Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

2

fÖLNA MEGYEI NEPÜJSAG

1963. október 16.

A Hazafias Népfront és a Népújság S7,erKesztdségé ismét megrendezte a lap barátainak kerekasztal-megbeszélését. Ezúttal állattenyésztők és állatorvosok voltak a meghívottak. A társalgás az átteleltetés körül folyt, de a kralom kínálkozott arra is, hogy a jelenlévők eltnondják a szaktna egyedi, sajátos problémáit, gondjait. Az ankét résztvevői éltek is ezzel az alkalommal és azt kérték, hogy a lap adjon hangot kifogásaiknak. Indulatosan és elég élesen tkerült szóba az állattenyésztés, a céltudatos állattenyésztői munka helyzete. A jelenlévők kivétel nélkül azt állították, a közös gazdaságokban ez az üzemág mostoha. A túlzásokat leszámítva a kerekasztal-meg- beszélés szinte kínálja azt az elgondolást, hogy az arra illetékes szervek vizsgálj ck

meg átfogóan a termélőszövet- kezetekbeh a két üzemág egymáshoz való viszonyát.

Az egyik fiatal állattenyésztési szakember elmondta, jó lenne, ha a termelőszövetkezetekben maradék nélkül érvényesülne a főagronómus mindenre kiterjedő felelőssége: ezzel el lehetne érni, hogy a fő* agronómus ne csak a növény- termesztés érdekeit tartsa szem előtt, hanem az állat- tenyésztését is. Náluk gyakran fordul elő, hogy még a leghevesebb viták árán sem képesek az állattenyésztés dolgozói kiharcolni azt, amire szükség van. Arra is volt példa, hogy az állattenyésztők felajánlották, napközben elmennek szénát kaszálni, csak azért, hogy idejében és jó minőségben kerüljön betakarításra a sokérő takarmány. Nem lehetett, mert nem kaptak szállítóeszközt. Az állattenyésztés érdekelnek lebecsülése megnyilvánul abban is, hogy a silóbetakarítás évről évre megkésik. Nagyok a takar- mónygondok, mégsem történik kellő intézkedés az úgynevezett hulladékanyagok, cü- korrépafej, kukoricaszár megfelelő hasznosítására,

Dr. Kováts Jenő megyei főállatorvos Is megerősítette az állattenyésztők kifogásait. Személyes tapasztalataira hivatkozva mondta el. hogy a két üzemág között nincs minden rendben.

Az állattenyésztés a megye

termelőszövetkezeteiben mostoha üzemág?

Az átteleltetés az anlcéton központi témaként szerepelt. Különösen figyelemre méltó volt Görgei Pál elvtársnr.'C a felszólalása, aki a tamási tlj Élet Termelőszövetkezetet kén- viselte. Görgei Pál saját módszereiket ismertette és hangsúlyozta. az állatokat főként a hidegtől kell óvni, védeni. Szerinte ez az első és legfontosabb követelmény. „Mi megtanultuk, hogy az áttelel- tetésre egész évben készülni kell. Tapasztalatból tudom, hogy amikor fázik jj jósrág,

kor rosszul értékesíti a takarmányt, nem fejlődik, s a termelése csökken. Egyik télen 25 marhát nem tudtunk megfelelően elhelyezni. A jószágot jobban takarmányoz- tuk a kellettnél, mégis volt kondíció-romlás, termeléscsökkenés. Azon vagyunk tehát, hogyha már.Vént hem, hát kukoricaszárral szűkítsük a légteret. hogy ne legyen hiba. Ősszel a kukoricaszárat felrakjuk és a hideg megszűntével leszedjük. Mindennél fontosabb a körültekintés. El- mondt.’t' erre egy példát. A deszkaólak rendszerint nyers fából készülnek, s ennek következtében az ajtóknál rések keletkeznek. Mi erre is gondot fordítunk és a réseket eltörniük. ha más nincs, papírzsák is jó” — mondotta egyebek között Görgei elvtárs.

A takarmányozásról szólva a jelenlévők egytől egyig hangsúlyozták a takarékosságot. A tamási Uj Élet Tsz-ben a legszigorúbban hajtják végre a porciórást. Ez a szálas takarmányé«' ¥a is vonatkozik. A gazdaság egy idősebb embert foglalkoztat a szérűskertbeo. akinek kizárólag a porciózás a dolga. Megéri, nagyön megéri.

Az állatorvosok sürgető kívánságának adott hangot dr. Kováts Jenő, megyei fő- állatorvos, amikor arról beszélt, hogy új szemléletét kellene kialakítani.

— Ne az legyen a tsz- olben működő főállattenyésztők legfőbb gondja, hogy vajon ivott-e a jószág, ennél tovább kellene jutni, hiszen az itatás, a kihajtás természetes. Sajnos azonban legtöbbször ez a fő gond, mert a nagyüzemi szemlélet kialakításával még bajok vannak. E téren hasznos segítő lehet a sajtó is, de főként a vezetőség. És ha már itt tartunk, meg szeretném említeni: érdemes lenne egyszer megnézni, mivel foglalkozik egy főállattenyésztő. Tapasztalatom Szerint csekély mértékben képes szakmai munkát végezni, rengeteg a papírmunkája és a másirányú elfoglaltsága — mondotta dr. Kováts Jenő.

Arról is szó volt. hogy kevés a tsz-ekben a szakképzett főállattenyésztő. Ezeken a gondokon a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya egyebek között szFiVmai előadásokkal próbál enyhíteni. A megyei főállatorvos sok hasznos javaslatot tett az áttelel- tetésre vonatkozóan. Szavait

alátámasztotta dr. Magyari Jénő, aki arról beszélt, hogy sajnos ma még az átteleltetés valamiféle mumus. Éppen

azért, mert októberig alig-alig esik szó róla, pedig a korszerű mezőgazdasági nagyüzemben erre nem októberben, hanem egész évben készülni kell. Nagyon figyelemre méltó észrevételeket tett az állatok elhelyezését illetően. „Nem az állatnak kell az épülethez igazodnia” — mondotta. he- nem fordítva. Elmondotta a tartási betegségek ellen csak a tartási bajok kiküszöbölésével lehet védekezni. Számos figye" lemre méltó elgondolására lapunkban még visszatérünk.

Élénk és heves Vita robbant ki a takarmány tápok minőségéről és felhasználásáról. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz főállattenyésztője bírálta a decsi takarmánykeverő üzem munkáját. Ezzel kapcsolatban dr. Kováts Jenő főállatorvos Is elmondotta kifogásait, ezekre lapün/íban még szintén visszatérünk.

A kerekasztal-értekezlet résztvevői sok hasznos javaslatot tettek és kérték a lapot, többet foglalkozzon az állat- tenyésztésben dolgozók problémáival, eredményeivel.

Szp.

A kenyérgabonát elvetettek

Végéhex közeledik az a Ima szüret a tolnai Aranykalász Tsz-ben

Sok ezer mázsa leszedett alma piroslik több sorban húzódó prizmákban a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet gyümölcsösében. Szorgos asszony kezek szedik, hordják, válogatják, osztályozzák, csomagolják a jó jövedelmet biztosító gyümölcsöt. A szoros őszi munkák idején sem akadozik a munka sem a határban, sem a kertészetben, sem a gyümölcsösben. A burgonyát, cukorrépát betakarították már, jó ütemben halad a kukorica betakarítása is, a kenyérgabonát elvetették.

Az almaszedés is a végéhez közeledik. A tsz-vezetők körültekintő szervezéssel biztosították a munkák zökkenőmentes lebonyolítását. Naponta 120—200 asszony dolgozik a gyümölcsösben. Az asszonyok fele nem tag, sőt nem is tsz-tag családtagja. Hátvan- hetven selyem- és szövőgyári dolgozó szorgoskodik a gyümölcsösben, vagy szabadságukat, szabadnapjukat felhasználva, vagy éppen a szabad délelőttöt. A gyü- mölésösben végzett munkáért járó munkaegység értékét almában kapják és így biztosítják családjuk részére a téli almaszükségletet

Mónus István elvtárs, a termelőszövetkezet elnökhelyettese, üzemgazdásza a mözsi vasútállomásról érkezik a gyümölcsösbe. Két vagon alma1 berakodását feÉrdekes és

Tükröt tartott elénk a KPVDSZ Tolna megyei Bizottsága a vasárnap megnyílt grafikai kiállítással. A Cél az vóltj hogy a megyei KPVDSZ-alápsZervek vállalatainak fejlődéséről adjon ismertetést. Ezen túr azonban egész megyénk dolgozóinak életéből is láthattunk egyúttal egy kis részletet.

A fényképek a földművesszövetkezetek, a népboltok életéből nemcsak a korszerűbbé váló üzleti, vendéglátói lehetőségeket tették érzékelhetővé, hanem más gondolatokat is ébresztettek. Ugyanis, ha ez így van, akkor a megye vásárié , és szórakozni aka- ró népe is jobban, szebben él, ezek a létesítmények a fejlődésinek megfelelően egyre jobban, elégítik ki igényeiket.

A Vendéglátóipari Vállalat tablója azt mutatja, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva nőtt az előjezték be éppen. Tőle tudjuk meg, hogy a termelőszövetkezet már eddig 650 mázsa fehér húsvéti rozmaringot, batult és arany- partnent adott át csehszlovák exportra. A mostani két vagont nyugatnémet exportra rakták. Ezentúl minden nap, 20 napon keresztül további egy-egy vagon exportszállításuk van betervezve, Az alma minősége oly kiváló, hogy exporttervüket pár vagonnal túl is tudják teljesíteni.

Jut a tagoknak is az illatos almából, mert munkaegységre is szándékoznak osztani. De jut az előreláthatóan 45—50 vagonos termésből más termelőszövetkezeteknek is. Az előző évekhez hasonlóan nagyobb tételekben az idén is ad el a termelőszövetkezet más termelőszövetkezeteknek nagyságtól és minőségtől függően, 3.50—6 forintos áron, ha Időben jelzik vásárlási szándékukat. Minden évben teherautószám vásárol tagsága részére a jóminőségű, télálló Jonathánból például az adonyi termelőszövetkezet. A Tolna-környéki tsz-ek is élnek a lehetőséggel, hogy ellássák tagjaikat téli gyümölccsel. Egy-egy tsz tagsága részére 20—30 mázsát is vásárolnak. A pillanatnyi helyzet szerint a tolnai Aranykalász Tsz bármilyen mennyiségben jelentkező igényt ki tud elégíteni gyümölcsöse bőséges almaterméséből. B. A.

tanulságos

fizetéses ételek forgalma, viszont csökkent a szeszes ital, ezen belül is az égetett szeszesital-fogyasztás. Ez jó jel.

Egy másik táblázat arról ad hírt, hogy a földművesszövetkezeti bolthálózatban az egy főre jutó forgalom az 1959-es 51.1 ezer forintról az évre 62.6 ezer forintra nőtt. Ez nyilván nemcsak egyszerű forgalomemelkedést jelent, hanem azt is, hogy megyénk dolgozóinak több anyagi lehetősége is volt a vásárláshoz.

Ezt példázza egyébként a takarékbetétállomány állását bemutató táblázat is. 1957-ben 27 ezer betétes 24 millió forintját kezelték. Erre az évre 72 ezer betétes lett, s 251 millió forintnyi megtakarítását kezelik.

A kiállítás még számos érdekességét fel lehetne hozni, de úgv gondoljuk ennyi is elég ihind- annyionk okulására. (i—e)

Új sláger a tál vakban

a megyei szélesvásznú mozi

Mint arról korábban mái- beszámoltunk a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat egy régi kívánságot teljesítve megyei szélesvásznú vándormozit létesített, hogy a falvakban is láthassa a mozilátogató közönség azokat a filmeket amelyeket különben csalt a szélesvásznú filmszínházakban lehetett bemutatni.

Az első műsorhéten az Aranyember című magyar filmalkotást mutatták be igen nagy érdeklődés mellett. Egy hét alatt 17 előadást tartottak, s a látogatók száma az érintett 6 községben meghaladta az ötezer-háromszázat. A vetítés biztosításához nagy segítséget nyújtottak a községi művelődési házak és a termelőszövetkezetek. A községi filmszínházak sem tartják ezt a módszert kon- kürrenciának. Néhol az érdeklődésre való tekintettel már egy hónapra előre eladták elővételben a jegyeket a szélesvásznú mozi előadásaira.

Mivel a kezdeményezés szépen vizsgázott, a vállalat novemberben is tovább folytatja. Az új műsorban á Monté Cristo grófja című színes francia filmalkotást mutatják h«. mindkét részét egy műsorban.

Baka Istvánnal, a páti iskola igazgatójával sétálgatunk az utcán. Persze, nem céltalanul, beszélgetni szeretnénk. Csakhogy nemigen találunk otthon senkit. Néhol a gyermekek játszadoznak az udvarban, az egyik helyen méSzelés van, de itt is csak a feleség tartózkodik otthon. A férfinépség ilyenkor a határban szorgoskodik.

Nem messze a falu végétől végre szerencsénk van, Pelcz Józsefet otthon találjuk. Ezen a napon éppen a ház körül akadt valami halaszthatatlan munka, ezért maradt otthon. Egyébként a tsz-ben dolgozik, sőt, a közösség egyik legszorgalmasabb tagja.

Beszélgessünk, de miről? Legszívesebben a házigazdára bíznám: szedje élő azokat a témákat, ami számára a legérdekesebb, legfontosabb. Az ilyen beszélgetés mindig őszintébb, mint ami az előre elkészített kérdések alapján kezdődik. Az iskolaigazgató azonban kicsit keresztülhúzta a számításomat. Megkérdezte:

— Találkozunk-e a télen. Józsi bácsi?

— Hol? Az iskolában?

Az igazgató bólint.

— Találkozunk. Ez olyan biztos, mint, hogy itt vagyok.

— Akkor rendben.

— Talán feltételezte rólam, hogy a múlt évben meguntam a tanulást? Inkább mór*, vén fejjél kezdem megkedvelni.

Baka István felém fordul:

— Ha hem tudnád, JÓZSI bácsi az esti iskolánk egyik legszorgalmasabb hallgatója volt a múlt télen.

— Csak ne dicsérjen.

— Talán el akar ,,helyezkedni’’ valahova, s ahhoz szükséges az iskolai végzettség?

A kérdés nagyon meglepte, arra

azt is tudná. A tudás mindenhez szükséges, nemcsak az irodai munkához.

— Tehát akkor ismét találkozunk az iskolában.

— Milyen a megélhetés ebben az eldugott falucskában?

Majdnem egyszerre mondja a férj és a felesége:

— Hát, amilyen a munka.

TALÁLKOZUNK

s

________________________

r

i

gazán nem gondolt, hogy ilyen lehetetlenséget kérdeznek tőle.

— Én? Elhelyezkedni? írnoknak?

Nevet ő is, csakúgy, mint a mellette ülő felesége.

— Kétkézi munkásember voltam én világéletemben. Nincs nekem most sem bajom a szerszámmal, még akkor sem. ha kezd eljárni az időm.

Az igazgató közbevág:

— Józsi bácsi a tsz iparos-mindenese. Mindenhez ért, mindent megcsinál.

— Rendben van, tényleg sok mindent meg tudok csinálni. Közben azonban mindig rájön az ember, hogy jó lenne, ha ézt is, meg

Nem panaszkodnak, nem is dicsekszenek. Tárgyilagosan elmondják, hogy a tsz már jobb, mint azelőtt volt, de még mindig akad gond bőven.

— Higgye el, nem éhezik senki sem Páriban, ha dolgozik.

Ennek bizonyítására gyorsan előkerül egy igaz történet:

— Páriban sok az őslakos sváb. Egyébként mi is azok vagyunk, ha beszédünkből item vette volna ki. Alig van család, amelyiknek ne lenne külföldön rokona. Mostanában már lehet utazgatni jobbra, búira, így aztán sokan jönnek ide látogatóba. Eleinte tíz egyik bécsi rokon kenyérrel megpakolt csomaggal érkezett Póriba vendégségbe. Azt gondolta, hogy...

A mondat végét elnyeli a derűs kacagás.

— Képzelje, ilyet hittek rólunk.

— Le ts esett a rokon álla, amikor körülnézett.

Bizonygatni kezdik, hogy a kinti rokonok közül Sok jobban él ugyan, mint a páriák, de a Sért ha jó falátra éheznek, azt cSak itt találják meg.

— Sőt, — erősködik az asszony — egyebekben sem kell szégyenkeznünk. Nálunk is voltak külföldi rokonok. Hoztak magukkal ajándékot. Igaz, nem sokra tudtuk használni, de azért megmutattuk, hogy mi is vittük valamire- az ajándékot kétszeresen is vlsz- szaadtuk.

Végigvezetnek bennünket a lakáson. Tiszta, szépen berendezett szobák. Közben elmesélik, hogy 60 000 forintot ráköltöttek az épületre. Való igaz, takaros kis otthont teremtett magának a Pelcz-esalád.

Őzagancs kerül le a falról.

— Talán vadászni is jár Józsi

bácsi?

A háziak elnevetik magukat, mi gyanúsan egymásra nézünk.

— Az uram faragta — mondja kisvártatva Pelczné. Télen, ráérő idejében ilyennel fóglalkozik..

Ilyenhez is van türelme és ideje.

— Nem panaszkodhatunk —* mondja búcsúzóul a házigazda.

BODA FERENC