Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPARTTüLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA *S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 220. szám. ÄRA 60 FILLER Péntek. 1963. szeptember 20. ■ Kertvárosi „idegenvezetés" (5. o.) Emberölési kísérletért 4 és félévi börtön (8. o.) r Uj szovjet javaslatok az ENSZ közgyűlésén Az ünnepélyes megnyitás után az ENSZ közgyűlése csütörtökön megkezdte az általános politikai vitát. A magyar idő szerint 15.30 órakor kezdődött ülésen az első felszólaló a brazil külügyminiszter volt. majd Pearson kanadai miniszterelnök mondott beszédet. A legnagyobb érdeklődés Cromiko szovjet külügyminiszter beszédét kísérte, aki a kanadai miniszterelnök után lépett a szónoki emelvényre. Gromiko beszéde Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka kedvezőbb légkörben kezdi meg munkáját, mint sok az előző ülésszakok közül. Elmondhatjuk, hogy a 18. ülésszak hajója bár enyhe, de kedvező szél mellett szedi fel horgonyát — kezdte beszédét Gromiko külügyminiszter. A közgyűlés jelenlegi és előző ülésszaka közötti időszakban két esemény támasztotta ezt a kedvező szelet: a Kairib-tengeri válság leküzdése és a légköri, magaslégköri és víz alatti 'atomfegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése. Nehéz túlbecsülni azt a hatást, amelyet ezek az. események gyakoroltak az államok politikájára, az emberek gondolkodására. , A Karib-tenger térségében támadt válság megmutatta mindenkinek, aki nem hunyja be a szemét a valóság előtt, hogy milyen veszélyektől terhes a jelenlegi világhelyzet. Meredek, nagyon meredek átkelőhely volt ez a nemzetközi életben. De hála a mérsékletnek, a célhoz — a háború elhárításához — vezető utak helyes megválasztásának, sikerült sikeresen átkelni rajta. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ismeretes kötelezettségvállalásai alapul szolgáltak az érdekelt felek megállapodásához és lehetővé tették a második világháború befejezése óta támadt legveszélyesebb nemzetközi válság felszámolását. A másik, de már lankásabb átkelőihely a nemzetközi kapcsolatokban: az atomfegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése. Mindezek eredményeképpen ma Világosabban láthatók azok az új határkövek amelyekhez el kell jutni, hogy elérjük a nemzetközi feszültség további enyhülését és csökkenteni tudjuk a háborús konfliktusok keletkezésének veszélyét. Ahhoz, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakának munkája vallóra váltsa a népek reményeit, helyes tanulságokat kell levonni a két eseményből. A legfőbb tanulság az, hogy csak a nemzetközi feszültség enyhítésének, a béke megszilárdításának vonala felel meg a népek érdekeinek, ha nem hangzatos frázist, hanem konkrét cselekedeteket és az államközi kapcsolatok megjavítására irányuló megállapodásokat értünk béke szó alatt. A második, nem kevésbé fontos következtetés: avégett, hogy a jövőben ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor a világ egyik, vagy másik körzetében a feszültség ismét eléri a forrpontot és a nagyhatalmak közötti nyílt összetűzés veszélyével fenyeget, ' 3 fel kell számolni a feszültséget kiváltó okokat és mindenekelőtt — amire az ENSZ alapokmánya kötelez minden tagállamot — meg kell akadályozni a más államok bel- ügyeibe való beavatkozást. A népek ma már különösen jól látják, hogy milyen veszélyekkel jár a hidegháborús politika és úgy foglalnak állást, hogy jobb megkezdeni a béke irányába való haladást — még ha kismértékű is ez a haladás — mint egy helyben topogni és tétlenül szemlélni a háborús veszély fokozódását. De hogyan lehet teljesen elhárítani ezt a veszélyt, mi módon lehet a nemzetközi kapcsolatokban megközelíteni azt az utat, amelyen megtoldva a lépést, haladni lehet a háborúmentes jövő felé? A szovjet kormány világos választ ad erre a kérdésre. Azokon a bejáratokon keresztül, amelyeken ott áll a jelzőtábla: A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése felé. A szocialista országok számára társadalmi rendjük természeténél fogva éppen olyan természet- ellenes lenne hódításra, nézeteik erőszakos terjesztésére, háborúra orientálódni, mintha a munkás él akarná pusztítani azt, amit munkájával alkotott, vagy a szántóvető tönkre akarná tenni a vetést. Igen, mi a szocializmus országainak képviselői, harcoltunk és könyörtelenül harcolni fogunk a szocializmus és a kommunizmus eszméinek diadaláért. Nem fogadunk el eszmei kompromisszumot, mint ahogyan eszmei ellenfeleinktől sem követeljük fegyvere sörtetéssel, hogy lemondjanak ideológiáj ükről. Mi másra szólítunk: A két világnézet harcában ne a katonák hadosztályai, hanem a könyvek légiói, ne az atombomba hanem az a képesség legyen a fegyver, hogy többet termeljünk és a javakat igazságosabban osz- szuk el. Arra a kérdésre pedig, hogy végső soron milyen nézetek, milyen ideálok aratnak győzelmet ebben, vagy abban az országban és hogyan fog ez végbemenni, mi kommunisták egyenes választ adunk: minden ország népe, és csakis a népe, köteles maga meghatározni sorsát és dönteni arról, hogy melyik rendszer áll szívéhez legközelebb. Ez azonban nem jelenti a magunk rendjének rákémyszerítését más államokra, hanem békés versengést, a példamutatással és a meggyőzés erejével való versengést, olyan versenyt, amely teljességgel kizárja az evő alkalmazását a nézetek elfogadtatása céljából. A szovjet kormány mélységes meggyőződése szerint ezen az alapon kell felépülniök az államok közötti kapcsolatoknak. Gromiko ezután így folytatta: — ..Nyugaton gyakran így gondolkodnak: végeredményben — akarva, nem akarva — célszerű együttélni egy más társadalmi rendszerű állammal, hai az állam nagy, és még hozzá jó fegyverrel is rendelkezik. Jobb együttélni vele és elkerülni a háborús összetűzést, mivel ebben az összecsapásban csak veszíthetünk és semmit sem nyerhetünk, ha azonban egy nagy kapitalista hatalom és egy kis ország békés együttélése kerül szóba, — különösen ha ezek szomszéd országok — akkor a békés együttélés politikájának folytatására megnyilvánuló készség hirtelen észrevehetően csökken, s működésbe lépnek a parancsolás és a befolyásolás rég elavult módszerei. Ezek a béke szempontjából veszélyes, nagyon veszélyes módszerek. Veszélyesek mindenütt, ahol megpróbálják alkalmazni őket. Ezt az adott pillanatban felesleges hangsúlyozni. A szovjet kormány abban a reményben teszi ezt, hogy senki sem próbálkozik erőszakosan megváltoztatni egy más ország rendjét, még ha kis országról is van szó, és minden állam szigorúan tartja magát a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvéhez. A szovjet nép, amely bonyolult gépek és műszerek előállításán, földek és kertek megmunkálásán, villaimoserőművek és duzzasztó- gátak építésén, csatornák és kőolajvezetékek lefektetésén munkál kodik, békében akar élni minden országgal, minden néppel. De senki ne tévessze össze a szovjet népnek a háború ellen táplált gyűlöletét erőtlen pacifizmussal, senki ne gondolja azt, hogy a szovjet nép meghátrál az agresszorok elől. A Szovjetunió változatlanul azoknak az oldalán áll, akik fegyverrel a kezükben védekeznek az ellenük intézett agresszió ellen, akik jogaik eltiprására, a gyarmati elnyomásra, a felszabadulásért és a nemzeti függetlenségért vívott harccal válaszolnak. Sok nép saját tapasztalatából tudja, hogy a nehéz órákban mindig számíthat a Szovjetunió szilárd segítségére. Csak örömmel tölthet el az bennünket, hogy a békés együttélés politikájának hívei évről évre gyarapodnak, s ez a politika meghozza a maga gyümölcseit. Fő eredménye nyilvánvaló mindenki számára: az emberek nem hallják a rakéták süvöltését, az atombombák robbanását, és erősödik bennük a remény, hogy a jövő már nem ismeri a háborút. Nem véletlen az, hogy a tővés világ legmesszebb tekintő szellemei, köztük államférfiak és közéleti személyiségek mellett az üzleti körök képviselői, tudósok, katonák is egyre gyakrabban állást foglalnak a két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a (Folytatás a 3. oldalon.) j\ A belgrádi Kommuniszt Kádár János jugoszláviai látogatásáról Belgrád (MTI). A belgrádi Kommuniszt csütörtöki számának második oldalán „Sokoldalú együttműködés” címmel a következőket írja Kádár János nemrég tett jugoszláviai látogatásáról : — Tito és Kádár János elvtársak karagyorgyevói tárgyalásai újból rámutattak a jugoszláv —magyar kapcsolatoknak arra a teljes ;bensőségességére és közeli- ségére, amely különösen az utóbbi években szembeötlő. Ez logikus következménye azoknak az azonos erőfeszítéseknek, amelyeket a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Magyai Népköztársaság fejt ki a szocializmus saját országában való építéséért és a béke megőrzéséért. Azok a különbségek, amelyek az új társadalom építése módszereinek tekintetében fennállnak közöltük, azon sajátos feltételek tükröződését jelentik, amelyek közepette jelenleg a világban kibontakozik a harc a szocializmus megszilárdulásáért és győzelméért. Ezért a két szomszédos szocialista ország legmagasabb rangú képviselői eszmecseréinek különleges jelentősége van. Ez azt jelenti, hogy á magyarországi és jugoszláviai konkrét politikai gyakorlat és társadalmi fejlődés, a két ország szocialista építése nehézségeinek és sikereinek közvetlen megismerése, mindinkább hozzájárul egymás jobb megértéséhez és az egymás közötti viszony előbbre viteléhez. A jugoszláv—magyar kapcsolatok ilyen irányú fejlődése kétségkívül teljes mértékben megfelel a két szomszédos szocialista ország érdekeinek amire egyébként rámutat az a jugoszláv—magyar közlemény, amelyet Kádár János, az MSZMP el- 6Ő titkára, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya elnökének jugoszláviai látogatása befejeztével tettek közzé. A kétoldali viszony számos kérdésének, különösen a gazdasági együttműködést illetően — ahol az állandó bővítés minden feltétele megvan —, a %kéí ország képviselői természetesen eszmecserét folytattak néhány nemzetközi problémáról, kiváltképpen a jelenkori munkásmozgalom és a békeharc kérdéseiről. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a béke és a szocializmus elválaszthatatlan egymástól, a két ország és párt képviselői különösen kiemelték azt a tényt, hogy a mai fejlődés a szocialista országokat* és a nemzetközi munkásmozgalmat új feladatok elé állítja. Ezek: harc a hidegháború nemzetközi viszonyokban levő maradványainak felszámolásáért, az országok kapcsolataiban az együttélés elveinek minél szélesebb körű meghonosításáért, a világbéke megszilárdításáért,, és megerősítéséért. Szembehelyezkedni ezzel az iránynyal a nemzetközi kapcsolatokban és irányt venni a nemzetközi munkásmozgalom egységének gyengítésére, vagyis megbontására annyi, mint kártevést elkövetni a béke és a haladás ellen. A nemzetközi viszonyokban és saját külpolitikájuk kialakításában ezektől az elvektől vezérelve. a két ország képviselői köny- nyen meg tudták találni a közös nyelvet, a jelenkori világ fejlődése legjelentősebb problémáinak értékelésénél. Mindez szilárd alapját képezi a jugoszláv—magyar kapcsolatok továbbfejlesztésének és előbbrevitelének. Kádár elvtárs országunkban tett látogatása és Tito glvtárs jövendő magyarországi látogatása — hisszük — külön ösztönzést ad a szocialista Jugoszlávia és a szocialista Magyarország baráti kapcsolatai pozitív fejlődésének, valamint a két ország közös harcának amelyet a világbéke megerősítéséért vív. A Kommuniszt Kádár János és Joszip Broz Tito kézfogását ábrázoló képet közöl a cikk mellett. A kép alatt a következő olvasható: Kádár és Tito elvtársak a sikeres tárgyalások után. Indonéz kormányközlemény az angol nagykövetség elleni tüntetésről Djakarta (AP). Az indonéz I kormány csütörtökön szavatolta az ország területén tartózkodó brit állampolgárok biztonságát. A kormányközlemény sajnálkozását fejezi ki a szerdai események miatt, amikor Malaysia- ebenes tüntető tömeg megtámadta az angol nagykövetség épületét, s leszögezi, hogy a kormány nem tűr ehhez hasonló további kilengéseket. Ugyanakkor rámutat, hogy teljes mértékben meg tudja érteni a nép felháborodását azok ellen, akik most gyakorlatilag Malaysia élére álltak — hangoztatja a közle- í mény —, mindazonáltal szavatolja az Indonéziában tartózkodó I brit állampolgárok biztonságát. Djakarta csütörtökön teljesen nyugodt volt — jelentik nyugati hírügynökségek. — A kormány gondoskodott róla, hogy az angol érdekeltségek vállalatait, egyes angol személyek - magánlakásait a hadsereg egységei őrizzék. A biztonsági intézkedések ellenére Anglia és Ausztrália megkezdte állampolgárainak elszállítását Indonéziából. A Reuter-iroda djakartai jelentése szerint az indonéz szak- szervezetek átveszik az angol iparvállalatok ellenőrzését. Szak- szervezeti ellenőrzés alá vonták az angol érdekeltségű pénzintézeteket is Indonéziában, I
