Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
|063. szeptember H, fOßt« WÉ6¥H WEFÜxSTra 3 A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) Az imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást merni az imperialista agresszió erőire. Nem nehéz megérteni, miért mondhatjuk azt hogy a leszerelésért, a fegyverek nélküli Világért folytatott harc az imperializmus ellen, az imperializmus agresszív politikába ellen vívott harc egyik rendkívül fontos válfaja. A kínai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem értenek. Szándékosan pacifizmusnak tűntetik fel a leszerelésért folytatott harcot, s ily mórion megfosztják e harcot osztálytarf almától, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a leszerelés problémájának megoldása elsősorban a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeke. Elemi igazság, hogy símig az imperializmus létezik, addig megőrzi agresszív l< rmészetét, ellentmondásait. s addig háborúval terhes. A kínai vezetők ezen az alapon azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. A kommunisták nem helyezkedhetnek ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatott harc nem könnyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit. mii den szükségeset megtettünk és megteszüknk, hogy mozgósítsuk a r.épeket a fegyverkezési \nseny ellen, az úí világháború elkerülése érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Népköz- társaság vezetői az utóbbi időben méltatlan politikai játékra igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. Mélységesen kihívó ahogyan a kínai vezetők ieivetik a nukleáris fegyverek . jnonopóliumána k” kérdését s ennek során egy szocialista államot — a Szovjetuniót — egy kalap alá vesznek az Imperialista államokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával. A szocialista közösséghez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió rendelkezésére álló nukleáris fegyver és mire szolgál az imperialisták nukleáris fegyvertára. Egyébként a kínai kormány ez alkalommal még nyíltabban elárulta szándékait, amikor mindenkinek füle hallatára kijelentette, hogy országa gazdasiági nehézségei ellenére hajlandó akár száz évig i® fáradozni azért, hogy megteremtse saját atomfegyverét. Természetesen az, hogy Kína létrehozza-e a nukleáris fegyvert vagy nem, olyan kérdés, amelyet maga a Kínai Népköz- társaság dönt el. Am, a többi szocialista orseágnak megvan a joga, hogy véleményt alkosson a Kínai Népköztársaság kormányának álláspontjáról, arról, hogy a kínai kormány támadja a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést, amely egyöntetű támogatásra talált minden népnél. Joguk van erre azért isi, mert hiszen a kínai álláspont nemzetközi következményei közvetlenül érintenek minden szocialista országot. Az utóbbi időben sok szó hangzott el annak alátámasztására, hogy az atomfegyverek elterjedése nem szolgálja a béke érdekeit. Az atomfegyverrel rendelkező szocialista országok számának növekedése azonnal láncreakciót váltana ki az imperialista táborban, az atompolip befogná az egész földgolyót, megsokszorozva ezzel az atomháború veszélyét. A nyilatkozat szerzői arra céloznak, hogy a Szovjetunió megtehetné, ha úgy akarná, hogy egyik kezével atomfegyvert adjon Kínának, a másikkal pedig harcoljon az ellen, hogy az Egyesült Államok atomfegyvert ad át Nyugat-Németországnak. De az ilyen receptek — ahogy mondják — bűzlenek. Válójában mi is történt volna, ha a Szovjetunió egyrészt hozzá kezdett volna szövetségesei atomfelfegyverzéséhez, másrészt tiltakozó nyilatkozatokat adott volna ki az Egyesült Államok hasonló cselekedetei ellen? Milyen következményei lettek volna ennek? A legsúlyosabbak.... amennyiben az Egyesült Államok imperialistái míndezideig nem tértek rá Nyugat-Németország, Japán és többi szövetségeseik atomfelfegyverzésére, ezt elsősorban azért tették, mert nem mertek szembeszállni a szocialista országok álláspontjával, országaik és más országok közvéleményének egyhangú követelésével. De mi történik, ha az állhatatos pekingi tanácsokat követjük? Az amerikai és a többi imperialista országbeli agreszív körök azonnal felhasználnák ezt az atomfegyNagydorogon érkező autóbusznak a vasútállomáson van várakozási ideje. Jó volna alaposan megvizsgálni, nem futná-e ebből az időből arra, hogy a kocsi beszaladjon az iskolához és esetleg Nagydorogra szállíts® a gy örkön yi tanulókat is... Testnevelés elméletben ? Az oktató munka körül, mintha jobo leni e a helyzet az c.cb bieknél. hf leszámoljuk, hoj'y nem érkezett még meg minden tankönyv, s az iskola könyvtára pedig általános iskolainak is gyenge, azt mondhatjuk, haladnak a dolgok a maguk útján Sikerrel , beindult például a munkaoktatás. A lányok, a helybeli termelőszövetkezetben Horváth István agronómus vezetésével kertészetet tanulnak. A liúk a gépállomáson kapnak előképzést mezőgazdasági gépszerelésből.'Itt Kisstóth István technikus ügybuzgalma pótolja azt, ami a tárgyi feltételek közül esetleg hiányzik. Az órák tehát peregnek, szorgos egymásutánban, a naP mint nap tökéletesedő mechanizmus azonban a testnevelésnél mindig megdöccen. Ha ugyanis esik az eső, a parkban nem lehet tornászni, ha a télen havazik, akkor meg még úgy sem. Á tornateremben pedig sem száraz, sem esős időben nem lehet órákat tartani, mert kis híján élet- veszélyes. Nem vagyunk szakemberek az építésben, a felújításban. Azt azonban mégis proponáljuk, hogy valamilyen megoldást keresni és találni kell a nagydorogi tornaterem ügyében. Mert a gyerekek testi fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy testnevelést ne csak elméletben tanuljanak. A tekintetben azonban tanácstalanok vagyunk egy kicsit, iától is kérjünk segítséget. A jelen helyzet szerint az iskola éppúgy tartozik a járáshoz, mint a megyéhez. Jelentéseket mindkét helyre kémek. Az igazgató és helyettese készítgeti is ezeket, de mégsem tudják megmondani: tulajdonképpen ki a felettes szervük. Arra sem könnyen válaszolnak, hogy a sok adminisztráció közben, mikor jut „dejük az oktató-nevelőmunka irányítására és egyéb ügyek intézésére. Pedig Nagydorogon nagy szükség lenne a fokozott, irányításra. Mert új az iskola, jól sikerült az indulás, de azért baj még bokrosa« ajcad. Sz. í verkezési verseny fokozására, arra, hogy újabb országokat vonjanak ebbe bele. Ez pedig csak megnehezíti a kapitalista országokban a tömegeknek az atom- fegyverkezési versennyel szembeni ellenállását. Az események ilyen fejlődését rendkívül veszélyesnek tartjuk a béke ügyére nézve A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspontjuk megmagyarázására irányuló igyekezetükben a Kínai Népköztársaság vezetői odáig mentek, hogy a Szovjetunió egy idő óta megbízhatatlan szövetséges lett, nem lehet már támaszkodni rá. s ezért Kína úgymond, kénytelen saját nukleáris fegyvert kialakítani. Hogy ennek az állításuknak a megbízhatóság látszatát adják, elferdítik a Szovjetuniónak a tajvani kérdésben elfoglalt és az egész világon jól ismert álláspontját, s azzal vádolják meg a Szovjetuniót, hogy hajlandó elismerni „két Kína" létezését. Sajnos a józan gondolkodás a kínai vezetőknek korántsem erős oldala. Miféle „bizonyítékokat” Hoznak fel ennek az állításnak az alátámasztására? Mindenekelőtt azt, hogy a csangkajsekisták aláírták a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés amerikai példányát. Ami a mi viszonyunkat illeti a csangkajsekista klikkhez, az jól ismert. Egyetlen nemzetközi dokumentum alatt sem ismertük és ismerjük el a csangkajsekista képviselő aláírását. Á szovjet kormány nem hívott meg csangkajsekistát az egyezmény aláírására és nem adta ilyesmihez beleegyezését. Sőt, mi több, a szovjet kormány még az egyezmény megkötéséről folytatott tárgyalások idején közölte az Egyesült Államok kormányával, hogy nem ismeri el a csangkajsekista klikk képviselőjének aláírását, s hogy Kína részéről az egyezmény egyetlen törvényes aláírása a Kínai Népköztársaság képviselőj'éé lehet. Sajnálkozni kell amiatt, hogy a kísérleti tilalomról szóló egyezmény alatt éppen ez az aláírás nem szerepel. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatában egy másik képtelen koholmány is benne foglaltatik, amely szerint a Szovjetunió — úgymond — „azt akarja, hogy Kína egyezzen bele az Egyesült Államoknak a »•két Kína« megteremtésére Irányuló sötét terveibe”. Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió kormánya mindig osztotta ős támogatta a Kínai Népköztársaság Tajvan kérdésében elfoglalt álláspontját. A Szovjetunió sohaáem egyezett' és ma sem egyezik bele abba, hogy Tajvant leválasszák Kínáról. Erélyesen visszautasította a „két Kína” koncepciót. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő az Egyesült Államok elnökével 1959- ben folytatott beszélgetése során határozottan hangsúlyozta, hogy Tajvan Kína elidegeníthetetlen része, s hogy a kínai népnek teljesen jogában áll Tajvan felszabadítása. A Szovjetunió többször is tettekkel bizonyította hűségét a testvérországokkal, köztük Kínává) kapcsolatos szovetségesi kötelességei iránt. Ki ne emlékezne például arra, hogy amikor 1958-1130 a Tajvani-szoros térségében veszedelmes helyzet támadt, a szovjet kormány figyelmeztette az Egyesült Államok elnökét, hogy a Kínai Népköztársaság megtámadását a Szovjetunió elleni támadásnak tekintené és ha az agresz- szor nukleáris fegyvert használna, akkor a Szovjetunió felhasználja nukleáris rakétafegyverét Kína megvédésére. Most, amikor a tajvani válság feszült napjai már messze mögöttünk vannak, a kínai kormány ennek homlokegyenest az ellenkezőjét állítja. (A nyilatkozat második részét lapunk keddi szMaában közöljük^ Jugoszláv— brazil közös közlemény Brasilia (Reuter). Tito jugoszláv és Goulart brazil államelnök megbeszéléseiről közös közleményt adtak ki. A közlemény örömmel üdvözli az atomfegyverkísérletek részleges beszüntetésére vonatkozó moszkvai egyezményt, amely „lényegesen csökkenti a nemzetközi feszültséget és fontos lépést jelent az általános és teljes leszerelés megvalósítása felé”. A két államférfi a továbbiakban állást foglalt a gyarmati rendszer és a faji megkülönböztetés felszámolása, a béke megőrzése, a gazdaságilag elmaradott országok támogatása mellett. Tito még két napot 'ölt Brazíliában, majd hétfőn latin-amerikai kőrútjának következő állomására, Chilébe indul. A . jugoszláv államfő felesége kíséretében ' Bolíviába és Mexikóba is ellátogat, majd Washingtonba utazik, ahol október 17-én találkozik Kennedy amerikai elnök- I kel. Á lipcsei per évfordulója Harminc évvel ezelőtt, 1933. szeptember 21-én ült össze Lipcsében a fasiszta vérbíróság, hogy végezzen Georgi Dimitrovval és társaival, s rajtuk keresztül a kommunizmussal. A nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosát a Reichstag felgyújtásával vádolták, holott a gyújtogatok maguk Hitlerék voltak, s a Reich- stag-per csak arra volt jó a német fasizmusnak, hogy ennek ürügyével megkezdje a kommunisták elleni indítóhadjáratot. A lipcsei per azonban, amelyet élénk figyelemmel kísért a világ közvéleménye, a fasizmust leplezte le: Dimitrov az igazságot mutatta még, s ezzel sok ember lelkiismeretét felkeltette a világban. A lipcsei per harmincadik évfordulóján a világ minden táján megemlékeznek a nemzetközi munkásmozgalom nagy hőséről, Georgi DimitrovróL Az égő Reichstag. Dimitrov a tárgyalásé».
