Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-12 / 213. szám
4 TOLNA' MEGYÉI NEPtfJSAÖ 1963. szeptember 12. Ne ítéljünk emberek felett feltételezések alapján Lapunk július 3-i számáhan az 6. oldalon cikket közöltünk a dombóvári fütőházról „Szennyes bűnügy nyomasztó légköre a fűtőházon” címmel. írásunkhoz a MÁV Pécsi Igazgatóságának pénzügyi és jogi szakembereiből álló revíziós bizottságának jegyzőkönyve adta az alapot. A bizottság március 14—15-én a dombóvári fűtőházban visszaélések tárgyában vizsgálatot folytatott, tanúkihallgatásokat végzett. A vizsgálat eredményét jegyzőkönyvbe foglalták. A MÁV Pécsi Igazgatósága a vizsgálati jegyzőkönyv alapján fegyelmi eljárást indított,- majd feljelentést tett" Gyarmati János- hé ellen. A nyomozást végző Dombóvári Járási' Rendőrkapitányság 91/1963. szám alatt folytatott vizsgálatot és augusztus 21-én bizonyítatlanság hiányában megszüntette az eljárást. A nyomozó szervek megállapították az ismételt tanúkihallgatások után. hogy az említett ügyben bűncselekmény nem forog fenn, de a nyomozás során számos szabálytalanságra derült fény. Ugyanakkor a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság a nyomozás során megállapította, hogy Dombóvá rótt a bizonylati fegyelem, a bizonylati rendszer rossz. Ezért felhívta a MÁV illetékeseinek figyelmét ennek, mint a bűnesetek forrásának megszüntetésére. A . MÁV Pécsi Igazgatóság pénzügyi és jogi szakembereiből álló. revizori bizottsága — a rendőri nyomozás adatai szerint — feltételezések alapján mondotta ki bűnösnek Gyarmati Já- nosnét, feltételezések és messzemenő . következtetések alapján ítélt emberről. Ez annál is inkább feltűnő, mert a vizsgálatot végző bizottság tagjai közül többen éveken át jártak a fűtőházhoz leltározni, ellenőrizni, de korábban hibákat, súlyos mulasztásokat nem tártak fel. Gyarmati Jánosné ügyében befejeződött a nyomozás, s ezzel olyan ügyre tettek pontot a vizsgálatot végző szervek, amely hosszú időn keresztül Dombóvár községben az érdeklődés központjában volt. Reflektorfényben: A iHf színészeink Nemcsak az állandó kőszínházakban. de az országot járó Állami Déryné Színház nap-nap után változó színpadain is megtörtént az évadnyitás. A színház együttesei újra megkezdték kőrútjaikat, melynek során hozzánk, Tolna megyébe is v ellátogatnak. Négy napig a Csárdáskirálynővel szerepeltek itt, jelenleg pedig Molnár Ferenc vígjátékát, az Olympiát adják elő. Szeptember 24-től, október 6-ig a Nadrág című darabot mutatják be nálunk, majd a Sybül-lel vendégszerepelnek. Október 28-tól a Mama című Szigligeti zenés vígjáték szerepel a műsoron, majd november 14-től a Mézesmadzag. Seribe világhírű színművével az Egy pohár víz-zel december 7-től járják a megyét. A Beszélő köntöst december 15-től 25-ig játssza az Állami Déryné Színház megyénkben, az év utolsó előadássorozata pedig a Denevér című nagyoperettből lesz. ( A Déryné Színház népes szereplőgárdájából ez alkalommal három színművészt mutatunk be olvasóinknak. Leopold Mária herceget, a Háry Jánosban Krucifix tábornokot, a Tavaszi rügyekben Kecskés tanár urat megformáló játékát. Medgyessi Erzsivel nem először találkozik a megye közönsége. Több szerepében láthattuk már, közülük csak a Három a kislány Médi szerepét, a Hawaii rózsája Bessy alakítását és a Nászutazás Olga szerepét ragadjuk ki. Kiforrott művész Sándor István, akit ugyancsak újból üdvözölhetünk megyénk színpadjain. Több évtizedes színészi pálya áll a háta mögött, hosszú éveken át az egykori Király Színház, majd pedig a Nemzeti Színház tagja volt. Iga25 jellemszínész, aki nem válogatós a szerepekben, szinte minden feladattal megbirkózik. Sikeres alakításai közül említjük a Csá rdáskirály nőben Tavaly Poire impresszárió szerepében a Sybill előadásokon tapsoltunk sokat Hollósy Pálnak. A tehetséges fiatal színművészt most Béni gróf szerepében láttuk viszont, de a nézők bizonyára emlékeznek a Mágnás Miska címszerepében és a Háry János Marci bácsi figurájában nyújtott alakítására, 29. Hasamban a csípésekkel, lelkemben a furdalásokkal rohanok a Vesszős Éltterembe. Péternek — gondolom — amilyen szerencséje van, egyedül fogja találni Klárikát. Sőt, amilyen orcátlan néha, képes lesz jogtalan előnyökhöz jutni. Amennyiben ezt elköveti, én Évánál teszek ellenlépéseket.. Amilyen gyorsan csak lehetséges, fölszippantom a bogrács- gulyást, és az egy szelet kenyeret a kijáratnál tömöm a számba. Titkon örülök, hogy Pétert ez- egyszer cserbehagyta a legendás szerencséje. Nem jött addig Klári, és a szuszogó atyánkfia — amíg én a falánkság istenének bogrács- gulyásból álló gyarló áldozatomat mutattam be. — Semmi, barátom? — Semmi, Vitézlő! — S szelíden várunk tovább. Péter egy idő után kegyetlen gyanúba fog. — Vitézlő, míg oda voltam, te lehet, hogy vétkeztél! — Hogy értsem? — Egy pillanatig sem vetted a kijáratról a szemed el? — Nem vagy ma normális, drága barátom! Mert az, hogy amoda — s a sarokba intek — beléptem egy pillanatra, az nem számít. — Hitvány áruló! — bélyegez Péter. — Nem tudtál kitartani? — Éi-tsd meg, onnan kilestem az ablakon, még egy ember mondta is, hogy „odanézzen elvtárs, amit csinál”, annyira bámultam kifelé. Péter elvesztette a hitét, de azért várunk. Egy idő múlva őt gyanúsítom, míg odavoltam ebédelni, semmi sem történt? Péter bevallja, hogy egy pillanatra ő is belépett, de ő aztán igazán annyira nézett, hogy közben egy bácsi a cipőjét... és őt majd nyakonverte. Már itt volt a tanácsháza előtt, de a bácsi még akkor is korholta a mai figyelmetlen ifjúságot. Én is elvesztettem a hitemet, de azért várunk. HOLNAP VÉGH ANTAL: VASÁRNAP TTTTTTTTYTTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTYyTVfT? AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Azonnal jönni kell neki, hisz fél ötkor vége a munkaidőnek. Közben Péter azt mondja, ha a szuszogó atyánkfia a tanácsra jött, csakis a művelődési osztályra mehetett. Ismer ott egy lányt, az iktatóban, felnéz és megkérdezi, nem járt-e ott a szuszogó atyánkfia... az a lány biztosan ismeri az igazgatónkat. Persze, hogy ismeri — rohan vissza Péter — azt is mondta, — lihegi — hogy kora délelőtt volt bent egy fiatal nővel. De csak egy negyedóráig. Látta elmenni! — Normális az a nő ott az iktatóban? — Megsemmisültünk, Vitézlő! Amíg mi birkatürelemmel a főkaput lestük, addig Klárika kiment a hátsó kapun a szuszogd atyánkfiával. A hátsó kijárat ott van éppen a művelődési osztály- lyal szemben. Az a lány az Iktatóból meg is mutatta. Aztán új elgondolások: nincs még veszve semmi. Beülünk a Muskátli-presszóba, de előbb most már nyugodtan be oda, nem kell a tanácsháza kijáratát lesni, és az öreg bácsi cipője sem lesz veszélyben. Dehogyis a Muskátliba! Inkább sétálunk. Legalább látjuk a Zongorás Házat is. Már esteledik, Klári mindig ilyenkor szokott kijönni. Különben is, a városban van. mert saját szemünkkel láttuk. Elfeledkezve vetjük be magunkat az utca forgatagába. Itt, itt fog megindulni ma a cselekvés láncolata. Itt fogjuk meglátni őt. De aztán bámulás nincs! Mert ha délelőtt sem bámuljuk el azt a néhány percet, akkor most mindent tudhatnánk. — De mit keresett Klári az utcán a szuszogó atyánkfiával? Vitézlő! Ha még egyszer kérdezed, esküszöm, nem utazom veled haza egyazon vonatban. Egyre csak kutatjuk az utcát. Minden libegő szoknya mögött őt látjuk, és mégsincs sehol. Aztán a Zongorás Ház elé érünk. Zárva az ablak, s lógnak a mérges kétszárnyú függönyök. Péter szomorú arccal Chopin mazurkákat fütyöl, mintha csak erre a varázsszavakra várnának az ablakok, de hiába a varázsszó, nem nyílik semmi. — Azt mondtad, bemegyünk — juttatom eszébe Péternek. — Végső esetben. — Te még ezt az esetet sem minősíted végsőnek? — Még annál is rosszabb. Remegő léptekkel, folyton előzékenyen helyet adva a másiknak, indulunk a Zongorás Ház kapuja felé. — íme, az ajtó! Vitézlő barátom! — Nyomd le a kilincset! Megállunk egy pillanatra tájékozódni. Az udvar csendes, hátul alacsony házak. Egy sárga színű macska kevélyen mászkál a kert közepén. Itt a küszöb, amelyen ő lépdelt. Itt a kilincs, amelyet forró tenyerével gyakorta fogott meg. — Mit is kérdezzünk?— nézek Péterre. Péter int, hogy vissza. Lábujjhegyen a kapu alatt újra az utcán vagyunk. — Látod, Vitézlő! így rohan kelepcébe az ember. Megviínk minden harci taktika nélkül. (Folytatjuk) Jugoszláviái útijegyzet m. Fiume valósággal elbújt a sziklahegyek mögé. A szárazföld felől utazó csak akkor veszi észre, amikor már beért a városba, ugyanilyen elzárt a tenger felől is. Erről aiz oldalról szigetek zárják eh csak akkor látható, amikor a hajó mér egészen megközelítette. Ez persze nem azt jelenti, mintha Fiume valamilyen szégyellős város lenne. Sőt... Az információs hivatalban szállás után érdeklődöm. Egy hölgy felajánlja egyik otthoni szobáját, persze mindjárt hozzáteszi azt is, hogy egy házaspárnak naponta mennyit kell fizetnie. Azt meg sem kérdezték, hogy melyik országból jöttünk, mindössze aziránt tudakolóztak, hogy meddig maradunk, mert ez fontos a szoba kihasználása szempontjából... Talán másod, vagy harmadnap tudták meg, egy véletlen beszélgetés folytán, hogy Magyarországról jöttünk. Az állomás kijáratánál és a kikötőnél állandóan jönnek-men- nek a helybéliek, gyakorlott tekintettel szemelik ki a frissen érkezett külföldieket és szobát kínálnak részükre. Ha a megszólítottnak valóban szüksége van szobára, nyomban megkezdődik az alkudozás.., A pénzesebb embereknél erre nem kerül sor. mert megérkezésükkor rendszerint lefoglalt szállodai szoba, lakosztály várja őket. s legyintenek a szobakínálókra. A vendégfogadás nem a szegényebb népréteg „foglalkozása”. A hölgy apja — akinél laktunk — mérnök, jól keres, de mi az az egyetlen felesleges, pompásan beFIUME rendezett szobájuk hasznához képest... A város lüktető életének egyik forrása az idegenforgalom. Ha az ember valakit megszólít az utcán, nagy a valószínűsége annak, hogy az illető külföldi. Valósággal tolong az utcán a sok idegen, többnyire az osztrákok, németek, franciák. Ezrek tolonganak a város piacterein. Van itt minden, amit szem-száj megkíván. Sok árus népviseletbe öltözve hívja fel magára, s ezen keresztül árujára az érdeklődést. Mások rigmusokat mondanak fáradhatatlan kitartással, s úgy kelletik az uborkát. Az egyik csarnokban halárusok sorakoznak. Itt a mesz- sze áradó, kicsit sem kellemes illat a reklám. Egyszer én is itt akartam bevásárolni egy magyaros halászléhez a szükséges halat, — de kisiettem a csarnokból. A hazaiak otthon nevettek rajtam. mondván: — Szokás kérdése az egész. Alkudni persze minden árusnál lehet. Még akkor is. ha az árus így kezdi: „Ez a hivatalos ár. egy fillért sem engedek". Hiába, Fiume igazi kereskedő- város. A külföldiekkel szemben nagyon udvariasak. Még a rendőrök is. Ha például a/z ember rossz helyen megy át az úttesten, vagy a kikötőben tilos úton akar menni, akkor nagyon udvariasan figyelmezteti a járőr. A pincér a legnagyobb zsúfoltságban is kétszer meghajol a külföldi előtt. Ez kijár mindenkinek. mindenhol, mert sosem lehet tudni, hogyan realizálódik ez — a borravalónál A kikötő olyan hosszan húzódik, mint maga a város. A legforgalmasabb az a rész. ahol a személyhajók kötnek ki. Itt egy- egy nagyobb hajó indulása előtt ezrek tolongnak és várakoznak még órákig is. Az egyik ilyen indulás előtti órát mi is végigvá- rakoztuk. Közepes hajó állt a kikötőben. A kormányosfülke körülbelül olyan magasan volt, mint a dokkok mellett lévő négy- emeletes épület teteje. Amint leeresztették a hosszú hajólétrát, megrohanta' a tömeg, mindenki fel akart menni, legalább csak egy pillanatra, hogy valamit láthasson a hajó belsejéből. Ezt a hajósok nem tudták megakadályozni. . Végül rendőrnek kellett odaállnia a feljárathoz, hogy „megmentse” a hajót a kíváncsiskodók özönétől. A rendőr beleizzadt a nagy munkába, nemsokára erősítésre volt szüksége. Minden, minden a rohanó nemzetközi idegenforgalmat- szolgálja. A trolibuszok kalauzai legalább annyit tudnak minden ismertebb európai nyelven, hogy az utassal közölhessék a jegy árát. A városban az óriás-éttermek helyett inkább a kisméretű büféket találjuk. Minden utcában több van belőlük, tiszták, sokféle áru található bennük. A város rohanó életének ezek felelnek meg a legjobban. Ha valaki megéhezik, nem kell utcahosszat gyalogolnia. mert mindenütt „csak pár lépés” a büfé. így eloszlik a forgalom, ismeretlen a sorbanál- lás. Az üzlethálózatra sem az óriásboltok a jellemzők, hanem a kisebb áruházak. Fiume rohanó, kereskedő, kikötőváros. (Következik: Gradine) Buda Ferenc
