Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-24 / 223. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJS/ÍQ 1963. szeptember Üi Sok terület még mindig víz alatt áll A múlt hét közepetáján megkezdődött a Kapos völgyében, a víz lecsapolása az elöntött területekről. A víz azonban nagyon lassan folyik vissza a mederbe, így sok száz holdnyi terület áll még mindig víz alatt. Dombóvár és Duzs közt 190 hold kender, 100 hold cukorrépa és 350 hold rét „úszik” még mindig vízben. Legtöbb terület Kurd térségében áll víz alatt. Itt a 150 hold kenderen, 80 hold cukorrépán kívül 23 hold ,takarmányrépa, 15 hold kertészet, 10 hold szudáni fű, 50 hold silókukorica és 80 hold rét is víz alatt áll. Az elöntés következményeként egyre több helyen nehezíti a munkát a kellemetlen bűz: a víz alá került, és rothadó növé­nyek néhol kibírhatatlan szagot árasztanak. Dombóvár környé­kén — amint a járási tanácsnál közölték — egy vasutas­brigád kénytelen volt beszüntetni a munkát a bűz miatt. Első­sorban a rothadó kender teszi kellemetlenné a levegőt. Nagyon elszaporodtak a szúnyogok is. A tanácsi szervek intézkedést tet­tek a megfelelő egészségügyi védekezésre. A felmérések szerint a dombóvári járásban 20 épület szen­vedett kárt a szeptember 8-i felhőszakadás következtében. Még mindig valóságos tavat képez a Kapos a Szakály melletti völgyben. Nekivadultan hömpölyög a Koppány a Tamási híd alatt. Biztos segítség A paksi Rákóczi Termelő- szövetkezet tagjai nyugodtak. Olyan támogatót tudnak maguk mögött, olyan embert, akire le­het számítani, s aki minden se­gítséget megad a tsz-nek az őszi munkák sikeres elvégzéséhez. Ez az ember Vadai Mihály elvtárs, a Kanacsi Állami Gazdaság igaz­gatója. Ő a biztosíték arra, hogy október 25-ig a Rákóczi Tsz területén a búzavetést befejez­zék. A patronáló igazgatónak el kell végeznie a gazdaság irányí­tásával járó munkákat is. Emel­lett arra is jut idő, hogy a tsz- tagok segítségével elkészítse a gazdaság távlati tervét. Erről a távlati tervről sokat és alkotó fantáziával beszél. Ilyen módon bírja és tudja lelkesíteni a szö­vetkezet gazdáit. Bizony jó len­ne. ha több termelőszövetkezet­nek lenne Vadai elvtárshoz ha­sonló patronálója. Ócskavas bő! LENT A GESZTENYEFASOR ALATT, a paksi Duna-parton egyetlen hajó horgonyoz. Hajónak ugyan csak messziről látszik, kö­zelebbről inkább hat valami hajó­féle roncsnak. A kormányosfülke rozogán magasodik ki a testből, és előtte a gépház rozsdás teteje csak rontja a képet. Félmeztelen fiúk gerendákat szednének le ró­la, hátul az árbócrúdnál is fog­lalatoskodnak néhányon, egy ha- lásznadrágos lány a tatnál szür­ke festékkel dolgozik. Délután van, vége a tanításnak, egyre gyakrabban koppan, hajlik a já­róka, ahogy az újabb gyerekek érkeznek a hajóra. Valaki a part­ra kiált: — Tanár úr, a fenéken ma nem dolgozunk? Abbahagyjuk a beszélgetést Kovács Győző igazgatóval, meg Fekete László tanárral, megyünk fel a hajóra, s aztán le a fenékbe. Hát bizony arra is ráfér még a munka. Olajos feketeség fogad, beljebb valami kajüt féle, ahol már fehér olajfestés jelzi a rend­csinálást, itt még mosdó-kagyló is található. Benne piszék, apró dunai halak, a munka közbeni horgászat termése. De a paksi gimnázium testületének vezetője, meg Fekete tanár úr már látja, milyen lesz novemberre a fenék. Két hálóterem, még nincs el­döntve, hogy függőágyakkal ren­dezik-e be, vagy szalmazsákos emeletes ágyakkal, — elférnek itt huszonötén is. Lesz klubszobájuk, s aztán elöl, ahol a gépház volt... Itt még csak fekete és avitt min­den. Hajókerék, motor nem lát­Szoryos munkával búcsúztak a nyártól vasárnap a földeken és a szőlőkben A nyár búcsúztató vasárnap­ján kihasználták a verőfényes, jó időt Tolna megyében, több száz erőgéppel szántottak, készítették az őszi kalászosok magágyát és vetették a kenyérgabonát a ter­melőszövetkezetek földjein. Ezen a vasárnapon nem tartot­tak. munkaszünetet a gépállomási traktorosok, s a megyebeli gép­állomások mintegy 270 erőgépe kettős műszakban dolgozott és a sizállítógépek zöme is a talaj­munkákat segítette. A két mű­szakban több ezer normálholdnyi őszi munkát végeztek el, s a ve­tőgépekkel sok kalászost vetettek el. Sokfelé a burgonyát és a cu­korrépát is kiforgatták a talaj­ból a traktorosok, hogy meg­gyorsítsák az őszi búza elővete- ményének betakarításiát. Igen sok géppel még vasárnap éjjel is folytatták a munkát. Vasárnap benépesedtek a szőlő­vidékek is, a szekszárdi szőlőhe­gyeken és Tolna megye más bor­vidékein megkezdődött a háztáji szüret. A termelőszövetkezeti ta­gok hátáji sízüretelését segítik a termelőszövetkezetek is. A báta- széki Búzakalász Tsz például szállító járműveket és a szürete­léshez szükséges egyéb felszere­léseket adott tagjainak, hogy mielőbb hordókba kerüljön az újbor mustja. I Dunaújvárosból é9 területé- ! ről naponta bejáró ipari tanulókat felveszünk festő, mázoló szakmára. Jelentkezhetnek azok a fia­talok, akik az általános is­kola 8 osztályát eredménye­sen ez évben elvégezték. Tanulóidő: három év. Jelent­kezés 1963. szeptember 27-én az É. M. Általános Szakioari Vállalat Kirendeltsége. Du­naújváros, Dózsa Gy. út. (postával szembe). (123) A harmadikosok a fedélzetet rendezik. ható, csak egy piszkos, fáradt olajjal teli medence. De itt lesz a konyha helye. Ámbátor odafönt azt újságolja az egyik gimnazista, hogy lebontják az egész gépház­részt, teraszt varázsolnak ide. AMI AZT JELENTI, végleges tervek még nincsenek. Nagyvo­nalakban azonban biztos, hogy novemberre elkészül a paksi gim­názium tanyahajója, amivel a tavasszal meg a jövő nyári szü­netben . táborozhatnak. Motorja ugyan nincsen, hiszen épp ezért kaphatták meg a MAHART-tól Selejthajö volt, még a múlt szá­zad végén kezdte meg a Duna- járást. Azóta régen kiszuperál- ták. S mikor a gimnázium tanári kara arra gondolt, hogy kellene valami vízióttörő-életet teremteni a gyerekeknek, a kis gőzöst vá­lasztották a selejt-állományból. Amíg csak a mostani állapotát megteremtették, addig is sok munka kellett. Eljöttek a kon­zervgyár téemkásai, a Juhász-bri­gád- tagjai, s kiszerelték az ósdi motort. Valami 37 mázsa súlyú -ócskavas került ezzel a MÉH-be. A gyerekek súroltak, festettek, a lányok, az egy Feleki Klára kivé­telével aki a hajón vállalt mun­kát, varrják a hálótermek, fül­kék ablakaira a függönyöket. A konzervgyáriak se fejezték be a patronálást. Elkészítik még a cső­vázakat az ágyakhoz. A községi tanács húszezer forintot adott az iskolának, hogy a szakmunká­kat is elvégeztethessék. A SOK SEGÍTSÉG, és a „tulaj­donosok” lelkes munkája nyomán pedig őszre már elkészül a ta­nyahajó. A MAHART Vagy a révállomás, mindkettő felajánlot­ta —: levonhatja majd a télikikö­tőbe. S azután is, ha használni akarják a tanyahajőt, vállalják az elvontatását a holt ágakra, vagy más szép dunai részekre, ahol lehorgonyozhatnak a tábo­rozok. S ha a gimnazisták nem használják, jó lesz a többi paksi és környéki iskolák növendékei­nek, a konzervgyári horgászok­nak, vagy éppen a szekszárdi turistáknak. Mesélik, hogy a nyugdíjas hajó­sok, estefelé a gesztenyesor pad­ján üldögélnek, s elnézik a se­rény munkálkodást. Kérdezgetik, mondogatják, mire jó a hajó, ha nincs motorja, ha nem megy. S csak legyintenek az egészre. Hát, majd ők is meglátják, hogy hajó azért az öreg gőzös, mégpedig, legalábbis a gimnazisták szerint, — nagyszerű. (bencze) Szeiib az ősz TWEED kosztümben (130) I 480 Ff-tól 700 Ft-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents