Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
4 főim wecfH WEpüJsffB 1563. szeptember 2ÖJ Indul a kismamák iskolája A megyei kórház, a Tolna megyei szülészeti, ' nőgyógyászati ellátás javításáért egészségügyi felvilágosító munkát kezdett el. Ennek keretében indul az anyák iskolája, amelynek első összejövetelét szeptember 26-án este, fél 6 órakor tartják a városi tanács klubhelyiségében. Ebben az „iskolában” beiratkozásra nincsen szükség, minden érdeklődőt szívesen látnak. Az első alkalommal dr. Váczy László megyei- szülész-főorvos előadását hallhatják a „növendékek”, amelyet tanácsadás követ. Itt ismer tétjük a főorvos beszámolóját. „A korszerű orvostudomány legfőbb célja a betegség megelőzése. Az orvos legfontosabb feladata tehát ma már nemcsak a kialakult betegség gyógyítása, hanem létrejöttének megelőzése is. Ahhoz, hogy a megelőzés területén sikert érhessünk el, mi, orvosok, egymagunkban keveset tehetünk, ehhez a nagyközönség, a társadalom hathatós segítségére és együttműködésére van szükség. Csakis az orvos és a beteg összefogásából eredhe t a betegség megelőzésének lehetőségé. Az egyén azonban csak akkor tud közreműködni, ha kellően ismeri azokat az apró, jelentéktelennek látszó elváltozásokat, amelyek az adott helyzetben még komoly bajt nem jelentenek, de elhanyagolásuk kiinduló pontja . lehet -a megbetegedésnek. Ezekről az elváltozásokról, az egyén teendőiről kell felvilágosítanunk a közönséget, hogy kellő időben fordulhassanak orvoshoz. így jutottunk arra az elhatározásra, hogy a szülészet, nőgyógyászat területén elkezdjük a szükséges felvilágosítást. Tervünk az, hogy az elkövetkező időszakban, három-négyheten- ként rövid felvilágosító cikkeket közöljünk a 10 legfontosabb témáról. <A terhességmegszakítás veszélyei, a terhesség megelőzése, a terhes nő életmódja, beteg és látogató viselkedése a kórházban, tudnivalók a szülésről és a kórházi kezelés utáni első otthoni napokra, a változás kora, a rákszűrés fontossága, a női nemi szervek daganatai, a meddőség kérdése). A cikkeken kívül felvilágosító előadásokkal leszünk sej’tségére a közönségnek a betegségek meg- I előzésében. Az előadásokat a nő- tanács segítségével rendezzük, másrészt a terhes-tanácsadások keretében tartanánk meg. A terhes-tanácsadások keretében „kismamák iskoláját” indítunk. Kéthetenként a megyei kórház főorvosa, beosztott orvosai és az újszülött-részleget vezető gyermekgyógyász felváltva tart majd előadásokat a leendő anyák részére. Az előadások a kismamák terhesség alatti életmódjáról, a szüléssel kapcsolatos tudnivalókról és az újszülött gondozásáról nyújtanak ismereteket. Szeptember 26-án. csütörtökön, fél 6 órakor kezdődik. Ettől kezdve minden második csütörtökön ugyanebben az időben tartjuk az előadásokat. A „kismamák iskolája” a felvilágosításon túl más célt is szolgál. Lehetővé teszi, hogy a terhesek megismerjék a szülésnél majd közreműködő orvosokat, problémájukat velük megbeszéljék. és így kiküszöbölhessük azt a félelmet, amely minden terhes nőben megvan, a szüléssel és a kórházzal kapcsolatban. Jó lesz arra, hogy megteremtsük a korszerű szülészetben alapvető fontosságú kapcsolatot orvos és páciens között, hogy a terhes ne féljen a szüléstől és teljes bizalommal legyen az orvos és az intézet iránt. Arra szeretném még felhívni a nagyközönség figyelmét. hogy bármilyen szülészeti, nőgyógyászati problémával bizalommal forduljon hozzánk. Akinek ilyen természetű kérdése van. írjon címünkre a megyei kórházba, és mi mindenkinek levélben megadjuk a szükséges felvilágosítást. Reméljük, kezdeményezésünk megértésre talál Szekszárd és Tolna megye közönségének körében, és összefogva eredményesen tudunk majd küzdeni a korszerű betegség-megelőzésért és beteg- ellátásért”. Dr. Váczy László megyei szülész-főorvos 35. — Azok elmondtak mindent. A vége? A két fiatal tanító alig úszta meg, hogy belecsápolták őket. — Ezek szerint — mondom — nem jól csinálták. — Persze, hogy nem! — Igazol Péter. — Ott tévesztették el, hogy utána nem jelentették fel — de nem az igazgatót — hanem azt, aki kivizsgálta! Azt kellett volna! Csak tudod, az a szobrász eléggé félrehúzódó típusú ember. Azt mondta, ő nem is akadékoskodott volna, ha a járási vezetők nem biztatják. — Aztán amikor később kiment az iskolába az a felügyelő, aki a vizsgálatot lefolytatta, és biztatta őket az igazság kimondására. akkor egy szót sem szólt az ügyről. Nem ellenőrizte már az iskolát... délben fent ebédelt az igazgató lakásában ... délután, meg még másnap is a huszárélményeit mesélte. Azt, hogyan kiáltotta az őrmester a lovat etetéskor: zabolás! — Ha hallottad volna, hogy tudta mondani az a szobrász a Bessenyei Klubban, hogy: zabolás. Mindenki a hasát fogta rajta. — Zabolás — mondom én is, és Péter neveti. — Igen folytatja — azt a tanárt elhelyezték a városba, magasabb beosztásba, a járási felügyelőből megyei felügyelő lett... az igazgató maradt... — A szobrász? — Azt nem láttam mostanában. Biztosan meséli mindenkinek, hogy milyen a huszároknál az, ha az őrmester kiáltja: zabolás! — Ha hét napig mesélte az a felügyelő — mondom — igazán megtanulhatta . .. — Nem szólna ez, vitéz! — Péter elgondolkozik... — Látod, nem egyszerűek a dolgok! Ugye, mekkora szükség van az emberi szellem felszabadítására még azoknál is. akik okosabbak, műveltebbek, tapasztaltabbak, mint mi. Nincs itt idő vitéz! Mielőbb hozzá kell kezdeni. Úgy látszik, nemcsak az idő, de az út is kiszalad az ember lába alól, ha egyszer hátára kapja az élet. Alig indultunk él, s máris Péterék előtt járunk. — Teendők? — kérdezem. — Plenáris ülés! — Hol? — A Tejesköcsög Síkság szélén, a fatörzsnél. — Nem jó, mert Zsófi kihallgat bennünket. Inkább azt ajánlottam Péternek, hogy én megyek hozzájuk, legalább útközbe ejtem a Bárkát, s hátha láthatok valamit. Péter VÉGH ANTAUj HOLNAP VASÁRNAP azt mondta, inkább ő jön ugyanezen oknál fogva. Végül abban egyeztünk meg, hogy értem jön, és úgy megyünk hozzájuk. Ebédnél Zsófi hírekkel áraszt el minket. Ismeri Klári tanító nénit. Az egyik második osztályt fogja tanítani, és lehet, hogy nekik a tornát. — Mondjátok csak meg. hogy ti ezt a Klári tanító nénit nyomoztátok? — Eredj már, Zsófi! — Ne állíts a falnak, mert meg fogod bánni! Mondta az este a tanító néni. hogy ismeri Pétert, meg téged is. Éppen, Verával gyomláltuk a VI. á kiskertjét, amikor jöttek, Vera apukájával, s mondták, hogy az én tesvérem is tanító már mint te, és még mást is mondtak. Zsófiból áradt a szó. — És Klári tanító néni, amikor az este eljöttem, megcsókolta az arcom, itt ni, mondd meg — néz rám vizsgálódva — de őszintén, téged csókolt már meg Klári tanító néni? — és kíváncsian kutatja az arcom. — Zsófi, miket beszélsz! Fogd be a szád! — förmedek rá. — Nálunk a tanítók nem szoktak á lányokhoz ilyen durván beszélni! — Hát, hogy mondják? — Zsófi, vagy Vera. légy szíves ne beszélj! — És akkor ti nem beszéltek? — Nem hát. — És ha azt mondják, fogd be a szád? — Akkor.., akkor leejtjük a tolltartót, vagy valami mást. — Igen — és Zsófi sértődötten húzza el a száját — pedig én csak neked akartam jót. Anyám csatit bennünket. — Legyetek jó tesvérek, szeressétek egymást. Zsófi te pedig szót fogadj! Duzzog egy ideig, aztán azt súgja, hogy ebéd után majd mond valamit. — Zsófi, tudod, arról amit a kertben beszéltünk, egy szót se! — Becsszó! — őszinte és tiszta lesz a szeme, mint egy őzé. Haja hosszan a fülénél lóg, s ha nem lenne olyan fekete, azt hinné az ember, hogy ez a Zsófi, angyal. Persze, hogy az! Oda mennék hozzá, s megcsókolnám az arcát, ha nem lenne tele a szám. — Mi van vitézlő? Te halat ebédelsz? Miért nem kiáltottad magadnak ebéd előtt, hogy: zabolás! — lép be Péter, és 5 ismét a régi. Szőke is és tiszta, a haja a homlokára keskeny árnyékot vet. A szeme őszi n te, az arca bölcs, és ha akarja» gyermekien balga. Csak az úton jut eszembe, hogy Zsófi vajon mit akart súgni. És máris a Bárka elé érünk. — Fogódzkodj vitézlő! Klári a kis Verával most jön a kútról. Micsoda alkalom udvariaskodni! Fogjuk a kanát, s a kapuig visszük, ö köszöni, Vera csak ámul. És az utca hamarjában új színeket vesz fel. — Meglátod vitézlő, az élet hátára kerültünk, közeleg a nagy tettek napja. — Gondolod barátom? — Ezentúl nem kell majd csodára várni, s lesni a mérgesen csüngő függönyöket. Megyünk az utcán, Péter meg én. Bennünket köszönt a fény és az árnyék. Péter Chopin mazurkát fütyöl, én úgy teszek, mintha dúdolni tudnám! — Ne kísérts vitézlő! — és félénken abbahagyom. A mai plenáris ülés alkalmából Péter újra átengedi nekem a sezlont, s ő állva marad a szoba közepén. — Annyi a munkánk barátom, hogy félő. ha sürgősen hozzá nem kezdünk, összecsapnak a vizek a fejünk felett. A tsz. a motorvásárlás, Klári szobája.- az emberi szellem felszabadításáért folytatott harc halaszthatatlan megkezdése. Ezen belül a Képző- művészeti Kör és az Irodalmi Színpad. Először is. holnap a pénzt ki kell venni a takarékból, hogy bármelyik pillanatban, ha kell, kéznél lehessen. Holnapután a szoba és a szertár, aztán a körök tervének végleges lerög- zítése, közben még, vitézlő. atyádat is meg kell tekintenünk a juhtanyán ... (Folytatjuk) Jugoszláviai útijegyzet Semleges övezet X. A 2-es villamos Dubrovnik központjától a strandig közlekedik. A strand ideális helyen, védett öbölben fekszik. Az öböltől nem messze sziget emelkedik ki a vízből. Körös-körül szokatlanul buja a növényzet. A strand területe is tele van pálmákkal, cédrusokkal, óriási kaktuszokkal, no meg fügefákkal. A kaktuszokat sokoldalúan hasznosítja a strand közönsége. Sokan ezek mellé bújnak az árnyékba, mások ezt használják védő-pajzsként átöltözködéshez, a szerelmespárok pedig ezek mögött bújnak egymás karjaiba abban a reményben, hogy az' égvilágon seki sem látja őket. .. Az emberek sokféleségét mindenekelőtt öltözékük mutatja. Az egyik hölgy a vízben turbán- szerű színes valamit visel a fején. Ez állítólag a hajat védi a sós tengeri víztől. Csakhogy ez a hajvédő úgy van elkészítve, hogy mégegyszer akkora mint a fej. Viselője francia, ez a legújabb francia női stranddivat. A másik hölgy óriási fapapucsban csattog végig a kövezeten. Egy 20 év körüli leány szemérmesen „eltakarja"’ a testét a térdtől egészen a nyakig fürdőruhájával. Csakhogy ez a ruha testhez simuló, vékony és átlátszó. Itt nincsenek divatelőírások, itt mindenki úgy öltözik, sőt viselkedik, ahogyan neki- éppen tetszik. Dubrovnik tengerparti üdülő- központ, a gyakorlatban semleges terület. Itt mindenki üdülővendég, semmivel sem kevesebb, de nem is több. Olyannyira semleges terület, hogy itt még csak nem is politizálnak az emberek. Komoly őszes bácsik, máskor ^ord tekintetű főnökök, vagy ravasz politikusok igyekeznek minden gondról megfeledkezni, a legjelentéktelenebb dolgokkal töltik óráikat, néha szertelenek, vagy gyerekesen fon- toskodók. Elvégre is üdülni jöttek. Mi is azért jöttünk. Mellettünk egy jó középkorú férfi valami feketeséggel jön ki a vízből. Közelebb érve látszik, hogy a feketeség tüskés valami. Leteszi a kőre, és elmerengve nézi. Melléje szegődik a fia és a felesége is. Úgy vizsgálják, mint valami nagy értékű leletet. A feketeség megmozdul, tehát élőlény. Az én érdeklődésemet is felkelti, hozzájuk lépek. — Tengeri sün — mondja a „lelet” tulajdonosa németül, és magyarázni kezdi az állat élettanát. — Csak akkor fog kimúlni, ha így felfordítjuk, és nem a tüskés, hanem a másik oldalát éri a tűző napfény. Kellő érdeklődést tanúsítok iránta, annál is inkább, mert az ember fürdőzés közben könnyen beleléphet, s jó, ha legalább tudja, hogy mi szurkálta össze a lábát ... A sün fehér váladékot spriccel ki: — Méreg! — Igen, valószínű, méreg. — Biztosan. — Honnan is jöttek? — Németországból. München mellől. — Önök? —- Magyarországról. Ezzel elköszönök. Elég a sünből, pihenjünk. Ez azonban nem is olyan egyszerű. „Ismerősünk” elmosolyintja magát! — A, Magyarország? Magyar... „Jó bor, jó egészség”. Ez utóbbi szavakat magyarul mondja. Sőt, előkerül a tarsolyából néhány magyar városnév: Pécs Kaposvár, aztán következnek a községnevek. Azt igyekszik jelezni, hogy valami kapcsolata volt, vagy van hazánkkal. Ezek után persze illik egy-két percet velük maradni. Kiderül, hogy annak idején itt volt német katona a megszálló csapatokkal. Most mérnök. Lelkendezve meséli, hogy micsoda jó ételek, italok vannak Magyar- országon. — Azt meghiszem — felelem. — Most is van még sonka, szalámi, bor? — Akad. Elkomorodik, kellő részvéttel néz rám, majd ezt mondja: — Csak az a baj, hogy szabadság nincs. Ugye ezt maga is elismeri. Hallgatok és megrökönyödve bámulok. — Megmondhatja nyugodtan. Ez a strand végeredményben semleges terület, itt nyugodtan beszélhet mindenki, akárcsak nálunk. Kérem, én nem vagyok politikus, sőt. nem is tartozom egy párthoz sem. Kimondottan szabadelvű vagyok. Csakhát tudom, hogy most hogyan van maguknál. Ott nem azt mondják az emberek, amit akarnak. Mindezt természetes egyszerűséggel, higgadtsággal mondta, amit mondott. Sőt.. Csakhát... — Mert Nyugat-Németország a szabadság hazája. Ott azt mond, ír, amit akar. Maga újságíró... Nálunk az újságírás is ... Mert amikor volt a választás ... Közbevágok. — Mondja kérem, ha én mondjuk maguknál fellépnék a szószékre, s ott elkezdeném dicsérni a szocializmust, és azt hirdetném, hogy úi rendszert kell megteremteni Nyugat-Németország- ban, mi lenne a következménye. Hallgat. — Mondja csak egész nyugodtan. Semleges területen vagyunk. Mert a szabadságnak ilyen oldala is van. Hát lehet itt semlegesnek lenni? Este azért együtt ültünk az egyik szórakozóhelyen a kávés csészék mellett és hallgattuk a zenét. Meg vitatkoztunk tovább. Elvégre is semleges területen voltunk és pihenni jöttünk ide. Következik: (Évszázados falak közt). Boda Ferent
