Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
ülönös dolognak, tűnik, hogy míg Pesten sok ezer Balogh, vagy más gyakori nevű ember él, mégse tévesztheti össze őket senki, addig faluhelyen, ha csak kettő van belőlük, az egyik már előnevet kap. Az a gyanúm, hpgy az előneveket öregasszonyok találják ki pletykázás közbe, szortírozás céljából, no meg emberségből. Kenyeres Balogh András például arról kapta neve mellé az ismertetőt, hogy dáliás ifjú korában nagyon kaptak rajta az eladó lányok, de ő kijelentette, hogy azt a lányt veszi feleségül, aki néki a legjobb kenyeret süti. Állta is a szavát, és kerek egy esztendei háztűznézéssel egybekötött kóstoló után elvett egy bizonyos Ilonkát, aki aztán harminc esztendőn keresztül sütötte neki az illatos, kerek kenyereket, mialatt lassacskán Ilonka néni lett. Persze, közben másról is esett szó, vagyis megszületett és felcseperedett ifjú Balogh András, aki nem kevésbé szemre- való legény lett, mint egykor az apja. Csak éppen nem járt lányos házhoz kóstolóra, hanem minden teketória nélkül beleszeretett egy bizonyos Marikába. Mit sem tudott erről az öreg Kenyeres Balogh, aki a régimódi apák csökönyösségével már választott menyet fiának. így érthető, hogy ifjú Balogh András némi szorongással vitte Marikát az apja elé. Annál kevésbé szorongott Marika, aki a sorsdöntő látogatásra nagy adut vitt a tarsolyába. Ki is vágta azt a legalkalmasabb pillanatban. Mikor ugyanis az öreg Balogh azt találta mondani, hogy másmilyen asszonyt gondolt a fia számára, Marika azt találta felelni, hogy nagy kár, Andris bácsi, mert ha én a fia felesége lennék, kapna maga olyan kenyeret, amilyent még nem evett. Kenyeres Balogh András felfigyelt az okos szóra: Hűha, hogy erre nem gondolt... Hiszen a mai fiatalok között ritkaság az Olyan lány, aki kenyeret tud sütni, ha pedig ez a lány tud, valóságos gyöngyszem. Mindezt szempillantás alatt végiggondolva, szélesre derült Kenyeres Balogh ábrázata és eképp szólott: — Aztán mikor ehetünk abból a csudakenyérből? — Megmondtam. Ha ifjú Balogh András felesége leszek! — felelte magabiztosan Marika. Éppen egy hete volt már Marika ifjú Balogh Andrásné, mikor az öreg egy este előrukkolt: — No, lányom, most aztán lássuk azt az ünnepi kenyeret! — Jól van — mondta Marika —, holnap reggelire meglesz a finom, friss kenyér. TTgy is lett. Az illatos, ke- rek kenyér ki se hült, mikor a szakértői, bicska nekirugaszkodott. Igazán fölséges ízű készítmény volt. Zamatéban érződött a nagy szakértelem, mely csak a kenyérsütés minden csinjának-binjának tudójától fakadhat. Neki is látott Andris bácsi derekasan, és egy szép darab szalonnával, meg némi borocskával megtámogatva, három jókora karéjt is elfogyasztott a premier kenyérből. Elégedetten ballagott ki aztán a konyhába, hogy rágyújtson egy tömés pipára, de ott dermesztő felfedezést tett. A kenyérsütő kemence teljesen hideg volt. Kenyeres Balogh András nem lévén vallásos lélek, nem hitt a csodákban, és egy szempillantás alatt belátta, hogy hideg kemencében maga a jóságos atyaúristen se tud kenyeret sütni. Akkor pedig itt valami csalárdság van. Marika, bár nem volt ijedős lélek, kicsit elsápadt, mikor Kenyeres Balogh András visszament a szobába és így szólt fenyegetően: — Hát te olyan ügyes asszony vagy. Mari, hogy hideg kemencében is tudsz kenyeret sütni? A meny, látva, a veszélyt, e válságos pillanatban hirtelen feltámadt benne a hősiesség, és így vágott vissza: — Amit megígértem, meg is tartottam, hiszen megmondtam, olyan kenyeret kap, amilyet még nem evett. Hát evett-e már azelőtt pék-kenyeret? Mert ez valódi pékkenyér volt. A ndris bácsi e szavakra va- lahogy úgy nézhetett maga elé, mint a hajadon, akinek oda van az ártatlansága. Aztán felmérve a helyzetet, azt gondolta, hogy jobb lesz itt hallgatni, mert ha csetepatét csap, a különös eset híre úgy hozzáragadhat, hogy három péklegény se vakarja le róla kovászvakaró- val. Mivel pedig az ártatlanság már úgyis odavolt, kapta a bicskát és még egy jóízűt kanyarított a" finom, illatos pékkenyérből. FÜLÖP GYÖK5Y A szocializmus alapjainak lerakása KÁTAY ANTAL:- _____ S zép csalás Már ott kopácsol napestig a harkály a színes lombú, vén platán tövén, matat, kopog, vizsgálódik bölcsen, pedig tudja, hogy haldoklik szegény, hogy vénáiban renyhébben csorog, világosabb is, sávosabb a vér, ö tudja csak, hogy túl a hegyeken már sziporkázik, csiliámlik a dér Ösz-apó tágas jégszekrényiben. A kis hazug-öreg — régóta figyelem! mégis bíztatja betegét: ne búsúlj, még tart a nyár, még hosszú őszt megérsz! Még semmi baj, csak rosszul látsz barátom! Csak bízni kell, s ameddig bízol — élsz! De látom én, hogy néha félre fordul, meg-megáll egy koppanás után, és könnyet ejt, ha vitorlázva, lassan, egy-egy levél mellette földre száll, S mint sárga folt, ott lent a fűbe ül... Ilyenkor ő is gyorsan — elröpül. SÍK MIHÁLY; Invokáció Boríts testemre fénycsuhát, te rozsdaszínű éjszaka, hogy ünneplőben válaszoljak, ha megszólítana _ . ‘ az Ismeretlen Ismerős, ÍT kinek az életét próbálgatom szavakba fogni. Nem tudhatom nevét sem annak, aki itt vigyáz rám, hogy ne legyek sohase árván, sem annak, aki elfeled, ha szemem hús álomra zárnám. .— Korbácsom, kardom, gyenge párnán a lelkiismeret. Tudósok és gyerekek ünnepe A szocializmus alapjainak lerakása fontos határkő hazánk életében, mellyel fejlődésünk új korszaka kezdődik. Szükségesnek látszik tehát, hogy elméletileg is megvizsgáljuk, felmérjük, milyen folyamatokat összegezett és milyen perspektívára utalt a fenti megállapítás. Az új körülmények között élünk már, de sokan nem látják még, mit értünk el, s mi áll még előttünk. Ezért jelentős Lakos Sándor műve — a Kossuth Könyvkiadónál jelent meg — mely elsőként adja a fejlődésünk lezárt szakaszának egészében való áttekintését, vizsgálja részletesen a magyarországi átmeneti korszak elvi és gyakorlati kérdéseit. A szerző szándéka az is, hogy tisztázza az átmeneti korszak néhány vitatott fogalmának tartalmát, s elvileg meghatározza a szocializmus alapjai lerakásának általános érvényű törvényszerűségeit. Ennek megfelelően kifejti a szocialista forradalom, az átmeneti korszak elméleti, általános megfogalmazását, összehasonlítva e. korszakot az egyes országok fej- i lődésében. Választ ad olyan vitatott kérdésekre, mint például az, hogy meddig tart az átmeneti korszak, s meddig van szükség proletárdiktatúrára. Sokoldalúan világítja meg teljes összefüggésében, hogy melyek a szocializmus alapjainak legfontosabb elemei, s ebből kiindulva közelíti meg a problémát gyakorlatilag is, hazánk fejlődését ismertetve. Foglalkozik itt a termelési viszonyok és a termelőerők kérdéseivel, megfigyeli, hogyan változtak meg az osztályviszonyok, hogyan alakult az életszínvonal és népünk kulturális felemelkedése az alapok lerakása időszakában. Amikor egy korszakot lezárunk, természetesen előttünk áll a „hogyan tovább”? kérdése is. Lakos Sándor ezt a problémát is vizsgál ja könyvében. Majd az eddig megtett útunk felmérésével, a jelen és a közeljövő perspektíváinak, tennivalóinak feltárásával megmutatja, hogy népünk magabiztosan nézhet a jövő elébe. A szocializmus felépítése hazánkban reális, és már nem is távoli jövő számunkra. „A szocializmus alapjainak lerakása” című könyv, mint első átfogó és összefoglaló mű az átmeneti korszak hazai problémáiról, s egyben rendkívül sokoldalú kifejtése a problémakör elvi, valamint egyes nemzetközi vonatkozásainak, nagy érdeklődésre tarthat számot mindazok körében, akik a gazdasági és politikai kérdések iránt érdeklődnek. (A Kossuth Kiadó kiadása). TANULMANYFEJ A mese egyidős az emberiséggel az irodalom számára mégis csak az európai romantika fedezte fel. Nálunk először Révai Miklós hívja fel rá a figyelmet, a pozsonyi Magyar. Hírmondó 1782. évfolyamában, majd Sándor István ír Sokféléjében róla, de az első mesegyűjtemény csak 1822-ben jelent meg. A kitűnő Goal György érdeme, aki Dugonics tanítványa volt, 1808-ban lett Eszter- házy bécsi könyvtárának vezetője. Gyűjteménye, amelyet német nyelven adott ki Märchen der Magyaren címen, 17 mesét tartalmaz.' Hagyatékában Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc még S3 mesét talált, a szerencsétlen sorsú Mailáth János Magyarische Sagen und Märchen címen adott ki egy gyűjteményt, 1830-ban pedig John Bowring antológiája jelent meg angolul. A magyar nyelvű kiádásra csak az 1840-es években gondolt a Kisfaludy Társaság, s 1845-ben jelent meg a népköltési gyűjtemény első kötete. amit még kettő követett. 1851- ben pedig a Magyar közmondások könyve zárta le a sorozatot. A példa azonban külföldről jött: a Grimm testvérek 1812- ben adták ki Halléban első gyűjteményüket, Kinder und Hausmärchen címen, s a nevezetes könyv a mese felé fordította az irodalom figyelmét. Alkalmasabb időt nem is választhattak volna. Már széliében olvassák E. T. A. Hoffmann valóságból és fantasztikumból szőtt mesenovelláit, Brentano már írja rejtelmes történeteit, s erre az időre esik a német romantika két igazi remekének megjelenése is: Faugué Un- dinéja és Chamisso Peter Schlemilje. Ez a két történet a romantikus életérzés alaphangulatát fejezi ki, az idegenséget és az elvágyódást. Un- dinének nincs lelke, Schlemilnek nincs árnyéka, ime, mily idegen az ember a világban. A Grimm-testvérek ezt a mesehangulatot tudományos alapokra helyezik. bizonyítva, hogy a mese-igény, az elvágyódás egyidős az emberrel, a lélek mélyén ott vibrál az ősi vágy a mesék fantasztikus világa után. A két Grimm-testvér. Wilhelm és Jakob, teljes tudományos apparátussal végezte munkáját s a világ minden tálán követőkre talált; nálunk is az ő * példájuk nyomán indult meg a népköltészet összegyűjtése. S amit a gyerekek oly örömmel fogadtak és fogadnak ma is, túlnőtt az ifjúsági irodalom határain, megalapozója lett egy tudományágnak. a Grimm-testvérek természetesen nem álltak meg az első mesegyűjtemény sikerénél, nevükhöz a tudományos eredmények egész sora kapcsolódik. Összegyűjtötték a német mondákat. megkezdték az északi népek népi hagyományának feldolgozását, megalapítói lettek a germanisztikának, s szerepet 1captak a német nyelvtudományban is. Eredményeik tudományos értéke felbecsülhetetlen. hatásuk beláthatatlan. De ami több a tudományos eredményeknél is: az ifjú olvasók egy életre szívükbe zárták a Grimm- meséket, s minden nemzedék megúj’’iló kíváncsisággal forgatja ezeket a halhatatlan történeteket. Wilhelm előbb halt meg, 1859-ben, Jakob négy évvel később. 1863-ban, kereken száz évvel ezelőtt. De nevük egybeforrott, s most. a száz éves fordulón tudósok és gyerekek emlékeznek a testvérpárra, mert a Grimm- testvérek épp azzal tettek szolgálatot a tudománynak, hogy igazi meséket mondanak minden korszak gyermekeinek. (cs.)
