Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-06 / 208. szám
4 ¥5lsx mem supüjsxa 1963. szeptember 6. Nincs aki azt mondja: Állj! (?) Nem irigylem a zománcgyárvezetőit. A termelés ezernyi gondja mellett, van egy olyan jó álom- hessegetőjük, amely nagyon ildomos lenne, hogy mások álmát kergesse. Köztudott, mennyi edény kell, az is többé-kevésbé ismert, hogy edények dolgában nem állunk bőviben. Ha azt mondjuk, néha hiánycikként is szerepel a zománcozott edény, nem túlozunk. S érthető, hogy egyre növelik, javítják a termelést a gyárban, jobb minőségű árut akarnak a fogyasztónak küldeni... Ez a jószándék azonban végül eljut egy sorompóig, ahol már álomkergetővé válik a jelentkező probléma. Ugyanis elhatározta a ZIM (Zománcipari Művek), hogy a bonyhádi gyárban építenek egy alagút- kemencét, pakuratüzeléssel és a hozzá kapcsolódó berendezésekkel. Kilencmillió forintot irányoztak erre elő. Már kész a tervdokumentáció, mely szerint 1964-ben és 1965-ben építik fel az új üzemrészt. Közben készül egy másik terv is — már lényegében el is fogadták — a sajtoló üzemrész tetőzetének építését hárommillió forintért, további kétmillió forintért (ha elkészül a tető!) pedig ennek az üzemrész falazatának a megerősítésére, a felújítási keretből. A két jelentős munka külön- külön, de együttesen is hasznos, szükség van rá. De ezt a rengeteg pénzt ésszerűbben is fel lehetne használni. A tizenötmillió forin- ból — mert egymillió forint még csurran a rendelkezésre állóhoz — meg tudnák oldani a gyáriak nagy-nagy gondját. Építhetnének ebből az összegből egy alagútke- mencét, a hozzávaló berendezésekkel, a sajtoló üzemet, és még félkészáru raktárt is — kapcsolódóan, úgy, ahogy a korszerű termelés megkövetelné. De ez lehetetlen. A pénz forrása nem egy, hanem kettő. A beruházási keretet — érthetően, csak beruházási program megvalósítására lehet felhasználni, a felújítást pedig csak felújításra — még akkor is, ha a felújításra kerülő létesítmény, ézúttal a sajtoló üzem, teljes egészében újjáépül — magyarul: felújítás címén — mert nem nagyobb, nem magasabb, stb., mint volt a régi épület, épül egy új üzemcsarnok, mely már most, az átszervezés stádiumában kicsi, és kicsi lesz, ha elkészül, akkor is, mert ha egy centivel szélesebbre építik, akkor a bank, a rendeletek értelmében, nem fogadja el mint felújítást, hanem beruházásként kezeli. Szóval bonyolult a beruházás és felújítás kérdése, érthető, hogy a zománegyári elvtársak, sok álmatlan éjszakát töltenek emiatt, amikor csak egy olyan szerv kellene, amelyik kimondja azt a bűvös szót: „Állj!” és akkor a tizenötmillióból a korszerű termelésnek, az igényeknek megfelelő létesítményt készítenének. Várjuk, ki mondja ki és mikor a bűvös igent, az álljt! Mert ha a rendeletek azt egyértelműen nem is teszik lehetővé, de a józan ész ezt diktálja. P. J. Kezdődik a tanév Palánkon Ma, pénteken reggel nyolc órakor tartják az ünnepélyes -tanéve nyitót a Palánki Felsőfokú Technikumban. Már a tanévnyitás előtt néhány nappal behívták az idei hatvan elsőéves hallgatót, akik a tanárok és néhány másodéves segítségével megismerkedtek á kollégium rendjével, végigjárták a tanszékeket, ellátogattak Kajmádra, ahol a gyakorlati oktatás folyik, s az eligazítás után, szerdán ünnepélyes eskütételre gyűltek össze. Az eskütétel után iratkoztak be a technikumba. Az intézményben az idei tanévben velük és az 50 fős második évfolyammal, valamint nyolcvan ■levelező. hallgatóval foglalkoznak. A létszám januárban újabb nyolcvan levelező hallgatóval egészül ki. A technikum a nyár folyamán felkészült a tanulók fogadására. A Gépállomások megyei Igazgatóságával közösen létrehoztak két újabb laboratóriumot, amely a földművelés tani tanszék keretén belül működik. Segíti a hallgatók elméleti és gyakorlati oktatásának kapcsolatát, mert egyben a technikum növendékei részt vesznek a Gépállomások Igazgatóságának termelő munkájában. 25. — Az nem elég! — bátorodik Zsófi. —• Vagy ötösök lesznek a rajzaim, meg a fogalmazások, vagy... — No, mit vagy...? — kérdezem tőle. — Tudjátok ti! Azt hiszem megéri nektek! — Rossz vagy, Zsófi! — Nem baj az! — és a szemünkbe nevet. Péter azt kérdezi tőlem, hogy mit lehet itt tenni? Zsófi elkomolyodik: — És, hogy nem tudjátok meglelni azt a Klárit? Ki az? — komoly az arca, de én látom, a szeme tele van örömmel. — Hát hogy nem lehet meglelni? — csapja össze a kezét. — Te nem érted még ezt, Zsófi! — Dehogynem! Én meglelném, ha a helyetekbe lennék! — Hm... — és összenézünk Péterrel. Hatodikos már ez a lány. Tanácstalanok vagyunk. — No — kezdi újra Zsófi. — Nem bánom, hallgatok, ha ti is megteszitek, amit kértem. Különben nem vagyok annyira rászorulva az ötöseitekre! Aztán meg ilyen szerencsétlenek vagytok, hogy meg se lelitek! ...Hallgatok ... és ha mégis úgy lenne . .. megadjátok az ötöst, vagy nem? — Meg... — nyögi Péter. — Meg... — bólintok rá én is. Zsófi elszalad, de a kapuból elég kétértelmű grimaszokat vág. — Beszedtük! — jelenti ki Péter. — Derékba kaptuk! — Merek fogadni, a szóvivőnk egy negyedórán belül megtartja az első sajtóértekezletét a Tejesköcsög Síkságon tartott plenáris ülésünkről! — Meglehet! Bár ha Zsófi azt mondja, hogy becsszó, akkor hajlandó hallgatni. Legfeljebb újabb zsarolásokba bocsátkozik! VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP TTTTIIITTÜIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII kutyák majd ingerülten szaglászszák a motort, s apám — cseresznyefa botját suhogtatja, le akar bennünket ütni. Előre látjuk, hogy arról fog majd beszélni, micsoda arcátlanság egy ügyét... és őt újra a szemünkkel látnánk. Látnánk a valóságban, csodálhatnánk búzavirág ringású lépteit, karcsú derekát, s melleinek ritmikus mozgását, melltartók nélkül! Mindig úgy ilyen motorért több, mint tíz- szokott lenni, ha szerelmes va- ezret kérni. Egy évi fizetés... gyök egy lányba, azon túl soha Nyugaton meg kétheti fizetésért nem tudom magam elé képzelni adnának jobbat. Mert ez — az arcát, bármennyire szeretném, mondja majd fitymálva — ócska Csak álmomban látom. Onnan limlomból van, ami évekig ott tudom azt is, hogy Klárikába rozsdásodott a rekesz tövében, szerelmes vagyok, mert nem tűmig Zsófi az úttörőkkel össze dóm elképzelni az arcát. Ez a nem szedte. Mi remegve szívjuk magunkba a motorból áramló benzinszagot. Bárcsak így lenne, bárcsak megúsznánk ennyivel. Rosszak az előérzeteim. Nyilvánvaló, hogy a személyes dolgokat a legrövidebb időn belül meg kell oldani, mert ezek akadályoznak bennünket a nagy tettek véghezvitelében. Elvégre a legfőbb ideje komolyan hozzákezdeni az emberi szellem felszabadításához. Péter kijelenti, hogy találkozott valamelyik nap ség beszél belőle, Pongráccal. Pongrác Jani Pesten jár egyetemre, és azt mondta, hogy ha motorra van szükség, csak neki szóljunk, a menyasz- szonyjelöltjének az apja maszek motorszerelő, kéz alatt felényi áron kétszer olyan értékű motort vehetnénk. Mindig van halálozás és az özvegyek első dolga, hogy eladják a motort. Micsoda motoPéter is mennyire gyarló. Napok óta egy 'ecsetvonást nem tesz a Klári portréján. Bizonyára újra az Éva szerelme kísérik Nem tudok tisztába jönni, hogy mit akar véle. Amíg mi ügyes-bajos dolgainkról tárgyalunk, a szomszédban valaki a rádiót zenged. Péter bosszúsan szidja a Sze- renellát, hogy lehet egy dalba ennyi bárgyúságot összeszedni! Azt mondtam Péternek, irigy- mért ő még nem kapott tejkaramella ízű csókokat... állította, hogy igen is kapott... és annak ellenére, hogy nőügyekről a legszűkebb baráti körben sem hajlandó nyilatkozni, — elmondta — egyszer Évával a Sóstón voltak. Fruttit és karamellát vett, egész tasakkal, és míg azt ették, állandóan csókolóztak... — ha akarok vannak! Igaz, hogy fel kell rom tudni! érte utazni Pestre, de az egyálta- — Mondtam, vitézlő, tartsuk Ián nem baj, legfeljebb a nagy a plenáris ülést zárt ajtók mögött. — Mondtad a frászt! — Legalább a hangunkat halkabbra foghattuk volna! — Nem kell izgulni. mert Zsófi kitűnő! — Mehetsz a frászba, akárhogy kitűnő, ha egyszer csak megunja a hallgatást és locsogni fog! — Szemmel tartjuk! Aztán folytatjuk a plenáris ülést, lényegesen halkabbra fomunkánk megkezdése előtt Pesten is szétnéz az ember. A legrövidebb időn belül Pestre kell Tehát nem irigységből mondta az előbb! Ennek ellenére kisiklottak Évával egymás életéből. Péter kijelentette, hogy egyetért a kiutaznunk, utána haladéktalanul naiakkal, akik azt tartják, hogy: megkezdeni a munkát. De egyelőre még csak annyi a remény, hogy bemegyünk a városba, körülnézünk és ha sikerül Klári nyomára lelnünk, akkor kétnaponként is bemehetünk a városba, annak ellenére, hogy a munkánk sem szenved elmaradást. Milyen pillanatok alatt röppenhetünk egyik helyről a másikra! Azon túl nem kísért bennünket gott hangon. Megegyezünk, hogy az sem, hogy tulajdonosokká a legrövidebb időn belül utazni kell. Megegyezünk abban is, hogy az iskola nagy sárga épülete ezentúl Bárka. A motorról nem beszélünk. Leghelyesebb, ha meglepetés lesz. Különösen apámnak, ha majd kimegyünk pöfögve a juhásztanyára, s megállunk a nádkunyhó előtt. A váljunk, lógázó lábbal éljük az életünket! És az agyunkra hájréteg tapadjon! Mindettől megszabadít bennünket a motor. Micsoda fáradt szekéren jár az idő! Ma még ma van. ahelyett, hogy már holnap lenne, mi utaznánk a városba, rendeznénk a Klárival kapcsolatos nyomozás YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Este nyolc után... története is ilyenkor ros szórakozóhelyeit, egy hétköz- don. A Egyre gyakrabban tűnt napi este helyzetképét felvegyük, zelődik. nőidnács titkára is né- Ö azt veszi észre, hogy Billenős kezdődött: fel estefelé a korzón, amint a Kiváncsiak voltunk, találko- az asztalokon nem rövid ital haverokkal, vagy egyelőre csak zunk-e iskoláskorú fiatalokkal, áll, hanem sör, úgyhogy a kép úgy magában húzott a központ akik nyolc óra után még kísé- csendes, köznapi, munka utáni valamelyik szórakozóhelye felé. rővel sem tartózkodhatnak nyíl- szórakozás hangulatát kelti. A Az ifjúságvédelmi osztály a gya- vános helyen, és egyáltalán, bokori találkozások révén gyorsan gyan szórakoznak a látogatók, megtanulta a lány nevét. Aztán Nem szenzációt kerestünk, a va- egyszer csak nem Billenccsel ta- ló helyzet érdekelt bennünket. lálkoztak, hanem a férjével. A Hogyha Billenősből és társaiból vehető, hogy megkezdődött a rendőrségen bejelentette, hogy akad is tucatravaló, — lesz-e tanév, s talán nemcsak az első ifjú felesége negyvennyolcórás „utánpótlás”? napok frisseségének köszönhető, együttélés után 15 ezer forintjá- . úti vendéaió csendes hopv a tanulók innen hiányoznál eltűnt Eltűnt, úgy, hogy még fi£alaZ?*emTláLnk.Vuz- *»*■ *■ 'Mrs arról beszél, hogy más se latta. szafelé menet. R. elvtárs ismeTegnap este, mintha az ő rost lát. Előttünk három 'cac- sziulettjét láttuk volna... A park- kiásan öltözött legényke siet. A ban. az egyik pádon. Kis cső- középsőt megismeri. Húznak ám, — mondja ő huligánok, hogy jövünk, — mond- is amazok szaknyelvén. ía’ — nem mutatkoznak nyilváA Sörkert középplacca foglalt. nos helyen. A széleken néhány terítetten asz- Foglalkoznak egy elképzelés tál, oda ülünk. A rendőrök (el- m->qvalósításávn'. If,??-Íi’ía!,í)''kísért bennünket P. főhadnagy ból szeretnének qárdát összeál- is) önkéntelenül is a maguk dia- Utáni, akik magánemberként is. déglő felé. A nőtanács titkára, nvai után kutatnak a tánchely ha szórakoznak, és felfigyelnek R. százados, és e sorok írója sűrűjében, az asztaloknál. Itt valamire, segítséget nyújtanak az alakított brigádot kedd estére, már több a fiatal, hiszen ez az ifjúságvédelmi-osztálynak. lay az hogy közösen megnézzük a vá- egyetlen táncos hely Szekszár- ellenőrzés szélesebb körű, a tárport volt körülötte. Ott ácsorgott dioptriás, az hívta fel rájuk figyelmet. — Úgy látszik, elfogyott a 15 ezer forint, — jegyezte meg R. százados. Mentünk tovább, a vasúti ventánchelyen látunk ugyan egykét olyan fiatalt, akik feltehetően beleesnek a korhatárba. De, ha a látszat nem is csal, észregyakran tartanak szúrópróbát, — de nincs „szerencséjük” még szombaton sem mindig. — Mintha csak megsejtenék a sadalmi segítségre pedig szükség van. Nem azért, mert Szek- szárdon annyira elharapódzott a huliganizmus. Ifjúsági bűncselekmény kevesebb fordul elő nálunk, mint amennyi az országos átlag. Csak a társadalmi segítség hatásosabb, célravezetőbb módszernek bizonyul. A Sörkertben nem ígérkezik semmi „érdekes". Kifelé jövet a pénztárosnővel beszélgetünk. Elmondja, hogy szombaton bizony találkozhattunk volna más képpel, mert akkor sok volt a huligán a kerthelyiségben. Nem akarjuk eltúlozni a csendes hétköznap jellegét. De ezekből van több. Pedagógusokon, társadalmi aktívákon is múlik, hogy a Billencsfélék száma tovább apadjon. A lilot (személyi igazolvány) kevesbbszer kelljen elkérni. Mielőtt brigádunk tagjai elbúcsúznának. találkozunk az utolsó mo-ielőadás távozó közönségével. Köztük a három ifjú. akikkel n vasútnál találkoztunk. Úgy látszik, ma mozis nap volt... (bencze) „ne ölelgessük azt, akit nem szeretünk”. Ezt arcátlan nagyképűségnek minősítettem, "mert csak szeretné ő Évát ölelgetni. Ö azt felelte rá hogy természetesen, de mindaz, amit az előbb mondott, szimbolikus jellegű. Zavarában újra visszatért a táncdalokhoz. írjanak olyat, mint volt a „Bolyongok a város peremén”. — Használt! — mondtam rá. Az csak azért jó, mert alkalmazható a mi esetünkre! — Távolról sem, — mondta Péter. — S azonkívül is, figyeljem meg, ott vannak Yves Montand és Josef Kozma dalai — emberi mondanivalókkal. — Azt ne számítsd — mondom, — azoknak egy egész tröszt ír egy-egy dalt, úgy köny- nyű. És hogy vissza ne térhessek megint arra: mi van Évával, szakitottak-e végleg, Péter plakátot tervez. Mindjárt jelmondatokat is próbált a plakátok alá: „Boci térdű Szerenella a csókjaid érdekében fogyassz karamellát!” „Szerenella csókjaiból készítsetek silót, mert ennivalóóó!” Péter a „plenáris ülés” után azt mondta, hogy nem engedhetjük meg magunknak ezeket a hiábavalóan töltött napokat, mert annyi a tennivalónk, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. És minden más egyéb dolgaink mellett itt van a téesz. Ez ma az egyetlen, aminek rendbetétele meg kell, hogy előzze a legfontosabbat is, a szellem felszabadításának ügyét. Mert bár az elvek mindenhatóak, de vannak esetek, amikor gazdasági ügyek fontosságuknál fogva megelőznek minden mást. Addig végleges kibontakozás nincs, amíg egyenes kerékvágásba nem jut a téesz. Most nálunk az a legnagyobb baj, hogy a falu fele a szövetkezetben van. a másik fele pedig egvéni gazda. Szörnyű ez a megosztottság! Azok. akik a téeszben vannak, a háztájit négyszer kapálják, a közöst meg egyszer! (Folytatjuk.)
