Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

torvA nreetif sepítjsaö 1063. szeptember 1. • • Ofven talpfaszög Ilyen lehetett az ó- itáliai isten műhelye is. Füstös, kormos, meleg — talán még ilyen nagy volt a huzat is. A huzat most jó, mert any- nyira-amennyire eny­híti a tűzhelv, és a tetőül szolgáló kát­ránypapíron áttűző Kap hevét. A téglák közt jókora nyílások vannak, amelyeken a télen a szél behordta a havat. Vulcanus ütéseitől zeng az üllő, valami különös ritmusú dal­lammal. Hol az ezer­nyi sziporkát szerte- freccsentő vason, hol az üllőn táncol a ka­lapács. Olyan a műhely, mint a mitológiában a tűz, a tűz ereje és a gyümölcsérlelő Nap heve. istenéé — és mégis más. A kohót nem szurokfekete le­gények fújtatják, ha­nem valami láthatat­lan szellem, láthatat­lan erő; a falon csak egy gombot kell meg­nyomnia Vulcanus- nak, és lángot vet a piszkosbarna füstöt pipáló parázs. Vulcanus... kormos, borostás arcán pata­kokat mos a veríték, és főlyóvá szélesedik meztelen hátán, mel­lén. Szemüveget hord és kefefrizurát. Kiemel a tűzből egy vörösen izzó vas­darabot. Néhány erő­teljes kalapácsütéssel formálja, alakítja, egyik végét hegyesre kalapálja, a másik végére fejet formál. A vaspálcikákból szö­geket kovácsol Vul­canus. Talpfaszögeket. — ötvenet kell ké­szítenem holnapra — mondja. — A lak­tanya mögötti építke­zésen a darupályát hosszabbítják meg. A sínek rögzítéséhez kell a szög. Újabb lakóházak épülnek azok mellé viszik a darut... Félmeztelen, cso­koládébarnára sült munkás áll meg a műhely ajtajában. — Józsi bácsi, len­ne szíves megélesí­teni, meghegyezni a csákányomat. amíg rakodunk? — No, mutasd csak. — De edzze meg jól, ne kopjon el ha­mar! Néhány nerc műim már a vörösen izzó csákányon táncol a kalapács. Amikor már eléggé élesnek találja, hirtelen egy vödör vízbe mártja. Hülni hagyja egy kis ideig, majd is­mét tüzesre izzítja. Figyeli, hogyan vál­tozik kékes színűre a tüzes vasdarab, majd isniét a vízbe mártja hirtelen. — Na, most már jó lesz... Ismét a szögek ke­rülnek sorra. Újabb és újabb hullik le az üllőről a porba. Tempós, kimért moz­dulatokkal dolgozik, évtizedek gyakorla­tával. Három és fél évtized óta táncol­tatja kalapácsát az üllőn, szítja a tüzet Vulcanus — Dittelján József. Három év óta a komlói építőipari vállalatnál... — Ha átadják a telepet az AKÖv'- nek, továbbállunk egy házzal. Valahova a vásártérre költö­zünk, ott lesz több éves munka. Ilyen nagy építkezésekhez a kovácsműhely is kell, mindig akad munka. — Dittelján... Mi­lyen ritka név... — Azt mondják tálján eredetű, vedig rác vagyok. Ámbár lehet, hogy vala­melyik ősöm olasz­honból származott... Arról a 'főidről, ahol huszonkét év­századdal ezelőtt templomot emeltek Vulcanus tiszteletére. BI. Ahol már a téli zöldségellátásra készülnek Á' paprikával, uborkával, para­dicsommal megrakott ládák szál­lításra készek. Az idén „döm- ping” • van a zöldségfélékből a kurdi Uj Élet Tsz-ben. A MÉK- kel szembeni kötelezettségüknek nagyjából eleget tettek. Paradi­csomból, uborkából és papriká­ból azonban még több vagonnyi árujuk vár értékesítésre. Az idei termést még el sem szállították, de már a jövő évi 'primőrfélék termelésére készül­nek a kurdi tsz kertészetében. Az arasz nagyságú paprikapalán­tákat elültették. A blokkokban a . legkisebb hely is gazdaságosan van kihasználva. A kurdi tsz az idei évben 2 millió forintos beruházással — a sasadi tsz példájára — két holdon 16 blokkos hajtató sza- porító-házat létesített. A téli kertészkedés terve sokat ígérő. Az Ínyenceknek karácsonyra friss salátát, retket és zöldhagymát, januárban, februárban cecei pap­rikát, márciusban uborkát és tö­köt, május elején friss paradi­csomot. A primőr zöldségfélék termelése mellett virágkertészke­déssel is foglalkoznak. A kurdi tsz hajtatóháza sokat ígér. A téli hónapokban friss zöldségfélét a fogyasztóknak, fog­lalkoztatást és jó jövedelmet a tsz-tagoknak. aífut&Láyak Nagyon szeretem Attilát. Már messziről mosolyog, amikor meg­pillant a boltban, mindig a ne­vemen szólít és néha már kelle­metlen, hogy a többiek rovására rendszeresen engem szolgál ki elsőnek. A napokban szalámi­szeletelés közben megkérdezte tőlem: — Ugye az X. Y. miniszter elvtársnak a rokona tetszik lenni? — oOo — Kényelmesen ballagok a gya­logjárón, amikor türelmetlen csengetés hallatszik mögöttem. Hangsúlyozva előzékenységemet, udvariasan lelépek a kocsiútra, de így is majdnem elsodor egy táltosként száguldozó, fiatal ke­rékpáros hölgy. Elfut a méreg és utána kiáltok: — Jobb helyeken ilyenkor azt szokták mondani, hogy köszö­nöm! Erre 6 behúzza a féket és visszaszól: — Az lehet, de nálunk nem volt gyerekszoba! — oOo — Tíz néző és tizenöt áHami személyautó van a sportpályán, biztos jeléül annak, hogy a fő­hatóság játszik uli-buli mérkő­zést. — oOo — Szomorúan nézegetem az el­fuserált negatív filmtekercset. A tasakon lévő felírás azonban meg­vigasztal, ez áll rajta: — A felvétele nagyon jól si­került. Nagyíttassa meg, szerez­zen örömet hozzátartozóinak! — oOo — Két nő beszélget: — Tudod, édesem, én mindig nagyon szerettem a matematikát. Már elsős koromban átvittek a hatodikba, és ott is megoldottam a példákat! — De hiszen ez lehetetlen, szivikém — csodálkozik a má­sik —, a te gyerekkorodban még a negyedik elemi után az első gimnázium következett! — oOo — Az alacsonyan fekvő ablakon belátni az iskola irodájába. A félelmetes hangzású Leopárd-őrs naplója és a békés bölcsődal kottája egymás mellett várja a gyerekek megérkezését.- Gy ­21. Aztán megkérdezzük, hogy mik a kör tervei. Az igazgató hosz- szasan szuszog, szeme újra a sorokon szaladgál, nincs itt arról semmi, nem látom, csak annyi van: hogy legyen — az van ide írva — kövér újjával a szövegre bökdös — de eddig... de eddig alkalmas emberek híján nem működött. — Nem tudok többet mondani róla. Aztán azt mondja, hogy a kul- túrotthontól megkapjuk majd érte havonta a kétszáz forint szakkör­vezetői tiszteletdíjat. Péternek az arcán gondolatokat látok, aztán kijelenti, hogy ő vezetői díjat nem fogad el, és a pénzt felajánlja szakköri anyagokra. — Ugyanis én, mint ösztöndí­jas, havonta a téesztől 200 forin­tot kaptam — magyarázza — és a szakkörvezetést szóval, hogy is mondjam, igen, díjtalanul vég­zem. Péter után mondom: — Én is kaptam a tanácstól négyszázat, ugyanúgy, mint barátom. Célsze­rűnek tartom, ha az összeget, mondjuk az irodalmi kör kirán­dulásra, vagy a szükséges dolgok megvásárlására fordítaná, de meg kell mondanom, hogy egye­lőre az irodalmi műveltségem nem hiszem, hogy alkalmassá tesz, ugyanis eddig inkább a szo­ciográfiai szakkörben... Péter közbeszól: — Túlságosan szerény, különben alkalmas — és máris terveket sző. Az igazgató elteszi a munkater­vet és kezével a nagy csomó kulcsköteg között babrál. — Aztán kellene egy úttörőve­zető, egy KISZ-titkár, hogy a kul­turális élet minden területen megindulhasson. — Péter újra el­lenem: — A barátom a gyakorlóban mint úttörőcsapatvezető-helyettes év végén könyvjutalmakat is ka­pott... — s az igazgató a vállam- ra tenyerei: — Kedves kartársaim, nem is hiszitek, mennyire örülök, hogy jöttetek... Igazán mondom, mi­csoda munka indul meg itt az, ősszel, vándorzászlókat szerzünk és élre törünk a járási iskolák, versenyében... . — szaporábban szuszog... Törlesztek: — A barátom az intézetben, mint KISZ-csoport bizalmi... — az igazgató nem vár­ja, hogy végig mondjam: — Drá­ga kartársaim, el sem . hiszitek, mennyire örülök, hogy jöttetek, micsoda kultúrforradalom lesz HOLNAP VÉGH ANTAL: VASÁRNAP unmmi] itt — s egyszuszra mondja, a végén elernyed, s keze a kul­csokkal játszik. — A KISZ-titkár csak választás folytán — húzódik Péter, s az igazgató, mint nekem az előbb, szavába vág:' — Kedves kartár­sam, meg leszel választva, de mennyire meg leszel választva! — s újra örül, hogy mi vagyunk néki. Készülünk, hogy megyünk. Pé­ter köhint, s elnézést kér, al­kalmatlan időben jöttünk. Hun­cutul rám vigyorog a kövér igaz­gató háta mögött, s biztosan az igazgató feleségére gondol, aki most ott fekszik magában a re- kamién, és ha felébred, hiába keresi a kövér, szuszogó párját, nem talál senkit. Közben azon csodálkozom, hogy mindeddig Péter még nem fej­tette ki az igazgatónak az emberi szellem felszabadulásáról szóló téziseit. Az igazgató azzal búcsúzik, hogy nézzüftk be máskor is, ti­zenötödikén feltétlen, — no, most jön a térképragasztás, leltár, s a szertári anyag rendbetétele — aztán nagyot szuszant —, akkor van fizetés! Közben még elvisz bennünket a könyvtárba. Rende­zett, alacsony szoba, körül a fal mellett állványok, teli könyvvel. Péter végigfut az állványok előtt: — Idenézz barátom, — s lelkesen rohan hozzám: — Jurij Kazakov: Égszínkék történet! Hó­napok óta járok utána. Aztán to­vább szaladgál: a „Nagyvilág”! jár. Idenézz barátom, jár a „Nagy­világ” s azt is a hóna alá fogja. Izgatott kézzel lapozza: Viktor Nyekraszov: „Visszatérés”. Mi­csoda novella. Ezt olvastam — lihegi — fogd, ezt el kell olvas­nod! tu ~ ­Micsoda novella! — Bertolt Brecht drámái! A mi falunk könyvtárában a leg­frissebb novellák és Bertolt Brecht drámái' — Lelkesen ma­gyaráz az igazgatónak: — Mi­csoda meglepetés ez a könyvtár az emberi szellem felszabadításá­hoz! — Helyben vagyunk — mormo­gom. — Egy könyvtáros kellene — szuszogja az igazgató, — feltét­len kellene... No, kedves kartár­saim, nem is hiszitek, hogy mennyire örülök — s még a ka­puban is ezt szuszogja, amikor kijövünk és Péternek kezet nyújt. Utána nekem. — Szervusz, igazgató kar társ. kérlek szépen — mondja lelkesen Péter, — szervusz — rebegem halkan el én. És ő egyre a vattá­inkra csapdos. Megyünk az utcán Péterrel ép­pen úgy, mintha a Luna-mozitól a Muskátli-presszóig tartó sétá­nyon járnánk. Annyi a gondola­tunk, hogy remeg az ajkunk, nem tudjuk hamarjában melyikhez kezdj ünk. Mindenekelőtt az igazgatón és a feleségén nevetünk egyet. Mi­csoda figura. Még szerencse, hogy alvás közben leptük meg őket. Péter azt mondja, hogy nekünk délutáni alvás nincs, mert attól elhájasodik az ember. Hiába megyünk az utcán, nin­csenek lányok, hogy azokat néz­zük. Péterékhez igyekszünk, mert azt mondja, mindazt, ami történt leghelyesebb lenne zárt ajtók mögött megtárgyalni, a sajtó nyilvánossága nélkül. Rendben van, bemegyünk. Péternek nincs otthon az édesanyja. A lakásuk olyan, mint Péter: tiszta. Nem mer az ember ráfeküdni az ágyra. Péter a sezlont nekem engedi át, s ő maga egy karosszókre ül a szoba közepén. Az utcára nyíló szoba Péteré, s majdnem olyan, mint a miénk volt, amikor a kollégiumban laktunk. Az -ablak előtt az állvány, azon plakátot fest, még csak a körvonalait lát­ni. Az lesz a címe: „Elveinknek nincs piaci ára!” Meglehet, hogy a cím változik, de a témája nem! (Folytatjuk) Az 5226-os szerelvényen Robog a vonat a hosszú éj­szakában. Időnként, mint a gö­rögtűz, szikrazápor húz el az ab­lak előtt. Különösen szép hát­térül szolgál a csillagtalan ég­bolt. Majdnem mindenki alszik. Testes öregúr nyitott szájjal, or­rára csúszott szemüveggel, fiatal lány halk sóhajtással. Csend van. Csak én próbálom szemei­met az ölembe heverő könyv ol­vasására biztatni. Belép a kalauz. Mintha nem akarná zavarni a csendet, haVcan kéri a jegyeket. Fáradt, kissé borostás arcán látszik, hogy ő is szívesebben követné az utasok példáját. Senki sem ébred fel hangjára, hozzám, az egyedüli virrasztóhoz jön. — Látom, maga nem unat­kozik — kezdi a beszélgetést és leül velem szemben, kényelme­sen, térdére fektetve a táskát. — Nem — mondom és mu­tatom a könyvet. Elveszi a ke­zemből. — Balzac — mondja. — Ol­vastam. Rengeteg könyvet ol­vasok itt. Főleg, ha hosszú az út, és kevés az utas, mint most is. Nem csodálkozom már a fá­radtságán. Ez a huszadik óra, amit egyfolytában végigdolgozott. És még. van vissza vagy öt, mi­re nyugovóra térhet. — Nem szoktam ilyen fáradt lenni — kezdte. A szabadnapon kipihenem magam. Most beteg a kisfiam. Ahhoz mentem el a kórházba. Mutatja a kisfiú képét, elő­kerül a feleségé is. Beszélgeté­sünk közben megjegyzi. —* Szóljon, ha zavarom, nem akarom feltartani. De látom rajta, hogy szeret beszélgetni, elmondani valakinek — ha egy idegennek is — min­den gondját. baját. • Nézem a gyerek dundi képét, a ka­lauz várakozásteli tekintettel fi­gyel rám. — Azt mondják, hozzám ha­sonlít. Nagyon szeretem Pistit — folytatja. — Az a rossz, hogy nem sokat láthatom. Olyan a mi szakmánk, hogy 24 órázni kell. Amikor hazaérek, a kicsi már alszik, másnap meg én pi­henek. hogy ismét frissen kezd­hessek. Egy, darabig csend van. Ö el­mereng, talán a fiára gondol, nem akarom zavarni: Nemsokára azonban felriad. ■ Hosszú sárga-piros cédulát vesz elő, a kezembe adja. Fo­galmám sincs róla. mi ez. Idegen nyelvű nyomtatás látszik. — Látja, ez a jegyünk Romá­niába. ElvU'zerá a fiamat is. Ta­valy a feleségemmel voltam a tengerparton. Szeretek utazni. Furcsa ezt hallani egy kalauz­tól, ugye? Persze, ha mindig egy úton jár az ember, meg­szokottá, unalmassá válik. Újat látni, új emberekkel ismerkedni, az a szép. Kipakolja táskáját, keres va­lamit. A dohányosok jó ösztö­nével rögtön kitalálom, hogy ci­garetta után kutat. Megkínálom. Rágyújt, pakolja vissza a füzete­ket, szépen, sorjában, meri an­nak is megvan a módja. Egy könyvön akad meg a szemem. Vékonyka, iskolai borítólapos. El­kérem tőle, ez áll rajta: Mező­gazdasági géptan, technikumok harmadik osztályának. — Igen, most gyiírom a har­madik évet — mondja. — Eddig elég jól ment. — Ott akarja hagyni a vas­utat? — kérdezem. — Dehogy, csak manapság már nem lehet meglenni anél­kül. Sok emberrel beszélgetek naponta. Kell, hogy valamihez én is hozzá tudjak szólni. For­gatom á könyvet, a nevét kere­sem. Észreveszi. — Minek érdekes az? Sokan vagyunk, akik ezt csináljuk. A kalauz felkel, új utasok jöt­tek. Szorgalmasan kezeli a je­gyeket, mindenkihez van egy- egy jó szava. Olvasom tovább Balzacot és a vonat robog ve­lünk az éjszakában. KONYA JÓZSEF i

Next

/
Thumbnails
Contents