Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
a Művészetről, képekről, közönségről Beszélgetés fiatal festőművészünkkel, Molnár Györggyel Molnár György, fiatal festőművészünk Tolnán él, s a kis ház,, amelyben lakik, egyformán otthon és műterem, hisz ez a két fogalom életében régen egyet jelent. Azok közé a fiatalok közé tartozik, akik tudják, ■ hogy a művészet nem vasárnapi időtöltés, nem afféle játékos szórakozás, s szorgalom, kitartás és hit nélkül a tehetség önmagában nem sokat ér. így készült a pályára, s készül ma is, mert az igazi művész fejlődése soha nem zárul le. Befejezett alkotások, vázlatok, ugyanannak a témának változatai, félig elkészült képek, melyeken az utolsó ecsetvonások még váratnak magukra, mindez szinte megtölti a kis lakást, s ezekből próbáljuk összeállítani magunknak* milyen eredményekkel dicsekedhet, milyen feladatok állnak még Molnár György előtt, Akik ismerik korábbi képeit* akik látták megindulását, csodálkozva állapítják meg, hogy a több éves nekikészülődés, az erőgyűjtés milyen termést hozott. Mesterségbeli tudása kifogástalan: pontosan, hatásosan komponál, s színei nem festik a valóságot* hanem a valóság szím-' .BMH' I j i " - 'MflfiiMBH N »kill, x 'Á V-k. £■' $|fÍ mm t S mXXí | M", V' ? H t, ^ ■ 1 . ; ürÄ í I W <% r s ^ sM ~űwk JSs É: dóm. Az viszont kétségtelen, hogy a fejlődés feltételei nem egyformán adottak mindenütt, hisz nagyon sok mindennel lehet munkára serkenteni valakit* a mellőzöttség pedig nemcsak a siker elmaradását jelenti — ez a feábf-níf' >4 lilí |.i 4; * *5 v* <> Kunyhó a fák között. nei. Tájak elevenednek meg képein. melyeket jól ismerünk* a Duna, szekszárdi, tolnai utcarészletek, a Balaton, s legtöbbször az ember* is, amely nem Staffage, hanem otthonosan él ebben a tájban. Szemmel láthatóan az impresszionizmushoz húzza a szíve, de van benne elég erő, hogy élményét meg tudja osztani a szemlélővel. Hosszú út vezetett idáig, de Molnár György megnyugtató és biztató természetességgel beszél az elmúlt évek felkészüléséről. — A művészetben soha nem szabad lebecsülni a tudatos elemet — mondja, a festészetben legkevésbé, ahol' sok mindent el "kell sajátítani ahhoz, hogy az ember ecsetet vehessen a kezébe. Nem volt mesterem, s ez egyrészt hátrányt jelent, mert mindent magamnak kellett kikísérleteznem, de másrészt előnyt is, hisz az ember így szabadabban adhatja azt, amit szeretne megvalósítani. De ebből már önkéntelenül adódik, hogy a vidéki művész, aki ilyen lelkiismeretesen készül, s valóban önmagát akarja adni, milyen viszonyok között él, mi segíti, s mi gátolja művészi fejlődését? A kérdés annyival is inkább jogos, mert évek óta — szóban és írásban — nagyon sok panasz hangzott el a vidékiek mellőzöttsége miatt, s valóban, nem egy. sikeresnek ígérkező pályafutás félúton megrekedt. — A kérdést én soha néni így fogalmaztam meg magamnak, hogy vidék, vagy a főváros, érvényesülés. vagy elsikkadás — mondja Molnár György. — Ahhoz, hogy valaki megvalósítsa szándékait, szorgalom és kitartás kell,- saját példámból tukevésbé fontos <—* hanem a munkakedv csökkenését is, A kérdés messze vezet, s a felelet annyival is inkább sürgető, mert épp megyénk az, ahol a képzőművészeti élet nehezen kap lábra. S itt nemcsak az a baj, hogy a megye területén számottevő elismert művész nem él, inkább az, hogy a meglévőknek, s elsősorban a fiataloknak nem adjuk meg a fejlődés lehetőségét. A megyei tanács által rendezett nyári művésztelepek csak részben jelentenek segítséget, mert ami a legnagyobb baj: hiányzik a képzőművészek kapcsolata a valósággal, a művészet — és tegyük hozzá, az irodalom is —, valami ráadást jelent, nem vált az élet nélkülözhetetlen részévé. Hol a megoldás? Molnár György arról beszél, hogy sok mindenre ingyért is szívesen vállalkozna (alkalmi kiadványok illusztrálására, stb.), de az ilyen hasznos esztétikai segítségre nem is tartanak igényt. S egy másik, ennél fontosabb kérdés: állami gazdaságaink. tehetősebb termelőszövetkezeteink kultCi’ális alapjuk terhére, vagy csak a barátságra hivatkozva is, nem adhatnának időnként megbízatást egy-egy festőnek? A művészet ügye egyelőre még nem, vagy csak kis mértékben társadalmi ügy megyénkben, s legtöbbször csak a hivatali közöny az akadály, holott az igény nemcsak megvan, hanem szerencsésen növekszik is. De ne panaszkodjunk Molnár György helyett, az estébe nyúló beszélgetés során 5 sem panaszkodik. Végeredményben boldog művész, aki nem az eredménnyel elégedett, hanem azzal, hogv világosan látja célját. Ez pedig arra is választ ad, hogy mit várhatunk tőle. Cs. L. Virágos endclet. SZÜTS LÁSZLÓ: Szégyen és csodálah Néha még ma is föl-föltámad bennem a szégyen, s a csodálat. „Mama! hogy bírja?” Jaj, fáradtan hányszor kérdeztem, hogy faggattam! Kendőjét homlokára húzva rám mosolygott, bajomat tudta, „Pihenj hát kicsit!” ...Hűs az árnyék, de akár tűző napon állnék, arcom süti, éget a szégyen, s őszinte csodálattal nézem: Krumplitövek között hajlongva, mintha acél-dereka volna, kapál, kapál, fáradhatatlan s voltam húsz érés, ő meg hatvan. Ha még egyszer kapálni hívna, megkérdezném: „Mama! hogy bírja?1* Megkérdezném, de lám, már pihen, árnyékba ült a föld mélyiben. Csak hogyha krUmpli-táblát látok, jóllehet, fürge gép kapál ott, énvelem játszik a káprázat: né, ott öreganyám kapálgat! KONCZ ISTVÁN: Valami más Én elmúlok persze, mint mindannyian, és sokan élnek még utánam is. akik nem énrám lesznek majd kíváncsiak, hanem arra: amit tudtam, megismertem, megízleltem, megéltem, megéreztem pontosan. vagy botladozó, buta ösztöneimmel, vagy felfogtam az igazságosság antennáival, vagy ami egyszerűen belémhasított; — a felismerésre, ami másoké lesz; — a reflexre, amit örökül hagyok; — a tisztulásra, mely másokat üdít; — a tapasztalatra, melyet mindenek nevében és mindenek számára szereztem akarva, akaratlanul; — mindenre, mit a Szerelem közvetített hozzámig ősidőktől, s amit én is a szép szerelem vezetékein adok gyarapítva tovább; — mindenre, aminek én is gyűjtőpontja, s prizmája vagyok csak. mindenre, amitől ember az ember. Ezért semmi értelme se volna a versnek, ha csak annyit tudnék leírni, hogy én. Egy munkás hatvanezer képe A szovjet Norilszk város a vészeiben, Az orosz és a francia sarkkörön túl van. Ide, erre a képzőművészet mesterművei, távoli településre, Iván Rehlov, Ezekben a kiállításokban a helybeli munkás címére szinte norilszkiak mellett más szovjet naponta hordja a posta a leve- városok lakói is gyönyörködhet- leket és a kisebb csomagokat, tek. De Rehlov kölcsön adta már A bélyegeken ott a feladó vá- gyűjteményét a külföldnek is. rosok pecsétje; Moszkva és a Egy. szibériai őstehetség, bizo- többi szovjet város mellett nyos Vaszilij Meskov hangula- Budapesté és Becsé, Prágáé és tos életképeiből önálló kiállítást Rómáé, Lipcséé és Párizsé. Iván rendezett, amelyet tavaly Lipcsé- , Rehlov huszonöt esztendeje ben is bemutattak. Később a ki- : gyűjti a képzőművészet meste- állítás tovább vándorolt Berlin- j reinek műveiről készült repró- be, ahol olyan nagy volt a sike- dukciókat. Gyűjteményében im- re, hogy az ottani rendezők kér- már hatvanezer darab van, s ték, hadd maradjon náluk az mellettük még ezernél több idén is a gyűjtemény. , litográfia és metszet is. Rehlov Rehlov gyűjteménye napról i gyűjt Rjepint, Rubenset, Remb- napra gyarapodik. A norilszki 1 randtot, Botticellit, Leonardo da munkás jó viszonyban van több ; Vincit, Goyát, s természetesen a szovjet képzőművésszel, s tartja maiakat is. a kapcsolatot a drezdai és a i A reprodukciók mellett köny- római képtárral, a londoni Ki- j veket is gyűjt. Lenin műveinek rályi Múzeummal, továbbá tizen- j különböző kiadásait, például 93 hat külföldi művészeti kiadóval, nyelven találjuk meg nála. E amelyek rendszeresen értesítik könyvek közül sokat az egyes új kiadványaik megjelenéséről, kommunista pártok vezetői küld- Rehlovnak több értékes repro- tek meg neki, gyakran meleg- dukciós album van a birtokában, hangú dedikációval, mint pél- amelyeket Erzsébet belga anya- dául Dolores Ibárruri, Wilhelm királynőtől, Gronchi volt olasz Pieck, Palmiro Togliatti is. köztársasági elnöktől és Schärf A norilszki munkás azonban osztrák köztársasági elnöktől ka- 1 nem csupán gyűjtő, hanem lel- pott ajándékba, kés propagandista is, aki szíve- — Amikor gyűjteni kezdtem, sen bocsátja a különböző intéz- nem gondoltam volna. hogy mények rendelkezésére kincseit, gyűjteményem valaha is túlnövi Könyveiből, reprodukcióiból ma- lakásom kereteit. Én azonban ga válogat össze egy-egy alka- örülök, hogy így történt, mert lommal önálló kiállításra valót, jólesik a tudat, hogy mások is ízelítőül néhány kiállításnak gyönyörködhetnek a nagy mes- címe: Modern szovjet bélyeg- terek műveinek reprodukcióiban. | grafika. Az 1812-es honvédő • háború ábrázolása a képzőmű- Jefim Zaharov
