Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-06 / 208. szám
i9£8. 'Szeptember 3, fÖTNÁ 1VTFGTFT VBPŰJSÍ0I s Százötven vonat — tízezer utas huszonnégy óra alatt Remények és gondok csúcsforgalom idején Kezdünk hozzászokni, hogy a vasúti és egyéb szállítási teendőknél már nem elégséges az, ha a feladatokat, teendőket úgy soroljuk, hogy ősszel van a munka dandárja. Jó, hogy már egész éven át a szállítási feladatok megoldása csúcsnak számít minden nap. S így ősz táján, amikor a mezőgazdasági termények raktárba szállítása, a fogyasztókhoz juttatása megkezdődik, s amikor a télre való készülődés miatt még csak nő a feladat, már el is jutottunk a vasút nagy gondjához, nagy feladatához: az áruk időben való célbajuttatásának szükségességéhez, hogy úgy mondjuk e törvényhez, amely a vasút terve. Nyolcvanéves berendezés öreg a pályaudvar. Berendezéseinek nagy része több évtizedes. Igaz, megbízhatóan működnek, csupán egyetlen hibájuk — lassúak a mostani nagy és gyors forgalomhoz képest. Az elmúlt évtizedekben ide alig jutott valami korszerűsítés. A néhány biztosító berendezés-felújítás, kisebb vágány-rendezés, a hangosbeszélő berendezés felszerelése kevés „újítás”, kevés új létesítmény ahhoz, hogy elmondhassuk, a nagy forgalomnak megfelelő az állomás technikai berendezése. A szolgálati helyiségek, ahol tulajdonképpen az egész állomási forgalom az emberek fejében először lebonyolódik, olyan kicsi, hogy szinte csodálni kell az embereket, akik ilyen körülmények között is helytállnak. A berendezések ezekben az irányító szobákban régiek, kezelésük nehézkes, körülményes. A vágányzárat például minden alkalommal úgy lehet kezelni, jelzőt úgy lehet állítani, ha a forgalmista feláll asztalától, hatot lép hátra és teker a szerkezeten hármat, négyet... Hát nem lehetne ezt gombnyoma? sos, elektromos mechanizmusra átalakítani? Vagy a másik: A külsős forgalmistának minden vonat indítása előtt be kell szaladnia a belsős tiszthez, aztán kifutni ismét a vonathoz. Képzeljük el, mit lót- fut egy külsős tiszt vonatcsúcsok idején, amikor húsz perc alatt nyolc—tíz vonat is indul — nem beszélünk a tehervonatok indításának körülményeiről... Azt mondjuk, nyolcvanéves berendezésekkel dolgozni nehéz, s ha az évek megítélésében néhányat tévedünk, az semmit nem von le abból a nagyszerű tettből, amit a munkások produkálnak. Százötven vonat Pedig nagy a forgalom. Huszonnégy óra alatt több mint száz vonatot fogad, s indít az állomás. Amikor éjfél után néhány negyedóra pihenő van, fáradtan roskadnak le az egésznapos fut- kosástól a munkások. Mert százötven vonat sok munkát ad. Körülbelül fele személyvonat — tízezer átszálló utassal —:, fele pedig teher. S ez az arány eltolódik a jövőben: már erősen lehet ezt érezni, a tehervonatok javára. Megindult a forgalom délről, jön a tranzit-szállítmány Gyékényes. Fiume felől, és onnan is, Pécsről is, meg máshonnan is egyre több árut küldenek. És az mind itt halad át, déldunántúl legnagyobb csomópontján. S ez meg is látszik az állomáson. Nem ritka, amikor egy-egy vonatcsoportot két — nem tévedés, kettő — vágányon kell fogadni, s indítani. Egy vonatcsúcson pedig nem kevesebb, mint nyolc—tíz személyvonat, mintegy kétezer átszálló utas van... És örvendetes, nem történt még ebből kifolyólag baleset... És ez nem is annyira a biztonsági berendezéseknek köszönhető, mint a seregnyi embernek, akik ilyen csúcsok idején -dolgoznak, intézkednek, kiabálnak. Hosszú Feri bácsi, az állomás idős portása mondta: „Mióta vasút a dombóvári vasút, nem volt ekkora forgalom, s nem volt ennyi ideges ember...” Higgyük el Feri bácsinak, így van ez... Ha megkérdezem a forgalmistát, Marton Jánost, ő azt mondja: „Egy vonatcsúcs legalább két évvel öregíti az embert...” S lehetne ez másként? Teszem fel a kérdést többéknek. A válasz egyértelmű:* igen. Szabados Sándor elvtárs, az ál- lomásfohök-hélyettés ís éVFőí beszél, még arról, hogy már hozzáfogtak a nagy munkához, bár a mostani korszerűsítés csak csepp a tengerben. Mert az egy rendezővágány, amit most építenek, és a delta-rendezés nem old meg mindent. S ezen még az sem segít, hogy a két szolgálati ág, a vontatás és a forgalom között, olyan a kapcsolat, hogy sok nehézséget csak ennek segítségével lehet leküzdeni. Kevés a gép, s hiába ekkor a kapcsolat, hiába a személyes barátság is, ha nincs mozdony nem lehet mit állítani a vonat elé... Naponta féltucat vonat indítása késik öt—nyolc órát mozdony hiányában. S hiába kérnének társfűtőházaktól gépet, ott is kell, onnan sem lehet elvonni... Csúcsforgalom van a csomóponton. Most minden ember minden idegszálával a munka jobb elvégzését segíti. Tóth Ferenc térfőnök az egyik csúcsidő néhány perces szünetében arról beszélt, hogy szinte példátlan az a lelkesedés, ahogy a munkások dolgoznak. A szocialista brigádverseny a legjobb segítője a munka végzésének, de úgy, azzal a különbséggel a korábbi versenynél, hogy most az egyén munkája, tevékenysége a lényeges, ez hatalmasodott el, úgy, hogy a közösséget, a brigádot, a turnust segíti. Persze, a csúcsforgalom nemcsak vasutas-, hanem utasprobléma is. Sajnos, ezen nem lehet segíteni — legalább is a közeljövőben nem —, hogy az utasok is kulturáltabb körülmények közé jöjjenek itt az állomáson. Kicsik a várótermek, zsúfoltak, ebből következik; takarításuk is bonyolultabb. Az Utasellátó, hiába akar terjeszkedni, nem tud, meg aztán ha engednék sem tudna hova, merre terjeszkedni. A peronra zsúfolódik egy-egy vonatcsúcsnál másfél ezer ember. Nincs gyermekváróterem — papíron van ugyan, de abban mindenki van. csak éppen gyerek, és kísérője nincs — nincs kultúrváró terem. van azonban egy váróterem. mely padokkal, s utasokkal zsúfolt. Nyáron még csak megjárja, de mi lesz a télen?... . Csúcsforgalom van a csomóponton. gondokkal, kemény munkával telített csúcsforgalom. Azért a gondokból, a munkából néha a remény is kicsillan: lesz itt még másként is sok minden. Mert mégiscsak 1963-at írunk, és ehhez a nagy forgalomhoz már kell valami korszerűsítés is... Bízunk abban, így gondolkodnak a vasút vezetői is... S akkor nem sokáig lesz ily gondterhelt őszi csúcsforgalom Dombóváron. (pálkovács) A szünidőnek vége ugyan, de a Csaba utcai „bajnokság” bizonyára a jó hosszú életű. idővel lesz azonosan (Fotó: Erb Janos; Megkezdődött az idei cukorrépatermés feldoigozása Nyilatkoztak a Kaposvári Cukorgyár vezetői A Kaposvári Cukorgyár vezetőinek az átvétellel, a szállítással és a várható terméssel kapcsolatban tett fel néhány kér* dést lapunk munkatársa. Közöljük a gyár vezetőinek válaszát: — Az első becslést megtartottuk. Eszerint a gyárunk körzetéhez tartozó Tolna megyei termelőszövetkezetek 3024 holdnyi cukorrépa földjéről körülbelül 43 000 tonna termésre számítunk. Ez megfelel holdanként 143 mázsás átlagnak. Még meg szeretnénk jegyezni, hogy egy későbbi időpontban újabb becslést tartunk. Az is ide tartozik, hogy az első becslés óta a lehullott csapadék javított valamit a termésátlagokon és így valószínűleg több répát fogunk átvenni, mint amennyire számítottunk. — Gyárunk indulásához a cukorrépa-átvételt úgy szerveztük meg, hogy az illetékes szervekkel karöltve tárgyaltunk a termelőszövetkezetek vezetőivel. Valamennyi közös gazdaságban megkérdeztük, mikor kívánják a cukorrépa szállítását megkezdeni. Ennek alapján igyekeztünk a termelőszövetkezetek vezetőinek kérését teljesíteni. Javította a szedési hajlandóságot az elmúlt évvel szemben az a körülmény, hogy kormányzatunk felárat biztosít a termelőknek. Amelyik tsz szeptember 5-ig adja át a répát, az mázsánként 4 forint, amelyik szeptember 6-tól 10-ig, az mázsánként 3 forint, amelyik szeptember 11—15-ig. az mázsánként 2 forint felárat kap minden fizető súlyú mázsa répa után. — Ami a cukorgyár kívánságát illeti, arról röviden csak annyit szeretnénk mondani: kérjük a termelőszövetkezetek vezetőit, mindenkor tartsák be a velük írásban megkötött szállítási ütemtervet, mert ha nem taj^Í4H be, veszélyeztetik gyárunk folyamatos üzemeltetését. A Kaposvári Cukorgyárnak naponta ,2000 tonna répára van szüksége. Ezt a mennyiséget arányosan gyűjtjük be a körzetünkhöz tartozó négy megyéből. Ha tehát a hűvösebb idő beállta előtt többet szállítanak az ütemezésnél, akkor ez az átvételi állomásokon torlódást és réparomlást idéz elő. — Elhangzott egy olyan kérdés, kerülhetnek-e hátrányosabb helyzetbe a termelőszövetkezetek az állami gazdaságok javára. Állítólag erre tavaly a szállítások során volt példa. Ezzel kapcsolatban közöljük a következőket. Tudomásunk szerint csak a sárpilisi Uj Március Termelőszövetkezetnél fordult elő a múlt évben olyan eset, hogy kifogásolták a szállítás rendjét. S arról panaszkodtak, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság répáját átveszik, az övékét viszont későbbi átvételre ütemeztük be. A helyzet itt a következő volt: A Szekszárdi Állami Gazdaság Sárpilis-Várdomb vasútállomásán úgynevezett önrakodó van. Ez annyit jelent, hogy az állami gazdaság a répát az állomásra szállította, vagonba rakta, és a termés mennyiségileg, valamint minőségileg gyártelepünkön lett átvéve. Ezért az állami gazdaságnak répa-mázsánként 3 százalékot térítettünk. A gazdaság olyan nagymennyiségű répát szállított az állomásra, hogy ott más szabad hely nem volt ahhoz, hogy külön átvevő személyzettel, a termelőszövetkezettől is átvehessük a termést. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a tsz-nek felajánlottuk: legyen önrakodó, ugyanúgy, mint az állami gazdaság, de erre a tsz nem volt hajlandó. Az idén az előbb említett tsz az elsők között szállít, és csak utána fogjuk majd az állami gazdaság répáját átvenni. Itt szeretnénk azonban egy olyan problémát megemlíteni, amelyhez mind az önök. mind a tsz-ek segítségét kell kérni. Ez pedig a cukorrépa berakására vonatkozik. Az a helyzet ugyanis, hogy mi átvesszük minden szerződésileg megtermelt cukorrépát, azt az átvételi állomáson tároljuk, de szállításra nem tudunk megfelelő rakodólétszámot biztosítani. A tsz-ek sok esetben nem hajlandók a réparakodásra jelentkező tagokat elengedni, emiatt félő, hogy még jobban súlyosbodik a közlekedés helyzete. November 20-ig, 30-ig az összes cukorrépatermést átvesz- szük. Gyárunk viszont január 10-ig üzemel, s így egy bizonyos mennyiséget tárolni kell. Később viszont a szállításhoz emberekre lenne szükségünk. S ma, amikor máshonnan dolgozót kérni nem tudunk, mint a közös gazdaságok vezetőitől, arra kérjük Önöket, hogy a laoban erre a körülményre hívják fel a tsz- vezetők figyelmét, — fejezték be nyilatkozatukat a Kaposvári Cukorgyár vezetői. — Szp. — Az úttörők nyári mérlege: Száznyolcvanezren a táborokban9 száztízen hatezren az üdülőkben töltötték el a nyarat Az úttörők most elkészült nyári mérlege arról tanúskodik, hogy a legifjabb diákok kellemes emlékekkel kezdhették az új tanévet. A nyári hónapokban csaknem kétezer tábort ütöttek az ország legszebb vidékein, a Balatonnál, a Mátrában, a Bükkben, a Dunakanyarban, és másutt, s ezekben 180 000 úttörő kapott helyet. Tanáraik, ifjú vezetőik felügyeletével kirándulások sorozatán vettek részt, sok úttörőcsapat pedig külön vándortábort szervezett, hogy tagjai minél több új tájjal, környékkel ismerkedjenek meg. Az elmúlt évekhez hasonlóan sok általános iskolást láttak vendégül a szakszervezetek, a minisztériumok. a gyárak, üzemek, vállalatok, hivatalok üdülőiben is. Itt 116 000 15 éven aluli fiú és lány pihente ki a vizsgák fáradalI mait, s gyűjtött erőt az új feladatokra. Jól érezték magukat az otthon maradók, azok az úttörők is, akik nem kerültek be az országjárók 300 000-res seregébe. A nyár nagy részében nyitva tartottak az úttörőházak. s nagyüzemet bonyolítottak le a szakkörök összejöveteleiken és az iskolai kirándulásokon, valamint a napközis táborokban százezrek számára gondoskodtak kellemes időtöltésről, jó szórakozásról. Az úttörők legjobbjai — természetesen csak kisebb létszámú csoportok — külföldi élményekkel gazdagíthatták nyári programjukat. A Szovjetunióban. Csehszlovákiában. Lengyelországban. a Német Demokratikus Köztársaságban. Romániában és Bulgáriában jártak, s kötöttek új barátságot külföldi pajtásaikkal. (MTI).
