Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-16 / 242. szám
4 TÖIjSa stegyei nepüjsäg 1963. október 1ö: ÚTSZELI Mostanában nagyon sokat utaz- lam, száz és száz kilométereken bámultam az utat és a tájat az autó üvege mögül. S amerre jártam, mindenütt tapasztaltam, hogy vége az egyhangú, unalmas országúti jövés-menésnek, ezer és ezer olvasnivalót kínálnak az utak szürke szalagjai. Táblák, reklámok, nagy és színes tablók, melyek erre, vagy arra figyelmeztetnek. ezt, vagy azt ajánlanak. ezzel, vagy azzal hivalkodnak. Azt mondja az egyik, hogy ..Jó úton jár. ha biztosít!’' — az ir: azonban pacsik, tele lyukkal. No, igen, így kell annak, aki még nem biztosított. A másikon meg Lottó Ottó huncut képe díszük, azzal a kedves vigu orral. ami a lottózás örömeit hivatott kifejezni. Nagy gyárak kínálják portékájukat a harmadikon, meg a negyediken, » olyan is akad. amely nem mond semmit, éppen csak pár szavas olvasnivaló az úti vándornak, nehogy elunja magát, vagy elbóbiskoljon. Nagy figyelemmel olvasgattam, szemlélgettem az utak , képeskönyvét". s végül úgy találtam. hogy tovább kellene fejleszteni ezt az ötletet. Nem kellene megelégedni azzal, hogy imitt-amott. meglehetősen rendezetlenül helyeznek el nagy, festett táblákat az utak mentén, ezt a lehetőséget fel kellene használni ismeretterjesztésre, a műveltség emelésére. Például DOLGOK olyasformán, hogy az egyiken a Pytagoras-tétel, a mástkon az elsőfokú egyenlet alaptípusa, a harmadikon a bolygórendszer vázlata, stb. lenne szemlélhető. Egykettőre megemelnénk ezzela matematikai művetséget. Azután váltani lehetne. Következhetne a biológia, a fizika, a történelem, az irodalom. Mert például Szegedtől Budapestig szerintem Shakespeare összes szonettjeit ki lehetne pingálni, ha csak száz- méterenként helyeznének el egry- egy táblát egy-egy verssorral. Még hosszabb utakra ajánlanám valamely neves szerzőnk kisregényét. esetleg egy-egy képregényt. Az út czéli táblák igy válhatnának egyszeriben a kulturális forradalom hű szolgáló- leányaivá. Éppen ezeken a dolgokon töprengtem, amikor fékcsikorgás, vad csörömpölés és sajgó fájdalom zökkentett vissza az utazás realitásába. Gépkocsivezetőnk szabálytalanul előzött és belefutott egy vontatóba. Ott álltunk véres fejjel, összetört motorházzal, s egy óra múlva bevontattak bennünket a legközelebbi városba. A megyehatáron keresztül vezetett az út. A határ előtt/ ezt az időszerű útszéli szöveget olvashattuk: „Köszönjük, hogy betartotta a közlekedési szabályokat!” Szívesen, máskor is... Sz. Simon István Áz ifjúsági vezetők továbbképzésének téli programja a KISZ megyei vb előtt A KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén az ifjúsági vezetők téli továbbképzéséről tanácskozott. A vb eredményesnek ítélte az 1962—63- as vezetőképzést, amelynek» sSfráSffi összesen 830 ifjúsági vezető vett részt X hetes, 4 hetes illetve 2 hónapos tanfolyamon. Nyári táborban 165 propagandista és 114 középiskolai KISZ-vezető kapott az ifjúsági munkában jól hasznosítható segítséget. A téli vezető- képzésben 471 alapszervezeti titkár, 68. termelőszövetkezeti titkár vett részt, s 12 közös gazdaság ifjúsági szervezetének titkára jutott el a 2 hónapos csillebérci tanfolyamra. A téli feladatok megállapításánál a végrehajtó bizottság azt vette figyelembe, hogy a tanfolyamokra kerülő ifjúsági vezetők a gyakorlati munkára nyerjenek felkészítést, s ennek végzéséhez kapjanak minél több segítséget. A második Meg kell ismerkednünk a második világháború eseményeivel, hadműveleteivel és tapasztalataival. a magyar olvasónak, elsősor- 'ban fegyveres erőink tisztjeinek is. Ezt szándékozott elősegíteni a Zrínyi Katonai Kiadó A második világháború 1939—1945. című nagyszabású mű megjelentetésével. A könyvet szovjet hadtörténészek munkaközössége irta. A szerzők a könyv bevezető részében meghatározzák a második világháború jellegét, röviden ösz- szegezik a második világháború legfőbb következményeit és rámutatnak a Szovjetuniónak a háborúban aratott világtörténelmi jelentőségű győzelme törvényszerűségére, majd öt szakaszra osztva részletesen ismertetik és elemzik a háború hadieseményeit. A második világháború 1939— 1945 című könyv szerzői fontos feladatuknak tekintették, hogy leleplezzék a burzsoá hadtörténészek hamisításait és bebizonyítsák a fasiszta Németország leverésében a döntő szerepet a Szovjetunió és fegyveres erői játszották. A szerzők számtalan okmánnyal és adattal támasztják alá azt a A program nagy támogatást nyújt a termelőszövetkezetekben működő KISZ -szervezeteknek. A léden 1964. január 6-tól, február 1-ig 66 termelőszövetkezeti KISZ- iitkárt küldenek Tolna megyéből a Központi Bizottság 4 hetes tanfolyamára. amit Pécsett rendeznek meg. A megyeszékhelyen illetve a járások székhelyein novemberben és februárban rendeznek 1 hetes tanfolyamokat a gazdaságvezetők, a kultúrlelelősök, sportfelelősök és az alapszerveaeti titkárok részére. Ezeken a tanfolyamokon 504 ifjúsági vezető vesz részt. December 1—15-ig rendezik meg megyénkben a KISZ-titkárok kétnapos tanácskozásait. Ezeken a tanácskozásokon 183 ifjúsági vezető ismerkedik majd a feladatokkal. az ifjúsági munka soron következő legfontosabb tennivalóival. világháború tényt, hogy a második világháború legfontosabb és legdöntőbb része a szovjet népnek a fasiszta Németország és szövetségesei ellen vívott Nagy Honvédő Háborúja volt E háború hadműveleteinek eredményei és méretei határozták meg a második világháború eseményeinek alakulását és a háború végső kimenetelét. A fasiszta Németország szárazföldi csapatainak és légierejének főcsoportosítása a legdöntőbb vereséget a szovjet—német arc- vonalon szenvedte. Az óriási veszteségei arra kényszerítették az ellenséget, hogy erőit és eszközeit szüntelenül keletre irányítsa. A népek sohasem fogják elfelejteni azt a segítséget, amelyet a fasizmus elleni harcukban a szovjet hadseregtől kaptak, s az emberiség örökké emlékezni fog a szovjet nép nagy hőstettére, az emberi haladás szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeire. A második világháború 1939— 1945 című munka magyar nyelven történt megjelentetése katonai könyvkiadásuk egyik nagv eseménye. Se. M. 53. — Nincsenek már olyan bányák, barátom — mondom Péternek. — De vannak csákányok, s vannak lapátok is, amelyeken harminc kiló szén fér el! — susogja Péter, s újra a plafonon igyekszik pontokat felfedezni. A pontok nőnek, elhalványulnak, újra feketédnek, s egész kicsikké válnak, a végén nincsenek is. .. nem is voltak.... Aztán megint az a nő kopogtat, aki délelőtt volt bent. Ugyanolyan fekete pulóverben, ugyanolyan fehér kötény előtte, s a pulóveren át a mellei előre buknak. Bejön, s mi fekszünk az ágyon. Bejön, de lehet, hogy nem is jön be. Debet, hogy nem is fekete a pulóvere. Mond valamit. De tehet, hogy egy szót sem szólt. Aztán letesz az asztalra egy számlát. Elnézést kér, négy óra van, át kell adni a szobát, amennyiben nem tartunk rá a következő éjjel is igényt. Péter mond neki valamit. pénzt ad át a nőnek. A nő megköszöni, meghajol, sima. észrevétlen léptekkel kimegy. s a lépte könnyű, mint a pára. . .. Nem tehet, hogy nem ment ki. Lehet, hogy még mindig itt van a szobában, s az is tehet, hogy nem volt bent senki. Ébren vagyok, de tehet, hogy alszom. Aztán mintha egv pár pillanatig aludnék. A karjaim zsibbadtak, s ereimben felcsúszik az agyamig a süket csend. Klárira szeretnék gondolni, de akárhogy erőlködöm, képtelen vagyok. Aztán megnyugszom abban, hogy nincs is agyam, az agyam helyén csak süket sima sötétség van. Nem tudom, rredd’g aludtam. Aztán látom, hogy Péter áll az ágy mellett. — Menjünk, vitézlő — mondja —kirúgtak bennünket. — Mutatja a számlát. Fürdőszoba használat háromszor, s mi csak egyszer fürödtünk a kádban. Kimenet nem kísér te bennünket a nő, a portán észre sem vesznek, s az ajtó szárnyát nem tolja előttünk senki. Csak egy rücskös képű fiatal legény szól utánunk a haliból,- hogy: viszlát, s a parfissal unottan törli a szőnyeget utánunk. Nem mehetünk el a szálló elől, mert Jani azt mondta, idejön Gedával. S nekünk itt kell őket várni. Péter véletlenül megnézi az órát, háromnegyed öt. — Mennyi? — S nem hisszük, hogy a Péter órája jól jár. — Az lehetetlen — nézem én is —, Jani azt mondta, hogy Gedával kettőre jönnek. Az az óra siet. vagy nem iár reggel óta. Az óra jár, nem siet, s mi Péterrel egymás arcába nézünk. Idegenül, fáradtan, s nincs semmi kifejezés az arcunkon, mint ahogy nem is tudunk mondani semmit. Állunk az utcán a szálló előtt, s nem vesszük észre az utcát. Péter zsebében tan túszt keres. Átmegyünk a másik oldalra, a telefonfülkéhez. — Haram huszonnégy—négy huszonkettő — motyogja Péter, s újra remeg a keze. Háromhuszon- négy—négy huszonkettő. súgja magának, s látom, az ujjúnak nincsenek reflexei. — Dzsó, te vagy — súgja egy női hang lágyan, de én is egészen jól hallom. — Te vagy. Dzsó. drága? — Nem kérem, Janit keressük. Délelőtt mór beszéltünk vele ezen a számon. — Ja? A Dzsót keresik? — mondja sértődötten, amiért mi tudatlanul Janinak degradáltuk .. — A Dzsó. a Dzsó — énekli —, a Dzsónak el keltett utazni. Maguk ezt nem tudták? — Oh. képzeljék... — s mondja, hogy ő Dzsó menyasszonya, a Möry — Dzsót, ha ismerjük, biztosan beszélt nekünk róla —, mert Dzsó olyan aranyos pofa, mindenkinek baszél ő róla a menyasszonyáról. Aztán áradozik. Pétert szóhoz sem engedi jutni, aztán folytatja: VÉGH ANTAL: HOLNAP YASARNA fmTTTTTTmTmmTTmTTmTTfTTTmvTTmm mAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAiA — Szegény Dzsónak — nyafogja — egy ronda állami gazdaságba keltett ma délben utazni a Gedával, ahol nincs csak szúnyog és béka... jaj . . brrr — szegény Dzsó! — Nem hagyott meg nekünk valamit a motorral kapcsolatban? — kérdezi Péter. — De. persze, mondott a motorról valamit Dzsó. ha lesz ott az állami gazdaságnak, majd feljön őérte, s elviszi. Dzsóval ez egy isteni út tesz.. ..! Aztán azt mondta, ne is haragudjunk, most már leteszi a telefont, mert Dzsó azt ígérte, mihelyt kiér, őt fel fogja hívni abból a ronda állami gazdaságból, s már minden percben várja, isten őrizzen, hogy Dzsó addig hívja öt, míg velük most telefonál. mert Dzsó nagyon aranyos, de borzasztó féltékeny, és Dzsó... Péter tetette a kagvlót. megtörölte a homlokát. Elindultunk az állomás felé az utcán Péter meg én. Aztán leültünk a vonatban. Tág, széles mezőket szelünk ketté. 9 néha városokat is hasítunk keresztül, mintha ez a vonat fényes acélcsikon sikló nagy, fekete kés lenne. Ülünk, idegenül nézünk egymás arcába, számoljuk a kattanásokat, az ütemes sistergést, számoljuk a telefonoszlopo- kat, céltalanul, értelmetlenül, s érezzük, semmi közünk magunkhoz. Péter két szendvjt^et vesz. Rágjuk, őröljük, nem tudunk belőle nyelni, s nedves gombóccá keményedik a szánkban. Nincs •'re. nincs szaga, akár cipőtalpat !s rághatnánk helyette . .. Néha a Szürkebarát bor szaga csapja meg az orrom. De nem tudom, honnan jön a szag, néha az ízét is érzem, s mintha lágy, nyálas száj tapadna a számra. Az íz, és a szag nem tudom honnan jön, tehet a számból, lehet, hogy át van itatva vele minden, vagy talán az agyamból csúszik ki? Nincs is itt semmiféle szag és íz, csak visszaemlékszem rá. Aztán nekidűtjük fejünket a kocsi oldalának, s nyitott szemmel alszunk. kábulunk s érezzük, egyenként zsibbadnak el idegsejtjeink. Az enyém ugyanúgy, mint a Péteré. Robog velünk a vonat és mi nem merjük magunknak se megmondani. hogy mi most hazafelé megyünk. Egyáltalán, haza fehet-e menni és egyébként is. hova megy ez a vonat? Sokkal tisztességesebb dolog lenne tőle. ha egy idegen homoksivatagba szaladna, s ott kizavarnának bennünket a kocsiból. Minden vágyam az, hogy Klárira gondolhassak. Erőlködöm hogy ne gondoljak rá. Mert ha rágondolnék, tisztáznom kellene először magamban egy s némely dolgokat, amit most nem bírnék végiggondolni. Aztán az jut eszembe, mi tenne, ha Klárikának a száját Szürkebarát-szagú idegen férfiak csókolnák. És Klárika részegen nyújtaná mindegyiknek a száját, akárhánynak. sorba, sorba, úgy. ahogy jönnének. És a sorban egy tennék én is,,. — Mi van veúed. vitézlő? — kérdezi Péter. — Töröld meg a homlokodat — s zavartan tekintünk ki az ablakon, ahol semmit. de semmit nem lehet látni! (Folytatjuk) Biztos és jó jövedelem a szerződéses kocatartás és süldőnevelés. mert süldő darabonként 80 kg takarmányt kap állami áron KÖSSÖN kocatartási és süldőnevelési szerződést az
