Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

1863. szeptember 29. vüoiä mom üffCiüM 3 Külügyminiszteri munkaebéd New Yorkban Folytatja tanácskozásait az EN SZ-közgyűlés New York (MTI). Szombaton, magyar idő szerint 17.30 órakor a Waldorf-Astoria szállóban Dean Busk amerikai külügyminiszter „munkaebédjére” volt hivatalos Gromiko szovjet, és lord Home angol külügyminiszter. A Reuter-hírügynökség szerint a következő kérdések kerültek szóba: a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtáma­dási szerződésre és a tizennyolc­hatalmi leszerelési bizottságnak legmagasabb szinten való össze­hívására vonatkozó szovjet ja­vaslatok. a moszkvai atomcsend-- egyezmény esetleges kibővítése a földalatti kísérleti robbantások eltiltásával, a nukleáris fegyve­rek elterjedésének megakadályo­zása és a kelet—nyugati keres' kedelem kiszélesítése. Mint a TASZSZ-iroda jelenti, az ENBZ-közgyűlés pénteki, késő esti vitájában felszólalt Kojo Botsio ghanai külügyminiszter. Követelte az idegen területen lévő katonai támaszpontok fel­számolását és a nukleáris fegy­verek elterjedésének megaka­dályozását. Botsio a továbbiakban azt ajánlotta, hogy az ENSZ leg­főbb gondja mindaddig a gyar­mati rendszer megszüntetésének problémája legyen, ameddig a koioníalízmus végképp el nem tűnik a föld színéről. Nagy felelősség terheli Portu­gália NATO-szövetségeseit — mondotta —, amiért a Salazar- kormány nem hajlandó elismer­ni Angola, Mocambique és Por- tugál-Guinea önrendelkezési jo- gát. Felszólalása végén a ghanai delegátus a nagyhatalmak igen fontos és halaszthatatlan felada­tának minősítette a német kér­dés rendezését és a német béke- szerződés aláírását. Pailar, Indonézia ENSZ-delegá- fcusa felszólalásában elítélte Nagy- Britanniát, amiért továbbra is fenn akarja tartani uralmát gyarmatain. Palar „reménytkeltő kezdemé­nyezésként” üdvözölte a moszk­vai atomesend-egyezményt és Gromiko szovjet külügyminisz­ternek azt a javaslatát, hogy a legmagasabb szinten hívják össze a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságot. » Luis Bossay chilei ENSZ- fődelegátus rámutatott a pusz­tító atomfegyverek felhalmozá­sának veszélyére és annak a vé­leményének adott hangot, hogy „az atomháborúban a győztesek éppen olyan szörnyű helyzetben lesznek, mint a legyőzöttek”. A népek számára csak a békés egymás mellett éWr, lehetséges — mutatott rá a chilei küldött, majd a „háború borzalmainak elkerülésére irányuló fontos lé­pésnek” mondotta a moszkvai megállapodást. Bossay kormá­nya nevében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy néhány ország nem volt hajlandó aláírni a szerződést, vagy késlekedett a szerződés aláírásával. Javasolta, az ENSZ-közgyűlés hívjon fel barátilag minden országot, hogy válaszoljon a megállapodásban lévő erkölcsi felhívásra. Mint mondotta, Gromikonák és Ken­A fegyveres erők napja alkal­mából szombat délelőtt koszorú- zási ünnepség volt a Hősök terén a magyar hősi emlékműnél. A Himnusz elhangzása után első­ként a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek koszorúját he­lyezte el Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Pap János belügyminisz­ter és Papp Árpád, a munkás­őrség országos parancsnoka. Ezt követően a KISZ Központi Bi­zottsága nevében Pataki László, a Központi Bizottság titkára és Kurcz György a budapesti K1SZ- bizottság titkára koszorúzott. A budapesti diplomáciai kép­viseletek katonai és légügyi atta­séinak koszorúját Louis T Hel- gouach alezredes, az attasék do­yenje, a Francia köztársaság kö­vetségének katonai és légügyi at­taséja és Sz. D. Zotov vézérőr­Santo Domingo (AFP). Emilio de los Santos, a katonai puccs nyo­mán hatalomra jutott új domini­kai kormány elnöke pénteken rá­dióbeszédet mondott és kijelentet­te: „A kormány nem a fegyveres erők műve, hanem a nép akaratá. nak eredménye.” A DP A hírügynökség mexikói tudósítója ezzel szemben arról ad hírt, hogy a hadsereg által eltávo­lított Bosch elnök az utóbbi idő­ben terveket dolgozott ki nagyobb méretű államosításokra. Az intéz­kedések hatálya alá esett volna egy nagy amerikai cukorgyár és az olajipar. A katonai puccs fel­számolta az államosítás lehetősé­gét. Az ideiglenes kormány közben lázas erőfeszítéssel igyekszik le­nedynek a közgyűlésben elmon­dott beszéde „jó előjel”. A Reuter jelentése szerint Piccioni olasz külügyminiszter pénteken New Yorkban dísz­vacsorát adott Dean Rusk ame­rikai, lord Home angol, Schrö­der nyugatnémet, Luns holland és Spaak belga külügyminiszter tiszteletére. TASZSZ-tudósftás szerint Gro­miko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Luns holland és Beavogui guineai külügy­minisztert. nagy, a Szovjetunió nagykövet­ségének katonai attaséja helyezte el. Az ideiglenesen Magyarorszá­gon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága részéről K. I. Provalov vezérezredes, N. M. Alekszandrov vezérezredes és A. I. Puskin altábornagy koszorú­zott. A Magyar Partizán Szövetség nevében dr. Sós György rendőr­vezérőrnagy, a szövetség alelnö- ke és Vágó Ernő ezredes, a szö­vetség titkára helyezett el koszo­rút. Ugyancsak megkoszorúzták a hősi emlékművet a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség képviselői Úszta Gyula altábornagy, a szö­vetség elnöke, Várkonyi László ezredes és Réti Antal elnökhe­lyettesek. Az ünnepélyes koszorúzás az Intemacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI). gális színezetet adni az új rend­szernek. Pénteken a háromtagú kabinetet 11 fővel kibővítették. Az elnöki ügyekkel foglalkozó minisz_ tér tisztségét Mario Read Vittini kereszténydemokrata politikus, a külügyminiszterét Donald Read Cabral, a dominikai ifjúság neve­zetű politikai szervezet tagja tölti be. Vinas Roman tábornok meg­őrizte hadügyminiszteri tisztségét. Belügyminiszter Angel Severe Cabral, a nemzeti polgári unió tagja, pénzügyminiszter pedig Pedro Manuel Casals Victoria, a szociáldemokrata szövetség politi­kusa lett. Dominikában továbbra is érvé­nyes aa. ostromállapot és a sötéte­déstől hajnalig tartó kijárási tila­lom. Koszorúzás a fegyveres erők napja alkalmából Továbbra is ostromállapot van Dominikában ♦ || !» <> * í !• :: IDEIÉBEN KÉSZÜLJÖN ATÉLRE! Nü télikabátok Tilt —1,460 - Ft-ij Bélelt sertésbőr lérfikesítíík 168 — 143,36 Ft-ig Alkalmi ruha­selymek 42 — 130— Ft-ig F6iröanya!!0km2 25 — 93— Fl-ig Gyapjéliúpelóyefek 76 — 166— Ft-ig (134) Kádár János fogadta Saillant Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke, szombaton fogadta az építő-, fa-, és építőanyagipari szakszervezetek nemzetközi szö­vetségének 4. konferenciája alkal­mából Budapesten tartózkodó Louis Saillant, a szakszervezeti 1 világszövetség főtitkárát. Részt ’ vett a találkozón Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. A baráti légkörben lezajlott ta­lálkozón megbeszélték a nemzet­közi munkásmozgalom és a bé­kéért folyó harc időszerű kérdé­seit. Megállapodás a Magyar Népköztársaság és az NDK között a magánutazásokra vonatkozó vízumkötelezettség megszüntetéséről A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság illetékes szervei 1963. szeptember 18-án megállapodást kötöttek a magánutazásokra vonatkozó ví­zumkötelezettség megszüntetésé­ről. A megállapodás értelmében a két ország állampolgárainak a másik állaun területére történő magánutazásaik esetében beuta­zási vízumra nincs szükségük, amennyiben az utazást rokoni, vagy baráti kapcsolatok alapján, látogatás céljából kérelmezik és meghívólevéllel rendelkeznek. A meghívólevelet nem szükséges hatóságilag láttamoztatni. Ezen megállapodás alapján tör­ténő utazásoknál útiokmányként a személyazonossági igazolvány és az ehhez rendszeresített, a Bel­ügyminisztérium illetékes szervei által kiállított betétlap szolgái. A megállapodás magyar—NDK- viszonylatban megszünteti az át­utazó vízumokat is. A megálla­podás hatálybalépésének időpont­jától kezdve magyar állampolgá­roknak az NDK-n keresztül más országokba történő utazások ese­tén nem szükséges NDK-átutazó- vízummal rendelkezniük. A megállapodás, amely ' 1963. október 1-én lép hatályba, a tu­rista-beutazásokra nem vonatko­zik. (MTI). A müncheni egyezmény hussonöt éve 1938 szeptember utolsó napjai­ban négy európai államférfi talál­kozott Münchenben: Chamberlain angol, Daladier francia miniszter­elnök, valamint Hitler német és Mussolini olasz fasisztavezér. A megegyezés, amit aláírtak, mün­cheni egyezmény néven vonult be a történelembe. A megállapodás ér­telmében a két nyugati kormány­fő beleegyezett abba, hogy a Szu- déta-vidéket Németországhoz csa­tolják, s kilátásba helyezték a ké­sőbbiek folyamára hozzájárulásu­kat Csehszlovákia felosztásához is. Az egyezmény aláírásának ide­jében már mindenki előtt világos volt, hogy a hitleri Németország olyan nagyhatalmi terveket sző, amelyek az egész világ békéjét ve­szélyeztetik, s amelyeknek semmi­féle egyezmény nem szabhat ha­tárt. Ugyanebben az évben Hitler bekebelezte Ausztriát, s az An­schluss után a Szudéta-vidék meg­szállása csak pillanatnyilag csil­lapította a német imperializmus étvágyát. Természetesen jól tud­ták ezt a nyugati államférfiak is, önzésük és szűklátókörűségük azonban nem engedte, hogy útját állják a fasizmus térhódításának. A Nyugat úgy képzelte, hogy a müncheni egyezménnyel egyrészt megfékezi Hitlert, másrészt az engedmény azt jelenti, hogy kizá­rólag a Szovjetunió felé tudják te­relni a német hódító törekvéseket. Ebben a kritikus helyzetben, amikor a csehszlovák kormány feladta a nemzeti érdekeket, és ka­pitulált a fasizmus előtt, csak a Szovjetunió lépett fel Csehszlová­kia védelmében, felajánlva szük­ség esetén a katonai támogatást is. Az események gyorsan követték egymást. Már 1939 márciusában megtörtént Csehszlovákia teljes megszállása, igaz ugyan, hogy ez még a nyugati hatalmak áldásá­val, amit azonban reméltek, nem következett be, mert a sikerek csak növelték a német agressziót, amely 1939 szeptember 1-én kirob­bantotta a második világháborút. Huszonöt év telt el a müncheni egyezmény óta. A hitleri fasizmus megsemmisült, s a történelem be­bizonyította, hogy az agresszornak tett engedmény mindig rossz ügyet szolgál. München évfordu­lója azonban nemcsak tanulság, hanem figyelmeztetés is. Mert ma is működnek olyan erők, amelyek nem tanultak a történelmi lecké­ből, amelyek revansra. területi hódításokra, más népek leigázásá­ra tűnnek. A nyugatnémet revan­sisták a NATO-ra építenek, amely az imperialista politika éppen olyan megnyilvánulása, mint an­nak idején a müncheni egyezmény volt. A müncheni egyezmény nyu­gati aláíróit a szovjetellenesség ve­zette 1938-ban, s elvakultságukban maguk sem látták, hogy a máso­dik világháborút készítik elő, amelytől pedig akkor már mind­össze egy esztendő választott el. A NATO-t ugyanez a szovjetelle­nesség hozta létre. Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy lord Ha­lifax angol külügyminiszter 1937 végén köszönetét és jókívánságait fejezte ki Hitlernek, amiért meg­akadályozta a kommunizmus út­ját Nyugat felé,' s a francia kor­mány is több ízben kinyilvánítot­ta, hogy hajlamos a Németország­gal kötendő megállapodásra, mért ellenséges magatartást tanúsít a Szovjetunióval szemben. Ez ai po­litika csak egyfelé vezethetett, s a müncheni egyezmény megpecsé. telte a világ sorsát. A NATO megalakulását ugyan­ez a szovjetellenesség jellemzi, ami természetesen összefonódott Németország újrafelfegyverzésével is. A NATO 1949 őszén alakult meg, de már néhány hónap múlva a nyugatnémet remilitarizálás volt. a NATO-tanácskozás legfontosabb témája, 1954-ben pedig Bonn is a NATO egyenrangú résztvevője lett, hogy ezzel szőnyegre kerüljön a nyugatnémet atomfelfegyverzés is. Bonn állhatatos kérését eddig elutasították ugyan, München szelleme azonban kezdettől fogva ott kísért a NATO felett, hisz a nyugati hatalmak célja a NATO- val leplezetlenül ugyanaz, ami volt 25 évvel ezelőtt. A müncheni egyezmény negyed- százados évfordulója azonban másra is figyelmeztet. Arra, hogy a második világháború után alap­jaiban változott meg a világ képe, s az imperialista agresszióval szemben létrejött a szocialista or­szágok olyan ereje, amely gátat tud emelni azok előtt is, akik nem hajlandók tanulni a történelmi leckéből. Sőt a békeszerető orszá­gok, elsősorban a Szovjetunió ere­je és következetes politikája arra is képes volt, hogy elindítson egy olyan folyamatot, amelynek végéti a fegyvermentes világ reménye él. Az első lépés már megtörtént ezen az úton, s a moszkvai egyezmény annak bizonysága, hogy ez a kö­vetkezetes békepolitika meghozza gyümölcsét.

Next

/
Thumbnails
Contents