Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
föOTÄ WEBfH NÉPÚJSÁG ÍS63. vzepíembf-r 20. r-\ o Gr o (Folytatás az 1. oldalról) szocializmus — békés együttélésének politikája mellett. A szovjet kormány felhívással fordul minden kormányhoz: építsük ki az államok közötti kapcsolatokat úgy, hogy a nemzetközi vitás kérdések ne a harcmezükön, hanem a tárgyalóasztalnál oldódjanak meg, hogy egyetlen állam se alkalmazhasson erőszakot egy más állammal szemben, amelynek belső rendje neki nem tetszik. Egyezzünk meg szorosabb együttműködésben, például a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítésében, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatok fejlődésének legszilárdabb alapjául szolgálnak, és a kulturális csere bővítésében. Ma már elképzelhetetlen a nemzetközi élet anélkül a világos és konkrét cél nélkül, amelyet 1959. szeptember 18-án ezen a szónoki emelvényen tűztek ki. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő beterjesztette akkor a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés programját. Ha a nyugati államok is tevőlegesen támogatnák ezt felhívást, akkor biz.onyára ma már csak az utolsó simításokra volna szükség, hogy véglegesen megtisztítsuk a világot az államok hadigépezetének maradványaitól. A magunk részéről előterjesztettük egy olyan szerződés tervezetét, amely ennek a problémának minden állam érdekeinek megfelelő megoldását biztosítja. Kiderült azonban, hogy a leszerelési probléma eredményes megoldásához nem elegendő helyes javaslatokat és ésszerű lépéseket tenni, amelyek előmozdítják a szembenálló felek álláspontjának közeledését. Ilyen javaslatok már vannak és ilyen lépések történtek. De nézzék csak, meddig jutott el a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság másfél esztendős munkájának összegezésében. Kezdetben nem volt hiány annak bi- zonygatásában. hogy a bizottság tagállamainak kormányai kitartanak az általános és teljes leszerelés eszméi mellett. Számos bók hangzott el a bizottság elé terjesztett általános és teljes leszerelési programot illetően is. De alig kezdődött meg a felek konkrét kötelezettségeinek összeegyeztetése, azok a nyugati államok, amelyektől függ a leszerelés megvalósítása, nagymértékben égé - szén más hangon kezdtek beszélni. A Szovjetunió nem sajnálta és nem fogja sajnálni erejét, itiiko besa hogy ráirányítsa az emberek figyelmét a fegyverkezési hajsza folytatásának veszélyére és bebizonyítsa a fegyvernélküli világ óriási előnyeit. A szovjet kormány attól a törekvéstől vezérelve, hogy a nukleáris kísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötése következtében elért eredményeket rögzítse és fordulatot tegyen lehetővé a leszerelési tárgyalásokon, a következőket javasolja: Hívják össze 1964. első negyedében, vagy első felében a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságba tartozó államok értekezletét a legmagasabb szintű vezető személyiségek részvételével. A szovjet kormány véleménye szerint ezen az értekezleten meg kellene vitatni az általános és teljes leszerelés kérdését, valamint a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló egyes intézkedéseket. Egy ilyen értekezletet bármely, a résztvevők számára megfelelő helyen össze lehetne hívni. A szovjet kormány a maga részéről hajlandó lenne hozzájárulni ahhoz, hogy a bizottságban részt vevő országok kormány- és államfőinek ezt az értekezletét, ha kívánságuknak megfelel, Moszkvában tartsák meg. A szovjet kormány előterjeszt még egy javaslatot, hogy a maga részéről a lehető legnagyobb mértékben elősegítse a leszerelési tárgyalások sikerét. Mint valamennyi jelenlévő kétségtelenül jól tudja, a közgyűlés előző ülésszakán a szovjet kormány kifejezésre juttatta hozzájárulását ahhoz, hogy a nukleáris fegyver célhoz juttatását szolgáló eszközöknek az első szakaszban történő megsemmisítése esetén tegyenek kivételt rakétanukleáris eszközök szigorúan korlátozott és megállapított meny- nyiségével, amely saját területükön kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére áll. Akkor arról volt szó, hogy ezeket az eszközöket a leszerelés második szakaszának végéig megőriznék, amikor is meg kell semmisíteni az atomfegyvert. Mi késztette Szovjetuniót erre a lépésre? A nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok képviselői a tárgyalások során kifejtették: fennáll a veszélye annak, hogy a leszerelés folyamata alatt, amikor még nincs megsemmisítve minden fegyver, valakinek eszébe jut váratlan támadást indítani. Jó lenne ilyen esetekre bizonyos mennyiségű atomtöltésű rakétát tartalékolni. A szovjet kormánynak az a véleménye erről, hogy mesterségesen támasz:éde tott gyanakvásról van szó. De mivel meg akarta könnyíteni a leszerelési szerződés kidolgozását, a múlt évi közgyűlésen előterjesztette javaslatát, amelynek — akkor — úgy tűnt — meg kellett volna nyugtatnia a nyugati hatalmakat. Erre a következő választ kaptuk: igen, az „atomemyő” az jó dolog, de miért csak a leszerelés első két szakaszára tartjuk meg, miért ne lehetne ennek a védelme alatt lebonyolítani a leszerelés befejező szakaszát is? Ha csak ezen múlik a dolog, a Szovjetunió hajlandó további lépést tenni a nyugati hatalmak kívánsága irányában abban a reményben, hogy ezzel ki lehet jutni a jelenlegi zsákutcából. A szovjet kormány kijelenti: kész egyetérteni azzal, hogy korlátozott mennyiségű interkontinentális, valamint rakétaelhárító és légvédelmi rakéta maradjon meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére saját területükön nemcsak a második, hanem a harmadik szakasz végéig, vagyis az általános és teljes leszerelés teljes befejezéséig. Ezzel kapcsolatban javasoljuk, hogy minden nukleáris fegyvernek a második szakaszban történő megsemmisítése során tegyenek kivételt a harmadik szakasz végéig meghagyott rakéták atomtöltéseivel. Ennek a szakasznak a végén a két fél birtokában meghagyott rakétákat a hozzájuk tartozó nukleáris töltetekkel együtt meg kell semmisíteni. A második szakasz legelejétől kezdve ellenőrzés alá kell helyezni a fennmaradt rakétákat a hozzájuk tartozó nukleáris robbanófejekkel együtt. Korlátozott mennyiségű rakéta megtartásával a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban feloldódik a bizalom problémája a leszerelés végrehajtása alatt még akkor is, ha nyugati szkeptikusok, akik mindent kitalálnak, hogy akadályokat gördítsenek a leszerelés útjába, a lehető leg- bizalmatlanabbul közelítik is meg ezt a kérdést. Reméljük, hogy tárgyalópartnereink a szovjet kormánynak ezt az új javaslatát a megegyezés keresésének szellemében fogják megvizsgálni. Ahhoz, hogy az államok leszereljenek, természetesen óriási erőfeszítésekre van szükség, de a legfontosabb a kormányoknak és az államférfiaknak a törekvése e cél elérésére, — mondotta a szovjet külügyminiszter. Gromiko beszéde befejező részében a német kérdésről és az európai biztonságról beszélt. a ^Qéoh z-ö j ztáhj elkomorodik. Révész néni szórakozottan simogatja meg a közben valahonnan odakerült lányunoka szöszke fejét. — Az ő dolguk a kitartás. Tőlünk, az apjuktól, meg tőlem, csak ezt tanulhatták. Egy életen át küszködtünk a földdel. Mi hasznunk volt belőle? Csakugyan, mi hasznuk volt Révészéknek? Itt van ez a ház, takaros, szép, tiszta, a porta rendezett, de azért már ennél is újabbat kívánnának. Aztán van még egy kis darab szőlő, más semmi. Végeredményben tehát csak megéltek a földből, semmi hasznuk nem származott belőle. Amikor a helyzet úgy fordult, kuláklistára kerültek. Nehéz idők voltak a régiek, s azok is, amikor már könnyebbnek kellett volna lenni. Nehéz volt nekik is megtanulni azt az újfajta nyelvet. ahogy egyre gyakrabban beszélünk egymással. A két fiú, meg a lány már jobban értik.-f űk azt mondják: nekik nem kell a föld. Pedig higgye el, arra neveltük őket, hogy abban van minden. Ezért nem adtuk őket felsőbb iskolába sem — csuklik meg egy kissé a hangja. Az idő igen jó emberérlelő. Révész néni még révedező nosztalgiával emlékezik a földre, de a gyerekek már nem. ök inkább arra törekednek, hogy tanult gazdákká, mezőgazdasági szakemberekké váljanak. — Nana, — hűti le lerendezésemet felemelt ujjal Révész néni. — Azért ezzel a törekedéssel is nekem gyűlt meg a bajom. Eddig kétszer, de hogy még hányszor fogok mérgelődni, azt csak a raa- gasságos tudja. Mondom neki, úgy értesültem Palánkon, hogy a Révész-osztály- lyal nincs semmi baj. Eljárnak az órákra, megtanulják az anyagot, s a vizsgákon sincs probléma. — Ez mind igaz. A fiúkkal nekem se volt bajom, ahogy az irodán a hirdetményt meglátták, mindjárt jelentkeztek. De a lányom nehezebb eset volt. Képzelje el, nekem kellett agitálni. Mondtam is neki, ha akarsz, tudsz te tanulni. És igazam lett. A második sorozat baj később következett. Jobban mondva még ma is tart. A helyzet ugyanis az, hogy az egy utcában lakó Révészek összejárnak tanulni. — Csak olyankor lenne itt, valóságos zsibvásár, amit csinálnak. Olvasnak, vitáznak, néha oda is mondogatnak egymásnak. Engem meg a méreg esz velük. Úgy látom azonban, kedvére való méreg ez Révész néninek. Ha komolyan haragudna, nem mondaná nevetve, hogy eszi a méreg, amikor hangoskodnak a gyerekei, meg a vendég Révészek. S ez nem beletörődés, hanem józan megfontolás. Hogy miért, azt nem kell külön mondani, az elején már említettem. Nem köny- nyű egy tanuló családban anyának lenni. Búcsúzkodunk, amikor eszébe jut még valami: — Majd elfelejtettem — szól utánam megint csak nevetve. — Mária hamarosan férjhezmegy, a vőlegénye Dunaújvárosban dolgozik, ő meg ott tanul, gépipar! technikumba jár... Szolnoki István Képvisel öli tanácskozása a Parlamentben Az országgyűlési állandó bizottságok és a képviselőcsoportok elnökei csütörtökön értekezletet tartottak a Parlament Gobelin-termében. Az értekezletet Pólyák János, az ország- gyűlés alelnöke nyitotta meg. Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke tájékoztatta a meghívottakat az országgyűlés legközelebbi ülésszakának tárgysorozatáról és a képviselők jövőbeni feladatairól. A tájékoztatót követő vitában részt vettek Barczi Gyula, Gazsó Sándor, Sárii Rózsi, v dr. Erdei Ferenc, Bondor József, Katona Sándor, Kaszás Imre, dr. Tatár Kiss Lajos, Nagy Károly, Fodor Imre, Bartha András, dr. Wild Frigyes és dr. Orbán László képviselők. A képviselők tanácskozásán részt vett és felszólalt dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke is. Teljes lendülettel folyik a munka a földeken A Teveli Gépállomás a kctyi Kossuth Termelőszövetkezet 60 holdas táblájába veti az őszi árpát. A Szakályi Kapós-völgye Termelőszövetkezet földjén a Tamási Gépállomás traktorosa — Kurkó János — dolgozik. Törik a kukoricát - a legnagyobb állami gazdaságban Az állami gazdaságok szeptember 15-ig az őszi kalászosok területének 71 százalékát készítették elő vetés alá, s a mélyszántási tervek 28—30 százalékát teljesítették. A munka ütemére jellemző. hogy a növénytermesztésben dolgozó erőgépeknek csaknem a fele teljesít két műszaizot. Az őszi árpának 20, a rozsnak 40 százalékát vetették már el. Befejezéshez közeledik a fő vetésű silókukorica betakarítása: a terület 81 százalékáról vágták le az általában bőséges termést. A burgonyaszedéssel 34, a cukorrépabetakarítással 15 százaléknál tartanak. A korai érésű kukoricát eddig több mint 10 000 holdról törték le. Törés alá érett az Rövidesen megkezdik a Az Állami Biztosító keretén belül működő önsegélyző csoportok megkezdték a szövetkezeti gazdák téli üdültetésének előkészítését, szervezését. A nagy munkaidőre jvaló tekintettel a nyári hónapok erre nem alkalmasak. Legfeljebb csak egy, másfél napos kirándulást tesznek a tsz-tagok. Amint szűnni jkezd a földeken a munka, jobban ,jut pihenésre, „nyaralásra” is idő. értékes takarmánynövény az ország legnagyobb kukoricatermelő gazdaságában, a hajta-hansági Állami Gazdaságban is. Csütörtökön már háromszázan szedték a vetőmagnak szánt hibridkukoricát, s néhány nap múlva munkába állnak a csőtörő gépek és az adapterrel felszerelt kombájnok is. A gazdaságban a nyár elején még rekordtermést ígért a kukorica, de azóta igen megsínylette a szárazságot. így csak a 2000 holdnyi öntözött területről takaríthatnak be jó. termést, amely májusi morzsoltban számolva meghaladja a holdankénti 25—30 mázsás, sőt egyes táblákon az ennél is magasabb átlagot. tsz-oazdák üdültetését Az Állami Biztosító igazgatója arról adott rövid tájékoztatót, hogy az első csoport szeptember végén indul pihenni. A csoport tagjai, érthető módon, főleg állattenyésztők, az ősszel még nélkülözhető szövetkezeti tagok lesznek. Az első csoportot követi majd a többi, egészen tavaszig, addig, amíg ismét meg nem kezdődik a földeken a nagy munka.
