Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-13 / 214. szám
1963. szeptember 13. fÖLNA MEGYÉT NEPTTJSAtí 5 Nem azért mert cigány — Megmondom őszintén, ha az a pénz a zsebemben volna, amit levelekre költöttem már, nem panaszkodnék anyagi helyzetemre. Mivel azonban nincs nálam, hát panaszkodom. És mégsem elsősorban a pénz miatt, hanem, mert nem dolgozhatom ott, abban a munkában, amit tanultam, amit szeretek. S tudja miért? Mert cigány vagyok! így aztán fordulhatok akárhová, senki sem segít, minden marad a régiben... Orsós Mihálynak minden szabva, minden mondata szemrehányás. A tamási Rácvölgyben nőtt fel, az erdő mellett fekvő házikóban. ahol most is nyolcadmagá- val él. A lakás rossz, nedves, a mama beteges, az apának hiányzik az egyik karja, a gyerekek aprók. A népes család a félkezű apa keresetéből él, mert Mihály ugyan huszonkét éves, de nem hoz pénzt a házhoz. Beteg, izületi bántalmakkal kínlódik. Meg levélírással. Sorrendben a sokadik volt már az az árkus, amit hozzánk küldött Mindegyikben elmondta, amit nekem is sorolt: — Összesen húsz hónapot tanultam vadgazdasági szaktanfolyamokon. Eredményem nem volt rosszabb a többi társaménál, mégsem tudok elhelyezkedni a szakmában. Pedig megígérték annak idején, hogy a lehetőségekhez képest elhelyeznek vadőrnek. Nem lett belőle semmi. Most aztán tengek-lengek, várok a segítségre, arra, hogy egyszer valahol majd csak, majd csak... De azt is hozzáteszi: kevés a reménye. Roppant nagy hátránynyal indul, mert a szokottnál barnább a bőre, s egy csomó előítélet áll az útjában. Volt olyan, aki tanácsolta neki, menjen el máshova a környékről, mert sem Tamásiban, sem Gyulajon nem tud elhelyezkedni tanult szakmájában. Akkor egy kicsit meghökkent, s még jobban érezte, milyen nagy a hátránya. Társai, akikkel együtt végzett, mind állásban vannak. Sass Emil, Hegedűs István, Kiss Lajos már régen vadőrök. Valamelyik közülük nagyvadas területen dolgozik, ami egy kicsit minden vadőr vágya. Ö azonban maradt a régi helyén, régi állapotban. Mondhatnánk, hogy Orsós Mihályt mellőzik, mert cigány. Ö sem magyarázza mással a dolgot, csak ezzel. De van azért más is. Sértéseket emleget, s eközben ritkán elejtett szavakból tapinthatja ki az ember, hogy azért ő sem tett meg mindent az elhelyezkedésért. Belenyugodott abba, hogy a MAVOSZ-nál. a Földművelésügyi Minisztériumban, vagy máshol, majd gondolnak rá. Arra viszont ő nem gondolt, hogy egyik szerv sem állásközvetítő! Azt kérdezte tőlem, miközben feketét ittunk a cukrászdában, hogyan szokás más esetben az elhelyezkedés. Mit kell tennie az embernek azért, hogy azzá legyen, amit egyszer elhatározott? Sok útja, módja van ennek. Azt azonban határozottan kijelenthetjük: azzal még senki sem lett több, ha csak várta az állást, de nagyon keveset tett érte. Nagy gondot fordítunk erdei vadjaink gondozására, de még így sem tudnak mindenkit elhelyezni, aki vadőr akar lenni. Különben is, valahol mindent el kell kezdeni. Orsós Mihály — saját szavai szerint — 1956 óta dolgozik a tamási erdőgazdaságban. Az eltelt közel hét év alatt végzett már sokféle munkát. De valahol mindig baj volt. Ne említsünk mást, csak ezt: saját elmondása szerint havonta 10—12 napot töltött munkával a gazdaság valamelyik területén. S most azt is megmondhatjuk: nehéz elképzelni, hogy előléptessék, vagy javasolják valahova, ha idejének nagyobb részét nem tölti szorgos, kitartó munkával. Azzal érvelt: betegsége, az izületi bántalmak és a tanulás gátolták abban, hogy rendszeresebben dolgozzék. Ezt el is fogadhatjuk, és nem is. Odáig rendben lévőnek látszik minden, hogy betegen nem megy dolgozni. Ezt a jogát rendeletek, törvények biztosítják. Viszont ugyanezek a törvények előírják: a beteg embernek orvoshoz kell menni, olyanhoz, aki hivatalosan betegállományba helyezi, s kezeli. De most is mi van? Hallgassuk csak: — Nem az SZTK-nál vagyok kiírva, Kaposvárra járok gyógykezelésre. Úgy érzem, eredményesebben kezelik ott a lábamat. A bökkenő viszont az ebben az eredményesebb kezelésben, hogy a betegségben töltött időt senki sem ismeri el munkaviszonynak. Nem ismerheti ei, mert törvényeink ellen vétene. Megérthetjük Orsós Mihályt? abban, hogy szeretne választott szakmájában dolgozni. Abban viszont már kevésbé, hogy türelmetlen, s minden törekvés helyett inkább leveleket ír különböző szervekhez, segítségért kiáltva, de maga közben alig tesz valamit. S azt is mondjuk most már ki: nem származna hátránya cigány mivoltából, ha jómaga is úgy állna a dolgokhoz, miként az szokás. Sz. t Ideiglenes megoldás a szekszárdi napközi-fejlesztésnél Elsősök Az idén először ülnek a kicsit dig a tanító néni vigyáz tújufcl kényelmetlen iskolapadokban. A Kissé furcsa még bátoatefit kéz- játék mellé már a könyv is *,fei- zei ütni, de iskolásnak tenai ffl sorakozott”* anyuka helyett pe- nagyon nagy szó. Csakúgy, mint az ország más helységedben, Szekszárdon is egyre nagyobb igény mutatkozik a napközi otthonok iránt. Mind több szülő szeretné igénybe venni iskolás gyermeke részére az iskolai napközit. Jelenleg jóval háromezer felett van Szekszárdon az iskolás gyermekek száma, s ebből következik, hogy nem kis feladatot jelent a napközi-fejlesztés. Sokat foglalkoznak ezzel a problémával a párt- és tanácsi vezetők is. Korábban felvetődött egy javaslat, amely szerint az I-es számú általános iskola tornatermét kellene átalakítani napközi otthon céljaira, mert itt emeletráépítéssel jelentős bázist lehetne létesíteni. Ennek az elgondolásnak megvalósításához először hozzá is járultak az illetékesek azzal a feltétellel, hogy legfeljebb pár százezer forintból megoldható lesz az átalakítás. Amikor azonban elkészült az átalakítás terve, kiderült, hogy mire elkészülne, körülbelül 1 millió 200 000 forintba kerülne. Ezért módosítani kellett a napközi-probléma megoldására vonatkozó elgondolást. De még ha rendelkezésre is állna a szükséges összeg, akikor sem lenne célszerű a tornaterem átalakítása, mert tornaterem nélkül egyre kevésbé lehet elképzelni városi iskolát. Ha pedig helyette újat akartak volna építeni, következik a másik gond: honnan vegyenek pénzt az új tornateremhez. Arról nem is beszélve, hogy a meglévő tornaterem felújítására tavaly fordítottak nagyobb összeget. Jobb megoldás mutatkozott a közelmúltban. A pártbizottság azt javasolta, hogy vásároljanak meg egy régi épületet, s ott rendezzenek be napközit. így megmaradhat a tornaterem is. A megyei tanács a művelődési osztályon keresztül biztosítani tudja az átalakítási költségeket. • A javaslatot a városi tanács elfogadta. Van egy másik elképzelés is. Eszerint a Bezerédj utcai leánydiákotthont alakítanák át napközivé. Ennek megvalósítására persze csak az új diákotthon megépülése után kerülhet sor. Az új diákotthon 1965-re készül el, tehát csak akkor nyílhat itt meg a napközi. Hogy végül melyik variáció szerint oldódik meg a napköziellátás, még nem tudni. Egy azonban bizonyos, 2—3 éven belül mindenképpen megoldódik a város régóta vajúdó problémája. A végső megoldásig ideiglenes intézkedéseikre került sor. Az idei tanévtől kezdődően minden iskolánál egy tantermet „feláldoztak” napközi céljaira. Ez persze nem a legjobb megoldás, hiszen mesz- sze van a kultúrált napközitől, de ideiglenesnek megfelelő. Jelenleg ilyen megoldással ki tudják elégíteni a napközis igények zömét. Sőt, sikerült úgy megszervezni a tanítást, hogy alig van „váltakozó” (délelőtti, délutáni) oktatás. Új nevek a brigádnaplóban JS önnyű volt meg- találni a Bonyhádi Cipőgyárban a Kállai Éva szocialista brigád vezetőjét, Sántha Zsuzsát. A szocialista brigád-oklevél, amely a jó munka eredményét dokumentálja, annyira közel van gépéhez kifüggesztve, ha a fiatal lány egy kicsit oldalra fordítja a fejét, rálát. Zsuzsát a legutóbbi brigádgyűlésen választották meg a fiatalok vezetőjüknek. Elődjét, Schmidt Katót valamilyen sérc'-'m érte. emiatt lemondott. Egyhangú volt a választás, mindenki Zsuzsára szavazott. Zsuzsa, bár kicsit vonakodott — attól félve, hogy nem tud eleget tenni a funkcióval járó feladatoknak —, de a fiatalok fogadkozása: „segítünk, és úgyis együtt csinálunk mindent” végül is meggyőzték. A régi brigádvezető neve helyére Sántha Zsuzsa neve kerti H. E1 gy éhként is elég sűrű a névváltozás a Kállai Éra brigád naplójában. A lányok egymás utá/n mennek férjhez. Úgy látszik, a jó bornak nem kell cégér. Szombaton Gáncs Erzsi tartotta esküvőjét Arndt Henrikkel. Erzsi asszonynéven szerepel. A 16 tagú brigádnak most már 14 fiatalasszonya van. A brigád élete nem eseménytelen. Szombaton esküvő, vasárnap K1SZ- gyűlés. A két nap csupa örömöt hozott a brigád tagjainak. Az esküvő az ajándékozás örömét. A kiszesek egy Kukta g nrsfőzövel ajándékozták meg az ifjú párt. A vasárnapi KISZ- gyűlés a jó munka újabb elismerését hozta. A Kállai Éva szocialista brigád javára dőlt el ugyanis az elsőség. A négyes kör KISZ-bri- gádja a Kállai Éva és a Zója szocialista brigád fej-fej mellett haladt. Teljesítményük csaknem azonos. A kettőjük között folyó versenyt a Kállai Éva brigád jobb kiszes-munkája döntötte el. A pálmát, illetve a zászlót ezért kapták meg. POZSONYI IGNÁCNÉ Magyaráz a tanító néni. A gyerekek áhitatosan figyelik a könyv ábráit, az etőttttk még ismeretlen tetőket Mindenkinek van már ivópohara és törölközője. Tízórai előtt kezet kell mosni, így mondta a tanító néni. Bartók Lajcsi már a törölközőt veszi elő a kis csomagból. Majd én megkötöm — segít Rózsa Ilonka Havas Évinek a játékban kibomlott övét megigazítani. Foto: Erb Szöveg: Kónya
