál­va, nyolc vetőgép szórta a búza­magot, s estig összesen 1400 hol­don vetették el a kenyérgabonát a gazdaságban. NEM KOCSMA. Iskola. Ponto­sabban két tanterem. Kint á „pré- rin”, a szekszárdi vasútállomás salakhányója mögött, a sportpá­lya előtt, gazban, sárban, kőtör­melékben. Arany Bika. Munkás- szállás volt valamikor ez az ideig­lenes felvonulási épület onnan a név. Most az ipariskola, pontosan a MiiM. 505. sz. Ady Endre He­lyiipari Iskola fiókja... öt pad, öt asztal. A hetes, pi­rospozsgás emberke hadarja Ke­lemen tanár úrnak a jelentést: „A iiegyes szakmás osztály lét­száma huszonnyolc, hiányzik Kis- pát.” — Jónapot, ipari tamilok! — Erőt, egészséget, tanár elv­társ! — Üljetek le. Csak egyszerre lehet leülni. Külön nem. Ha felszólít egy fiút a tanár, egész sor — öt, hat gyerek, melyik sorba hogyan ju­tottak — megmozdul. Szeghajú, fehér inges fiú ül az első sorban. Kiváncsi szemét meresztgeti, fi­gyel a szóra. Amott hátul játsza­nak. Helyet keresnek nekem, a ven­ARANY BIKA dégnek. Poros, roggyantlábú hokkedlit tolnak alám, fújom róla a port — nem elég, kés kell, hogy levakarjam. A tanári asztal szé­le az ajtónál van. Bábám még a küszöbön, de a hokkedli már kint a zsibongóban. Én kint, az osztály bent. Még jó, hogy nincs olyan eső, mint a múltkor volt, mert akkor vízben állt a tanár, a kecskelábú, gyalulatlan deszká­ból készült asztal arasznyira víz­ben volt. NÉZEM A FIUKAT. Észre sem veszem az idő múlását, már Miszlai tanár úr áll az ajtóban, fáradtan, pihegve, mert a nagy iskolából jött. Húszperces az út. Kelemen tanár úr elmegy, befe­jezte az órát, kerékpárra ül, mert sietni kell a műszergyárhoz. Arany Bika. Két tantermes ipáriskola-fiók. Tudom, szükség­megoldás. De azt is tudom, erőnk­ből többre is futna addig, míg elkészül az új. a nagyszerű, mo­dern iskola. Addig is, vegyük igénybe tanteremnek a számtalan vállalati kultúrtermet, ne állja­nak üresen, ne kelljen gyerek­nek, tanárnak lehetetlen körül­mények között tanulni, tanítani.., amikor nem muszáj! — pálkováes ■— II nyolcvanéves mézemnbarát Ismeretségünk néhány évvel ez­előtt, a Majsa-regölyi szociális otthonban kezdődött. A szociális otthon lakója volt Nemesek Já­nos bácsi feleségével együtt. Egy évvel ezelőtt Szekszárdon hozott össze ismét a véletlen. Az idős bácsi azonnal megismert és megszólított. A régi ismeretség közlékennyé tette, elpanaszolta búját-bajót. Felesége meghalt, az emlékek nem hagyták nyugton, emiatt elhagyta a szociális ott­hont, visszaköltözött Szekszárd­iba. Az első találkozás után a szer­kesztőségben keresett fel, s ezt követően gyakran meglátogatott. Egyik alkalommal maga készítet­te levelezőlapokkal jelentkezett, máskor verseket ajánlott közlés­re. Néha órákig elbeszélgetett fia­talságáról, életéről, munkájáról, és mint kiderült, Nemesek bá­csinak a rímfaragás és a levele­zőlap-készítés mellett még van egy kedvtelése: Fiatal kora óta szenvedélyes régiséggyűjtő. Régi újságokat, folyóiratokat, pénzeket őrizget. Néhány értékesebb da­rabját, egy könyvet Blaha Lujza életéről, egy színházi plakátot, amely 1871-ben készült és egy 1859-es keltezésű levelet a szek­szárdi Béri Balogh Ádám mú­zeumnak ajándékozott. A levelet Blaha Lujza művésznő a nagy­bátyjának írta. Arról szól, milyen sikereket ért el a művészi pályán. A nyolcvanéves Nemesek bácsi tagja a múzeumbarátok körének, s erre igen büszke. Gyakran meg­fordul a múzeumban. A múzeum­nak is készített levelezőlapot, amely elsősorban a nyolcvanéves ember jó ízlését és kézügyessé­gét dicséri. P. M. Nagy sikerrel indult a szekszárdi hangversenyidény Ritka zenei élménnyel gazda­godott a BM-klubot zsúfolásig megtöltő közönség az idei év első hangversenyén. Ezt igazolta a sok ragyogó szem, kipirult arc, az események izgatott megbeszé­lése. Még néhány órával később is alig lehet szabadulni az est hatásától, a zsongó emlékek el­mossák a kritizáló kedvet — így válnak e sorok bírálat helyett lelkes beszámolóvá Lassan hagyománnyá válik, hogy nyitányként a legszebb hangszer, a vox humana, az em­beri hang csendül fel koncert­sorozatainkon. Ez most annál is aktuálisabb volt, mert a zene­kedvelő emberek az egész világon most ünnepük a nagy olasz ope­raköltő, Verdi születésének 150 éves fordulóját. Ebbe a hatalmas ünneplésbe kapcsolódott bele a szekszárdi hangverseny is, és hó­dolt itt is a közönség a zenetör­ténet egyik kimagasló óriásának A műsor méltó volt az ese­ményhez. Gál György Sándor ze­netörténész és esztétikus, Verdi életének és az, előadott műveket is­mertető előadása volt a foglalat, és ez az előadás mélyenJ tértté és Szellemes, súlyos mondanivalók­ban gazdag és anekdotázó, tö­mör zengésű és csevegő hangú volt egyszerre. Az egységes összhatás másik biztosítója Érsek Mária zongora- művésznő kísérete volt. Sokszor megcsodáltuk már a ftlflVít csak­nem alázatosan szolgáló a szólis­ta mögött személytelenné váló, mégis jelentős erejű kísérő mű­vészetét, de talán egyszer sem annyira, mint ezen az estén. Szel­lemesen és találóan méltatta Gál György Sándor műsor közben ezt a zongorázást, zenekari hatású­nak, melyből még az egyes hang­szerek színét is kihallani. Ebbe a nemes ötvözetbe ágya­zódtak bele a rendkívül igénye­sen megválasztott, a megszokott sikerszámoktól eltérő áriák. A két vendégművész, Mátyás Mária és Jámbor László, az Operaház Kossuth-díj as művészei — a kez­deti elfogódottságot levetkőzve — nagyszerű élményt nyújtottak. Mátyás Mária szárnyaló szoprán­ja kitűnően érvényesült a dráma) zenei px>rtrék megmintázásában, és a lírai jelenetek ellágyulásai- ban egyaránt — kifejező arcjá­tékával, néhány mozdulatával plé­dig a színpadra varázsolta az egész mű hangulatát. Lady Mac­beth bosszúáriáját és az Othelló- ból a Fűzfa áriét és az Ave Ma­riát sokáig nem feledjük. Jám­bor László férfias, érces bariton­ja különösen a drámai részletek tolmácsolásában érvényesült, ö elsősorban a Rsné-áriával és Posa búcsújával remekelt és aratott nagy sikert. Az elhangzott kellő­sök piedig, melyekben a két mű­vész nagyszerű . képességeit egy­ben csodálhattuk, a hangverseny mindkét felének koronája volt. A közönség a már megszokott lelkességgel, sok-sok tapssal Vi­szonozta a vendégek produkció­ját a nagysikerű estet. —y —t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents