Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG * J ,aaw»88»Wag O DALMI MEL sma Ä M' — Ä fene vacakba ekkora bértől és csendes kis vattacsomó- hékás, tőlem érettségizhetsz is Megőrjíti az em- vá gömbölyödve. fekete szemé- de olyan pofont kapsz, hogy rög­v+* « ” tön megoldhatod azt a madza­i , egye meg ezt a szám aszott az agyába, mert a Melyiket parancsolod7 toügombocot,.. Hess onnan, te veréb, úgy látszik megszeppent Kolozs elvörösödött’ ctog! Hogy a menny-kőbe fér egy a szomszédból rákurjongató em- — Ne szemtelenkedj itt velem oklomnyi kis -1-'----- >—-----1 , • ■■ ...... — J d umakészség.. _ _ _____________ h ere... Hess, mert bizony isten vei némán pislogott a vereslő agyonütlek, te pecsét-gyáros .., felhők ezernyi tarajára. got... Te kapitalista! _ Hogyan lehet valaki ilyen — Látod, anyu — fordult meg­Hallgass mar az istenért, bolondos... Ahogy öregszel, úgy játszott sírós hangon Pista az felébreszted az egész utcát — leszel egyre bolondosabb — anyjához, mint még gyermekko­rút _ tej az agyban Kolozsné és mormolta Kolozsné. inkább meg- rában megszokta és okkal — lá- nem tudta, nevessen-e. vagy dü- értően, mint sérteni akaróan — tód? Ilyesmit kérdez és még en- hongjon, amint ott látja férjét Egy verébért ilyen patáliát csap- gém akar megpofozni... Hát mi az ablaKTial amelyen most már ni! vagyok, kisiskolás, hogy csúzliz­y as tagon zuhogott be a hajnal — Nem a verébért, a fene ott zak? józanító hűvössége. ott látja egye meg. ahol van ... Maga- Az asszony rögtön fia védel- gyurett hálóingben, kócosán, vek- mért... Az álmomért, a hajnali mére kelt: ni nagyságú öklével a szemben nyugalmamért... Kocsi zörög? — Mit bolondozol? Ha nem levő ház párkányán hajnali kar- Nem bánom, megszoktam. Még tudnád a fiad már udvarol és eneket rendező, tollasomé vere- a részeg ember danája sem ide- nem csúzlival lövöldöz.. Na­bet szidja, veresedé képpel. gesít. becsületszavamra . . . De ez hát... Ugye. kisfiam? j. n ébresztem fel. . . Én? az átkozott csivitelés! Mintha itt Kolozs legyintett és nagyot méltatlankodott megfordulva az benn — csapott fejére — érted? nyeli. Mi közé az udvarlásnak a ablaktól Kolozs. Hát ez a dög Itt benn ütne tanyát egy egész csúzlihoz. Azért. mert. egy tak- mit csinál? Nem ó ébresztett fel verébkolónia — ült fel dühösen nyos kölyök a mai világban, tó­én sem azzal az átkozott esi ripe- Kolozs. aztán keserűen legyintve jáshéjjal a hátán már lányok lésevei? Mi? Nem ő? Megőrjít, hogy még saját felesége sem után ' mászkál, attól még lehet bizony isten megőrjít már, hát érti meg, visszahuppant a pár- csúzlija. Mert neki igenis volt. ha szerelmes, menjen a szérűkre nák közé. .. Határozottan emlékszik. hogy szerelmeskedni, ne kornyikáljon Már nem beszélt az üzemben már húszéves lehetett és még ut az ablaknál hajnalról hajnal- a verébről, rajta ne röhögjenek, mindig megvolt a csúzlija. Igaz, ra. . — lovaita magát mind az ő kárára ne faragjanak idióta inkább csak emléknek ... De jobban bele mérgébe Kolozs. akit. tréfákat. megvolt. Emlék? Mit törődik immáron vagy ötödik hajnalra — Aztán megnézted legalább, ilyennel egy mai kölyök? Sem­ébresztett fel — úgy látszik — hogy férfi-e, vagy nő? — kér- mit. ■— Különben van csúzlim. Ha anya ki nem dobta, ott van . Nem nézted a kamrában, abban a dobozban — dugta vissza fejét Pista már ez — ugrott az udvarról és újból grimaszt vá­gott az apjára, de már kotródott De ostoba is is. Nem jó az öreggel kikezdeni ugyanaz a veréb. dezte Kar; Az üzembert már röhögtek — Kicsoda? rajta, mikor beszámolt most. már — Hát a veréb . negyednapja, hogyan riasztja fel meg? legjobb álmából ez a fenevad. — Miért fontos Mert az. Dúvad. Veszélyesebb, be gyanútlanul, mint a tigris, mert az nem jár- — Hogy miért? káí bent a városban, párkányon vagy öregem. Ha férfi, akkor Túl nagy a tenyere, és nem szemtelen, hogy nyűgöd- nincs baj, későn jött haza, s nem — Semmi.,. Semmi... csak úgy tan tollászKodjék tovább, csende- mer hazabújni a fészkébe, , . De eszembe jutott megkérdezni, sen peisze, mígnerp Kolozs visz- ha verebmama, akkor régen Merthogy én megőriztem még szabújik az ágyába, aludni még rossz. .. Mert az élete végéig húsz éves koromban is — hárí- egv órát hogy abban a pilla- most már ilyenkor indul majd tóttá' el a csúzli iránti aggódó ér- naiban újra kezdje csörgő, nagy- bevásárolni a piacra. Bizony! — deklődést Kolozs. De, amikor le- pofajú csivitelesét. fejtegette szemrebbenés nélkül feküdt, egy óvatlan pillanatban Csukd be az ablakot, s Kara, hogy még a száraz Sza- a párnája alá csúsztatta fia régi, menj a fenebe intézte el egy mos is felnvihogott, mint ven ló kicsit már penészes csúzliját, kézmozdulattal Szamos, s máris a zabla. "Valami éktelenül nagyot csőr— a gép fölé hajolt, hogy leemelje Nahát, ebből elég. Erre az rent. Az asszony hirtelen felült a szabályosra esztergált, tengelvt. ügyre pontot tesz. Rajta ne rö- az ágyában, s már csak azt lát- Csukjam be? hördült fel högjön a fél üzem. őt ne tartsa ta. hogy Kolozs, borzalmas za- Kolozs. Könnyű azt mondani... bolondos öregnek a saját fele— varral az arcán, valamit dugdos- Akkor meg lehet bent fulladni, sége, rajta ne fogjon ki egy pi- Va, lohol’ vissza az ágyába, akkor olyan a lakás, mint egy masz lócitrom-kutató. Majd tud- _ Mi volt ez? — kérdezte Ko­kemence . . . amelyből még a le- ja ő, hogy mit kell tenni ___ lozsné ijedten v egőt is kiszivattyúzták. — Pista, van-e csúzlid? — _ pS2t... mindjárt megtudod — — Te... beszélj a szakszerve- kérdezte váratlanul vacsora után dittoftta Kolozs riadtan vissza és zeti bizalmival - vigyorgott fiától, aki mély elmerültséggel ?«£ volt A kövSő pülanat- Kara hogy néhányan hangosan pucolta cipőjét, hogy lehetőleg ban m£r egy férfihang harsogott ícfnyerítettek az ötlet nagyszerű- fényesebb legyen a tükörnél is. végig az utcán- ségétől. Pista is Kolozsné is, egyszerre _ A keserves úristenit a mar­, - Bá/ az se volna rossz d°- kaptVel a £eJet- . héjának... Ki lehetett az... Betör­loe - folytatta rendületlenül, fa- — Hogy, micsodám van-e? ni a7 abiakot kővel... Senki sincs arccal Kara — ha egyenesen a kerdezte értetlenül Pista, s meg utcím De bát volt... Csak a rongyot is letette a kezéből. elkapjalak, az anyád keservit, “ ^ akárhol is’bujkálsz Ne kiabálj már te. felvered az utcát — ezt most egy női hang Kolozsné felkelt, odaballagott verébbel beszélnél. Utóvégre szó­ból ért az ember, nem igaz? — Eridj a pokolba — fancsal- san beszélek, nem? Csúzlid! Azt kodott Kolozs — mit tudod te, kérdeztem, csúzlid van-e? — __ m ire képes egy ilyen kis bestia, rivalt rá ", kicsit szégyenkezve csaTkicsit erősébbre“si Olyan vagyok minden reggel, Kolozs a fi ara, Pista egy fintort került a kelleténél mintha fejbe vertek volna ... vágott. Mindez, meg még a többi ug- — Persze, apus, hogyne volna... ... ratás, megjegyzés eszébe jutott Még bodzafapuskám is..; Meg az ablakhoz. A párkányon nem Kolozsnak. ahogy dohogva visz- gyorstüzelő gatyamadzagom. .. volt ott a vereb. De a párkány ._______________—----------------------------------------------------------------------------------feletti ablakban, ahol a látásból i smert férfi tekingetett eleinte derékig kilógva az utca fölé, az ablak üvegén hatalmas törés. A csúzli! Kolozsné becsukta az ablakot, szó nélkül, nyugodtan visszanéz­ve a most már gyanakvó férfi arcába, s aztán hangosan nevetve bújt vissza az ágyába. — Megöregedtél... Már csúzli­val sem tudsz bánni — és neve­tett, tele torokból, jóízűen, felsza­badultan. és í’övid idő múlva, ugyan még kicsit szégyenkezve, vele brummogott Kolozs is. De a veréb nem jött vissza töb­bé! • Gyurkó Géza A műsorban fellépnek: Tordai Éva, Mészáros Sándor, Király Sándor Az őszi kulturális program ke­retében több együttes látogat majd el Tolna megyébe. A sort a Belügyminisztérium Központi Szimfonikus Zenekara nyitja meg. amelyik négy napig tartózkodik megyénkben. A program során szeptember 12-én Bonyhádon a járási művelődési házban. 13-án Bálaszéken. 14-én este hét órakor Szekszárclon a BM. Fegyveres Testületek Klubjában, 15-én pe­dig Pakson a járási művelődési' otthonban lépnek közönség elé. Műsorunkban szerepel Mozart, Gounod, Csajkovszkij, Verdi, Puccini több operarészlete, vala­mint Kacsóh. Kodály, Strauss sok szép szerzeménye. A zenekart Vavrinecz Béla vezényli, s a mű­sorban fellépnek Tordai Éva. Mészáros Sándor, Király Sándor, az Állami Operaház tagjai. Az utóbbi hó­napokban meg­lehetősen sokat utaztam. Keresz­tül vonatoztam az országot Szek- szárdtól Miskei- 1 i|r ctg. És sok min- dent láttam. Például azt, hogy emberemlékezet óta összesen sem építettek annyit Magyar- országon, mint ezekben az esz­tendőkben, Nagy változásoknak lehetünk tanúi, láthatjuk, amim új üzemek nyitják meg ka­puikat, kapcsolódnak be a ter­melésbe mindannyiunk haszná­ra, S azt is jóleső elégedett­séggel vehetjük tudomásul, hogy ha ugyan a kívántnál lassab­ban is, de egyre többen köl­tözködnek új lakásba. S ezek a dolgok jó érzéssel töltenek el mindenkit. Ha azonban jó tapasztalatain­kat megpróbáljuk elemezni, s kicsit kritikusabban nézzük építkezéseinket, örömünkbe üröm is vegyül. Nem a meny- nyiségekkel van baj. Vélemé­nyem szerint az ország erőfe­szítéseinek maximumát adja, hogy pótolhassuk amit a múlt elmulasztott, s előre hozzuk, amit a jövő kíván. De az ütem- . mel, . a tervszerűséggel, a mi­nőséggel sokszor baj van. Sokfelé kerestem már ma­gyarázatot. .aggályaimra. Eköz­ben találkoztam olyannal, aki azt mondta: laikus vagyok a tervezéshez és kivitelezéshez egyaránt s ennélfogva a tájé­kozatlanok türelmetlensége szól belőlem. Igaz, nem vagyok épí­tészmérnök. még csak techni­kus sem. Hajdan azonban régi tanáraim jóvoltából bepillan­tottam az építéstörténet szét­ágazó berkeibe. S ha most összehasonlítom, amit tanultam és amit Iátok, bízvást mond­hatom: mi. a modern század felén is túl, még mindig ró­mai módszerekkel építkezünk! Sőt! Hagpo^nányos építőanya­gaink közül például a t-gla, kisebb lett. —’’ • természetesen az építkezések egyik legjelentősebb része, a falazás, toi'ábbra is olyan mun­kaigényes, mint valamikor, a korai korban volt. Nemzetközi tapasztalatokat is átnéztem futtában. Ezek a hír­adások összeszerelt, készen be­emelt szobákról. de legalább több négyzetméternyi nagyságú falelemekről tudósítanak. Az­tán jártam a fővárosban épü­lő József Attila városban is. Ott láttam néhány panelhá­zat építés közben. Szokatlan­nak tűnt az építkezés ilyen módszere, de ami a legszokat­lanabb volt benne, az az ütem, ahogy a falak növekedtek. Nem kellett egy esztendő egy kisebbfajta bérház elkészítésé­hez. Moszkvából is szolgálha­tok tapasztalásokkal. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de lát­tam olyan há­zat, amelyiket két hét alatt ^ szereltek össze. Mi pedig rak- / juk a kismére- " T». tű ' építkezési téglákat egy­másra, kötjük a hagyományos habarccsal és türelmetlenül néz­zük, amint lassacskán növe­kednek épületeink. Közben ilyen módon panaszkodunk: kevés ■ a kőművesünk, nem győzzük a szakipari munkákat. Szorongatnak a határidők, s kevés épületet tudunk csak ak­korra átadni, amikorra tervez­tük. S amikor átadjuk, nagyon szerencsésnek érezzük 'magun­kat, ha csak egy hónapot keil rajta dolgozni, hogy az épít­kezés után rendbehozzák a hi­bákat. beszereljék a hiányzó dolgokat, simára varázsolják a szoba púpos padlóját, stb... Szó­val van bajunk elég. Nem végeztem számító solaat, nem is vagyok erre hivatott, de számítások nélkül is mond­hatom: mi, minden egymillió forintnyi építési költséget meg­tetézünk még legalább száz­ezer forinttal, amely összeget a különböző javításokra köl­tünk. Ebben az ügyben is több­féle magyarázat kínálkozik. Van, aki azt mondja: azért kell mindjárt az építkezés után javítani, mert a kőművesek, betonozok, parkettázók keveset keresnek. Nagyon kell dolgoz- niok ahhoz, hogy a mostani bérnormák mellett megközelí­tően is jól jöjjenek ki. .-t fal- fokozőtt ütemű munka aztán kapkodásra készteti őket. Le­het, hogy van ebben némi igazság. De van ennek egy má­sik oldala: Megfigyeltem pél­dául, hogy a családi házak építésénél még csak szórvá­nyosan ■ sem fordulnak elő olyan hiányosságok, mint az államiaknál. Ott ugyanis zseb­re megy a dolog. A magánkis­iparos, ha hibát követ el, ma­ga látja kárát, az g zsebe bán­ja. At állami építkezések ese­tében viszont azt látjuk, hogy elégedetlenkedve ugyan, ie tu­domásul vesszük: igen, igen, hibák történtek a tervezésnél, vagy az építkezés közben. Az előbbiekből, úgy vélem logikusan következik: valami­lyen formában felül kellene vizsgálni az építkezéssel fog­lalkozók anyagi ösztönzését. Nem gondolok gyökeres refor­málásra, csak arra, hogy na­gyobb szerepet kaphatna a bé­rezésben a tervszerűség, a ha­táridők pontosabb betartása, a korszerű építőanyagok alkalma­zása és a minőség! Fontos lén- ne mindez, mert meggyőződé­sem: azt a sok szövet és jót, amit terveink előirányoznak, felépíthetnénk mi jobban és gyorsabban is. SZOLNOKI ISTVÁN HEGEDŰS LÁSZLÓ: Vidéki ünnep Enyhe, őszelőt idéző vasárnap. Gyümölccsel rakott barack, szüvafa. elől kevéske tisztás, virágágyak: ennyiből áll a kis ház udvara. Tenyérnyi gyep. amelyben több a mályva, üdülőt játszat félnapig velem, nézhetek muskátlira, violára, s ringó gyümölcsre, bár másnak terem. J>e enyém a nap drága lanyha fénye, míg a palánk árnyéka el nem ér, szellő s a lomb. S a szomszéd kert zenéje dal és harmonikaszó. Elalél, majd fölvidul szívem, pezsdiil a vérem, a lélek, mely zenére szomjazik. Olcsó vidéki öröm, de beérem ennyivel is, hallgatnám hajnalig. Másnak indult e vers; a férfiének, asszony kacaj és gyermeknevetés, maga a nyers örömű, kedvű élet beleszólt: fogadd el, nem is kevés. Tangóra twist, hallgató, büszke csárdás. Mit tehetnék mást, ked’/vel hallgatom. Haragudtam, de mest már szinte áldás, mondhatom végül: volt egy víg napom...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents