Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
A TOLNA megyei népújság * 3ROD A LM IMELLÉKLETE * ------------------------------ --------------------------------—— H árom évvel ezelőtt, amikor Jolán nagyon gyenge szívére és a négy gyerekre való tekintettel b-siegyezett abba. hogy hazaengedik Irrmust nagymamához, s ő veszi át a háztartást, a gyerek- nevelést; elég nehéz volt elszakadnia az iskolától. Fiatal kora óta szeretett tanítani, éveken át, ahogyan lehetett, takargatta a szenvedéseit, otthon annyira titkolta szívének, idegzetének kilengéseit, hogy sokszor a fürdőszobába menekült, ha rájött a sírás. Béla tudta, hogy gyenge lábon áll az asszony, igyekezett dédelgetni, segített a háztartási munkákban, mert Irmust kímélni kellett a beteg lábával. A gyerekek ebben az időben csak az apró állatkák ösztöneivel érezték. hogy anyu körül nincs rendben valami. Hozzábújtak, simogatták, olykor apát vádolták magukban valami előttük ismeretlen hántásokért, s Jolán ilyenkor erőltetetten mosolygott, gyerekes apróságokról kezdett beszélni, féltette a kicsinyeket, apa tekintélyét a családi fészek nyugalmát. Nem volt még negyven éves, amikor elbúcsúzott az iskolától és megpróbált belehelyezkedni a fészekbe, amelyről eddig olyasfélét érzett, hogy sohase tudta anyához illően bemelegíteni. Irmus távozása után nagytakarítást rendezett a lakásban, a gyerekek szobájában átforgatta a bútorokat, konyhai menetrendeket csiráit, elhatározta, hogy az étkezéseket mindig percre pontosan bonyolítják le, terített asztalnál esznek a szobában, végét veti annak a felületes életmódnak, amit eddig folytattak a széttagolt ebédekkel, olykor vacsorákkal is. Ha rendet tudtam tartani az osztásomban — gondolta —, a családomban is rendet fogok tartani. Több időm lesz arra, hogy a gyerekekkel foglalkozzam, Jolika lassan tíz éves, bele kell néznem a kis leikébe, amely mellett eddig elfutottam és a fiúkat is meg kell fognom, feltétlenül hasznát veszem majd a pedagógiának és pszichológiának, aminek sokrétű fortélyait eddig nagyrészt csak mások gyerekein próbálgattam. Azt is elhatározta, hogy könyvet vezet nnvagi ügyeiről. Bála meghozza majd a pénzt, összeülnek, költségvetést csinálnak, gondosan fölmérik, mikor-melyik gyereknek van szüksége ruhára, cipőié, beosztják a pénzüket, nyárra is megtakarítanak valamennyit, hogy elmehessenek három hétre Tinkához, falura. Béla nagyon örült ennek az új életkezdésnek. Órákat vállalt az esti tagozaton, előadásokat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkásakadémiáin, általában háromezer forinttal számolhattak, s abban az időben mind a ketten biztosak voltak, hogy ebből ki is jönnek. Jobb lesz tehát, ha Jolán itthon marad nem teszi jobban tönkre a szívét, s ha a gyerekek nagyobbak lesznek és ő megerősödik, még mindig vissza mehet tanítani. A bajok aztán szinte észrevétlenül surrantak be az ajtón. Egy- egy fizetés előtt valamiképpen anyagi zavarok jelentkeztek. Nem sikerült például Bélusnak megvenni a télikabátot, vagy Jolinak a cipőt, amellett nem futotta húsra, vagy cukorra; maga se tudta mi történt, s olyan idegesség fogta el, amilyet korábban, tanári munkája közben sohasem érzett. Mi az, mi van a pénzzel, hová folyik el, hol lehetne megfogni? Nekiült a könyvelésnek, számolt, gyöngyözött a homloka, kiderült, hogy minden fillérnek megvolt a helye, hiábavalóságokra semmit se költött. Csakhát az életszínvonal! Több pénz ment el az étkezésre, apa majdnem minden este megkívánta a feketét, a gyerekeket elengedték olykor a bábszínházba, vagy moziba, egyre több apró kiadás akadt, új ruhák, új cipők, a kinőttek helyett, szóval növekedett a család, nem lehetett a kereteket olyan szorosan tartani, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Amikor Béia először említette, hogy nincs megelégedve gazdálkodásukkal, Jolán lélegzete is elakadt. Soha el se képzelte volna, hogy ilyesmit hall a férjétől, akivel együtt indult el az egyetemről, akivel ennek a fészeknek első szalmaszálait összehordta. — Mit képzelsz? — kérdezte, megalázottan és intett Bélának, hogy halkabban beszéljenek, Jolika és Pali ébren van még, ne alázza meg előttük. — Rosszul megy. rosszul megy,.. — hajtogatta az ember kis megbánással, s akkor este nem is beszéltek többet erről. Jolán nehezen aludt el, ezer gondolat kínozta. Mit képzel Béla, talán magamra költők valamit? Vagy talán nyalánkságokra dobálom a pénzt? Két rendes ruhám van, mióta itthon vagyok egy blúzt se vettem, a cipőimet taipalva viselem, szégyellek már emberek közé menni! Másnap este, amikor a gyerekek lecsillapodtak, ő próbálta a helyzetet tisztázni. Béla meghallgatta a csendes, panaszkodó beszámolót, aztán azt mondta: — Rendben van, én elhiszem neked, de nézd meg például Fecskéséket: Tóni nem keres többet nálam és hogyan élnek! Ru- házkodnak, drága holmit vásárolnak, rendesen étkeznek ... Hát én nem értem ... Az asszony szűk torokkal hallgatta, arra készült, hogy előveszi a naplóját, felolvassa sorba a bevételeket, kiadásokat, de annyira megalázónak érezte ezt, hogy inkább felállt, bement a szobájukba és sírt egyet. Béla pedig, mintha az elégedetlenség meglékelte volna a koponyáját, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy náluk menthetetlenül rossz a beosztás. Jolán képtelen okosan gazdálkodni, kifolyik ujjai közül a pénz, ezen változtatni kellene valahogyan. Es majdnem minden este szóba hozta a pénzügyeket. Mit vásároltál, mit adtál ki, .mennyi a pénzünk, s mikor Jolán sápadtan, a lelke mélyén megsértve, egészen halkan beszámolt neki, megcsóválta a fejét. — Az istenfáját, hát mi sohase állunk egyenesbe?! — De miért? — kérdezte az asszony. — Mit akarsz!? Jól élünk, sohasem éhezünk, a gyerekek is rendesen járnak ... — Fecskésék a Tátrába mennek! — vágta oda — összehoztak ötezer forintot. Az asszony nagyot nyelt és hallgatott. Csak arra kérte Bélát, este az ágyban, hogy ne beszéljenek többé a gyerekek előtt. Egy napon aztán Béla kijelentette, hogy ezután ő kezeli a pénzt. Kiszámította, mennyiből kell kijönni egy napnak, a többit magánál tartja, egy fillért sem ad ki a költségvetés keretein túl, — Gyere egy kicsit — intett neki az asszony, mert a gyerekek sutyorogtak még a szobájukban, s kimentek a konyhába. — Rendben van — mondta, és telefutott a szeme könnyel — Kezeld te a pénzt. Felelj te a családodért — és leült a konyhaasztal mellé, tenyerei közé fogta a gyulladt arcát — Ne alázz tovább önmagam és a événekeim előtt. Félelemtől, örökös rettegéstől szabadítasz men. Te leszel mindenért felelős. . . Akkor talán észreve- szed ezt a kooott, foltozott pongyolát, megtudod mi az a gyerekeket ruházni. És lelohadnak a vágyaid, megmaradsz a háromezer forint keretei között... Kicsit lejjebb csuklóit a fele. nem Irdalt tovább bo-zAlni. Bé la ott állt a háta mögött, lenézett a zsíros ha iára. amit nvole hónapja nem látott fodrász, a vállára, az elkopott, fakó r-i-rrFn és a kezeire, amelyeket o halántékán tartott az asszonv. s amelyeknek u;iini duzzadta^ renedr- zettek a házimunkától, árváik benőttek eortda-jafianoV, „milyenek tanár korában sohase voltak. _ Gyere---rrv/"rr PV'7. s zonv rázkódó váR**- bevezette a szobába. Ormos Gero A pesti látnivalókból Hadik András szobra. ( (Szlovák György rajza) [ feltétlenül beszélni kell erről a problémáról, és éppen most, a népművelési tervek készítésének, tárgyalásának és jóváhagyásának időszakában. Néhány helyen már összegezték az elgondolásokat, az első tapasztalatok szerint nines is sok hiba ezek körül. Hogy egy kicsit karikir ózzunk: ' megvan keze, feje, lába, egyszóval mindene a terveknek, például Si- rnontornyán. de mégis mintha úgy érezné az ember, hogy valami hiányzik a terjedelmes összegezésből. A megyei népművelési szerveknél azt mondták a sinon- tornyai terve: egész jó lenne, ha megfelelő helyet kapott volna benne a termelőszövetkezeti gazdák és a fiatalság következetesen átgondolt művelődési programja. Ez azonban nincs benne. A több mint százra- menő. egyébként nagyon fontos művelődési tennivaló között csak úgy szőrmentén találkozhatunk . egy-egy mezggazdasági témájú, vagy kimondottap a fiatalok eszmei-politikai, * és- egyáltalán művelődési előrelépését szolgáló előadással. Ha csak simontornyai spe-’ cialistás lenne a fenti helyzet, nem szólnánk semmit, illetlenem így tennénk szóvá. De úgy látjuk: megyeszerte megfeledkeztek a legtöbb i'.elyen arról, hogy a járási művelődési házak és a községi művelődési otthonok a községekben, a falvakban vannak. Ennélfogva annak a tervnek, ami alapján az érintett helyeken a művelődési tennivalókat végzik, elsősorban arra kell felépülnie: hogyan, miként szolgálhatja legjobban a falusi emberek igényeit, mennyire segíti a központi probléma megoldását. Szóljunk őszintén: a termelőszövetkezetek további előrehaladásának anyagi feltétele; biztosítottak, de ehhez képest elmaradtak a szellemi tényezők. A művelődési otthonok többségükben még mindig a népszínműve s világban élnek, s azt mondják: előadunk évente két színdarabot, részt, veszünk tánccsoportunkkal a kulturális szemlén, s ezzel lényegében megoldottuk, amit meg kelletr oldanunk. A helyzet viszont korántsem ilyen egyszerű. Ha ilyen lenne, semmi értelmét sem látnánk annak, hogy egy fillért is fordítson valaki, ebben az esetben az állam, a művelődési otthonok fenntartására. Az idők megváltoztak: most már nemcsak a falusi ember szórakoztatásával kell elsősorban törődni, hanem azzal, hogy a parasztember egyre többet ismerjen meg az általános es szakmai műveltség gazdag anyagából. Vagyis; minél több kulturált parasztemberünk legyen. akiben nemcsak a kártya és a faluhelyen szokásos más szórakozás iránt van mag ez az igény, hanem a szakkérdésekről is érdeklődik, foglalkozik azokkal, tanulja őket. Másik oldalon ott találjuk a fiatalokat, s egy rdekes jelenséget. A néhány évvel korábban tapasztalható el- áramlás a faluból. mintha csökkenőben lenne. $ ha többen vannak, mint voltak, többet is kell velük törődni. Megnéztünk néhány terveti ezekben szó sem esett- arról* hogy a falusi fiatalok számára például klubot szerveznek, s ott szórakozást, tanulást egyaránt biztosítanak. Ókét csak úgy vették számításba, hogy jók lesznek a színjátszókhoz, illetve a tánc- cscrportba. Ha ide valójában „beszervezik” őket, már az is eredmény, de kevés. Nem prof étizmus lka megmondjuk: ők maguk is többet kívánnak. El lehetne tehát képzelni azt, hogy mind a könyvtárakban, ..mind a művelődési otthonokban nagyobb helyet és szerepet kapjanak, mint kapnak most. Azok a lehetőségek, amelyek az alaposabb tervezést biztosítják, minden eddiginél kedvezőbbek. A különböző társadalmi szervek és a járási irányító testületek érettebben tudják feladataikat ellátni, mint néhány évvel ezelőtt. A TIT munkája is egyre jobban a falvakra, a pusztákra terjed ki. Nos, ezekkel a lehetőségekkel nem élni roppant nagy hiba lenne. Csakhát itt jelentkezik egy másik veiület is. Mert a lehetőségeket csak ügy lehet kihasználni, ha nem. másodlagos, hanem elsősorban fontos feladatnak tekintjük a falusi népművelést. A simontornyai . és több más terv is azt mutatja, meglehetős nehézségek vannak a megértésben, Mó.rpedig ezen áll, vagy bitkik minden. S vajon ki legyen a propagandistája a falust népművelésnek, ha nem a helybeli művelődési otthon vezetője? Úgy hisszük, a párt művelődési programját mindenki ismeri, aki egyáltalán foglalkozik a művelődés valamelyik ágával. Ez azonban egymagában kevés: ha az ismeret nem párosul megfelelő cselekvési akarattal. akkor a legszebb program is csak papír marad. S meddő jelszóvá silányul az is, hogy a népművelés központi feladata a falusi emberek szocialista szellemben történő művelése, nevelése. SZÓI,NO '.! ISTVÁN SÍK MIHÁLY: Keszeg széi Keszeg szél jár az ég közepén lila levélre hull a fény szemerkélnek a csillagok Lépek az esti út kövén és még csak nem is félek én az ég kék arca rámragyog A kamasz égbolt őrszem és arcán a csillag pörsénés talán A Hold egy ping-ponglabda ott mely falcul száll és nem kopog az Űrnek asztalán Az álom-ívű dóm alatt letompul minden öntudat- szigony Egy csepp levél vállaltira hullt azt súgja, hopp bealkonyult bizony zizeg bizony
