Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
6 I DON BARNA Ezen a bálon Darázs Barna szívében újfa kinyílt a szerelem vi- * rága. Régi Don Juan volt, akit valaha szerettek a lányok és a kikapós menyecskék; sikere volt mindig, a fruskák úgy szédültek körülötte, mint tarkaszárnyú pillangók a jázmin illatában; volt benne valami varázslat, amelynek egyszerűen nem lehetett ellenállni... Történt azután egyszer — ó, ovorsan múlnak az évek —, hogy az egyik, jázminillatban szédelgő pillangó-lány jövendöléshez is értő mamája megjósolta neki. hamarosan megnősül, mégpedig az ó lányát veszi el, mert ha nem, hát majd nézze meg magát —, s u vidéki kisváros nemes ragadozója, a pompás hím, a szédítő Don — úgymond — ki se szállhatott a korai nászágyból. Fogva volt. S az ezután már kettőssé vált életútnak — amely fölött a sas- szemű anyós-arkangyal őrködött kiterjesztett nyelvszárnyakkal — egymás után sorjáztak mindkét nemben a gyermek-mérföldkövek: egy fiú, egy lány, egy fiú, egy lány: kis Don Jüanok és Don Juaniták. És múlt az idő, megállíthatatlanul, s nőtt, egyre nőtt a nagy Don feje búbján az időmúlás holdvilága. A vállalati bál előkészületei izgalomba hozták; valamit érzett: valaminek történnie kell. Megfoghatatlanul és megfogalmazha- tatlanul sűrűsödött benne a lázadás: még egyszer Don Jüannak lenni, ezen a bálon! Hej, hát mi maradt a régi ragyogásból? Ahogy felállt az íróasztal mögül, kicsit kihúzta magét; így ment végig a folyosón, s a férfi toilette halvány tükrében közelről vizsgálta az arcát. Jó, minden jó, s mindehhez jön majd a hajdani frakk, már kitisztíttatta, felpróbálta — elmegy. Sőt, nagyon jól állt S ai tükör előtt graciőz mozdulattal meghajolt: — Hölgyeim, uraim, kartársnők, kartársak, kezdődhet a bál! ■ ■ »MTH Timm » I ITTtlTT S megtörtént a csoda: a bálon ki virult az öregedő szív; nem volt többé Darázs Barna főkönyvelő, meghalt, s lelki poraiból feltámadt a hajdani Don Juan, szivében szerelemmel Karola iránt, aki húszéves volt. Húszéves volt Karola és ismerősei csak Karcsinak becézték. Fél éve dolgozott a vállalatnál; előző munkahelyén platinaszőke volt a haja, feltűnően festette a száját és a pletyka összehozta az igazgatótól kezdve a kocsikísérőkig, mindenkivel. Persze, minden alap nélkül... Azért is jött el onnan. Most nem volt platinaszőke haja, száján diszkréten piros- lott a rúzs és szeme környékét is alig láthatóan érintette a szénceruza. Csoda volt, csodapillangó, egy kis mélabúval az arcán. Don Juan lobogott. Lángolt. Bohó volt, mint egy kiskakas. Udvarolt. Csa- csiskodott. Táncolt — egy kicsit urasan, tartással, s még a rock and roll-nál sem jött zavarba. S Karcsi milyen kedves volt... Kedves? Tündér! Belesimult az ölelésbe. Finoman. Puhán. Lágyan. Odaadóan. Hajából csodálatos illatok szálltak. (Ö, otthoni hagymaszag).jgÉs milyen pazarul szórta szépség gazdagságát. Keveset beszélt, inkább hallgatta a mámorító szavakat. Don Barna Juan elemében volt, a régi csúcsokon érezte magát, s dobbant a szíve, amikor azt mondta a lány: , — Maga igazán aranyos... ember. — Nem, nem! Szólítson csak Barnának! Akiket szeretek és hát... nem tudom, mondhatom-e... akik szimpatizálnak velem, azoknak csak Barna vagyok. Egyszerűen csak így szólítanak. — Barna... — Milyen szépen mondta.... drága Karcsi... kedves Károly... drága Charles... Igazán, kedves Charlotte... — Ö, hát maga franciául is tud? — Franciául? Ahogy maga akarja!... És most engedje meg u«»»nim iiumrrnTiiTOT nekem, meghívom egy pohár- pezsgőre! A zenekar éppen akkor kezdett egy csa-csa-csát. Az egy pohár pezsgőt a másik követte. (Egy üveg ára itt cca hatvan forint, szent isten, hogyan számolok el otthon?!), ai másodikat egy futó puszi a fül mellé, tánc közben,- majd apró kézszorítások következtek. . , Siker! Bombasiker! Most már csak a hazakíséret következik; hosszú séta, még egy kis andalító szöveg, azután vad csókolózás a kapuban, suttogások, sóhajok: hol lesz a holnapi randevú? — S holnap randevú, valami intim kis . helyen, azután, azután... — Gyalog mentek, át a város másik részébe. De ai hajnali hideg mintha le- hűtötte volna egy parányit Karcsi hangulatát, sietni akart, nem sétálni. Fázik. Persze, persze — mondta Don Barna —, hideg van, de hát egy ilyen lángoló szív mellett, mint az enyém, hogyan fázhat egy ilyen tünemény... — s amint meg akarta csókolni Karcsit, kapta az első pofont. Hohó... persze, ez olyan kislá- nyos védekezés. Kötelező. Konvencionális. A második csók-kísérletnél megkapta a második pofont, azután a harmadikat. Na de ilyet! Hát ilyen még nem volt! Ezt már csak az erőteljes férfitettek követhetik. A női karok lefogása, átölelés és minden tiltakozást lezáró, majd odaadássá változó csók a szájra. Egy mozdulat... — Eresszen, maga vén szatír! — kiáltotta Karcsi és rúzzsal elkendőzött szájából bántó rikácsolással süvített ki a szó: — Maga nevetséges, vén trotyli...! Darázs Barna—Don Juan azután csendesen lépett be otthon az ajtón. A konyha felől halvány hagymaszag csapta meg. Tömjénillat a megtérőnek. Dér Ferenc nimtm»iiiim Kincsesbánya a művelődési otthonban Férfiporiré (Szili Géza rajza.) • TASNÁDI ÉVA: Szeptemberi szonett Élem a magam hangya-életét, s a szeptemberi szél fejemre fúj, s hétköznapok pénzhajszás perce közt mosolyod ott ring. oly valótlanul. Micsoda terhek nőttek szivemre! — Intrika — írás — mosópor — gyerek ... Egyedül élek, mint bodza ága, ha társait levágták bölcs kezek. De most az ősz közéig a dombokon. Ne menj tovább, Hisz éveim követnek és minden fűszál szerelmemet hordja. Az emberek nagyon korán beültek a tv-készülék elé. Nemcsak azért, mert tudták: nemzetközi labdarúgó-mérkőzés idején kevés a szék, de még az állóhely is a művelődési otthonban, hanem azért is iparkodtak, mert tudták, hogy a mérkőzés előtt a tanító ódaáll a készülék mellé. Beszél az országról, ahonnan közvetítenek, az emberekről, akik majd a gólok utáni pillanatokban feltűnnek a képernyőn. Mindent elmond, ami idejéből és ismeretéből futja. Az ország jónéhány falujában bevett szokás' ez és még sok más hasznos, érdekes ötlet, amely a művelődési otthonok kiválasztott termeibe bevonult a televízióval együtt. Nem kellett hozzá központi irányítás, általános irányelv módszertani útmutató. Mindenütt, ahol a művelődési ház vezetői felismerték, mit jelent a televízió bevonulása a falusi népművelési életbe; ott sürgősen gondolkodni kezdtek, hogyan lehet a tv és a művelődési otthon „békés egymás mellett élését” megszervezni, hiszen minőségileg változtak meg a népművelési munka körülményei. Az első lépés rendszerint az volt, hogy a művelődési házak nyomtatott, vagy festett műsor- plakátjaira felkerült a felirat: a televíziós napokon közvetítés a klubszobából (Néhol — feleslegesen — az egyforintos belépőre is figyelmeztettek, pedig jobb nem kérni külön pénzt a televízióért). Sajnos, sok helyen nem jutottak ennél tovább, pedig már az is jelentős eredményekhez vezet, ba a tv-szobát hirdető felirat mellé, Vagy bárhová a művelődési otthonban kikerül a televízió heti programja, esetleg egy-két magyarázó szóval kibővítve, Akinek nincs készüléke, esetleg nem nagyon figyeli a műsort, fontos tehát felhívni az otthon látogatóit egy-egy érdekesebb műsorra. Ahol igazán felismerték, milyen kulturális kincsesbányát vásároltak öt-hatezer forintért, milyen lehetőséget kaptak a kezükbe, ott a legkülönfélébb módokon hasznosítják a televíziót. A labdarúgás népszerűsége, az említett példában nagyszerűen segíti a földrajzi ismeretterjesztést. A színházi közvetítések, irodalmi estek ugyancsak kitűnő lehetőségekkel bírnak, hogy kiegészüljenek az irodalmi ismeretterjesztés helyi formáival. Szívesen hallgatják a nézők a közvetítés előtt az íróról, a korról, a bemutatott mű koráról, színháztörténetről, film- történetről, esztétikai törvényszerűségekről szóló rövidebb ismertetéseket. Nagyszerűen kapcsolódhat a helyi könyvtár propaganda- munkája is a televízióhoz. A különböző televíziós szaktanfolyamok, ismeretterjesztő műsorok már csak a helyi szervezést kívánják. (Tervbe vette a televízió olyan mezőgazdasági szaktanfolyam indítását, amelynek a végén vizsgát tehetnek, képesítést szerezhetnek a néző-hallgatók). A művelődési otthonokban működő szakkörök és művészeti csoportok számára is kiváló lehetőségeket biztosít a televízió. Több helyen a szakkörök, öntevékeny csoportok próbáit, foglalkozásait már úgy szervezik, hogy azok kapcsolódjanak a televízió megfelelő műsorszámaihoz. A legfejlettebb forma kétségtelenül a televíziós klub, ahol a nézők már nemcsak alkalomszerűen találkoznak a képernyő előtt hanem meghatározott terv, program jegyében. (Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a tv- klubok tagjai nem elsősorban szórakozni akarnak a készülék előtt. Csupán arról van szó, hogy a szórakozást szerencsésen ösz- szekötik az önműveléssel). Tv- klub egyelőre meglehetősen kevés van az országban. A felhasználás variációi tehát majdnem kimeríthetetlenek, hiszen ahány műsor, annyi új ötlet születhet. Ám kétségtelen, nem ártana, ha a televízió legalább a műsorának gerincét képező programokat nemcsak egy héttel előre közölné, mert ez nagyon megnehezíti a szervezést, hanem legalább egy hónapra előre közreadná a legfontosabbakat az előzetes tervekkel dolgozó művelődési házak munkájának megkönnyítésére. S igaz ugyan, hogy az induláshoz nem kellett központi irányelv, módszertani útmutató, azért nem árt a tapasztalatok közzététele. A Népművelési Intézet készített is egy érdekes. hasznos kis füzetecskét e tárgykörben — onnan valók a fenti példák —, de ezt a kis füzetet sajnálatos módon igen kevés művelődési otthonban ismerik. Ha jobban közkézen főmön?), ez a televízió és a népművelés kapcsolatait vizsgáló kis könyvecske, az nagy hasznára volna nemcsak a falusi, de a városi művelődési otthonok vezetőinek, s így közvetve látogatóinak is. Bernáth László Te vagy a szép, te maradsz otthonom, harangja vagy te szónak és örömnek. — Mi lenne, hogyha nem láttalak volna? TÉNAGY SÁNDOR: Pajzán parádé A lányok háta barnára égett, a keskeny nadrág-szeletke alighogy takar valamit, A kabinos egykedvű arca szürke szentkép gyanánt kémlel a magasba. Mint idióta gyerek, az úszómester kéjjel füttyöget, s képzeletben — hajh, unalom — kotorász a lányok trikója alatt. Megdöglött a szél, pittyed a háj a hason. Teljes lenne a nyugalom, ha az a nyavalyás légy nem birizgálná folyton ama jókora asszonyság orrahegyét. Ki maga is üde egy szőkeség üdítőitalért szalad, nagyot nyel a cingár hivatalnok, ádámcsutkája majd kiugrik — hiába, no, remek falat! S a nyár, e vérmes évszak, ki mindenki mellé odafekszik s meleg testéből kóstolót kínál: egy táskarádió idétlen dallamára divatos táncot ríszál.
