Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-13 / 214. szám
frotNÁ WBgfH 19C3. szeptember 13. Cikkeinkre válaszolnak Hibát követett el a komlói vállalat Hét hónappal a vállalt határidő után című cikkünkre az ÉM. Építőipari Főigazgatóság vezetőjének helyettese Glass Tamás elvtárs válaszolt. Levelében a következőket írja: ' „Vizsgálatot tartottam az ösz- síes érdekelt felek bevonásával. Ugyanakkor áttanulmányoztam az idevonatkozó iratokat. A vizsgálat eredményeként a következőkét állapítottam meg a Hőgyészi Állami Gazdaság irodaházának építésével kapcsolatban: A Komlói Állami Építőipari Vállalat helytelenül kötött szerződést, mert az irodaház elkészítése 1962. december 31-re műszakilag sem volt lehetséges. A reális, a beruházó által kért 196.3. március 3l-i határidő volt. Az út építését a télen műszaki okok miatt nem volt szabad elvégezni, ezt csak az idén áprilisban lehetett volna megkezdeni, de a leszámított kőanyag szennyeződés miatt nem volt Ismét a Fityula cím alatt megjelent glosszánkra dr. Olay Andor igazgató-főorvos. a Tolna megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás vezetője tett észrevételeket. Levelében elmondja: Rendeletek szabályozzák, hogy élelmiszeripari és kereskedelmi munkahelyeken az alkalmazottak fejkendőt, vagy sapkát kötelesek viselni. A helyes rendelet azonban a vendéglátóipar reprezentatív helyiségeiben nem került végrehajtásra. Az egész országban, az osztályon felüli éttermektől, a falusi kisvendéglőkig és cukrászdáig nem találunk fejfelhasználható. Az út késői készítése a kivitelező hibájából történt. s a gazdaság átvette volna a létesítményt enélkül. Az út építése a héten megkezdődik. A zárófödém BH-elemeinek alsó felületén találtam vízfoltokat. Utasítottam a vállalatot, hogy a nedves foltok helyét alulról lyukassza át. gondoskodjon állandó szellőztetésről, hogy a foltok mielőbb eltűnjenek, s utána javítsák ki az átlyukasztások helyét. A létesítmény átvételének legfőbb akadálya a kazánházi vízbetörés volt. Ez tervezési hibából eredt. A javítási tervet szeptember 16-ra vállalta a tervező. Így a hőgyészi irodaházat 1963. november 16-ra tudjuk átadni. A vizsgálat után utasítottam a vállalatot, hogy az új megoldású szigetelést soron kívül végezze el és a meghiúsulási jegyzőkönyvben megjelölt hibák kijavítását is erre az időpontra végezzék el.” fity uláról védő sapkában, vagy fejkendőben dolgozó pincéreket, felszolgáló nőket. Egészségügyi szerveink a kialakult gyakorlatot hallgatólagosan tudomásul veszik. De megkövetelik a rendeletben előírtak betartását az élelmiszeriparban, üzemi konyhákon, ahol ennek közegészségügyi szempontból nagyobb a jelentősége. A kérdés azonban a fentiek ellenére megérdemli, hogy a közegészségügy, az ipar és a kereskedelem érdekeinek megfelelően újból rendezzék, illetve szabályozzák a sapka, vagy fejkendő-használatot.” A Vasipari Vállalat feladata „Magad, uram...” című karcolatunkra válaszolt a KISZÖV. Az említett cikkben szóba került, hogy a ktsz nem vállalta az egyik állami vállalat szekszárdi kirendeltségének a bejárati ajtóra Wertheim-zár felszerelését. A KISZÖV közlése szerint a szekszárdi kisipari szövetkezet nem vállalhat ilyen munkát, mert az a Vasipari Vállalat hatáskörébe tartozik. Egyébként a kisipari szövetkezetek nagyon sok más apró, javító-szolgáltató munkát vállalnak, amelyekkel a város lakói elégedettek. A hiba forrása: a rossz alkatrészellátás VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYY ▲AAAAÁAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 30. Aztán részleteiben tárgyalunk meg mindent. Mit kérdezünk, ha idős nyit ajtót? Mit kérdezünk, ha fiatal? Mit, ha nő? Mit, ha férfi? Mivel — fűzzük tovább — ha elutasító lesz és mogorva? Ha kedves lesz és beinvitál? Ez minden rendben van. de mi lesz akkor, ha Klárika a kérde- zősködés közben megjelenik? — Oh. maguk itt laknak? Micsoda meglepetés! — s Péter máris olyan kényszeredetten meglepett arcot vág, mintha valaki szamarat találna a fürdőszobája kádjában. Vértezve harci taktikával, lábujjhegyen újra az ajtóhoz osonunk. — íme. a kilincs — mutat rá Péter — nyomd le Vitézlő, s mindig fordulj, hogy én legyek elől. — Nyomd le te! Végre megteszi aztán, de az ajtó zárva. Péter nyugodt mozdulattal megnyomja a csengőt. Éleset berreg, még a hátamon is szalad valami, olyan a hangja. Nem mozdul semmi. Még egy csengetés, sokkal bátrabban és hosszabb ideig. Újabb mozdulatlanság. Aztán Péter, mintha csak bosszúból tenné, vagy kétszer még nagyobbat bök a csengőn. — Házon kívül a ház apraja- nagyja — mondom szigorú képpel. — Bölcs vagy, Vitézlő, bölcs vagy — motyogja Péter, s nagy, koppanó lépésekkel kimegyük a kapu alatt az utcára, s közben fütyölöm Chopin mazurkáit. — Van még egy megoldás! — s Péter szeme csillan. — Barátom, Vitézlő! Az utolsó megoldás! — Ideállsz a fal mellé, aztán elindulsz körbe. Közben fütyülsz, és meglátod, leomlanak a falak, miként Jerikóé. Mert ahogy te fütyölöd Chopin mazurkáit... Aztán Péter kétségbeesetten állapítja meg, hogy hat óra ötven, és hét húszkor indul az utolsó vonat. Eszméletet vesztve rohanunk az állomás felé. Hiába mondom Péternek, hátha a villamos ... — Barátom, négy évig jártam ebben a városban vonathoz, s négy év alatt egyetlen egyszer sem történt meg, hogy amikor én mentem, a villamos ne befelé jött volna. Egy ilyen napon, mint a mai? Ma fog megtörténni? Kint az út közepén, ahol a szekerek és a marhák járnak, rohanunk Péter, meg én. Az utolsó kocsit sikerült elkapni. s ezek az átkozott kerekek nyikorogva, bánatunk többtonnás terhével megindulnak vélünk hazafelé ... — Vitézlő! — kiáltott Péter. — Vitézlő barátom, még nem veszett el semmi! Fél kilencre otthon vagyunk. Ha még világosság lesz a szuszogó atyánkfiánál, hát benézünk hozzá. Biztosan hazajött a déli vonattal. Megkérdezzük tőle, hogy holnap otthon lesz-e, mert könyveket akarunk a kivenni a könyvtárból. Közben: hol volt ma, egy pusztán barátságból feltörő, gyanútlan kérdés. Ha elvörösödik és tagad, baj van. Keresztkérdést fog kapni. Persze gyanútlanul. Köpni kell neki. Értsd meg, a szuszogó atyánkfia még ma este elmondja, és mindent megtudhatunk. Holnap akár vissza is jöhetünk. Mondd már legfeljebb egy nap halasztást fog szenvedni az emberi szellem felszabadításáért indított harc kezdési időpontja. A vonatról a szuszogó atyánkfiához rohanunk. Péter azt mondta, álljunk meg a Bárka előtt, mert mégis csak késő van már, és legalkalmasabb lesz, ha előbb körültekintünk, nem lehet berontani későn egy magánlakásba. Elvégre a szuszogó atyánkfia mégis csak főnök. Lábujjhegyen mentünk el a Bárka előtt, le az igazgatólakásjg. Még a folyosón is égett a villany. Vera, az igazgató lánya, Zsófi osztálytársa a folyosó párkányán virágot öntözött. Még szerencse, hogy tőle érdeklődtünk, és nem rontottunk be ajtóstól. Mert azt mondta. menjünk csak be. éppen vendégek vannak, most fognak vacsorázni. menjünk és vacsorázzunk mi is. — No, tessék jönni — s letette kezéből a locsolókannát. — Nem megyünk Vera, késő van— magyarázkodott Péter, — éppen csak erre sétáltunk, és gondoltuk, megnézzük apukádat. Hiába hivott bennünket, Péter azt mondta, nem mehetünk, késő van. nem ronthat be az ember egy lakásba ... elvégre van illem, annak van szabálya, és végsősoron társadalomban él az ember . .. Vacsora után lementünk a kertbe ültünk bágyadt szemű madarakként a fatörzsön, a Tejesköcsög Síkság szélén. — Nem megy, Vitézlő! — Nem, barátom. — Újra felül kell vizsgálnunk mindent, mert valahol hibáznunk kellett. — Nem akarják az istenek . .. Péter mindazt, amit tettünk eddig a nyomozás érdekében, részletesen felülvizsgálta a véletlen és szükségszerű elvi tételeinek alapján. Eredmény: nem megy! Újra Éva esetét hozta fel példának. Felényi ráfordítás, s legalább dupla megtérülés. Tulajdonképpen, mit is akarunk? — Elnézésedet a profán kitételért, de hátha a végén Klári körülröhög minket — mondta. Elvégre mindennek megvan a határa, s mi — úgy érzem — mindent megtettünk talán a határon túl is — magyarázta Péter. — Ugyanakkor itt van a nyakunkon ezer és ezer elvégzetten munka. Elvégre közös nyilatkozatban fejtettük ki hogy az emberi szeltem felszabadításáért indított harc semmilyen más ügy miatt nem szenvedhet halasztást. Aztán- itt van a motor, a pesti úttal. A tsz, amit a héten feltétlen meg kell nézni, néhány elvi kérdés halaszthatatlan tisztázása, a Képzőművészeti Kör, az Irodalmi Színpad. — Buzogj vér, csak buzogj! (Folytatjuk) Jugoszláviai útijegyzet Lapunk augusztus 25-i számában bíráló cikket közöltünk „Valami nincs rendben a szerelő- műhelyben” címmel. Bíráltuk a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat szerelőműhelyét, mert a javításokat nem kellő minőségben végzik el. A cikk szóvá tette azt is, hogy a gépkocsivezetők több esetben saját költségükön vásárolnak alkatrészeket. írásunkra a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat a következő választ adta: A jelenlegi körülmények között egy sor objektív tény játszik közre abban, hogy nem megfelelő az autóközlekedés gépjármű- állománya és fejlesztése. A jelenlegi alkatrész-ellátás olyan, hogy sok autóbusz állásra van kényszerítve, tekintve, hogy sem főjavított fődarabokat, vagy egyéb alkatrészeket megfelelő mennyiségben nem tud az autójavító ipar számunkra forgalmazni. Mindaddig, amig az autójavító vállalatok és alkatrész-felújító vállalatok használt alkatrészekből újítanak fel fődarabokat, az autó- közlekedési vállalatok nem tudják kifogástalan minőségben biztosítani a gépjárműveket. Ez a kérdés azonban nem függ ösz- sze a szerelőműhelyek szakmai dolgozóinak felkészültségével, mert az alkatrész-hiány lehetetlenné teszi a legjobb akaratot is. Valóban előfordul olyan eset, különösen távolsági járatoknál, hogy apróbb meghibásodások miatt a gépkocsivezető kisebb alkatrészeket vásárol a hibák azonnali elhárítására. Azonban a vállalat az ilyen számlákat a dolgozóknak soron kívül megtéríti. Másodszor is virágzik az orgona és a gesztenye Regöiyben Regölyben több fa másodszor is veleit ugyan hullatja az orgona, virágoskertjében tavaszi színben pompázik egy orgonabokor. A leveleit ugyan hullatja az orgonafa. de fehér virága csodálatosan szép. S egyúttal arról gondoskodott a természet, hogy az őszben is tavasz* •idéző fehér orgonavirág környezetében tökéletes legyen az összkép. Mintha megirigyelték volI na az orgonát, a vadgesztenyék szintén virágba borultak. A ritka természeti jelenségnek sok csodálója van Regölyben. És a virágba borult orgonabokor és gesztenyefák láttán — különö- nösen az idősebb nemzedékhez tartozók — azonnal kimondják a következtetést: Mégis szép és hosszú lesz az ősz.,, a. £. GRÁDIN IV. Fiumében két-három nap szükséges ahhoz, hogy az ember tájékozódjék. A várost járva mind Újabb és újabb látványosságokra figyel fel. Sok mindent kellene megnézni, de az nem megy, mert az időnk rövid, a pénz pedig fogy. így aztán nincs más megoldás, mint a szelektálás: a sok érdekesség legtöbbjéről le kell mondani, s megelégedni néhány- nyal. Itt esett a választásunk Gra- dinere. Körülbelül félóráig róttuk a meredek hegyi utat, s százával a lépcsőket Jobbra-balra pompás villák sorakoztak. Keskeny utcán érkeztünk a várkapuhoz. A bejárattól jobbra nagyméretű címerre figyeltünk fel. — Mintha ismerős tenne ... Honnan is’ A történelemkönyvben ... Megyünk tovább a következő ajtónál figyelmeztetnek bennünket, hogy nyúljunk a zsebünkbe, mert ide bizony csak belépődíj ellenében lehet bejutni. Megfizetjük a taksát, s amikor közöljük, hogy milyen nemzetiségiek vagyunk. a portás int egv idős bá- r~inMc. Az el«nk lép. s magyarul szólít bennünket: — Kérem, nagyon szívesen mesélek a várról, bár még nem léfitem szolgálatba. A Gradine a Zrínyiek, Fran- gepánok vára volt — mondja kísérőnk, Győri János. — Később Napoleon tulajdonába ment át, az ő szellemét idézi a tornyon az a kakasfej, denevérszárny és krokodiltest kompozíció. A kakasfej a hatalmat, éberséget, a denevérszárny a gyorsaságot, a krokodil- test pedig az erőt, kérlelhetetlen- séget jelképezi. A várfalról nagyszerűen látható az egész város és a kikötő. Jól látszik az a 20 emeletes szálloda is, amelynek közvetlen szomszédságában lakunk. Csak most látjuk igazán, hogy micsoda nagy épület: óriásként emelkedik ki a bérházak közül. Házigazdánk, a vasutas mérnök mesélte, hogy a harmincas években építették és olyan nagymérvű volt a panamá- zás az építkezésnél, hogy éppen duplájába került, mint amennyire eredetileg tervezték. Azóta a Fiúméban a panamázás fogalmának megtestesítője. A kikötő előtt tizennégy kereskedelmi hajó várakozik bebocsátásra. Alkonyodik. Valamennyin fények gyúlnak ki. A reklámok, feliratok megszámlálhatatlan mennyisége tarkítia a szürkülő várost, is. Mrileríünk a bástván egy ifjú pár csókolódzik, majd E abbahagyják és ők is a város bűvölő fényáradatát figyelik. Közelebb érve hozzájuk, halljuk, hogy franciák. Udvariasan helyet engednek, hogy tovább haladhassunk. Az egyik bástya bárszerű berendezése lep meg bennünket. Üres. Némán pihennek benn a dobok és a becsomagolt szakszo- fonok. A bár azonban pillantok alatt benépesül, megérkeznek a zenészek. A hangszereket megragadják és lecipelik a várudvaron lévő mulatóhelyre. Kísérőnk figyelmeztet: — Kezdődik a zene. ismét jegyet kell váltani .... Újra fizetünk és nemsokára mi is tvisztelünk — az imént megfigyelt francia párral együtt. Fejünk felett a napóleoni címer, nem messze tőlünk oldalt a Zrínyiek és Frangepánok címere és tvisztet játszik a jugoszláv zenekar ... Érdekes találkozó. A pincér jégbehűtött sört hoz ki azon az ajtón, ahol egykoron a várnagy szokott megielenni szigorú tekintettel, s teljes fegyverzetben. Később törökös feketekávét szolgál fel, s mi ismét táncra perdülünk, majd jó hangulatban búcsúzunk. (Következik: Ooatija.) Boda Ferenc
