Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-26 / 225. szám
4 TOI.VA MEGYÉT NEEÜJSÄg 1963. szeptember 3ß. Százötven vagonos új gabonatároló Tamásiban a Koppány mellett 150 vagonos. betonvázas gabona- tároló épül. A képen az ácsok a betonváz zsaluzását végzik. Húsz esztendő után A múzeum előtt IUUH I O V találkoztak... Az életnek adódnak különös pillanatai, ez is ilyen volt: mindkettőjüknek egyszerre jutott eszébe egy húsz esztendővel ezelőtti emlék. — Emlékszel? — Te is arra gondoltál? Az agy teker vények filmkockáin a másodperc tört részében pereg az esemény. Akkor is itt találkoztak, 1943. szeptemberéinek egyik délutánján. Akkor csendes volt a hegy. jobb idő járt a szőlőkre, nem kellett időnap előtt szüretelni. Jóska tréningre indult a fut- ballpályára, János meg öblös de- mizsonnal jött vele szembe. Fiatalok voltak, húszéven alul, de már lelkűk mélyén élt a háborútól, katonaságtól, fronttól való félelem. — Ne menj most tréningre... Kísérj el a tanyába inkább! Könnyű Katót táncba vinni, Jóska is hamar megváltoztatta útirányát. Csendes beszélgetéssel, időnként kicsattanó, harsány nevetéssel ballagtak a hegyre. Kezükben volt a tanyakulcs. János, gazda módjára vezette végig barátját a hűvös, dohos- szagú pincén. Minden hordó előtt megálltak, s a gyertya sárga, vibráló fényéhez tartották a borral teli üvegpoharat. Időbe telt, míg a hordósor végéhez érték. Odakint már a hegyek mögé rejtőzött a Nap. hűvös lehelet szállt a hegyre, besötétedett. A pincéből feljőve, nagyot haraptak az alkonyati levegőből, s táncolt körülöttük a tájék. A város idelátszó, halvány fényei röpdöstek. s szeszélyesen cikáztak az égboltra ülő csillagok. A föld alatt észre sem vették, hogy ilyen sokat ittak. Nóta kívánkozik ki belőlük, s harsogott a szőlőhegy jókedvüktől. Tíz óra lehetett, amikor leballagtak a városba. Mámoros fejjel, bizonytalan léptekkel, de kicsattanó kedvvel járták végig a nyitva tartó összes vendéglőt Másnap derült ki, hogy nyitva- felejtették a tanyát, fent hagyták üresen a demizsont. — Ismételjük meg ezt a játékot — indítványozta most, ott a múzeum előtt János. — Ismételjük meg — hagyta jóvá Jóska. HÚSZ esztendő Azonnali belépéssel felveszünk szövetkezetünkhöz vízvezetékszerelő és kőműves szakmunkásokat, segédmunkásokat, valamint éjjeliőrt. Építőipari Ktsz Szekszárd, Rákóczi ut 15. sz. (101) alatt sok minden történt. Mindkettőjüket kicipelték a frontra, fogság, visz- szatérés, új világ. Megvívták egyenként a saját harcukat, Jóskából megyei tisztségviselő, Jánosból egy fejlődő vállalat főkönyvelője lett. Ritkán találkoznak. mindkettő családos, a napi gondokban a régi időkre nem is érnek rá emlékezni. Most nagyon jólesett nekik a húszesztendős. vidám emlék felvillanása. — Ismételjük meg! — ragad- I ták meg az ötletet, s mindjárt | meg is beszélték a találkozást. Megjelentek újra a múzeum előtt, János öblös demizsonnal és a megkopott, fényes tanyakulcs- csal. Elindultak a hegyre. Végigkóstolták a hordókat, gyertyafényhez tartották a csordulásig telt üvegpoharakat, s utána kiültek egy kancsó bor mellett a tanya elé. Éjfél is elmúlott, amikor megtöltötték gondosan a demizsont. becsukták a tanyát, s halkan du- dorászva jöttek le a hegyről. A Garay téren elbúcsúztak egv. mástól, ki-ki megindult hazafelé. Érdi Zoltán 39. f—... A szerelmes férfi az félénk — mondta. Péter ezt velem annak idején ismereteim gyarapítása céljából közölte. Azóta nem is gondoltam rá. Most jut eszembe több, mint egy év után. Higba, az a nő tapasztalt lehetett, az a nő egy nagytudású nő volt. Mert annak a nőnek igaza van! Félek odanézni, de azért jó lenne, ha egy kicsit megcsúszna az az állvány, mert akkor meg kellene kapni... Adja a kezembe az elektromos huzalokat, barométert, ahány darab, annyiszor ér a kezem az övéhez. Csak lenne gazdagabb ez a szertár, és a hurcolkodás tartana estig. Zsófiék állandóan mászkálnak, és mi olyankor egyedül vagyunk a szertárban. Klári néha vár, mert ón lassan adom a holmikat. — Nem lehetne valamivel gyorsabban? — s mintha sejtene, kérdően felnéz. Csíkos pulóverben van, a szoknyája kék, s a piros szandál van a lábán. Egy pettyes kendővel kötötte be a fejét hátra, s a haját most leresztette. Mi formálja a lányok alakját ilyenné? A vállán a csíkos pulóver simul, s aztán lentebb vakmerőén előre ugrik. Olyan törékeny az egész teste, ha meghajlítaná a derekát, talán roppanva törne. És mégis milyen hajlékony. •— De jó magának — mondja —, magának itt vannak a szülei, az enyém meg távol. Apám az egészen távol — s a hangja el- fátyolosodik. — Hallottam Pétertől — s egy pillanatra egymásra nézünk. — Nem kellett volna mondanom — jut eszembe —, hisz ... hiszen Péter azt nekem titokban mondta. Zsófiék bejönnek, s mi ilyenkor élénken szedjük a holmikat, csak az állványra nézek. — Az anyám is távol — és mintha magának mondaná, köny- nyű sóhajjal — egyedül leszek, teljesen egyedül, magam, az anyámtól távol. — Ugyan, dehogy lesz egyedül, én is, Péter is... — Elhiszi, hogy örültem, amikor megláttam magukat? — Pedig akkor ott az utcán nem keltettek túlságosan nagy bizalmat bennem ... — De mi ott akkor ... — Igen, de nagyon szélhámos képet vágtak a dolgokhoz! Péter mit is mondott? Hja, igen hogy a lelkében vagy hol, betört az ablak! És úgy kacag, hogy félő VÉGH ANTAL»: HOLNAP VASÁRNAP TmTTTVVVVfVVWVTVVVTWVVTVVTVVVVVVTVTVVTVVVIVV IaaaIaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaäaäa a Heron labdája leesik a padlóra, nem pattan vissza. — Pedig komolyan mondtuk ... sőt, én most is úgy érzem, hogy mióta magát megláttam, csak arra vágyom, hogy .., igen, hogy magát megcsókoljam! — Igen? — és nem is lepődik meg rajta ... — de nem gondolja hogy ahhoz más is kell, mint hogy így maga bejelentse? — De gondolom. Persze, a gondolkodás helyett inkább máris megcsókolnám . .. Mielőtt mondana rá, valamit, Zsófiék újra bejönnek. Komoly képpel hordják a szertári anyagot Verával, 6 tudom biztosan, mihelyst kimennek a másik szobába, de lehet, hogy még a folyosón összevihognak a hátunk megett. Költöztetjük a szertárt, néha Klánt megijesztem, mintha kiesne valami a kezemből — s hirtelen kapok utána. Szeme ilyenkor ijedten rebben, s mikor látja, hogy csak játszom, selymessé válik a tekintete. Órákig tudnám nézni a szemét, s nem fáradnék el bele. Aztán arról beszél, hogy meny- nyite nehezen sikerült neki eddig eljutni. Először a városban laktak, De az édesanyja nem kapott ott munkát', elmentek egy másik váróéba. Azóta ott dolgozik egy üzemi konyhán. Ö is abban a városban érettségizett. Első gimnáziumban magántanuló volt, nem vették fel nyilvánosnak édesapja miatt. Pedig meghalt az apja fogságban. Aztán elsőben kitűnő lett, utána lehetett nyilvános tanuló. Ez évben pedig jelesen érett. — És ha a városban volt, kinél lakott ott a Zongorás Házban? — Milyen házban? — kérdi. Elmondom, hogy mi Péterrel azt a házat, amelyikben ő lakott, elneveztük Zongorás Háznak, mert egyszer hallottunk onnan zongorahangot. Igen, ő zongorázott; mennyire szeret zongorázni, zongoratanárnőnek készült, de nem mehet, mert költséges lenne a tanulás, eddig is elég nehéz volt! Az anyukája nem keres sokat. A bátyja nősülni akar, tőle nem fogad el pénzt. — Pihenjünk — mondja Klárika. — Pihenjünk, persze! — Amikor Zsófiék bejönnek, pihennek ők is. Aztán egy mentőötletem támad: Zsófiék el mehetnének a boltba karamelláért. Péter is akkor csókolta meg Évát... Elmennek, persze. És távozáskor Zsófi mindentudó képpel a szemembe nevet: — Nem leszünk sokáig! De nem ám! — és libegnek a lépcsőkön le, ki tudja, mit kacag egyre a szemük. Aki szerelmes — félénk, jut eszembe a nagytudású nő mondása. Én szerelmes vagyok, de megmutatom, hogy nem leszek gváva! Ülünk a lócán egymással szemben. És én vakmerőén a kezemet ráteszem a kezére. Forró ... és édes tapintású ... nem veszi el. — Elhiszi — mondom —, ha én magát megcsókolnám, soha többet nem jutna eszembe, hogy mást is megcsókoljak. Kétkedve néz rám, és azt feleli, hogy se rólam, se Péterről nem lehet látni, hogy ilyen fogadalmakat tennénk. — Péter a barátom — tépem babérjait a magam számára. Klárika eltereli másra a szót, milyen furcsa. Éva azért nem akar itt tanítani, mert ismeri Pétert — neki elmondta, amikor együtt voltak a vizsgán — és Péter még azt gondolhatja, hogy Éva Péterért jön ebbe a faluba. — Hát ő megmutatja — ismétli Klári Évát —, megmutatja, hogy nem fog utána jönni! Mondom, hogy Péter pedig azért ment ma szívesen, mert úgy gondolja: Éva hiszi majd, hogy ő beszélte rá az igazgatót, menjenek érte. — Mekkora bonyodalmak! — és elveszi a kezét. A szerelmes emberek gyakran ismétlődő konfliktusai — jegyzem meg. Nem tudom, miről kellene beszélni, így hát elmondom. hogy egyszer Péterrel telefonálni akartunk, Péter a Klárika keresztpapája nevében akart beszélni. (Folytatjuk) Jugoszláviai útijegyzet Á bazárnegyed XIV. Az egyik szarajevói épületóriás tövében utcai bazárost pillant meg az ember. „Népművészeti remekeket” árul. pontosabban; szériában gyártott giccseket. Cigarettaszipka, képkeret, hamutartó. dísztányér, a sátor a nálunk vásárokon szokásos sátrakhoz hasonlít. Az eladó hangerősítő tölcséren reklámozza áruját. Ha valaki megközelíti a sátrat, annak muszáj valamit vennie is. öt méterrel odébb a konkur- rens „cég” kiabál. Neki magnetofon is segít a reklámozásban. Az ember rohanna tovább, mert sietős a dolga. Ez azonban lehetetlen, mert megpillantja nem sokkal odébb a nagy embertömeget. s kíváncsisága odaviszi. Ekkor derül ki. hogy voltaképpen itt kezdődik a szarajevói bazárnegyed. Eltűnnek a modern épületek, helyettük bódészerű ósdi tákolmányokat lát az ember. Ezekből viszont egész utcasorok vannak. Valahogyan így nézhetett ki a középkorban a céhek utcája. A rozoga bádogtetők szűk. alig há- rom-négy négyzetméter alap- területű műhelyecskéket takarnak, Ezek füstösek, kormosak, zsúfoltak. rosszul világítottak. De mindegyikben dolgoznak. íme, az ötvösök utcája. Mindegyik műhelynek legalább a felét nagy fatönk tölti be. Ezen gubbaszt törökülésben a mester és veri. formálja a fémet. A mester ügyet sem vet az utcán lévő nagy embertömegre. Az sem zavarja, ha valaki megáll az ajtóban, vagy éppen belép a műhelybe, s hosszasan szemléli az ott folyó munkát. Legfeljebb elfogadja a köszönését... Az áru ott van az ajtó melletti vitrinben, az árral együtt. Ha valaki vásárolni akar. s komoly a szándéka. mondja meg, melyiket kéri, fizessen és menjen tovább. Az idő pénz, itt nincs szériagyártás. Reklám? Elég reklám maga az áru. Nagyon sok kávéfőző edényt készítenek. Ez persze nem olyan, mint a nálunk közismert, Jugoszláviában törökösen főzik a kávét, először felforralják a vizet, majd beleteszik a megdarált kávét és cukrot. így aztán igazi zaccos kávé lesz belőle. Az íze viszont nem rossz. Nos. ennek megfelelően készítik a főzőedényeket. Alul szélesek, majd fokozatosan keskenyedők, Hosszú fogantyú, vagy cirádás fül van rajtuk. Ahány készlet, annyi minta, aszerint, hogy a mesternek milyen a fantáziája, kézügyessége. így aztán az ötvösök utcájában minden vitrin, kirakat külön élmény, a kávéfőzők mellett sok dísztárgy készül. Némelyik olyan, hogy fejedelmi ajándéknak is beillene. Az árak? Azok sem megveten- dők. Kispénzű ember jobb, ha elkerüli ezt a negyedet. A bazárnegyed természetesen nemcsak egy utcából áll. és sokféle szakmabéli található itt: szíjgyártó, facipő-készítő, kovács, kékfestő és ki tudná megmondani. hányféle. Aki Szarajevóban jár, feltétlenül eljön ide. Itt vásárol ajándékot, de utána is órákon keresztül ténfereg, mert itt minden lépés külön élmény, külön kuriózum. És külön tanulmány. Mert ez hamisítatlan maradványa az évszázadokkal ezelőtti kézműiparnak. Itt az újat csak a közönség jelenti. Következik: Ahol eldördült a pisztoly. BODA FERENC
