Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
19G3. szeptember 20. Tolna megvet nepüjsaö § ^eUwütei „ideg&K&ebetéd“ Télen építkeztek, nyáron ugyanazon vitatkoztak — Felesleges deszkahidak — „Vakold csak, majd leverjük* | Egy délutánra benevezI _____________________ tem az , .ismerd meg szülőfölded’' mozgalomba. Az „idegenvezető” szerepét egy építészmérnök látta el. Azzal a céllal vágtunk útnak, hogy kicsit körülnézzünk a kertvárosi bérházópítéseknél. Kis kerülővel közelítettük meg az építkezéseket: — Sajnos, itt még nádas van, s amint látja, elég mély a víz, így nem tudunk közelebbi úton odajutni — mondta az „idegen- vezető”. — De rövidesen feltöltik ezt a részt is. Amint látja, azon a sarkon már meg is kezdték. Rövid időn belül eltűnik a mocsár és erre a részre is bérházakat építenek. A kertvároson keresztülhúzódó szennyvíz-főgyűjtő csatornához érkezünk. — Egy pillanatra álljunk meg. Sajnos, még nem tudják használni ezt a csatornát, de máris sok bonyodalom volt vele kapcsolatban. A télen készült el, sokat dolgoztak rajta zímankós időben is. De sajnos, amikor üzembe akarták helyezni, kiderült, hogy rossz: három helyem is beszakadt a falazata. A meghibásodásnak azonban nem akadt gazdája, felelőse, így aztán az egész nyár vitával, veszekedéssel. tárgyalással telt el: próbálták kideríteni, hogy kit terhel a felelősség. Végre megkezdődött a helyreállítás. — „Reméljük”, a helyreállításinál is olyan munkát végeznek, amin jövőre egész nyáron át el lehet majd vitatkozni ... Tíz perc sem telik el, máris a bérház-építkezéseknél vagyunk. — A szélső épületekben már Jaknak, abban ott az utolsó simításokat végzik, emitt falaznak, odébb alapoznak, itt az alap ki- ásával foglalkoznak. Az első munkahelyen mindenekelőtt az tűnik fel, hogy egy ember félig vízben állva lapátolja a földet. Az alapot láthatóan már régen kiásták, csak éppen beomlott. Akárhogyan is vesszük, ez olyan munka, amit meg lehetett volna takarítani: w »»» — Természetesen — így az idegenvezető — tudni kell, hogy itt talajcserés alapozás történik, mivel a laza, vizenyős talaj ezt úgy kívánja. Az alapba először nagymennyiségű sódert szórnak, s erre jön a beton. Igen ám, csakhogy itt a kiásott alapot nem töltötték meg időben sóderral, így az beomlott. A beomlott föld eltávolítása költségtöbblet, arról nem is beszélve, hogy a beomlás helyét csak sóderrel lehet kitölteni. így növekszik az anyagfelhasználás is. Nem tudom megérteni, miért nem töltötték fel a kiásott alapot, hiszen itt a kavics is. Száz méterrel odébb valóban vagy 3000 köbméter sóder látható. I Vashalmazba botlunk — Ezek vasszádiemezek. Körülbelül a múlt ősz óta hevernek itt, és rozsdásodnak. Közismert, hogy a rozsda milyen nagy kárt okoz a térnek ben. Ez a károkozás azonban, amint itt is láthatjuk, egy kis akarással csökkenthető lenne. Ha például leolajozzák őket. az védettséget nyújt a rozs- dásodás ellen. Odébb ismét rozsdásodó, régóta használaton kívül lévő vasszádlemezekre bukkanunk. Az „idegenvezető” kiegészíti előbbi szavait: — Ez valutáris érték. Nagyobb megbecsülést érdemelne. Desakahídon megyünk át. Eire semmi szükség nincs. Amint látható. itil húzódik a szenny vízlevezető csatorna. Ezt azonban már elég régen lefektették. Ha akkor rendesen betemetik a gödröt, nyugodtan lehet rajta járni. Itt azonban nem ezt tették, hanem inkább deszkahidat raktak föléje. Tudjuk, hogy a deszka drága valuta, nincs is belőle elegendő, ezért ezzel is lehetne takarékosabban bánni Odébb másik ilyen hidat Is találunk. Több helyen a csatorna omladéka alatt értékes deszkaszálak korhadnak. — Tessék vigyázni — figyelmeztet az „idegenvezető” — itt mély vízvezeték-akna van, nehogy beleessen. Szerencse, hogy még nem esett bele senki. Itt hagyták teljesen szabadon, pedig nem sokból állt volna letakarni. Az egyik épületnél konyhalapok halmaza. — Ez is arra példa, hogyan lehet a meglévőt pocsékolni. Tessék csak nézni, mennyi a törött. Keresztül járnak rajta. Sőt, itt húzzák fel és engedik le a mal- teros vödröt: rádobják a lapokra és azonnal kettétörnek. Nézze csak, ez itt egészen friss törés, nem mondhatják még azt sem, hogy törötten érkezett. Pál- méterrel odébb a műkő- párkány-elemekre ráfolyott a bitumen. — Ezt nem is lehet leszedni róla anélkül, hogy a követ meg ne sértsék. Arról nem is beszélve. hogy megtisztítása munkát igényel. Itt van egy hordó kiömlött bitumen is. Belépünk az egyik bérház-épü- letbe: az első földszinti helyiségben az tűnik fel, hogy leverték a vakolatot. Szépen bevakolták, de utána rájöttek, hogy oda csempéket kell rakni. Erre nem tehettek mást, mint. hogy leverték a vakolatot. Az emeleten is találtunk ilyet. Itt a vakolat leverése közben beszakadt az el- téglafal. Valaki talán ilyen utasításit adott: „Vakold csak, majd leverjük”? [ Felesleges munka, felesleges anyagfelhasználás. Soroljam tovább? Ezek mind olyan dolgok, amelyek nem írhatók semmi körülmények között sem a szigorú tél rovására, a munkaerőhi3nnyal sem magyarázhatók. Sőt, arról van szó, hogy feleslegesen dolgoznak. használnak fel anyagot — pedig egy kis körültekintéssel, előíelá fással mindez: megelőzhető lenne. — „Idegenvezető” kartárs, egy kérdést engedjen meg: ki végezte, illetve végzi az építkezéseket?-— Hát. a komlóiak. B. F. A légy os. de a cukrászdában sok a légy, s ez a jelentéktelenség váratlan helyzetet teremt, már- már a görög sorstragédiák visszavonhatatlanságát idézve. Mert midőn Márkus arról kezd beszélni Máriának, hogy ő tulajdonképpen tele van familiáris érzéssel, s ez a facér legényélet igazán nincs ínyére, egy légy végigsétál az asztalon. Előbb óvatosan, megfontoltan halad, időn ként körülnéz, megpödri a bajszát, majd felfedezve a kávésfindzsa tányérján a cukrot, ügetésbe fog, s rátelepszik az édességre. De a következő pillanatban könnyelműen ott is hagyja a cukrot, végigballag a findzsa peremén, aztán mást gondolva, Márkus haján lohol végig, egész az orráig. Márkus szelíden legyint, s újra a benne lakozó familiáris érzelmekről kezd beszélni. Mária minden idegszálával figyel, a világ- egyetemből ebben a pillanatban nem is érdekli más. De a légy most őt zsongja körül, s néhány tiszteletkor után rátelepszik. S ez így folytatódik KÉT TÖRTÉNET tovább. A béketiírö Márkus harmadszor fog mondókájába, de a légy nem tágít. Szabályos, menetrendszerű útja van: a findzsa. Márkus, Mária. De nincs egyedül, vállalkozó kedvű légytársak csatlakoznak hozzá, négyen, öten, vagy többen is; megszámlálni se lehet őket. Márkus végül nem bírja tovább, széles mozdulattal az összes legyet el akarja hesse- getni, de csak a fin- dzsát találja el, amely tompa csattanássa-l darabokra törik a kövezeten. A vendégek felállnak, az egyébként lomha pincér is elősiet. S mielőtt Márkus újra belekezdhetne mondókájába, a pincér, nem is diszkréten, eléje teszi a számlát, hogy mindentől elvegye a kedvét. Az igazság Macskáss megállít az utcán, s azt mondja: ejnye, de jó, hogy találkozunk. ezer éve nem látott. Ebben persze van némi túlzás, de olyan lelkesen rázza a kezemet., mintha valóban ezer év mulcusztasat akarná pótolni. —• Igyunk egy pohár sört — javasolja a derék Macskáss. Fanyalogva fogadom, mert valamit el kellene intéznem. amit néhányon fontosnak tartanak, de Macskáss ellenállhatatlan. Fáradt is vagyok az ilyen vitához; nosza, igyunk egy pohár sört. Előbb unalmas általánosságokról beszélgetünk, aztán Macskáss kirukkol világmegváltó tervével. — Tudod — mondja, — sokat gondolkozom a világ sorsán. Nemcsak az atomháborúra gondolok, hanem az emberek kapcsolatára, amit mindig megmérgez valami. Hosszan beszél és fenn- költen. Végül elmondja javaslatát is. amit jó lenne közzé tenni a lapokban, s részletesen megvitatni különböző fórumokon. Macskáss ugyanis rájött arra, hogy az emberek hazudnak, megtévesztik, becsapják egymást. Ha mindenki szent fogadalmat tenne, hogy mindenkor az igazat és csak az igazat mondja, megváltoznék a világ képe. Lelkesen helyeslek. Macskáss pedig mondja tovább, egyre hevesebben, egyenes arányban az elfogyasztott sör mennyiségével. De egyszer csak órájára néz, s rémülten felkiált: — Szent Isten! Fél nyolc, már régen otthon kellene lennem. Tudod. hogy milyen a feleségem? Tudom. A szelíd nevű Szerénke, akit Macskáss egy jóvátehetetlen pillanatában vett el, gyanakvó, veszekedős, féltékeny. S ha ez nem segít görcsös sírásba kezd, jajveszékel, hogy tönkretette az életét. S amint Macskáss elrohan, hallom is a villámlásokkal tarkított párbeszédet. — Hol a fenébe jártál eddig? Már egy órája várlak a vacsorával! — kiabál Szerénke. Macskáss pedig az igazmondás világbajnoka, szemérmetlenül védekezik: — Tudod, szivecském, találkoztam a Csányi- val, ismered, milyen erőszakos alak. Becipelt egy kocsmába döntött ■ belém a sört, nem lehetett tőle szabadni- Hát ezért nem tudt-- időben hazajönni CSÁNYl LÁSZLÓ Csúcsforgalom egész évben A MÁV úgyszólván egész évben csúcsforgalmat bonyolít lej csak egy-két hónap az, ami valamivel gyengébb a többinél. A vagonok túlnyomórészt építőanyagot, építőipari gépeket, mezőgazdasági termékeket szállítanak. Természetesen komoly mennyiséget tesznek ki a többi áruféleségek is. Egyik legfontosabb feladat az exportszállítások lebonyolítása. A hűtőkocsiban Nyugat-Németországba indul a szekszárdi exportvaj. A legnagyobb mennyiségben építőanyagot szállítanak. Szentgálra szállítják a Dunaújvárosból érkezett betongerendákat. Újvári János vontatójára kapcsolja a frissen érkezeti Orkán siló- zót, amit az AGROKER-tőI szállít majd el az új tsz tulajdonos. (Erb János képriportja.)
